ESZTERGOM IX. évfolyam 1904

1904-05-29 / 22. szám

IX. évfolyam. Esztergom, 1904. május 29. 22. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 10 kor., fél évre 5 kor. Egyes szám ára 16 fillér. Nemzeti zarándoklat. Esztergom, május 28. Letűnt a szép május, Mária virágos hónapja. Hozott sok illatos virágot, melyből koszorút fontunk, hogy vele a májusi királynő oltárát diszitsük. Az új életre éledő természet mintha a hivek buzgóságát is élesztette-szitotta volna. Sok gyertyaláng lobogott a virágos oltáron, de még több szivnek szeretetlángja égett naponkint előtte. Kint vidáman csattogó csalogány énekelte teli a lágy májusi levegőt, — odabenn a hivő pietás, a gyermeki ragaszkodás olvadt szét szivhez szóló hymnusokban. Mielőtt búcsúznánk e kedves hónaptól, egy eszmét akarunk felvetni, mely megtestesülve a legékesebben tolmácsolná azt a benső, mély tiszteletet, mely a magyar nemzetet mindenkor jellemezte: a magyarok Nagyaszszonya, drága hazánk Pártfogója, a b. Szűz Mária iránti hagyományos tiszteletet. Jubileumi évet élünk: a szeplőtelen fogantatás dogmájának ötvenedik évét. Az egész világon ez az örömteljes dátum foglalkoztatja a híveket. — csak nálunk, Magyarországon uralkodik mély csend és közöny. Mintha nem is a magyarok Nagyasszonyának örömévében volnánk, mintha nem is Magyarország Pártfogójának örömünnepéről volna szó! Tudtunkkal ugyan létezik egy bizottság

; mely hivatva van a jubileumi ünnepségek módozatairól gondolkodni és ünnepi örömnyilvánításokról gondoskodni, — de eddig e bizottság semmi életjelt sem adott magáról s a dátum egyre jobban közeledik a nélkül, AZ „ESZTERGOM" TÁRC

ÁJA^ Bolyongás. Mintha egy tisztáson állana az olvasó és előtte keskeny ösvény nyitná meg a tavaszi pompától terhes erdőrengeteget. Az ösvény szélén egy erős, atléta termetű férfi áll, a tisztás közepén pedig egy leheletszerű női teremtés rimánkodik : — Az Istenre kérlek, ne menj arra meglásd, azon az uton nem talász ki ebből a rengetegből. Jöjj vissza, gyerünk azon az úton, ahol oly sok éles kő van, meglásd, azon hazaérünk. # A férfi visszafordult az erdőszélen, de megállt. Háta megett a haragos zöld erdő, feje fölött egy százados tölgynek hatalmas koronája: úgy mutatott, mint a teremtés cselekvő eszköze. — Tudod biztosan, hogy ez az ösvény még beljebb visz az erdőbe ? Laptulajdonos és kiadó: Dr. PROHÁSZKA OTTOKÁR. hogy a kellő előkészületek még csak meg is pendittettek volna. Pedig ha valamely nemzet, úgy bizonyára a magyar az, mely különös hálára van kötelezve az Istenanya iránt. 0 meghallotta hü tisztelőjének, első szent királyunk felajánló szavát és attól kezdve mindig anyai kezével oltalmazott, palástjával védett minket. S ez az oltalom és ez a védelem felette, üdvösnek is bizonyult. Sánc volt az az ország határa körül, bástya erősségünk vára körül, acélos vért a nemzet testén, melyről sok mérges, haláltokozó nyil lepattant a századok folyamán. Ha olvassuk nemzeti nagylétünk fényes történetét, számtalanszor bebizonyitva látjuk ezt. És azok a nagy hősök, kiknek nevéhez e dicső tettek fűződnek, mind kiváló tisztelői voltak a b. Szűznek. Szt. István király nevezte el öt Nagyasszonyunknak és elrendelte, hogy igy nevezzük öt. 0 rendelte el továbbá, »hogy az ország zászlóin a saskeselyű helyett szűz Mária képe foglaljon helyet.« Szt. László annyira tisztelte az Istenanyát, hogy Mária királyá-nak nevezte magát és képét aranypénzekre verette. Nagy Lajosról is feljegyezte a történet, hogy a szent Szűz képét szünet nélkül nyakán hordozta. Mátyás, az igazságos is ily szavakat Íratott összetörhetlen paizsára: Szentséges szűz Mária, esedezzél Mátyás királyért! De nem folytatjuk. Csak aki nem ismeri e nemzet történetét, csak az tagadhatja, hogy nemzeti nagylétünk szoros összefüggésben áll a Máriatisztelettel. Nem illö-e akkor, hogy örömünnepéből is különös lelkesedéssel vegyük ki részünket? — Nem! —• mondta a nő —• fehér arcát kérő tekintettel emelve a férfiura. — Nem tudom, de — sejtem . . . — Sejted ? És azt a másik utat ismered ? — Azt sem ismerem, de gondolom, hogy az haza vezet. A nap már vörös képével a sötét rengeteg közepére szállt lassan, mérges tarajakat festve az úszó felhők homlokára, mikor a férfi megindult az ösvényen. O arra megy. Arra tartja jobbnak. A nő még egyszer könyörgött: — Ne menj arra! nekem olyan különös sejtelmeim vannak . . . A férfi kacagott és ment az útján. Az ösvény keskeny volt, de kígyózó és végtelen. Fejét lehajtva ment és mennél beljebb ért az erdőbe, annál sötétebb lett. A nap már elbújt egészen az égről, csak a tüzét hagyta hátra. Az ott égett a fák között és a haladó ember arcán vibráltak az átverődő fényes sávok. Az erdő csendjét nem zavarta a lépések zaja, mert puha volt a talaj. A férfi könnyen járt, mert a századik Szerkesztőség és kiadóhivatal: Papnövelde, hová az előfizetések, kéziratok és hirdetések küldendők. Hirdetési árak: Egy hárornhasábos petitsor ára 16 fillér. Többszöri közlésnél árkedvezmény. Az a nemzet, melyet mindig különösen pártfogolt, bizonyára különös hálára is van kötelezve! És lehet-e erre jobb alkalom, mintáz Immaculata dogmájának jubileuma? ... . Negyven év előtt ilyenkor lázasan folytak az előkészületek arra a nagy országos zarándoklatra, melyet az ország prímása, a nagyemlékű Scitóvszky hirdetett és volt vezetendő Nagyszombatból Sasvárra, e kegyhely háromszázados jubileuma alkalmából. A bíboros főpap felszólítása lelkes viszhangra talált a lelkekben az egész országban. Az esztergomi érseki irodában 15.000, a nagyszombati helynöki hivatalban 35.000-en jelentkeztek a bűcsújáratban való részvételre. Már szeptember 5-én Nagyszombatba érkezett az agg bíboros Császka György akkori irodaigazgató és Meszlényi Gyula akkori titkár és a már elhunyt Nyáry Rezső gróf, oldalkanonok kíséretében. Másnap ünnepélyes harangzugás közepett elindult a tengernyi nép a főpap és körülbelül 350 lelkész vezetése alatt. »Magasztos látványt nyújtott e szent menet ünnepélyes fényével s komoly áhítatával, — olvassuk az egykorú feljegyzésben — melyen az angyalok és emberek egyaránt örvendhettek ; dicső tünemény volt e szentelt zászlók és keresztek erdején át elhaladó néptömeget továbbhullámzani látni; nagyszerű s megrázkódtató az eget hasító éneket hallani, mely — bár különféle nyelven és ezer meg ezer ajakból szállt föl a magasba, de egy szívből fakadva végre is csak a drága „Mária" névben olvadt össze' A város mély hangú harangjainak zúgása s a tarackoknak szűnni nem akaró tompa moraja mint alap- és forlépésnél már völgynek lépdelt, de ezt nem is vette észre, mert gondolkozott. — Csodálatos egy teremtés ez a nő! Amilyen kicsiny és hitványka testre, senki sem nézné ki belőle, hogy uralkodni, akar rajtam. Erővel a feleségem akar lenni. Úgy vonz magához, mint a mágnes az acélt s ha nem tartom magam erősen, rabiává tesz. Es mi jogon? Mi közöm nekem az ő apja leányához ? Miért kössem le az életemet egy nő szeszélyeinek ? Miért etessem őtet, az idegent ? Szeretem ? Csak annyira, mint minden szépet, mint minden témát, melyet meg akarok ismerni. A szőke haja, meg a kék szeme nem ejt meg, de van benne valami, amit nem akarok elismerni: az egyénisége. Nyilt, őszinte, de a szavait megfontolja. Olyan diplomata számítás féle és becsületes, józan őszinteség ölelkezik a gondolkozásában. Nem tudom, hányadán vagyok vele. Fogadni mernék, hogy most is utánam sompolyog. Nem hagy el, mert fél talán. Szinte tudom, hogy io lépésről követ, mint a ragadozó a prédáját. Szeretnék visszafordulni, hogy szemébe kiálthassam: miért üldöz ?! — de nem jpP** Vizsgálati jutalomképek. Az évzáró vizsgálatok alkalmából jutalomképek a legszebb kivitelben, a legnagyobb választékban és a legolcsóbb árakon kaphatók Buzárovits Gusztáv mükereskedésében, Esztergomban. A szent képecskék ára 100 darabonként 60 fillértől 6 koronáig. — = Mutatvány-képekkel kívánatra szivesen szolgálok.