ESZTERGOM X. évfolyam 1905

1905-06-25 / 26. szám

Bizton felállíthatom neveléstani tételemet elvül, hogy valamint az emberi nevelésnek az e világra való célja a szociális értelemben vett boldogulás kiegészítéséül jellemszilárd individualitást alkotni, azonképen ezen kialakítás legelső és feltétlen kelléke oly idealizmusra való nevelés, melylyel nyugodtan számol le önmagával és mindazokkal szemben, akikkel utalva volt az élet örömeit, szenvedéseit és bánatait megosztani. Ezt az ideális nevelést, jobban mondva idealizmust mi sem biztosítja jobban, mint a hitvallásos erkölcsök megismerése és követése oly mérvben, aminő mérvben az fejlett és tökéletes. ' Aki alapjában véve ismeri az embert, önmagára, társaira, az ezekből kialakult tömegekre, osztályokra való megnyilatkozásában, az nekem igazat fog adni, mikor azt állítom, hogy a jellemszilárdság legelső alapfeltétele a megnyugvásra, a lelki egyensúly kiegyenlítésére szolgáló engedelmesség. Ez távol tartja őt attól, hogy az ember csak önmagának, egyedül érzéki világának sokszor túlhajtott, sőt többször, mint nem, romlására törekvő kívánságait elégítse ki. És mi képezi az engedelmesség kútforrását ? Mi egyéb, mint a hit és a benne foglalt és általa hirdetett erkölcsi törvények láncolata. Igen, a hit az a kiaknázhatlan forrás, amely nélkül semmi néven nevezendő erkölcsi törvény, erkölcsösség nem létezik és amit annak neveznek, az csak bölcseleti kísérletezés, mely ma aranykorát éli. Ezen bölcseleti kísérletezés forgatja fel társadalmunkat oly mély mederben, hogy viharként száguldó erejével hullámokat torlasztva, veszélyeztesse nemcsak magát az embert, hanem társadalmi intézményeit is, minő a faji együvétartozandóság egyik legfenségesebb kifejezőjét értve, a nemzetet. A nemzet, barátaim, — bármely időben akárminő faj után nevezték is el — csak addig tudott önálló lenni, csak addig tudta polgárait kielégíteni, mig hitétől el nem tántorodott, mig eltántorodásra példát nyújtó vezetői nem voltak, hacsak, mint Európa egykor pogány népei, hitüket egy eszményibb, tökéletesebb hittel fel nem cserélték. Az a hit pedig, mely ugyancsak a szociális értelemben véve a legeszményibb, az én meggyőződésem szerint, a katholicizmus hite. A katholicizmus a közösség hite, amelyben az embernevelés a legfinomabb árnyalatban jut kifejezésre. Nem a papok hite, hisz e fogalom értelmezésében a szabadkőművesség intézményének sok pontos mestereit is annak tarthatom, hanem a közösség hite, melyben a pap csak a vezető és irányító szerepét tölti be, minthogy az állam vezetésében az államférfiak teszik azt. Azt gondolom, mindenki együttért velem és szívesen veszi, ha ismételve, mint annyi sokszor a hitfelekezeti és ebben a katholikus jellegű iskolák védelmére hivők fel mindenkit, aki csak némileg is meg van győződve a hitvallásos, erkölcsös nevelés szükségéről. A mult napokban bontódott ki a lobogó, mely alatt a küzdők kath. iskoláink védelmét, fejlesztését tűzték ki nemes célul. Megalakult a magyar kath. iskola-egyesület. Tudjátok mit jelent ez ? A legnemesebb hasznot, a magyar nemzet léte érdekében. A legeszményibb munkásságot a népnevelés érdekében. A legmagasztosabb célt a boldogulásra, amelyre mindnyájunknak kivétel nélkül az idők végezetéig szükségünk van. Fel tehát atyámfiai és akinek soraink között hivatása a toborzás, nyissa meg ajakait a Szentlélek teljével és szavainak meggyőző varázserejével hasson oda, hogy a megalakult egyesület a támogatók ezreitől segélyezve, mihamarabb megkezdhesse áldásos működését. Nagy időknek nézünk elébe és ez csak fokozza bennünk honfiúi kötelességérzetünket, amellyel felvértezve, a magyar hitvallás-erkölcsös nemzeti nevelés és képzés tényezőinek lenni a koldus kunyhójától a palota lakójáig dicsőség és mindenkor dicsőség ! Magyar kath. egyházi és világi férfiak, honleányok, öregek, ifjak és gyermekek csoportosuljanak a kibontott zászló körül, hogy nem is oly sokára nyelvében magyar, értelmében és szivében kath. hitvallásos, erkölcsös és akaratában rendithetlen, örök életű legyen a magyar nemzet. Bertalan Vince. Válasz. 11. A falusi nép erkölcsi züllésének második oka a rossz közigazgatás, mely nyakkendő szerint méri igen sok esetben az igazságot; mely a regálé bérlőknek nem mer véteni s mert éppen e miatt a nép teljesen ki van szolgáltatva az emberek gyarlóságaira és szenvedélyeire utazó kapzsi embereknek. Van törvényünk, mely megszabja a kereteket, a melyeken belül a korcsma-hitel terjedhet. Van a törvénynek valamelyes szankciója is, mely a kereteket káraiban és kihágásaiban átlépő korcsmárost sújtja, de a törvény irott malaszt marad csupán. Az ellenőrzés hiánya miatt a korcsmahitelről szóló törvény dacára egész birtokok vándorolnak át a zsidók kezére, kik kupica pálinkákért cserélik ki az ősi vagyont. Igy megy a korcsmáros kezébe át a keresettel a vagyoni és politikai függetlenség; igy veszti el a papság a népre eddig gyakorolt befolyását. Igy megy át az irányítás ereje illetéktelen kezekbe, melyek okos ésszel szövik a hálót a népnek, melyben erkölcseikkel minden adásvevés tárgyává válik. •— Ha a pap a szeme előtt lefolyó nemzetirtás bűntényei fölött feljajdul és a nyilvános orgánumokban vagy a szószékről »megállj «-t kiált a lelketlen kufárokra, a törvény őreinél védelmet nem talál, mert ott nem mindig az igazság és a nemzeti érdek, hanem a »közérdek !! ?« lesz az irányadó. Mindaddig, mig a központi hivatalokban a kormánynál és a vármegyénél tervszerűen utaznak és intézkednek a papi tekintély ellen; mindaddig, mig a kormánynál és a vármegyei központokban klikkek szabadon szőhetik a hinárt, melyben munkaképességében megbénítható a papi befolyás; mindaddig, mig a bensőséges érzelmek a vallásközöny meghonosításában csúcsosodnak ki; addig javításról szólni komolyan nem lehet. Addig, mig egyes helyeken a vármegyei központ vélekedésének külső exponense a jegyzői kar — tisztelet ezen kar egyes önállóbb, függetlenebb tagjai iránt — hivatalból a falvakban kijátszani törekszik a népet a pap ellen; mig az ilyen hatalmi körét átlépő és hivatását helytelenül értelmező ^falusi hatalmassága a vármegyei központban minden bogaras kérdésben hátvédet, sőt védelmet talál: addig a nép egészséges vezetéséről, a nép erkölcseinek javításáról, a visszaélések megszüntetéséről komolyan tárgyalni sem lehet. Addig, mig a vármegyei központokat és magát a kormányt is a szabottelvűség és nem az emberi jogokat és a köztisztességet szolgáló liberalismus vezetendi : a korcsmák gombamódra fognak tenyészni, s nem azon célt fogják szolgálni, melyre hivatvák, hanem mód lesz csupán, mely szerint mások erkölcsi romlásán könnyű szerrel meg lehet gazdagodni. A második ok tehát a kormány szivtelensége mellett a közigazgatási rendszerben keresendő, mely a nemzetirtás meggátlása körül tapasztalt erélytelenségével a legügyesebb osztrák politikát szolgál, mely magyarnak egyáltaljában nem mondható. Ne botránkozzék a t. olvasó azon, hogy én itt is osztrák politikát látok, mert tényleg igaz az, hogy a nemzetirtás meg nem akadályozása a legkitűnőbb osztrák politika. Tény ugyanis az, hogy gyáva és szegény népnek nincs hazája; tény az, hogy a vagyonából és erkölcseiből kímezgelt nép megbízhatatlan és gyenge. Igy gondolkozhatott Ugrón, mikor elkeseredésében kiszólt, mondván: »Romlott intelligencia, gyönge nép.«. S én azt mondom, hogy gyönge közigazgatás, romlott nép. Ez a mi veszedelmünk. Ez a falusi nép züllésének és általános elszegényedésének második oka. A harmadik ok feltüntetésére a jövő alkalmat használom fel. A néppárt feladata társadalmi és gazdasági téren. A. hontmegyei néppárt Ipolyságon tartott értekezletén előadta : Gálffy István prim. urad. főerdész, a megyei néppárt alelnöke. I. Egyikünknek sem lehet most már az iránt kétsége, hogy nagy történelmi nevezetességű időket élünk, fontos és korszakalkotó eseményeknek állunk küszöbén. A már évek óta húzódó válság nem kormányválság, nem is egy párt válsága többé, hanem egy oly hatalmas mozgalom, amely az általános elégedetlenség közepette magával ragadván a társadalom minden osztályát, az állami élet minden tényezőjét, nemzeti életünk uj, egészségesebb, eredményesebb irányba való terelését követeli. A kormányrendszer, amely harmincöt év óta Magyarország sorsát intézi, összeomlott, mert kormányzati elveit, irányát, tátongó ür választotta el a nemzet felfogásától. Majdnem páratlan eset ez egy alkotmányos államban, ahol a kormányzatban a nemzeti többség akaratának kellene nyilvánulnia, de nagyon is érthető nálunk, ahol az állam sorsát intéző tényezők nem mindig a nemzeti akarat letéteményesei, hanem sajnos, gyakran attól idegen célok, idegen érdekek szolgálatában állanak. Ily helyzetben mindig veszélyt rejt magában az államhatalom erősítése, hatalmi eszközeinek gyarapítása. A jelenlegi súlyos és majdnem gyógyithatlan válság is szomorú bizonyítéka annak, hogy mily nagy hibát követtünk el akkor, amikor évtizedek munkájával majdnem kizárólag az állam hatalmának fokozásáért, befolyásának gyarapításáért dolgoztunk. Talán szegénységünknél fogva, talán kényelem szeretetünkből kifolyólag is meggyökeresedett bennünk azon felfogás, hogy mindent az államtól várjunk. Egyedül tőle reméltük nemzeti erkölcsi és anyagi haladásunk irányítását, sőt egyéni boldogulásunk céljából is meggondolatlanul karjai közé vetettük magunkat. Engedtük, hogy az államhatalom nem csak összes közkormányzati eszközeinket lefoglalja magának, de döntő befolyást biztosítottunk neki kulturális és gazdasági intézményeinkben is. Nem vettük észre, hogy ezáltal mérhetetlen sokat áldoztunk fel, mert feláldoztuk állami fejlődésünk legjelentősebb faktorát, egyéni szabadságunkat, társadalmi függetlenségünket. Amig tevékenységünk tisztán politikai és közjogi harcokban merül ki, addig gazdasági fejlődésünk visszamarad, társadalmunk szervezése szünetel. Csak az utóbbi időben vesszük észre, látván a nyugati államok rohamos fejlődését, hogy azoknak példátlan anyagi és szellemi felvirágozása majdnem kizárólag a társadalom lázas tevékenységéből ered. Nemzeti életünk folytonos evolúciók prédája, amely onnan ered, hogy az államélet egyes faktorainak a munkája között nincs meg a kellő harmónia. Amig a politikai tekintetben a radikális irányt követjük, addig gazdasági téren a legkonzervatívabb hajlamokat árulják el. A politikai radikalizmus nemzeti sajátságaink közé tartozik, azt mérsékelni nem áll hatalmunkban, de különleges viszonyainknál fogva nem is volna célszerű. Hogy tehát fejlődésünkben a szükséges összhangot megteremtsük, fokozott társadalmi tevékenységet kell kifejtenünk. Erős és független társadalmat kell teremtenünk, hogy politikai függetlenségünket is kivivhassuk. Ezen nagy és hosszú időt igénylő munkánál mindnyájunk tevékenységére van szükségünk. Le kell vetkőznünk közömbösségünket, mérsékelni az egoismust, fejlesztenünk kell a méltányosság érzetét és a felebaráti szeretetet. Etikai tartalmat kell közéietünkbe bevinni és nevelnünk az altruizmust. Meg kell alapjában döntenünk a mai társadalom azon téves hitét, hogy az ember boldogSirolin 2 A legkiválóbb tanárok és or vosoktól mint hathatós szer úgymint tüdőbetegségeknél, légzőszervek hurutos bajainál, idült bronchitis, szamárhurut lábbadozóknál influenza után és különösen ajánltatik. Emeli az étvágyat és a testsúlyt, eltávolítja a köhögést és a köpetet és megszünteti az éjjeli izzadást. — Kellemes szaga és jó ize miatt a gyermekek is szeretik. — A gyógyszertárakban üvegenkint 4 koronáért kapható. — Figyeljünk, hogy minden üveg alanti céggel legyen ellátva: F. HOFFMANN-La ROCHE & Co. vegyészeti gyár BASEL (Svájc). I I