ESZTERGOM X. évfolyam 1905

1905-06-25 / 26. szám

— A vidéki városok segélyezése. Laptársunk, a »Nyitramegyei Szemle« ezen cim alatt foglalkozik városunknak az országgyűléshez beadott kérvényével. A minket legközelebb érdeklő cikkből adjuk a következőket: Rossz intézmények és közelgő veszedelmek előre vetik az árnyékukat, jó intézmények és küszöbön álló üdvös alkotások előre vetik fényüket. Hogy minő szellem hatja át a képviselőház többségét és hogy mit lehetne várni ettől a többségtől, ha egyszer a kormányhatalmat kezébe venné, annak jellemzésére tanulságos adatokat szolgáltat a képviselőház kérvényi bizottságának nem régen tartott ülése, melynek határozataiból az országgyűlés többségét alkotó pártok felfogása tükröződik vissza. Valószínűleg csak kevesen kisérték figyelemmel a kérvényi bizottságnak szóban forgó ülését, a politikai újdonságokat kereső közvélemény napirendre tért felette, pedig az teljes figyelmet és méltatást érdemel. Abban a vajúdásban, melyből a magyarországi városok anyagi ügyei sehogy sem tudnak kivergődni, Esztergom város egy életrevaló gondolatot ragadott meg. Felirt ugyanis az országgyűléshez az iránt, hogy a vidéki városok vízvezetékeik és csatornázásaik létesítésében, a menynyiben erre rászorulnak, állami segélyben részesittessenek és e célra a belügyi költségvetésbe állandóan egy megfelelő összeg illesztessék be, úgyszintén, hogy a kormány részéről olcsó hitel szerzésében megsegíttessenek. A kérvényi bizottság Esztergom város feliratát, mint figyelemre méltó és sürgős megoldásra valót a belügyminiszternek kiadni javasolja. A hogyan Esztergom városa nagyon helyesen ismerte fel azt a nagy, mondhatni alapszükségletet, mely a vidéki városok anyagi helyzetének rendezésénél első sorban szorul kielégítésre, ugy a képviselőház kérvényi bizottsága jó gazdasági érzékről és a méltányosság szempontjainak tiszteletéről tett bizonyságot, midőn a kérvényező város kérelmét a sürgős megoldás ajánlatával ellátva, a belügyminiszter intézkedési körébe utalta. Más kérdés az, vájjon lehet-e egy ilyen organikus természetű ügyet dűlőre vinni addig, amig az országnak csak ideiglenes ügyvezető kormánya van, de nem ez a dolog veleje, hanem az, hogy a jelenlegi képviselőház irányadó köreiben meg van a komoly akarat a vidéki városok legégetőbb bajainak orvoslására. Biztosra vehetjük, hogy meg lesz ez az akarat a többségből kikerülő kormányban is, mert látjuk, hogy az uj képviselőházban leküzdhetetlen az az alkotmányos törekvés, hogy a parlament legyen a vezető faktor és ne a kormány. A vidéki városok azzal a segítséggel, melyet a vízvezetéki és csatornázási hálózatnak állami hozzájárulással való létesítése, úgyszintén az olcsó hitel megszerzésében való állami támogatás nyújtana nekik, nagy lépést tehetnének anyagi helyzetük rendezése felé. lyezve azok a márványlépcsők, melyeken Jézust Pilátushoz vezették. A »Scala sánta« igen nagy tisztelet tárgya. Csak térden állva lehet rajta fölmenni ; és ez igy nagyon jól van, mert a kegyelet is megkívánja, hogy azon a lépcsőn, melyen Krisztus urunk szenvedve haladt fel, mi se tartsuk magunkat méltóknak arra, hogy kényelemmel menjünk fel rajta, hanem, ha mással nem, legalább térdenállva hozzunk a szenvedő Megváltó tiszteletére egy kis önmegtagadást. Kis zarándokcsapatunk megtette ezt az utat, megcsókolva mindama üveg alatt levő helyeket, melyek a hagyomány szerint Krisztus Urunk lecsöppenő vérét felfogták. Egy negyedórányira a Scala santa-tól van a Santa Croce in Gerusalemme és pedig azon a helyen, hol egykor Helisgabalus császár kertjei feküdtek. Nevezetes arról, hogy a felső templom jeruzsálemi földön épült, melyet sz. Ilona e célra egyenesen ide hozatott. De mi tulajdonképen az ereklyék miatt mentünk oda, melyek egy oratóriumba vannak elhelyezve. Megilletődve szemléltük magunk előtt megváltásunk eszközeit. Ereklye tartókba vannak foglalva Krisztus Urunk keresztjének egy nagyobb darabja, továbbá egy szög, mellyel Megváltónkat keresztre feszitették, a töviskoszorúból két tövis, a felirati tábla egy része, sz. Tamás ujja. Az oltár alatt keresztbe fekszik sz. Dimas, a jobb oldali lator keresztjének igen nagy része. Az ember mélyen megindul, mikor e szent

; ereklyéket, melyek Megváltónk testét közvetlenül átjárták, meglátja. A nagyobb bazilikák közt láttuk még a világ legnagyobb Mária-templomát, a Santa Maria A vármegyék kora. Igy fogja nevezni a történelem a magyar nemzet most beköszöntő szenvedéseinek korszakát. Az alkotmány, megvédésének nehéz szerepe és kötelessége, mint már ezelőtt annyiszor, újból a vármegyék osztályrészéül jutott. Amint a magyar nemzet ezredéves történetében már oly sokszor történt, ismét magyar árulja el a magyart. Akadt 2 katona és 5 polgár, kiknek a hazánál szentebb a császár parancsa, kiknek a becsületnél kedvesebb a miniszteri állás. A táborszernagy miniszterelnök a politikában nem ért a hadvezetéshez; a politika terén nem lehet snájdig rohamokkal sikereket elérni. Gyászos eredményt ért el az elnapolást elrendelő kézirattal. De csak a saját szempontjából gyászos az eredmény. A nemzetre üdvös és hasznos. Megtanulhatja a király kézírásából, hogy csak önmagában bizhat; megismerhette az uj miniszterelnök szereplésének kezdetéből, hogy a magyar alkotmány csak papírdarab, melyet a bécsi kéz kénye-kedve szerint kezel. Hatalmas és egyúttal megnyugtató volt a felelet, melyet a nemzetgyűlés az alkotmánysértésre adott. Méltó ahhoz a nemzethez, mely az 1687. és 1723. évi törvényeket hozta. Lehetetlen, hogy ez a nemzeti erőnyilvánulás meg ne döbbentse mindazokat, kik még mindig reménykednek a magyar nemzet túlságos lojalitásában.. Ez a nemzet már megszűnt igavonó barma lenni az idegen érdekeknek, mert megütközve látta, hogy mentül többet enged ősi jussából, annál többet ragadtak el tőle és még mindig többet és többet kívántak elragadni. Elvégre nincsen olyan türelem, melynek fonala meg ne szakadna. Unos-untig eleget vártunk, az opportunizmus legvégső határáig is elmentünk, tovább várni nem áll jogunkban. Mert a nemzet jogai nemcsak a mi jogaink. Ezeket nem mi szereztük és nemcsak a mi részünkre szerezték. — Nemcsak a mi jogainkról van mostan szó, hanem utódaink jogairól is. Átérezte ezt a magyar nemzet képviselete szerdai ülésén s a midőn az alkotmánysértés ellen óvását a hozzáillő méltósággal bejelentette, tudta, hogy mögötte áll az egész nemzet. Az alkotmánysértéssel szemben megkezdődik a resistentia. Egyelőre a passiv s később, ha úgy kell —• mitől az Isten óvja szegény sorsverte nemzetünket —• az activ resistentia. A képviselőház működése a törvényellenes királyi kézirat folytán az exlex dacára megszűnt, a nemzet házában nem lehet szót emelni az absolutizmus kikapásai ellen. De itt vannak a megyék, a magyar alkotmány törthetlen bástyái. A passiv resistentia az ő dolguk. A mikor az alkotmányosság az ország házában halálra sebeztetett, fel kell támadnia a megyék székházaiban. Ide a bécsi kéz bele nem nyúlhat. Maggiore-t (bazilika Liberiana). 42 vakitó fehér márvány-oszlop három hajóra osztja a bazilikát s leírhatatlan fényt kölcsönöz neki. Itt van eltemetve szent Jeromos és a Confessio alatt őrzik az Úr Jézus jászolának egy részét. Mily szépen összeülik a bethlehemi remete nyugvó helye a jászol templomával. Lelkünk egészen felpezsdült, mikor az ifjúság védőszentjeinek sírjait látogattuk meg. Ott van első sorban is az ő vezérük szent Ignác, ki Al Gesu-ban van eltemetve. Sirja lámpákkal van körülvéve s nagyon sokan látogatják, mert mindenki tudja, mennyit köszönhet a világ szent Ignácnak. A templomhoz van épitve a jezsuiták egykori collegiuma, hol a rendfőnök lakott, de most a kormány gyámkodása elvette tőlük s csak azt a szobát hagyta meg, melyben a szent alapitó lakott s mely most kápolnává van átalakítva. A három ifjú szentnek, sz. Alajos, Berchmans sz. János és sz. Szaniszlónak sírját és a szobákat hol laktak, meglátogattuk és különösen hazánk ifjúságáért imádkoztunk, hogy legyenek pártfogóink és ne engedjék az ifjakat még mielőtt kinyíltak volna, elhervadni. Elképzeltem magamban, mint laktak itt e szentek, hogy végezték kötelességeiket és elgondoltam életmódjukat s szemléltem az Írásokat, melyek megmaradtak, beláttam, hogy azok is oly emberek voltak, mint mi, egyszerűek, gyarlók, nekik is annyi nyomorúságuk volt, mint nekünk, de ők küzdöttek s eme küzdelemben önmagukat győzték le. Mind a három szenttől valami különöset lehet tanulni. Sz. Alajostól bűnbánatot s önfegyelmezettséget, szt. JánosA nyíltan fellépő absolutizrnus mindig talpára állította a magyar nemzetet s ne higyje a magyar társadalom ama 7 szomorú alakja, kik nyíltan mernek az alkotmány ellen törni, hogy gyászos vállalkozásuknak lesz eredménye. Magyar ember nem állhat nemzete hóhérjai mellé pribék gyanánt s nem hiszem, hogy lenne egyetlen alispán széles e hazában, ki a táborszernagy miniszterelnök törvényellenes rendelkezéseit végrehajtani megkiséiiené. A vármegyék mindig tudták kötelességüket s nem engedték, hogy az erőszak az ő segedelmükkel tiporja porba az alkotmányt. Örömmel veszi minden jó magyar hazafi hírül, hogy a vármegyék máris szervezni kezdik az ellenállást. Az ország minden részéből érkeznek hírek, hogy a megyék határozatilag kijelentették az alkotmány ti pró kormány nyal szemben a vétót. Nem fognak engedni az erőszaknak. De megmozdultak a hivatalnokok is. Csanádmegye alispánjának kezdeményezésére a megye hivatalnokai egyhangúlag elhatározták, hogy a törvénytipró kormány rendeleteit végrehajtani nem fogják s nem fognak segédkezet nyújtani a gyalázatos játékhoz. Csak az ősi Esztergommegye hallgat. A mi megyénk nevezetes arról, hogy a kormányoknak bizalmat szavazni volt mindenkori fő élvezete. Mintha nem is magyar vér keringene Esztergom vármegye hivatalnoki karának és megyebizottsági tagjainak ereiben ! Vagy ebben is, mint minden alkotmányos küzdelemben, túl okos és késedelmeskedő akar lenni a vármegye? Pedig bizony Bottyán János házában tanácskoznak is annak a városnak falai között, a mely városban Hám János volt valaha az érsekprimás, az a Hám János, ki a 60-as évek passiv resistentiájának egyik legoszloposabb tagja volt. Jó lenne, ha Esztergom vármegye felébredne végre lethargiájából! Magyar kath. iskola-egyesület. Barátaim ! Ha a modern paedagógiai irányzat bölcselő termelői tisztában volnának a hitvallásos erkölcsi nevelés és képzés valódi szociális értékével, egy szóval sem nehezítenék meg a felekezeti iskolák fentartását, sőt mindenütt és mindenben előnyben részesítve, fokozott mérvben támogatnák is azokat. De mert tévednek és tévedésük abban áll, hogy a pusztán realizmus alapjára támaszkodó nemzeti felbuzdulásokban, sokszor nemzeti jelleg nélkül az internacionalizmusra törekvő okok kifejtésében termelő gumóikkal csakis az érzéki boldogulásra vezető ösvényeket keresik és nem számitanak az ember lelkületével, mely éppen önállósága dacára oly gyarló, ingatag, nyugtalan és vajmi sokszor féktelen, lelki életének állagáról kétkedő, szóval a legnagyobb meghasonlásra kész. tói, ki a regula embere volt, engedelmességet, sz. Szaniszlótól pedig egyszerűséget, kedvességet, üdeséget. Mi által lettek ezek szentekké ? Azáltal, hogy minden körülményben Isten akaratát látták és ennek egészen önzetlenül, bár súlyos küzdelmekkel átadták magukat. Ilyen emberek kellenek manap is, mert csakis ilyenekkel lehet világot reformálni. Elmentünk a »szeráf-lelkű főpap« Rampolla bibornok egyházába is, hol sz. Cecilia van eltemetve. A templom belseje és alsó temploma a bibornok bőkezűsége folytán pazar fényt nyert; az alsó templom belső falai tiszta mozaik s a gyönyörű színjáték kellemes és áhítatra gerjesztő benyomást gyakorol a szemlélőre. A sirral szemközt látható sz. Ceciliának alabástrom márványból készült álló szobra, mely valóságos remekmű. Ki nem lehet mondani, hogy a szentség és az isteni Jegyes utáni vágy mennyire ki van fejezve a szobor egész állásán. Az egész mű páratlanul fejezi ki a lelki tisztaságot s a lélek békéjét. Még most is látható az a terem, hol a szentet gőzbe akarták fojtani. Igy mentünk végig még több templomon is s mindenütt láttunk és tanultunk valamit, mert mindig van valami, ami a keresztény eszmét kidomborítja hol szoborban, hol képben, hol valami kis emlékben, melyek a keresztény eszme diadalát hirdetik, csak egy kis jóakarat s készséges sziv kell hozzá, hogy ezeket az eszméket kihámozzuk és magunk számára értékesítsük. (Folyt, köv.)