ESZTERGOM X. évfolyam 1905

1905-07-16 / 29. szám

siték teljesen értéktelen, hatástalan formalitássá, sőt fikcióvá válnék. De utalom az ily félreértésben leledzöket még két nagy tekintélyre. Az egyik Deák Ferenc, ki országgyűlési beszédében (1836.) azt mondja, hogy »a mi jus publikumunk alaptétele, hogy a magyar adó-fizetö csak annyi adót fizethet, a mennyit az országgyü1 és (diéta) megajánlott, s csak addig fizetheti, a meddig a megajánlás szól,« a másik az ország nagy bírósága, a közigazgatási biróság, mely következetesen vallja, hogy »ex-lexoc i dején az országgyűlési megajánlás tárgyát képező közadózások nem is esedékesek, a minek következtében ily adók az »ex-lex« idején hátralékosokká nem válnak s késedelmi kamat utánuk ez időre nem követelhető. Világos ebből az is, hogy tehát az ország törvényhatóságai és községei nem mennek túl egy hajszállal sem a jög és törvény határain, a mikor megtagadják az esedékessé sem vált adók beszedését és gátat vetnek annak, hogy az országgyűlési adómegszavazási jog ereje az egyesek alkotmányos érzékének és készségének hiánya, avagy azok közömbössége folytán meggyengittessék. Az önkormányzati testületek ama határozatai nemcsak nem gáncsolhatok, nemcsak hogy nem jogellenesek, nemcsak nem forradalmiak, de egyenesen kötelességszerűek s az alkotmány-jog tudásából és tiszteletéből erednek. Nagyon de nagyon kívánatos, hogy a törvényhatóságok erre az egyedül helyes jogi álláspontra helyezkedjenek, azon szilárdan kitartsanak és igy feltétlen alkotmányosságra kényszerítsék a kormány-hatalmat. Esztergomban még minden csendes ugyan, de nem tartjuk kétségesnek, hogy úgy a vármegye, mint a város képviselő-testületében az ép jelzett alkotmányos álláspont fog győzedelmeskedni, hogy Esztergom megye vezető elemeiben sem a közjog ismerete, sem a nyugodt tárgyilagosság, sem" a helyes meggyőződés nyilt kinyilvánításának bátorsága hiányozni nem fog és a mi szintén fontos, a megyei és városi hivatalos testületek a nemzeti jogos ellentállás nagy ügyében is egyetértésben lesznek az esztergomi nép zömével. Emléke megmarad szivünkben. Ott a távolban, midőn súlyosabb terhek, a lelkipásztorkodás nehéz terhei nyomják vállait, gondoljon reánk, kik mindig szeretettel emlékezünk egykori kedves tanárunkra. Isten kegyelméből viszontlátásra 10 év múlva! Janovits Károly. Salamon király szelencéje. A japán vagy kinai hamarább megtanul csehül, mint amig két »jó szomszéd« — á la Arany Jánosnak Péter-Pálja — elintézi, hogyhát: kinek a méhe rajzott ? Itt is, ott is rajzanak a méhek. Persze hűségesen a kaptárok közelében kellene ülni, vagy beleheveredni az illatos fűbe, s úgy lesni: mikor indul meg az anya-királyné — nászkiséretével. Ámde rendesen az történik, hogy amig a gazda befordul egy percre, talán rágyújtani a konyhában, megindulnak a méhek, s. véletlenül a »jó szomszéd« fáján telepednek le. Mikor emberünk a tajt-pipa füstjében kiérkezik, a szomszédnak legény-fia már felsüsőzötten mászik a lajtorjára, s a várva-várt jövevényeket annak rendje és módja szerint beléüti a kasba. Váltig erősiti a tajt-pipás szomszéd, hogy Mi segit rajtunk? A magyar katholicizmus két vezérelméje, dr. Prohászka és dr. Dudek vetették fel a mult héten e kérdést, és mondottak erre vonatkozólag az egész országban figyelmet és megszivlelést keltő megjegyzéseket, tanácsokat, javaslatokat. Mi segit rajtunk ? E sóhajszerü kérdés tör ki minden jobb kor után esengő vir desideriorum kebléből valóságos de profundisként. Mert bár 15 év óta óriási fellendülésnek indult a keresztény tudomány, sajtó, politika s társadalmi élet nálunk, minden komoly szemlélő látja, hogy csak kezdetén vagyunk a reneszánsznak, s hogy maga ez újraéledés és szerencsés kialakulás a II. József óta ránk borult halálos tespedésből még nincs intézményesen biztosítva ! Addig pedig, míg a baj gyökerei megvannak, mindig újra felburjánozhat és elnyomhat minden természetfeletti életet. Hogy a párbér és stóla-megváltás hatalmas kolonctól szabadítaná meg az egyházi életet, népszerűbbé tenné a pap működését és megnyitná a közönség szivét-erszényét az iskolák-templomok javára, ahhoz vita nem is fér. Csodáljuk, hogy Dudek dr. Prohászka cikkének ezen kitételét kifogásolja. Legalább is a párbér megváltása már régóta sürgős szükség és óriási lendítő kerékké válna a jövőben. A stólát még megfizeti a nép. Mert nem mindennap házasodik és temetkezik. De évről-évre a sok egyenes és pótadó mellett mir nichts dir nichts párbért is fizetni, az valóban odiozus, mint az »Esztergom« egy múltkori cikke részletesen kifejtette. Azért a jövendő (?) autonómiának és a keresztény pártnak programmjában ezen kulturellenes ősiség kiküszöbölését, illetve megváltását okvetlen fel kell vennie! A mi a másik eszmét illeti: ha az egyházi vagyonkezelés annyira átmehetne az autonómiára, hogy a javadalmasoknak az egyházi vagyonból fix fizetést adnának, a többit pedig lelkiismeretesen egyházi és iskolai célokra fordítanák s igy az egyházi vagyonból igazi »vallás-alap« lenne, ez is kétségkívül ideális állapot volna. Igy sok függő kérdést lehetne megoldani, mely financiális nehézségek miatt megoldatlanul hever. Hogy az egyházjog mennyiben fogadhatná el a javadalmak ily modern formáját, s hogy a szekularizáció, veszélyét mennyivel hozná közelebbre e forma, annak megvitatását a jogászokra bízzuk. De erélyes kéz és erős parlamenti hátvéd megtudná ez az Ő méhe rajzott, tehát övé a raj, hanem a legényke nagy hetykén visszavágja, hogyhát bizonyítsa be! Már most hogy lehet ezt bebizonyítani ? Salamon király bölcsességét nemcsak a biblia hirdeti, hanem a profán száj-hagyomány is. Egyszer küldöttség jelent meg a bölcs király előtt, s a küldöttség szónoka (megigazítva frakkját) imigyen beszélt: — Hatalmas király! Izrael dicső fejedelme! Mi mindnyájan ismerjük a te világraszóló bölcsességedet. Azt is tudjuk, hogy dicsőségednek ez a szűk világ határt nem szabhat. Engedd meg mindazonáltal, dicső fejedelem, hogy mi magunk is szemtanúi lehessünk bölcs Ítéletednek. A szónok ezzel hátra fordul, s két szál virágot tesz le Salamon királynak cédrusból faragott gyönyörű asztalára. — Izrael dicső királya! Hódolattal tesszük asztalodra ezt a két szál liliomot: az egyik élő, a másik csinált virág. Te bölcs fejedelem vagy. Meg tudnád-e tehát nekünk mondani — a nélkül, hogy megérintenéd, vagy közelébe járulnál — a két virág közül melyik az élő és melyik a csinált virág? Salamon király megsimította szép hosszú szakállát, szemöldökeit kissé összevonta, aztán igy válaszolt: ideális állapotot valósítani a szekularizáció veszélye nélkül. Amennyiben anyagi segélyforrásokról van szó, felemlitendők a szövetkezetek. Az óriási nyereségből, mely a szövetkezetek révén a közvetítő kereskedelem és az uzsorás helyett a községek zsebébe vándorol, lehet olykor-olykor közös elhatározásukkal közcélokra áldozni. Egy községben a fogyasztási szövetkezet két évi fennállás után 6000 koronát szavazott meg a templom restaurálására; egy másik helyen 10,000 koronát iskola építésre!! De az összes bajok gyökerei voltaképen a lelkiekben keresendők. Még az anyagi hiány és pangás is psychologikus bibék és daganatok miatt állanak be. Ismerek egy kis községet — nem Amerikában, hanem a Szepességben —, mely tavaly 40,000 koronás alapot tett le a plébániaiak felépítésén kivül, hogy filialisból plébániává lehessen. Honnan — miből? Ismerek más több községet, a hol ha iskolaépítésről vagy templomrestaurálásról van szó, nem mennek koldulni az egész országba, hanem egy év alatt maguk összehoznak 5—10,000 koronát a költségek fedezésére. A szegény nép szivesebben ad vallási célokra, mint a gazdagok. Ilyen helyeken a templom-perselyek 1000—1500 korona évi bevétellel záródnak. Mert az egyház kánonai szigorúan meg vannak tartva active és passive, s> a nép bizalma a papságban teljes. Mig a hol az egyház kánonait arcul csapják, a templom persely 15 koronát se hoz ! Az egyházi kánonok sok helyütt feledésbe mentek nálunk, szorgalmazásuk, az ellenük vétők megbüntetése kiment a divatból, ezért a züllött állapotok minden téren. Minden hivatalban van kontroll. A legsúlyosabb hivatal viselőit ellenben sok helyütt senki sem hivja felelősségre. A vétkezőknek hajaszála sem görbül meg. Csanád, Besztercebánya már csaknem törökvilág . . . Az illetékes egyházi főhatóság a napokban felelősségre vonta és megrótta Keglevich beszentelőjét, mint a ki világos egyházi parancs ellen vétett, mely a párbajban elesettek egyházi temetését tiltja. Meg lehetünk győződve arról, hogy egyhamar e botrányos eset nem fog ismétlődni. Egy buzgó lelkipásztor egy alkalommal a vadházasság ellen prédikált, s kijelentette, hogy az egyház azon szabványához, mely szerint a' nyilvános bűnösként, jelesen ágyasként meghalót nem szabad egyházi temetésben részesíteni, — szigorúan fogja tartani magát. A Gondviselés — Itt van ez a kis szelence: a szolgáim majd fognak bele pár méhet, s e kis állatok majd megfelelnek a ti kérdésiekre. Ugy is lőn. A szolgák hamarosan visszatértek a szelencével, s átnyújtották Salamon királynak. Salamon pedig fölnyitván a szelence födelét, a kis méhek — az élő virágra röpültek. Emberi szem az élőt a művészi utánzattól nem tudta volna megkülömböztetni, hanem a méhecske orrát megcsalni lehetetlen . . . Már most, ha méhészeti határvillongások alkalmával fölmerül a kérdés, hogy kinek a méhe rajzott? és kit illet a raj? — egész bizodalommal fordulhatunk Salamon király szelencéjéhez. Mikor ugyanis a méh-raj már be van ütve, még az nap, vagy legkésőbb másnap reggel, nap-fölkelte előtt —• a pörlekedő atyafiak jelenlétében — egy darab fa vagy lúd-toll segítségével kis csomó méhet kiválasztunk a rajból és a szelencébe zárjuk. Este, nap-nyugta után pedig a méhes-kert közepén, vagy valamely semleges területen, szabadon bocsátjuk a szelencébe zárt méheket, s ezek mind az anyakasra, — régi és igazi gazdájuk méhesébe — fognak röpülni, világosan tanúskodván arról, hogy kinek a méhe rajzott és kit illet a raj ? Erre tanít minket Salamon király szelencéje. Deák Antal.