ESZTERGOM X. évfolyam 1905

1905-09-24 / 39. szám

nak évenkint 110 millió kor. értékű kivitele van, tojásból pedig 30 millió kor. Ha már most a gazdaosztály csak a kivitelre ennyit átad — rendszerint cserekereskedés alakjában — a krajcáros boltosoknak, mennyit ad át a belső szükségletre ? A szövetkezeti bolt már mostan a gazdaosztályt ugy biztosithatja magának, ha a baromfiés tojás-kereskedésbe is belemegy. Ez könnyű, mert a »magyar gazdák vásárcsarnok ellátószövetkezete« (Budapest, Központi Vásárcsarnok) már eddig vagy 250 szövetkezettel van is kapcsolatban, amelyeket megtanított a baromfi és tojás csomagolására és értékesítésére. Amelyik szövetkezet ettől tartózkodik, saját forgalmát csökkenti meg. Különben ezen baromfi- és tojás-kereskedést a szövetkezet ugy könnyítheti meg, ha az állami ösztöndíjon a gödöllői baromfitenyésztő munkásnőket képző állami telepen magának egy 16—30 éves leányt felneveltet. E tanfolyam tart évenkint: jan. i-től dec. 15-ig. Az állam 480 korona ösztöndijat ad a növendéknek, ad neki lakást, ellátást stb. A kereskedők továbbá a gazdaosztály termését veszik meg, de rendesen azzal a hozzáadással: »ha nálam vásárol, többet adok,« vagy: »tartozasom felét nálam fogja levásárolni;« vagy meg is csalja súlyon, vagy összebeszélés utján a többi kereskedőkkel lenyomja a termés árát. Ezen segíthetne a gabonaraktár-szövetkezet. Ezen intézmény szervezése Németországban oly általános, hogy ottan ma a gazdák termésének értékesítése a gabonaraktár-szövetkezetek utján úgyszólván mindenütt történik. Oroszországban is maga az ország kasszája sorra gabonaraktárszövetkezeteket létesített, mire nemsokára vagy 70 ezer gabonakereskedő zsidó kivándorolt, mert rájuk nézve a csalási mesterség többé nem mosolygott. Ezzel bemutattam, hogy a társadalmi osztályok szervezése is szükséges, de kell azonfelül a szövetkezeti mozgalom minden fáját ápolni és nem csak egyet. Hermann József junior. HIREK. Krónika. Harsogott a dal vidáman, A szép magyar nóta, Hogy megindult büszkén, telten Szemere hajója . . . Lelkesült mind, aki látta; Én is dalra gyúltam, — Nem is bánom, soh'se bánom, Hogy kobzomhoz nyúltam. Tiszta volt az ég felettünk, Hajnalfényben minden . . . Annyi bátor, magyar szivre Mosolygott az Isten I tetszik, mintha kellőleg gondozva nem volna, melyet pedig kevés áldozattal a paradicsom egy kis darabkájává lehetne átvarázsolni. Szóvá is tettem egyesek előtt a dolgot. Válaszul nyertem, hogy az érseki javadalom jövedelme a mostoha időjárás miatt tetemesen megcsökkent, azért ilyen luxus tárgyakra ezen idő szerint nagyobb áldozatot hozni nem lehet. Kellemes kirándulás hírében áll a »Tuskanec« sétahely; a várostól közéi, egy órányira fekvő »Remete«, hol egykor a JPaulinusok klastroma és temploma állott. A kalapos király uralkodása óta plébániai lak és templom. Nem messzire fekszik a »Medvegrad« várrom, mely sokszor gazdát cserélt s mely anyagul szolgál még ma is a »medvegradi fekete királyné «ről szóló népregének. , Ott tartózkodásom ideje alatt több magyar érzelmű művelt lélekkel ismerkedtem meg, kiknél a politikai, egyházi és népviszonyok felől kérdezősködtem. Szomorú képet festettek ezek előttem, mely lehangolja a magyar embert. Inkább osztrák itt minden, mint magyar. Németül csaknem mindenki beszél, de magyarul az állami tisztviselőkön kivül senki. Egy előkelő vendéglőben voltunk sörözni, hol az üzlettulajdonos halkan kijelentette, hogy teljesen jól kezeli a magyar nyelvet, de nem lehet itt egy szót sem hallani magyarul, mert vendégei nyomban magára hagyják. Ezen kijelentés után bárhányszor szóltunk hozzá magyarul, ő nem reagált többé mindaddig, mig csekély német tudományunkat elő nem szedtük. Ki is nyujtá mindkét kezét, — Két kezével áldott; Megfogadta, hogy megmenti Szép Magyarországot. Hej. hogy feszült kebleinkben A sziv örömébe, Hogy a hajónk Budapestre Baj nélkül elére! Nem . . . nem tudom kifejezni Az örömet, kedvet: — Tiz évig majd erről mesél Fiának a — nemzet! * • Esztergom már rég vőlegény S deli Párkány a jegyes. Hanem várhatunk ám addig, Mig az esküvő meglesz! A jegygyűrű díszlik régen, Eléggé is — elkopott ... Most a Párkány újra ujabb Nászajándékot kapott . . . Szépen ragyog, messze díszlik Homlokán a diadém, A szikrázó gyémánt rajta Mind valódi villany-íény . . . S menne is már kérőjéhez Párkány, mint egy nagy leány; Csak ne kéne Esztergomnak Annyi, annyi — hozomány 1 * Megszeppent jó városunk Egy kissé a héten, Hogy itt talán kolera Pusziit szörnyűképen . . . Az sem ám akárminő : Ázsiából hozták . . . Biztos, bosszúból hozá Nyakunkra az — osztrák! Összeült a bölcs tanács A kolera ellen És intézkedett hamar Egy friss rendeletben . . . Én meg szólok bámulva A sok copfon, tincsen: »Van minálunk — Ázsia, De kolera nincsen!* Hans Sachs. * Dr. Kmety Károly beszámolója. Kmety Károly egyetemi tanár, Esztergom város országgyűlési képviselője ma, vasárnap délelőtt 11 órakor tartja beszámolóját a Széchenyi-téren. A képviselő 9 órakor érkezik meg az esztergomi pályaudvaron, ahol a választói fogadják. Innen a közönség a »Fürdo« szállodába kiséri, honnan 11 órakor megy a Széchenyi-térre. Este 7 órakor a »Fürdo« szállodában bankett lesz, amelyen előreláthatólag Esztergom közönsége százakkal lesz képviselve. A beszámolót kedvezőtlen idő esetén a »Fürdo« szállodában tartják meg. EszTanintézeteik teljesen horvátok. Van azonban már egy pár elemi népiskola is, melyben a magyar állam tisztviselőinek gyermekei nyernek oktatást. De mi ez olyan nagy lelki szárazsággal szemben? Az egyházi férfiak kivétel nélkül a nagy horvát-álom tántoríthatatlan előharcosai. A szerzetesek vad horvátok. Sokan társalgás közben leszólták e miatt az egyháziakat. Én más véleményen vagyok; nem tudom őket elitélni, sőt dicsérettel vagyok kénytelen őket elhalmozni, mert valamint nekünk nem esik jól az, ha sorainkban gyászmagyarok vannak, kik az osztrák érdekek igájába fogták be magukat, ugy nekik is rosszul eshetnék az, ha soraikban valaki a horvát függetlenség ellensége lenni látszik. A hazafias érzelem még ellenségeinkben is dicséretre méltó. Ne ítélkezzünk azért szeretetlenül az egyháziak hazafisága fölött, hogy kérjük inkább a Magyarok Nagyasszonyát, hanem adjon a magyar hazának sok olyan lelkes magyar főpapot és lelkészkedő papságot, mint a milyen volt horvát szempontból Strossmayer püspök s mint amilyen a horvát papság általában. Náluk az a pap, ki hazájához és egyházához a legtávolabbról is hűtlennek látszik, ipso facto le van tárgyalva; nálunk aki községét fehér zászló alatt vezeti a liberális jelölt táborába, még elismerésben is részesülhet egyházi és társadalmi szempontból. Nekik az egyetlen ideál Horvátország függetlensége; ezért lemondanak minden egyébről és megtesznek mindent, mit ember hazája érdekében megtehet. Nekünk rosszul esik ezen magatergom város polgárai nemzeti színű falragaszokon hirdetik a város képviselőjének jövetelét és felszólítják a közönséget, hogy minél nagyobb számban jelenjenek meg dr. Kmety fogadásánál. Ez, azt hisszük, felhívás nélkül is sikerülni fog, mert kevés országgyűlési képviselő körűi tömörül a nép oly lelkesedéssel, mint dr. Kmety körül. * Főegyházmegyei hirek. Plébánosok lettek : Brtoss Donát András Dkő-Csütörtökön és Szűcsein József Bikszárdon. —• Bachraty Valér János hely. lelkész lett Neveden. — Chlebovits István a nagylévárdi anabaptisták curátusává neveztetett ki. — Segédlelkészi minőségben áthelyeztettek: Szendrey Fulg. János Galánthára, Makász József Egbellre, Némethy Ernő Párkányba, Gotschall Imre ujmisés Nagykosztolányba, Adamcsa Viktor ujmisés Nagytapolcsányba. — Juhász Béla párkányi segédlelkész betegsége folytán egy időre szabadságoltatott. — Duffck Antal a székesfővárosba küldetett hitoktatói minőségben. * Megyegyülés. Esztergom vármegye rendes őszi közgyűlését jövő hónap 16-án tartja meg. Ezen közgyűlésen fogják tárgyalni az ügynök kormánynak azon törvénytelen intézkedését, melylyel állítólag megsemmisítette vármegyénknek az adók és újoncok megtagadására vonatkozó határozatát. A Fehérváry-társulat megsemmisítő intézkedése még nincs hivatalosan publikálva s igy a megyei ellenzék ez ügy miatt rendkivüli közgyűlés egybehivását nem is indítványozta. * A város küldöttsége dr. Fehér Gyula plébánosnál. Dr. Fehér Gyula- belvárosi plébános, udvari káplán áldozárságának negyedszázados és belvárosi plébánosságának husz éves jubileumát a város képviselő-testülete augusztus 28-án tartott ülésében ülte meg, midőn a napirend első pontjaként a polgármester egy szép és nagyszabású beszéd keretében üdvözölte dr. Fehér Gyulát a város közönsége nevében, méltatva annak sokoldalú és kiváló érdemeit. A közgyűlés Marosi József képviselő indítványára akkoron elhatározta, hogy a polgármester beszédét egész terjedelmében jegyzőkönyvében megörökíti és azt jegyzőkönyvi kivonat alakjában diszes kiállításban egy küldöttség utján átadja a jubiláns plébánosnak. Az ünnepélyes átadás vasárnap délelőtt történt meg dr. Fehér Gyula lakásán. Vimmer Imre polgármester vezetése mellett, dr. Földváry István főügyész, dr. Helc Antal, Bleszl Ferenc, Rudolf Mihály, Marosi József, Dőczy Ferenc, Tátus lános és Trexler Antal képviselőkből álló küldöttség ment a plébános lakására, hol a polgármester sfép szavak kiséretében nyújtotta át a jegyzőkönyvi kivonatot. Az ünnepelt meghatottan mondott köszönetet. A jegyzőkönyvi kivonat könyv alakban van kiállítva, finom, vastag papíron, kaligrafikus írással aranyszegély kerettel. Az első lapon a polgármesternek azon beszéde olvasható, melyet az átadásnál mondott, utána az ünnepi beszéd jön, majd az utolsó oldalon a képviselő-testület határozata. A lapok arany zsinórral vannak egybetartásuk, de ha igazságosak akarunk lenni, a harag helyett követnünk kellene őket. Magyaroknak kellene lenni nekünk is tetőtől talpig és bojkottálni kellene mindenkit, ki a független Magyarország ellensége; ki a nagy nemzeti kívánalmakat osztrák érdekeknek alárendelni látszik. Ne gyűlölködjünk a horvátokra, mert ők első sorban horvátok, hanem ápoljuk magunkban minden téren és módon a magyar érzelmeket. Ami a nép erkölcseit illeti, rang és nemre való különbség nélkül magán viseli a nagyvárosok jellegzetes formáját. A korzózás, választékos öltözékek ott sem hiányoznak; társas összejövetelek talán sehol máshol olyan nagy mértékben kifejlődve nincsenek, mint Zágrábban. Budapesten a kávéházi és vendéglői rendszer, náluk a soarék rendszere van kifejlődve. Ezen utóbbi nekem is jobban tetszik, mert patriarchálisabb színezettel bir s inkább alkalmas arra, hogy a hasonérzelmüek között az együvétartozandóság érzelmét ápolja. Magyar szempontból a legközelebb múltban itt nagy haladás történt. A magyar állami hivatalnokok »Magyar Olvasó-kör«-t alkottak. Ma már nem oldott kévék többé. Ha igy fogják fel hivatásukat az értelmesebbek hazafias szempont tekintetéből, akkor rövid idő után a magyarság nem kelletlenül tűrt pária, hanem számottevő tényező is lehet a horvát-álmok fő fészkében. Adja Isten, hogy úgy legyen!