ESZTERGOM IX. évfolyam 1904

1904-07-10 / 28. szám

A szivből fakadó szózat szívhez szólott és mozgásba hozta az egész egyházmegyét. A legtöbb kerület nyomban bejelentette az ünnepélyhez való lelkes csatlakozását, nemcsak, hanem felvetette azt a szép és nemes eszmét is, hogy e dicső napot meg is kell örökiteni oly módon, hogy a késő utókor is tudomást szerezzen arról az osztatlan szeretetről, mellyel az egyházmegyei papság a jubiláns főpap iránt mindenkor viseltetett. A fáradhatatlan prelátus-kanonok ezek után egy szűkebb bizottságot hívott össze, mely az ünnepély sorrendjét megállapítsa és a teendőkről tanácskozzék. E tanácskozásban az összehívó prelátus-elnökön kivül részt vettek : Brühl József papnevelőintézeti alkormányzó, dr. Fehér Gyula udv. káplán, plébános, Némethy Lajos esp.-plebános, Hollósi Rupert főgimn. igazgató, Berger Márk pápai káplán, hgprimási ceremoniárius, dr. Csárszky István érseki titkár és főszentszéki jegyző és dr. Babura László karkáplán, mint az értekezlet jegyzője. A bizottság beható tanácskozás után az ünnepély módozataira vonatkozólag egy tervezetet dolgozott ki, melyet a reákövetkező napon a városháza tanácstermében tartott ujabb és tágabb értekezleten előterjesztett. A bizottságnak nehéz feladat jutott osztályrészül. Jelölésekről volt szó s ezeket ugy megejteni, hogy neheztelésekre ok ne szolgáltassék, valóban nem könnyű dolog. Különösen az összes papság nagy küldöttségének vezetőjét illetőleg indult meg élénk eszmecsere. A bizottság egy szivvel, egy lélekkel dr. Walter Gyula prelátuskanonokot jelölte, mint olyant, akit magas állása egyrészt, a lelkészkedő papsággal való legszorosabb összeköttetése másrészt legalkalmasabbnak tüntetett fel arra, hogy ennek érzelmeit a jubiláns főpap előtt tolmácsolja. A prelátus-kanonok azonban nem tudott ezzel megbarátkozni és felhasználta minden meggyőző erejét, hogy másokra irányítsa a bizottság figyelmét. Ámde a bizottság sem akarta jelölését elejteni s harcba vitte minden ékesszólását, hogy eloszlassa a prelátus-kanonok aggályait és annyi nyomós érvvel támogatta kérését, hogy a prelátus-kanonok végre is kénytelen volt engedni és a jelölést — bár még mindig aggódva — elfogadta. Az elnöklő kanonok indítványára a bizottság a következő urakkal egészítette ki magát: Vimmer Imre polgármester, B. Szabó Mihály a vármegye főjegyzője, Hesz Rudolf ezredparancskiránduló csapat fáradt tagjaira. A tenger partján tett nagyobb séta s a Stefánia-szálloda körülményesebb megtekintése után ismét Fiúméba tért vissza a társaság. Az utazásnál elengedhetetlen kellékek közül fontos körülmény az ellátás s a pihenés, amire nézve a kirándulók elismeréssel voltak a vendéglős iránt, s csupán M. barátunk nyugtalan tekintete szóllott a Zacherlin szükségessége mellett. Az ellátás kifogástalan volt, s még az ízelítőül felszolgált scombra (tengeri hal) is pompásan ízlett. 23-án a több mint 400 lépcsővel biró Tersató hegyre rándult a társaság, melynek temploma hires búcsújáró hely s kegyképéhez a magyar tengerpartnak a viharos tengeren járó hajósai szoktak oltalomért folyamodni. Falai a viharoktól megmenekült hajók és hajósok képeitől tarkállanak, köztük néhány magyar felírású is. Itt van az 1888-ban megmenekült »Jókai« hajó képe is. A falaknak fedetlenül maradt részeit a turisták nevei borítják, a melyek közt elég sűrűn fordul elő magyar név is. A templom szomszédságában van Frangepán vára. E nap folyamán Cirkvenicát is megtekintette a társaság, melynek vidéke éles ellentétben van Abbázia kies vidékével. A partok mentén haladva, föltűnt azoknak kopár, sziklás, viharvert volta, s különösen Buccari táján szinte megdöbbentő volt. A bóra kegyetlenül szánthat e vidéken. Néprajzi érdekesség volt a »tonnora« nevű s itt sűrűn látható halászó-készség és telep. Církvenica közelébe érve, érdekes incidensül szolgált egy közöshadseregbeli főhadnagy megjegyzése, aki a nemzeti nok, Mattyasóvszky Lajos lovag, Niedermann József r.-kapitány, dr. Földváry István főügyész, dr. Helcz Antal ügyvéd, Kersch Ferenc főszékesegyházi karnagy és Dóczy Ferenc városi képviselő. Ez a bizottság a következő ünnepi programmot állapította meg: Julius 13-án este V29 órakor a katonai zenekar szerenádot ad a főpap lakása előtt. Az ünnep megvirradását taracklövések hirdetik a várfokról. Kérjük a t. lakosságot, hogy házaikat az ünnep napjaira zászlódiszbe öltöztetni szíveskedjenek. /. Templomi rész. Reggel 9 órakor ünnepi énekes szent mise a főszékesegyházban, melyet a jubiláns mutat be fényes segédlettel a Mindenhatónak. Az assistenciában részt vesznek: Archipresbyter: Dr. Rajner Lajos, prelátuskanonok. Ceremoniárius : Dr. Walter Gyula, prelátuskanonok. Manuductor: Dr. Blümelbuber Ferenc, prelátus-kononok. Infulás diakónusok: Dr. Csernoch János, prelátus-kanonok ; Gi'aeffel János, prel.-kanonok. Tiszteletbeli diakónusok : Dr. Roszival István, prelátus-kanonok ; Jedlicska Pál, prelátus-kanonok. Éneklő diakónusok: Bogisich Mihály, c. püspök ; Dr. Klinda Theofil, prelátus-kanonok. Librifer : Zandt Ödön, prépost-kanonok ; Dr. Halmos Ignác, apát-kanonok. Gremialista: Pintér Károly, apát-plebános. Infulista : 1. Kánter Károly, apát-plebános ; 2. Palkovits Viktor, esperes-plébános; 3. Boda Gábor, esperes-plébános. Pastoral ista : Skar da József, prépost-plébános. Thurifer : Fábián János, c. kanonok apátplebános; Hübncr János, c. kanonok, esperes-plébános. Lotor: Acs Ferenc, esperes-plébános; Gond Ignác, esperes-plébános. Acolythus : Kvassay István, esperes-plébános; Miksó István, esperes-plébános. A Bazilikában következő helyek tartatnak fenn: A szentély padsorai a papság, a megyei és városi — esztergomi és más városi — küldöttségek és a katonaság részére. A Pázmány- és Simor-szobor alatti padsorok az esztergomi városi képviselők részére. A hajóban lévő padsorok első három-három padja a hölgyküldöttségek és női szerzetek részére. II. Tisztelgés. A tisztelgés délelőtti 11 órakor veszi kezdetét, a mikor a jubiláns a papnevelő-intézetbe jő, melynek dísztermében a következő sorrendben fogja a tisztelgőket fogadni: 1. Az összes papság, melynek érzelmeit a bizottság osztatlan kívánságára és kérelmére dr. színű jelvényeket látva, figyelmeztette a társaságot, hogy a horvátok felette izgatottá válhatnak e szinek láttára, s kellemetlenség érheti a társaságot, azért ajánlotta, hogy ottléte alatt ne hordja a jelvényeket. A társaság erre jónak vélte a főhadnagy szavait megfontolni. Cirkvenicában egyik, megtekintésre érdemes intézmény a régi Thökölyi-kastélyban elhelyezett László-gyermektelep, mely József kir. herceg áldozatkészségének köszöni létét. A cirkvenicai és abbáziai kiránduláson eltöltött időn kivül megmaradt összes szabad időt a város körülményes megtekintésére fordította a társaság. Különleges s változatos látványosság volt a kikötő megszemlélése. Sajnos, a Cunardtársaság nagy személyszállító hajója épen a Fiumébe érkezés napja előtt távozott a kikötőből, s igy be kellett érni az »Adria« egyik személyszállító hajójának tüzetesebb megtekintésével. Meglepő volt a Fiúméra folyó torkolatában nyüzsgő kisebb-nagyobb teherszállító vitorlások raja, a melyek a sokat emlegetett dalmát borokat szállítják. Érdekes volt a halpiac is ehető kagylóival és rákjaival, a mely specialitások fogyasztására azonban nem akadt vállalkozó a kirándulók között, de annál nagyobb keletük volt a halászok által önként felajánlott csigáknak, halpikkelyeknek, stb. Fáradhatatlan vezetőnk mellett lehetővé vált, hogy a társaság több intézetet, (köztük állami iskolákat is) a vásárcsarnokot, színházat, néhány gyárat, népkertet stb. is megtekinthette, s igy a kiszabott időt a legjobban értékesíthette. Fiume város utcáinak megtekintése az elWalter Gyula prelátus-kanonok és irodaigazgató J fogja tolmácsolni. 2. A katonaság küldöttsége. 3. A vármegye küldöttsége. 4. Esztergom városának küldöttsége. 5. A nőegyletek küldöttsége. 6. A női szerzetek küldöttsége. A jubilánst meghívó küldöttség tagjai: Gr. Pongrácz Adolf, prelátus, prépost-plébános; Lollok Lénárd, prépost-plébános; dr. Fehér Gyula, cs. és kir. udvari káplán; Némethy Lajos, esperesplébános; Hollósi Rupert, főgimnáziumi igazgató; Hesz Rudolf, ezredparancsnok; B. Szabó Mihály, a vármegye főjegyzője; Vimmer Imre a város polgármestere. A küldöttségek fogadására és kalauzolására dr. Csárszky István, érseki titkár; Berger Márk, p. káplán, ceremoniárius; dr. Csajka Ernő, theol. tanár; dr. Ztibriczky Aladár, theol. tanár; Keményfy Dániel, tanár; Siposs Felix, tanitóképző-intézeti tanár és Haliezky Z. Béla, esztergom-vizivárosi s.-lelkész kérettek fel. III. Díszebéd. Déli 1 órakor. A városi küldöttség pontja hosszabb eszmecserét idézett elő Dóczy Ferenc amaz indítványa kapcsán, hogy minél többen üdvözölhessék különkülön a jubiláns főpapot. Az indítvány többek hozzászólása után oda módosíttatott, hogy a város területén lévő összes hatóságok, egyletek és körök — a jubiláns agg korára való tekintetből —• egyesüljenek egy nagy küldöttséggé, melyet a polgármester fog vezetni, aki az összes résztvevők érzelmeit fogja a jubiláns előtt tolmácsolni. A bizottság fáradhatlan elnöke azóta szétküldte már a meghívókat az egész egyházmegyében és a városi hatóságokhoz és körökhöz. A végső intézkedések megtétele céljából pedig a kath. kör nagytermében kedden délelőtt 10 órakor tartandó utolsó tanácskozásra hivta egybe a jubileumbizottságot. Nyitra-Bajna. Az a nagy társadalmi betegség — gyűjtő néven szocializmus — mely nyugatról keletre járványképen a vén Európa összes országait bejárja, édes hazánkban is tanyát ütött s pusztító lángtengerként rohamosan terjed. Ugy a baj nagysága, mint annak rohamos fejlődése méltán leköti figyelmünket. Kutatunk az okok után, keressük azt a gyógyszert, mellyel az okokat megszüntethetnők, de földhöz tapadt, elhomályosodott szemeink ujra és ujra anyagiakon, a földieken tapadnak meg, pedig az édes Jézus — a legnagyobb s a szó legnemesebb értelmében vett utazás előtt vált különösen aktuálissá, a midőn a beszerzendő emléktárgyak okoztak fejtörést, s keresésükre megmozdult az egész kiránduló csapat. Ekkor tünt fel, hogy a város néhány magyar hang"zásu utcanevével s cimíratával valamelyest emlékeztet a magyarra. S bár az állam rengeteg sokat áldoz e magyar tengerparti város fejlesztésére, a magyar szó a kikötő körül alkalmazásban levő magyarok ajkán hangzik csupán . . . Fiúméból 24-én délelőtt indult vissza a társaság, miután még aznap Zágrábot tekintette meg. A tagadhatatlanul nagyon szépen fejlődött város gyászos emléket idéz föl az utazóban Jellasich szobrával. Sőt a góth izlésü és szent István tiszteletére emelt székesegyház megtekintésekor alkalma volt a társaságnak a horvátok túltengett nemzeti érzületéről is tudomást szerezni, miután néhány suhanc a magyar szó hallatára köveket ragadott a társaság inzultálására. Az erélyes közbelépés azonban csakhamar lehűtötte a horvát túlzó-fiakat. Az út többi részét, ugyancsak az államvasutak fiumei igazgatóságának igazán lekötelező figyelme folytán háboritlanul tette meg a társaság, s fárasztó útja 25-én délben ért véget, a propeller födélzetén elzengett Himnusz hangjai mellett. A több napos utazás tanulságai bizonyára sokáig s élénken maradnak meg a résztvevők emlékezetében, s hálás szivvel gondolnak Számord Ignác igazgatóra, kinek kiváló érdeme marad, hogy e fölötte érdekes tanulmányi útnak fáradhatatlan szervezése és vezetése által lehetővé tette a Magyar Tengerpartnak közeli megismerését. Ka.