ESZTERGOM X. évfolyam 1905

1905-06-25 / 26. szám

sága az anyagi élvezetekben rejlik. Erkölcsi tökéletesbülésünk felé kell törekednünk, szellemi kiképeztetésünkre több gondot fordítanunk, hogy megszerezhessük boldogulásunk egyik leghatalmasabb eszközét, a munkakedvet. Társadalmunk szellemi és erkölcsi nívójának emelése szempontjából oda kell törekednünk, hogy az igazi vallásosság áthassa a társadalom minden rétegét. Vissza kell szereznünk a vallásnak azokat is, akiket a materiális tudomány, vagy a nyugatról importált laza erkölcsök és szabad gondolkozás annak útjából eltérítettek. A vallásos életnek legjelentékenyebb előmozdítója az önkormányzat. Ezen intézmény a laikus közönséget is befogadja szervezetébe és felkelti érdeklődését egyháza ügyei iránt. Az egyház az autonómia segítségével eredményesebben, közvetlenebbül végezheti áldásos munkáját és érvényesítheti befolyását. Az egyházi autonómiának előnyei azonban nemcsak kizárólag egyházi téren nyilvánulnak, az önkormányzati tevékenység megtermi gyümölcseit anyagi, de különösen kulturális téren is. Az önkormányzat utján az egyházak jobban megfelelhetnek azon kötelezettségeiknek is, amely őket különösen a nevelésügy terén illeti. Feltétlenül jogosnak és szükségesnek tartom azon törekvést, amely a nevelés ügyet az egyház hatáskörébe utalja. Az állam az ő felekezetnélküli iskoláiban nem rendelkezik elég hathatósan azon eszközökkel, a melyek a vallás-erkölcsi tanítást biztosítanák. Pedig a nevelésnek mindig első tényezője kell, hogy a vallás tanitása legyen, a gyermek fogékony lelke fogadja be azon benyomásokat, amelyek egész életének irányitói lesznek. Kell tehát, hogy a nevelés iránya változhatatlanul a szigorú erkölcsi felfogást képviselje. Erre pedig csak az egyház képes, az ő megmásíthatatlan tanaival. Az államnak nevelésügyi iránya a váltakozó pártkormányok politikájával változik és a nevelésügyre hátrányos lehet. Klasszikus példa erre egyik francia vezérpolitikusnak múltkori feljajdulása, aki rámutatott azon veszedelemre, a mely abból származik, hogy a francia iskolákban a tanitók közül a parlamenti szocialista párt befolyásának növekedtével a szocializmus erősen terjed, és a szocialista tanitók az iskolában most már nem csak a teljes vallástalanságot és istentagadást hirdetik, hanem a haza és hazaszeretet fogalmát guny tárgyává teszik. Nem vonom kétségbe az állam azon jogát, hogy az iskolákat a nemzeti szellemben való nevelés és a közegészségügy szempontjából ellenőrizze, de a tanítás irányát a népiskolákban teljesen, a közép és felsőbb iskolákban pedig fokozottabb mértékben az egyháznak tartanám fönn. Az egyházak azonban ebbeli kötelezettségeiknek csakis teljes önkormányzat mellett felelhetnének meg, azért követelnünk kell az önkormányzat behozatalát a katkolikus egyháznál is. Ez annál kevésbé ütközne akadályokba, mert tudjuk, hogy ezen kérdés teljesen elő van készítve az autonómiai kongresszus által, és a szervezeti szabályzat megállapítva oly módon, hogy mint azt Magyarország Biboros Herceg-Prímása a kongresszus egyik ülésében kifejtette, az sem a katholikus egyház hierarchiáját nem érinti, sem pedig a magyar alkotmányba nem ütközik, sőt ennek egyik biztositékát fogja képezni. Az önkormányzati elvnek azonban nemcsak az egyházi életben, de különösen a közigazgatás terén is fokozottabb mértékben kell érvényesülnie. Tudjuk, hogy állami életünk ezer éves küzdelmeiben mily fontos és hazafias szolgálatokat tettek a megyék mindaddig, a mig Tisza Kálmán-féle törvény meg nem csonkította autonómiájukat. Helyzetünk most sem lenne oly siralmas, ha köztörvényhatóságaink a közvélemény tolmácsai lehetnének és nem volnának az önkormányzatnak valóságos paródiái. Hogy jelen szervezetük mellett mennyire képtelenek a közvélemény irányítása szempontjából feladatuknak megfelelni, elég rámutatnom a törvényhatóságok őszi és tavaszi közgyűléseiken hozott határozatoknak merőben ellentétes irányaira. Az általános elégedetlenség, amelyet társadalmunk minden osztályánál tapasztalhatunk és a melynek borús kifolyása a nagyfokú kivándorlás is, mindennél ékesszólóbban bizonyítja, hogy közállapotaink szociális téren is vigasztalanok. Bajaink egyik kútforrása az, hogy igényeink nem állanak arányban jövedelmeinkkel. Meg kell változtatnunk tehát életmódunkat, észszerűbb, takarékosabb és egyszerűbb életet kell folytatnunk. Másrészt fokoznunk kell a szervezési vágyat, oly kulturális és gazdasági berendezéseket kell létesítenünk, amelyek révén a polgárok minél nagyobb számát segithetjük vagyonszerzéshez. Arra kell törekednünk, hogy a szorgalom és becsületes munka megtalálja gyümölcsét és meg kell akadályoznunk azt, hogy valaki hirtelen, kevés fáradsággal véletlen, vagy spekuláció utján jusson nagy vagyonhoz. A mily üdvös a közérdek szempontjából a becsületes munkával szerzett vagyon, ép oly káros a hirtelenül, erkölcstelen módon összeharácsolt. Az ily vagyonok birtokosai rendszerint az élvezeteknek és fényűzésnek lesznek prédáivá és életmódjuk által rossz példát mutatnak. Mindenek előtt meg kell erősítenünk a morális alapokat. Anyagi téren való munkálkodásunk is csak ugy lehet eredményes, ha szigorúan az erkölcs szabályaihoz alkalmazkodunk. De ismereteinket, tudásunkat is jelentékenyen gyarapitanunk kell. Ahhoz, hogy kielégítő módon haladhassunk, még nagyon kevesen tudunk és eddig nem is igen iparkodtunk azon, hogy komolyan képezzük magunkat. Túlságos sok időt szánunk a szórakozásnak és kevés hajlandóságot mutatunk a komoly munkához. Fokoznunk kell az önbizalmat és hozzá kell szoknunk, hogy boldogulásunkat önmagunk munkájától várjuk. De a mellett arra kell törekednünk, hogy azon választófal, a mely a társadalmi osztályokat egymástól elválasztja, mind inkább eltűnjék. Öröklött, vagy szerzett anyagi és szellemi javaink gyümölcséből részesítenünk kell azokat is, akik önhibájukqn kivül ilyenekben szűkölködnek. HIREK. Krónika. Zengjen, zengedezzen diadalmi ének . . . Mandátuma mégis meglett Szemerének! Mindhiába . . . ! Csellel, alattomban járva, — A jó nép nem ment át Tisza kocsijára. Ne is menjen arra semmiféle lélek, Akiben csak van még egy parányi élet. Rozzant kocsi már az, kereke is csámpul, Feneke meg nincsen sem elől, sem hátul . . . Akkor esett az ki, midőn januárba Oldalát kirúgta Kossuth paripája . . . Tengely van csak rajta, pénzzel olajozva, Ezért nem került ez még mindeddig dobra. . . . Dejsz', hogy is kerülne, hiszen Wiinbe hajtják A jármába fűzött néhány magyar marhát . . . — És ezek ilyenkor azt merik kiáltni, Hogy ők nem Tiszának szarvas paripái . . . ... No de harsogjon most diadalmi ének . . . — Mandátuma meg lett a jó Szemerének 1 * Utoljára csendül immár Az iskola kis harangja És akiknek zeng a hangja Vig örömben fürdenek, Hisz egy hosszú évnek vége, Melyet sokszor izzadással, Sok keserves tanulással Töltenek a gyerekek. Hej, most nézz csak vig szemükbe Mint hevülnek az örömben, Kiknek az év elment könnyen, Akik meg nem buktának . . . S van sok, akinek van búja, Mert »tanár haragja* érte; Hogyha a szidást túl élte — Ilyent is öröm ragad . . . ... Im az édes kis leányok Arcain a szende rózsák Mostan lángpirossá válnak . . . Szinte reszket hókezük . . . Benn vagyon a nagy levélben Csillagászat, kémiából, S fránya tudja mily tantárgyból: — Hogyan működött eszük? . . . De ezentúl boldogságban Élvezik a sok szép napot És mulatnak gyakran, — nagyot, Pihentetve az agyat . . . Mert az olyan, mint a motor, Mely sokáig működhetik, Ám, hogyha nem pihentetik, Elromlik, vagy — elragad . . . * .• Odafenn az országházán Fehérváry báró Parancsolt és kommandirzott — s nem is volt rajt' csákó .. . Igaz, hogy oszt

1 senki sem volt, ki hallgatott rája, Hoppon maradt miniszter ur ő nagyméltósága . . . Egyedül csak ő ülhetett azon bársonyszékbe, Melyen ülve leszavazta Tisza Pista népe . . . Szó, ami szó; ez már nagy szó; de nem Tisza Pista, Mert ebben a galibában ő volt masiniszta És ha pihen is a törvény, az újonc s efféle, Nem pihen majd a Nemezis sújtó karja érte 1 . . . Regös A köbölkúti választás. Megtörtént már ez is azonképen, mint azt előre jeleztük : Szemere Miklós a köbölkúti kerület országgyűlési képviselője. Az eredmény előre látható volt, bár Szemere ellenjelöltekben épen nem szűkölködött. A 48-as programmal fellépett szociáldemokrata Kardhordó mint egy őrjöngő járta a- kerületet és hatalmas szája révén sem tudott összehozni többet 265 szavazatnál, mig Gorzó Nándor 360 szavazatot kapott Sze?nere Miklós 1188 szavazatával szemben, tehát 563 szóval többet, mint a két önjelölt együttvéve. A választáson tehát győzött az egyesült ellenzék megyei szervezete, mely az országos koalició hivatalos jelöltjét juttatta mandátumhoz. Ez nagy siker, mert ebben a választási harcban próbakövét tette le ez a szervezet s valóságos tisztitótüzön ment keresztül. Ugyanis, mint minden uj egyesülésben, itt is voltak olyanok, kik bár nagy hangon meghasították erüket a szövetkezés ünnepélyes pillanataiban, mikor tettre került a dolog, elernyedve a csöndes tétlenségbe merültek, vagy pedig rosz példát adva, a pártoskodás hálátlan mezején iparkodtak saját személyüknek rikitó szereplést biztosítani. Nem emiitünk meg* ezek közül csak néhányat, de ezek voltak, kik nyíltan frontot csináltak a megyei koaliciónak, bár az alakuláson az egyetértést, összetartást és egyöntetű eljárást hangoztatták. A megyei egyesült ellenzék táborából kivált és a rendet megbontó önjelöltek és demagógok kalauzolására Brutsy János, Oltóssy Lajos és Szauder István vállalkoztak. Hogy miért vállalkoztak ezen urak a nép józanságát és együvé tömörítését megakadályozni, nem tudjuk, de az eredményekből látjuk, hogy merőben céltalan volt minden erőlködésük. Erről különben még lesz alkalmunk beszélni máskor. A választást megelőző napokon valóságos jelöltjárás volt a köbölkúti kerületben. Egymás után léptek fel a 48-as jelöltek. Mind merőben ismeretlen alakok és mind titkos reményekkel telve. Kardhordó és Gorzó után jött Szeles Adorján, ezután Szalay József, végül pedig egy földmives ember. Szemere után a legerősebb pártja volt Kardhordónak, ki fanatizált és a vele járó Achim Andrást, a népszerű szocialista képviselőt" mutogatta reklámnak. Azonban pártja az utolsó napokban valósággal összeroppant, mert kitudódott a jeles szivacskereskedőről, hogy milyen fránya módon szerezte meg nyughatatlan életéhez a fentartási eszközöket. Kiderült róla, hogy rendőrségi kém volt s hogy Pitelyivel, Majláth országbíró gyilkosával hetekig volt elzárva, kihez azért csukták, hogy annak a titkait kifürkéssze. Azonkívül ilyenfajta küldetésben járt Aradon és Konstantinápolyban is. A magyar ember gyomra nem tűri el a spicliket s igy természetes, hogy elpártolt tőle a polgárság, és mivel szégyenletében nem mert a Szemere-zászló alá állani, Gorzó pártjához csatlakozott, ki pedig szintén a saját szakállára lépett ki a küzdőtérre. .Kardhordó mellett csak azok maradtak, kiket anyagi érdekeltséggel fűzött magához, vagyis kölcsönöket szedett fel tőlük. A választás reggelén az önjelöltek követei tárgyalásba léptek. Kardhordó 263 emberének 12000 forint lett volna az ára. Ha ezt Szemere kifizeti, Kardhordó visszalép s ajánlja, hogy emberei Szemeréhez hajtsanak. A Szemere-párt vezéremberei figyelmen kivül hagyták e kecsegtető ajánlatot s igy Kardhordó úr, ki a jó vásár reményében emberei köteles ellátásáról sem gondoskodott, a választás megkezdése előtt megszökött Köbölkútról, mert attól tartott, hogy mandátum helyett zászlórudat kap a saját pártjától. Mulatságos volt Szeles Adorján esete is. Persze, ez is üzletet akart csinálni. A választást megelőző napon szintén ajánlatot tett, hogy 250 (?) választóját eladja Szemerének. Szemere főemberei nem álltak kötélnek s Szeles most a választás napján megjeleni Köbölkúton és újra ajánlatot tett most már 200 választóra. Nem is álltak szóba vele s ekkor a jó úr összetett kézzel könyörgött, hogy rejtsék el őtet. El is rejtették egy szobába, az ajtót rázárták, mert félt az ipse s csak este a választás után mert kibújni. Szegény Szeles Adorján ugyancsak felsült, amit legjobban illusztrált az, hogy a Szemere-párttól kért elutazási költséget.