ESZTERGOM X. évfolyam 1905

1905-07-23 / 30. szám

X. évfolyam. Esztergom, 1905. július 23. 30. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 10 kor., fél évre 5 kor. Egyes szám ára 16 fillér. Keresztény-szociális püspök. Esztergom, július 22. Szivünk őszinte, igaz lelkesedésével üd­vözöljük Várossy Gyula dr.-t, a székesfehér­vári egyházmegye fenkölt lelkű, a keresztény munkások érdekét szivén viselő föpásztorát azért az igazi felebaráti szeretettől áthatott fontos körleveléért, mellyel a keresztény­szocializmus terén örök érdemeket, örök nevet szerzett magának. A keresztény munkás-védelmet ajánlja papjainak figyelmébe, szivböl beszél hozzájuk, mint egy szerető apa fiaihoz. Tudja, hogy a keresztény munkás-védelem ma már nálunk sem theoria, a melyről talán csak gyűlésein­ken hallanánk, hiszen nem egy szép meg­nyilatkozása, eredménye ötlik szemünkbe — de mégis csak szórványosan. És épen ez a baj, hogy ezek az üdvös jelenségek nem észlelhetők az egész vonalon, hanem csak hclyenkint, egyik-másik sokoldalú, fáradhatat­lan keresztény-szocialistánk működési köré­ben. Pedig ez nem jól van és nem marad­hat igy! A keresztény munkásvédelmi mozga­lomnak határozottan fokozottabb és szélesebb körű tevékenységet kell kifej tenie, s erre buzdítja különösen szeretett fiait, egyházme­gyéjének apostoli lelkületű papjait a lánglelkü főpásztor. A forradalmak harci mezején vérrel áz­tatott felforgató eszméket kitűzte vörös zászla­jára a szociáldemokrácia. Rombol, tör min­dentami keresztény, a mi krisztusi. »Aszocial­AZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. San Sebastiantól Burgosig. Irta: Vértesi Károly. Minden érdekel. — Csatatéren. — Spanyol nevek. — Tiz ujjunk nem elég. — A természet letarolva. — Isten háta mögötti helyek. — Vitoria mellett. — A kikben a gótok vére csörgedez. — Az Ebrohoz érünk. — A burgosi székes­egyházról. — Cid. — Magyar fordítók. — Cid városáról. — A templomból királyok indultak ki. — Apáca, második asszony az országban. — Ha az eszmék megvalósulnak. — Keresztény művészet. — Szép mondások a burgosi templom­ról. — Egy szép leányról. — Útitárs, érdekes beszélő'. Az Uruméa-folyó völgyében haladunk, a kanyargó folyón átrobogunk, alagútba becsúszunk, abból kiosonva, az ut kezdetén minden érdekel, templom, zárda, katona-laktanya és urasági kas­tély, fa és virág, rom és temető, csatatér. Utóbbi eszünkbe juttatja, hogy sok vér folyt ezen a föl­dön is korona bírásáért, hatalom elnyeréseért, ország-részek elfoglalása miatt, népek gyűlölkö­déséből és azok érdek-harcából. Néhány ember­öltőn átugorva, meg is állapítjuk már, hogy sok­szor bizony kár volt annyi emberéletet áldozni csekélységért, semmiért. Az ember nyughatatlan, meg sem nyugszik, mig végleg elnyugszik. Az Uruméa-völgyet elhagyja a vonat s hegyek között botorkál, keres kiutat. A maga­sabb csúcsok nevét alig hogy halljuk, nyomban elfelejtjük, még akkor is, ha valamely szentnek nevét viselik. Spanyol nevek ezek nekünk mind. Igy vagyunk a spanyol falvakkal is, mint a spa­nyol szentekkel. Ezenközben megpillantjuk Tolosát. Laptulajdonos és kiadó: Dr. PROHÁSZKA OTTOKÁR, egyetemi tanár. demokrácia eme romboló hatásává/ föl kell venni a küzdelmet — irja a keresztény­szociális püspök — és a hazátlanságot és istentelenséget hirdető izgatók befolyásától meg kell menteni a népet. E célnak eléré­sére csak egy eszközt látok: foglalkozni kell a néppel. A pajp legyen valóban vezére és atyja a reábízott népnek, ismerje és érezze annak baját és jóakaratú tanácsával iparkodjék segít­ségére lenni." Érzi a nemesleikü s a szegény keresz­tény munkásnép szomorú sorsán segíteni óhajtó egyházfő, hogy a krisztusi szeretet, egyenlőség, igazságosság és méltányosság he­lyét elfoglalja a rút önzés, érdekszövetkezés, elnyomatás, végrehajtás és a korrupció. Az erősek és gyengék összetűzése mindinkább hevesebb, elkeseredettebb lesz, majd lángba borítja az egész társadalmat. A munkások természetjogain ejtett mély sebek vérzenek, fájnak. A lenyűgözött munkás-osztály segé­lyért, orvosságért kiált: kenyeret, munkát, jogot és mindenekelőtt szeretetet adjatok! S ebben a keresztény társadalmi munkában vezető szerepet vállalni, az első sorokban harcolni kinek kell, ha nem a kath. papság­nak? »A pap legyen vezére és atyja a reá­bízott népnek« aranyszavak ezek, a melyek minden józanul gondolkodó emberre azt a benyomást teszik: hogy a székesfehérvári püspök nem puszta egyházi tisztviselőket akar, a minők azok, a kik azt képzelik, hogy a misézéssel, gyóntatással, kereszteléssel, esketéssel, temetéssel már mindent megtet­tek ; ö igazi papokat kivan adni egyházme­Ez volt előbb Guipózcoa baszk tartománynak a főhelye, mig az elsőbbséget a föllendült San Sebastíannak volt kénytelen átengedni. A városok fölvirágzása, aláhanyatlása, sokban hasonlít az emberek sorsához. Egyszer ez, máskor az kerül felszínre, a mint fú a sors szele s irányítja ama bizonyos forgó köpönyeget, rendezi életünk folyá­sát a sorsharag. Sok alagút. Tiz ujjunk nem elég, hogy a gyors egymásutánban meg tudjuk azokat szám­lálni: Egyik sem Simplon, Mont Cenis, Szent Gotthard. 1 ) Az Oria-folyócskát tizenötször vágjuk át. A természet letarolva, elmosódott barázdák, odább csupasz szirtek égbe meredezve, nap hevé­ben sülve, magános egyedülvalóságukban tűnődve. Ha a gyárkémények füstje, források gyógyító vize, egy-egy kis fürdőhely nem emlékeztetne másra, életre, gondolnók, a gyönge éléskamarák mellett kihalt az élet az egész környéken. Se kút, se forrás, mely a vizínséget enyhítse. Most elmaradt az eső is. Kéjutazók vándor csapatát az országúton ne keressük. A skandináv nagy félszigetről leszorulva, Svájcban, Olaszországban járnak azok ilyenkor. Közbül, üde alpesi tájak váltakoznak csekély számban, ezek ís vad robajjal előtörő vizek nél­kül. Több az olyan kőhegy, melynek a mórok az ő nyelvükön »kopuszta« nevet adtak. Néhány várrom után virágzó községek következnek, rajtuk a szem kellemesen nyugszik meg. De mennyi a nyomorúságos fészek, Isten háta mögötti hely, *) A Simplon-alagut hossza 18801 méter, a Szent Gottharde 15 kilométer, a Mont Cenis-é 12*849 méter, az Arlbergé 10240 méter. Szerkesztőség: Szentgyörgymező 9. sz. Kiadóhivatal: Káptalan-tér. Hirdetési árak: Egy háromhasábos petitsor ára 16 fillér. Többszöri közlésnél árkedvezmény. gyéjének, a kik utánozzák legfőbb eszmény­képüket Krisztust, aki szintén nagyfokú szoci­ális tevékenységet fejtett ki. Ez az apostoli szózat tehát valóban meg­érdemli, hogy abból minden pap tanuljon, s azt mélyen szivébe vésse. A mi papságunkat — tisztelet a kivétel­nek — még mindig a tétlenség, meghunyász­koclás és bátortalanság jellemzi. Németor­szágban pl. a pap lelke minden keresztény mozgalomnak. A templomban az imádság embere, de a szószékről lelépve, a templomot elhagyva iparkodik a nép javát elömozditani. Elnököl, vagy jelen van minden gyűlésen, szót kér, ellenfelét megcáfolja, a gyengéket megerősíti, az ingadozókat jó útra tereli, a nyakasokat visszatéríti. A jó sajtó felkarolá­sával, egyletek létesítésével, szövetkezetek, körök, otthonok alapításával csakugyan a vezérszerepet ragadja kezébe. Ott van az ellenfelek, a szocik összejövetelein, a mun­kások műhelyeiben, a nép körében, felhasz­nálja szépen a vasár- és ünnepnapokat, me­lyekről nagyon szépen mondja Várossy, hogy »azok mások számára a pihenés, a pap szá­mára a fáradságnak és munkának napjai legyenek;« valódi vezére a népnek a szó legnemesebb értelmében. A magyar papság egy része úgylátszik nem okul a példán. Talán szégyen a nép bajaival törődni? Sebeire orvosságról gon­doskodni? Nem szent kötelesség megküzdeni azzal az ellenséggel, mely a hitetlenség szol­gálatában áll, mely csatlósa a vallástalanság­mely utánuk következik ! Letarolt, sivár vidékek, az aszott mezőkön nem kerül vad a vadász puska­csövére. Gyér fü veri föl az ut szélét, mely csak a kecskének, szamárnak ad táplálékot. A házi állatoknak ez a két alárendelt faja a dudvával is megelégszik. Vitoria nagyobb város következik azután, melynek egy gót király vetette meg az alapját, hogy védhesse magát abból a navarraiak és basz­kok ellen. Bizony nem vitte előre a nyugoti gótok sorsát vele, kihalt az egész nép, országuk is letűnt teljesen a térképről. Vérük megkeverve, ott csör­gedez most egy-egy szép asszonynak, üde leány­nak az erében a san sebastiani Alamedán, me­lyet nem tudok feledni. Láttam ott sok szépet, gyöngyöt. Lassacskán, vasúton az Ebro folyóhoz érünk. Bizony keskenyke az itt. Mirandanál nem nagy hidat kellett rajta verni. Majd kiszélesedik, mire a Földközi-tengerhez ér! Látásakor fölelevenülnek ifjú korom emlékei, mikor a földrajzi órában elő kellett számlálni Spanyolország valamennyi folyó­ját. Kemény nevek voltak akkor ezek, de mi nem megy az ifjú fejébe? ha kedveli a tantárgyat. Alig mertem remélni akkor, hogy lássam valaha az Ebrot. Ebben az útban látni fogom Spanyolor­szágnak csaknem valamennyi folyóját. Végre, a mi jobban érdekelt. A három hajóra oszló, latin keresztformáju burgosi nagyszerű szé­kesegyház volt az. Fény ömlött rá a sugaras magasból. Ugy csavarodik a vonat, hogy két­oldalról, már messziről is láthatjuk a kilencven méter magas, két karcsú tornyát. Olyan magas a torony, mint a templomnak a hossza. Burgos, érseki székhely, a hasonnevű spanyol

Next

/
Oldalképek
Tartalom