ESZTERGOM X. évfolyam 1905

1905-09-24 / 39. szám

nem csekély kárára valóban gazdálkodik is. De ha tisztességes fizetést kapna és e fontos pályára csak a hivatásos embereket vennék föl, bizonyos, hogy az ily tanitók minden idejöket, minden gondolatukat hivatásuknak szentelnék és nem érnének rá nagyobbmérvű gazdálkodásra. És hogy ez nem igy van, annak nem a tanitóság, hanem a törvényhozás az oka. Már pedig bizonyos, hogy a tanitóság tisztességes javadalmazása meghozná a maga bőséges gyümölcsét e nemzetre, e hazára. Az iskola és vele együtt a nemzet csak úgy fejlődhetik, ha a tanitók hivatásuknak élhetnek. Es erre a fejlődésre égető szükségünk van. A gazdálkodás azonban elvonja a tanitót hivatásától. Nem helyes »Rusticus« következtetése, hogy 2—3 hold ép annyi fölszerelést és gondot igényel, mint 10—20 hold, mert akkor azt is mondhatnám, hogy 10—20 hold annyit igényel, mint 50—100 hold. Ezt pedig mindnyájan tudjuk, hogy nem áll; Ha a tanítónak tisztességes készpénzfizetése és csak 2—3 hold földje van, az nem okoz annyi gondot, mintha a fizetése 100 vagy semmi forint készpénzből és 20—40 hold földből áll. Ily esetben ugyancsak testtel-lélekkel a gazdaságon kell csüggenie, hacsak azt nem akarja, hogy az álla fölkopjon. Nem fogja-e ez minden gondolatát, erejét igénybe venni ? Erre nem a jómódú plébánosok, hanem az ily szerencsétlenek adhatják meg az igazi választ. Ha ezek csak gazdák volnának, akkor megjárná a dolog, de — sajnos — tanitók is. De tisztelt Uraim, hová lesz az ily tanitókból a hivatás ? Ne tessék kivételekre hivatkozni! Tudom én, hogy vannak és voltak egyesek, kiket a Gondviselés oly erővel ruházott föl, hogy a gazdálkodás mellett a többihez arányítva az iskolában is kielégítő eredményt tudtak fölmutatni. Ezt egy pillanatig sem vontam kétségbe. De a kivételek e témánál nem döntenek. Itt csak a többség dönt. Ott pedig azt látjuk, hogy nem önhibájukból, hanem a helytelen rendszer miatt nem képesek hivatásuknak tökéletesen megfelelni. A közügy embereinek nem a gazdálkodás a föladata, hanem a hivatás. És hogy a közügy emberei az említett okoknál fogva mennyire nem felelhettek meg hivatásuknak, azt a mai kétségbeejtő züllött állapotok eléggé igazolják. És ha valaki ilyenkor a régi elavult rendszert megbolygatva, a helyes és egészséges fejlődésről, az ujabb társadalmi intézményekről, a szociális és egyéb társadalmi kérdések megoldási módjáról beszélni mer, az némelyek szerint szappanbuborékokat gyártó idealista. De engedelmet kérek, mikor azt látom, hogy mig a közügy emberei a helytelen beosztás miatt a kényszerűségtől űzetve hivatásuktól elvonatnak, azalatt avatlankezek munkája folytán hanyatlik az erkölcsiség, a reánk bizott nép jóléte, idegenek nőnek a nyakunkra és pimasz szemtelenséggel törnek a nép erkölcse, vagyona, sőt országunk függetlensége ellen, addig ne tessenek lehetetlen ideálizmusról látható a Fernkorn bécsi szobrász műtermében készült szeplőtelenül fogantatott sz. Szűz hatalmas szobra, mely kolosszális joszlopon nyugszik. A nép között e szobornak rendkivül nagy tekintélye van. A földrengés a közel múltban a káptalandombon nagy pusztítást okozott. Ekkor lett romokká a régi székesegyház és sok más épület. Mint szemtanúk állítják, a Mária-szobor e lökések tartama alatt úgy lengett jobbra-balra, mint a gyönge nádszál, de baja nem esett. Ha elgondoljuk, hogy egy ilyen merészen magas talpazatra elhelyezett szobornak mindenek között első sorban kellett volna darabokra szétesni, akkor, mikor őskori erővel és költséggel épült szilárd épületek romokká lettek: valamelyes tisztelet ellenállhatatlan keletkezik a komoly lélekben az Isten anyjának szobra iránt. A városon kivül fekszik a zágrábi érsekség tulajdonát képező Maximir-park. Minden valószínűség szerint természetes vadonból mesés öszszeg erejével bájos ligetté átvarázsolt park ez. Itt van az érsek nyaralója, melyet megtekinteni igen érdekes, mely azonban ma már ritkán látja falai között az eminentiás házigazdát. Mi is kirándultunk e helyre, melynek közepe táján az érsekség hatalmas méretekben tehenészetet vezetett be. Zágráb lakosai naponkint felkeresik e helyet, hol potom árért élvezik a jégbe hűtött finom tejes kávét és aludttejet. Primitív, gyalulatlan asztalokat övez körül e kirándulók serege. Már maga ezen körülmény fesztelenné, barátságossá teszi a társalgást s kellemes módot nyújt a megismerkedésre. Ellentéte itt minden annak a keleti kényelemnek, melyet a városban beszélni! Mikor azt látom, hogy a hívatlanok le tudják foglalni úgyszólván az Összes újságokat és a mi népünk az ő bitang elveiket szívja magába és emellett a mi munkánk nyomtalanul elvész, önkénytelenül is megszáll a gondolat, hogy: ezen az állapoton a hivatásos működés sokat segíthetne. Es hogy a közügy emberei valóban hivatásuknak élhessenek, azon lehet segíteni, sőt segíteni kell! Azt mondja továbbá »Rusticus,« hogy a nem gazdálkodó tanítónak is lehet búja-baja. Hát az igaz. Betegség, haláleset stb. annál is okozhat szórakozottságot. De engedje meg a cikkíró, hogy nem mindegy, ha az embernek több vagy kevesebb a gondja, a hivatástól visszatartó teendője! Már pedig egy kazdálkodó tanítónak hasonlíthatatlanul több baja és gondja van, mint annak, ki csak a házi. szükséglet födözésére gazdálkodik. E mellett a tapasztalat tanúskodik. Jó példát 2—3 hold földön való gazdálkodással is lehet nyújtani. Ennyit a tanitó szabad idejében maga is megmunkálhat és nem kell a rossz cselédekkel meg a falu rosz közmunkájával mérgelődnie. Ez többet ér, mintha a nép azt látja, hogy a tanitó a nagyobb gazdaságból (talán ép a rossz közmunka és a fölszerelés hiánya miatt) silány eredményt tud produkálni. Elismerem, hogy a körülmények különbözők. Hogy pedig a tanitó azért gazdálkodjék, hogy a nép lássa, miszerint a tanitó is az ő sorsának osztályosa, ez annyi volna, mint egy kis gyerekes érzelgősségért föladni az igazi célt, az igazi hivatást. A nép tudja azt, hogy a tanítónak nem hivatása a nagybani gazdálkodás. Végül mellettem bizonyítanak a nyugati műveltebb államok, hová egyéb dologban is tanulni járunk. Ott is a tanitók fizetésük lényeges részét készpénzben kapják. E mellett kapnak 1—2 hold földet. Lám ezek megértették, hogy mi az a hivatásnak élés. És igen jól tudják azt is, hogy egy ember két úrnak nem tud szolgálni. De hogy fejlődnek is, az tagadhatlan. És a tanitók igy is jól élnek, mert a gazdaság előnyei a házi szükséglet kielégítésével ki vannak merítve. Első cikkemmel nem volt egyéb szándékom, minthogy a tanítói fizetés-javításra irányuló törekvéseket az általam megjelölt és helyesebbnek tapasztalt irányba tereljem, mert a tanítói segélyalap akármilyen formában a, viszonyokhoz képest igen csekély. Nincs kifogásom az ellen, hogy a tanítói segélyalap jövedelméből egyelőre, mig a fizetés rendezve lesz, földeket vásároljanak, hogy a pénzérték földekben legyen biztosítva. De ha a tanitót igazán a közügy szolgálatára akarjuk képesíteni, akkor a tanitóság helyzetének javításánál ne a földbirtokkal való dotálás legyen törekvéseink netovábbja, hanem a közügy szolgálatában álló tanitó tisztes megélhetésének biztositéka maga az állam legyen. Igen, az az állam, melynek fölépítését, fejlődését a tanitó egész életén át munkálja. — És ha a főpapságtól a modern eleganciával berendezett kávéházakban és sörcsarnokokban élvezhetni., Itt kifolyhat a kávé, nem feszélyez a finom terítő és egyéb kávéházi bon-ton. Itt a demokrácia forgatja a kormánypálcát, talán azért, mert a városban ezt hiába keressük. A rangkór itt sem hiányzik; itt is honosult már a klikk-rendszer. A felső városban, a gőzsikló mellett kedves korzó van, hói rendesen hűs árnyékban húzódnak meg a magyar gyűlölettől felhevült horvát agyak. Az állami felső leányiskola előtt elterülő térségen fenn a dombon hatalmas kilátás nyilik a v-illatelepre, melyet a horvát arisztokrácia szögezett le magának. Ez a panoráma vetekedik felülről lefelé tekintve a mi Zuglónkkal. Itt is remek és nagy villák beláthatatlan sokasága terül el előttünk, melyek mindenikét egy-egy függő kert tesz festőivé. De szabadjon felemlítenem alkalomszerűen egyet-mást Zágráb történetéből is. Azon a helyen, hol ma Zágráb áll, a rómaiak idejében telepítés volt. Püspökségét szent László alapította a Gries-hegyen 1093-ban. Ez a város legrégibb része. A várost Kálmán király csatolta Magyarországhoz. A város a tatárjárás idejében igen sokat szenvedett, sőt mint egy helyen olvasom, teljesen megsemmisült a remek ősi székesegyházzal együtt, de IV. Béla, mikor Véglia szigetéről hazatért, szabad kir. várossá és a szláv hercegek székhelyévé tette. A káptalandomb azonban kiváltságos maradt ; a zágrábi püspök jogi fennhatósága alá tartozott. Ezen városrész, mint emlitém, évszázadokon át ellenségeskedésben élt a felső várossal. kezdve az utolsó káplánig minden pap ezen fog 1 munkálkodni, akkor a helyesebb rendszer csakhamar a megvalósulás stádiumába lép és ennek nyomán a hivatásos működés »föl fog születni még.« Ez megvalósítható ideálizmus! Hivatásnak élés boldogitó korszaka — jöjjön el a te országod ! Lett József. A kerületi fogyasztási és értékesitö szövetkezetek. IV. E szövetkezetek fogalma oly tartalomdús és a valóságban megtestesülve oly széleskörű működéssel bir, hogy az e fajta szövetkezeti mozgalom általános rajza nem elégséges, hanem külön kell foglalkoznunk a fogyasztási-, külön az értékesítő szövetkezetekről. Az életben e kettő ikertestvér és egymást kiegészíti; mert a fogyasztási szövetkezet a szövetkezeti tagok minden szükségletéről gondoskodik, az értékesítő szövetkezet pedig a tagok termékeinek elárusitásával foglalkozik. Azért praxisban a két faj külön-külön sokáig el sem választható ; az egyik maga után vonja a másodikat s akár melyik elhanyagolása tönkreteszi a második szövetkezeti fajt. Ezt a szövetkezeti apostolok nagyon jól tudják, s ezért ott, ahol a szövetkezeti kérdés megvalósulása közül harcolnak, a szövetkezeti mozgalom ugy fogyasztási, mint értékesítő fajának művelését szorgalmazzák. Vegyük fel: »N.-kerületben« létesül egy szövetkezeti bolt. Erre a szövetkezeti mozgalom ellenségei is táborba állanak és a szövetkezeti boltot megtámadják. Hogyan ? Megfenyegetik a lakosságot: »ha mertek vásárolni a szövetkezeti boltban, a nálunk lévő adósságaitok miatt rögtön ügyvédnek adunk benneteket!« Ez a fenyegetés sok embert visszatart a vásárlástól: igy az iparosokat, munkásokat, sőt az urakat; kik — saját bevallásuk szerint — soha se tudnak egészen eddigi uzsorásaik kezéből kiszabadulni és igy a szövetkezeti boltot sehogy se képesek támogatni. Itt segit a szövetkezeti hitelszövetkezet, melyből minden polgár kaphat kölcsönt és megszabadulhat eddigi kiszipolyozói hatalmából, akik az adósság címén folyton magukhoz húzták a fogyasztó közönséget. A gazdaközönség sem képes a szövetkezeti boltot eléggé támogatni, ha termékeit a szövetkezeti bolt mintegy cserébe át nem veszi. Altalános szokás, hogy a gazdaközönség nagyszámú baromfiját és tojást, tejet a boltosoknak eladja, akik meg is veszik azt, de azon kikötéssel, hogy ha »nálam a kapott pénzen bevásárolsz mindjárt!« A gazdaosztálynak ezen cserekereskedése baromfival és tojással meg nem vetendő, mert számos gazdának hosszú időn át nincs is másból jövedelme, mint szárnyasaiból. A baromfiból pedig hazánkAz ős zágrábi részben a sziavon hercegek később számos olasz művészt telepitettek le. Innét az »Olasz-utca« neve. Az Árpádház kihalta után véres összeütközés fejlődött ki a felső város és a káptalandombi rész között. Róbert Károlyt a felső városban királylyá koronázták ; a káptalandombi rész pedig Endre Sziavon hercegnek hódolt. Ezen villongásra emlékeztet vissza a »véres hid.« A török ellen a két ellenség baráttá lett s közösen küzdöttek a hitetlenek ellen. Ezen időből származik a kőfal, melynek romjai még ma is láthatók. A mohácsi vész után az ellenségeskedés újra erőt vett rajtuk. A felső város Ferdinánd részére állott: a káptalandombi rész és Frangepán Kristóf bán-főispán Zápolyát akarta királynak. Ezért akarták Bécsből Thurn Miklóst tízezer katonával a káptalanbeliek nyakára ültetni, de nem sikerült, mert 53 napi sikertelen ostrom után Thurn visszavonult. Később, mikor a két városrész kibékült, ismerték el közösen a zágrábiak Ferdinándot. Zágrábban 1852-dik évig püspökség volt: 1848-ban a horvátok IX. Pius pápánál lépést tettek, hogy a püspökséget érsekséggé tehessék. Sok huzavona után a pápa engedett a horvát kívánalmaknak s igy 1852. óta érsekség székhelye Zágráb. Emiitettem, hogy kellemes kirándulóhely az érsekség tulajdonát képező Maximir-park. Ma nincs úgy gondozva, mint kellene. Gloriettek, nyaraló-épületek, messzelátók tarkítják a kilátást, de ezek nagy részben romokban hevernek, Úgy