ESZTERGOM IX. évfolyam 1904

1904-07-10 / 28. szám

szocialista — világosan mondja: »Keressétek előbb az Isten országát és a többi megadatik nektek.« Ime meg van jelölve az ut, melyen haladva nemcsak a társadalmi élet békés fejlődését és felvirágzását biztosithatjuk, de életünk végcéljáról: lelkünk üdvösségéről is gondoskodunk. De ez az ut nem olyan könnyű ám, mint a minőnek az az első pillanatra látszik; mert nem elég csak ismerni azt a viszonyt, mely az embert Teremtőjéhez fűzi, hanem ugy a magán, mint a nyilvános életben, ama társadalmi állásban, melyet kiki elfoglal, akként kell élnünk, hogy életünk minden tettéről, viselkedésünk minden mozzanatáról lesugározzék, kiérezhető legyen a keresztény szellem, hogy első pillanatra mindenki tisztába legyen azzal, hogy Krisztus követői vagyunk. A modern államok modern tudósai azt állítják, hogy az államok igaz hit és vallásosság nélkül is fennállhatnak és éppen azért a hittantanitásra súlyt nem fektetnek, a vallásos nevelést elhanyagolják ; már pedig a történelem is igazolja, hogy egyes keresztény államok egyideig fennállhatnak ugyan vallásosság nélkül is, ép ugy, mint az a test, amelyből a lélek kiszállott, egy ideig még megtartja azt a formát, amellyel az életet átúszta, de valamint itt, ugy ott is csakhamar mutatkozni fognak a feloszlás jelei; feloszlik, megbomlik az a társadalmi rend is, tönkre megy az az állam, mely a valláserkölcsi alapot nélkülözi. Ki nem veszi észre, hogy a jelen társadalmi bajok főforrása a vallástalanság rohamos terjedésére vezethető vissza ? Az élőhit kovászára van tehát szükségünk, mellyel át és át kell gyúrni a mai társadalmat, hogy az elégedetlenség helyét sziveinkben az Isten és felebaráti szeretet foglalja le és teremtse meg a társadalmi békét. Keresztény iskolákra és keresztény tanítókra van égető szükségünk, oly tanítókra, akik nem csak névleg keresztények, de akik a keresztény hit elvei és az egyház parancsai szerint élnek, akik szent hitünk tanait nemcsak szóval hirdetik, hanem tetteikkel példányképekkéut állanak előttünk. Ilyeneknek ismerem én a magyar keresztény iskolatestvéreket, akiknek társulatát La-Salle szt. János, a tanitók védszentje alapította. — Társulatukat édes hazánkban még alig ismerik, de akik közelebbről ismerik, azok rajonganak érettük, mert azokat az eredményeket, ugy a tantárgyak mennyisége, mint azok feldolgozását illetőleg más tanintézetekben hiába keressük. — A keresztény iskolatestvérek nemcsak a nép-, közép- és felsőbb iskolák fiunövendékeit tanítják, de foglalkoznak a földmivelés, a kereskedelem és az ipar minden ágával, s minél szegényebb s elhagyatottabb a gyermek, annál inkább gondozzák és szivét nemesítve nevelik. Ausztriában Presbaumban nagy iparmühely telepük van, ahol az árvaházból kikerült gyermekeket különböző mesterségekre tanítják s igy munkabíró, hasznos polgárokat nevelnek azokból, akik ha minden támasz nélkül a nagy világba kikerültek volna, bizonynyára elzüllöttek volna. Franciaországban, Hollandban, Angliában és Amerikában világhírű ipartelepeik vannak. —- De foglalkoznak az iskolatestvérek a szépművészet és tudomány minden ágával is aszerint, hogy kinek-kinek mihez van hajlama, fejlesztik e hajlamot és megadják rá a lehetőséget, hogy magát kiképezze. Más országok példájára mi is »a magyar keresztény iskolatestvéreket képző és segélyző egyesület« címe alatt 1901. társulattá alakultunk oly célból, hogy magyar iskolatestvéreket neveljünk és e célra egy magyar anyaházat létesítettünk Nyitra-Bajnán, mely fölött a védnökséget Ferenc Ferdinand koronaörökös ő fensége méltóztatott legkegyelmesebben elfogadni. Ez anyaházban jelenleg építünk iskolákat újoncaink és a benlakók részére. — Újoncaink egy része helyszűke és az anyagiak hiánya miatt jelenleg Strebersdorfban, az osztrák-magyar anyaházban nyeri kiképzését. Ezen — a sokak szemében viszás állapoton akarunk segíteni akkor, midőn már most kellő számú iskolákról és tanerőkről gondoskodunk. — Teszünk, fáradozunk a fokozott viszonyokhoz képest sokat, de mégsem teszünk annyit, mint amennyit tehetnénk. —• Tizenegy millió kath. lakossága van édes hazánknak. Ha mindenki csak egy-egy fillért adna évente a magyar keresztény iskolatestvérek anyaháza céljaira, ugy rövid idő alatt eleget tudnánk tenni a keresletnek a magyar keresztény iskolatestvéreket illetőleg, mert jelentkező van elég, de nincs elegendő anyagi erőnk, hogy az összes folyamodókat felvehetnők. Tudjuk azt, hogy hithű katholikusaink jótékonysága különösen napjainkban, a hitélet ébredési szakában sok irányban lesz kiaknázva, de azt is tudjuk, hogy a magyar keresztény iskolatestvéreket még alig ismerik édes hazánkban, és ha meg fogják ismerni, szivesen hozzák feles filléreiket a magyar anyaház céljaira, mert a magyar iskolatestvérek nevelése által nemcsak egyházunknak teszünk kedves szolgálatot, de a keresztény nevelés és tanítás által szilárdítjuk édes hazánk erkölcsi alapját is. Ki kell még emelnem, hogy a magyar keresztény iskolatestvérek csak fiúgyermekek nevelésével foglalkoznak, nyugdijés korpótlékra nem számítanak és megelégszenek az állami tanitók minimum fizetésével. Nagy is a kereslet a keresztény iskolatestvérek vitán. Legutóbb Pozsonykér község, Virágvölgy, BalassaGyarmat, Nagy-Perkáta, Újvidék, Hódság érdeklődtek a magyar iskolatestvérek iránt. Fájdalom, ma még nem vagyunk azon helyzetben, hogy óhajukat teljesíthettük volna. Igaz, hogy jelenleg 36 magyar újoncunk van és ezekből évente 3—6 egyént, amint levizsgáznak, adhatnánk, de nem szeretnők, hogy a magyar keresztény iskolatestvérek gyors terjedése azok keresztény szelleme rovására történne. Mi kifogástalan, La Salle szellemétől áthatott magyar iskolatestvéreket óhajtunk a magyar anyaházból szárnyra bocsájtani és éppen azok úgy lelki, mint szellemi kiképzésére mindent elkövetünk és e helyen is alásan kérjük az Esztergom főegyházmegyei főhatóságot, hogy bennünket nemes törekvéseinkben támogatni méltóztassanak. Ismeretes, hogy a néptanítók részére korlátolt számban a magas kormány nyári gazdasági tanfolyamokat rendez, hogy az igy kiképzett és levizsgázott tanítóknak az ismétlő népiskolákban a gazdaságtant adják elő. Ily nyári gazdasági tanfolyamot rendez a magas kormány kizárólag a magyar keresztény iskolatestvérek részére folyó év július i-jétől Bodrogközy Zoltán lévai gazdasági szaktanár vezetése alatt Halbok Ede losonci gazdasági szaktanár és Rozsnyai Zsigmond állami főkertész közreműködésével Nyitra-Bajnán, a mely tanfolyamon mintegy 30 magyar iskolatestvér vesz részt. — Kedves kötelességet vélek teljesíteni, midőn e helyen is hálás köszönetet mondok a m. kir. földművelési miniszternek és a szaktanároknak a magyar keresztény iskolatestvéreket képző és segélyző országos egyesület nevében. — De köszönetet kell mondanom Dcsseffy Gyula pápai kamarás, nyug. plébánosnak is, a ki az anyaház céljaira egy értékes esztergapadot ajándékozni kegyes volt. Báró Steiger 5 métermázsa rozsot, gróf Károlyi Alajos pedig egy sertéscsaládot ajándékoztak. — Úgy ő méltóságaiknak a most említett ajándékért, valamint Szecsányi Vilmos c. kanonoknak, a ki már eddig is sok és nagy jótékonysággal halmozta el az anyaházat, valamint Bitek Rezső plébánosnak, aki havonkint egyszer mint rendkivüli gyóntató atya Ürményből látogatja meg Nyitra-Bajnán az iskolatestvéreket, e helyen is forró köszönetet mondok. A befolyt és hátralékos tagsági dijakról, valamint egyéb adakozási és hagyatéki pénzek és pénzértékekről külön füzetben fogok beszámolni, melyet nemcsak minden tag és adakozó meg fog kapni, de e lapok hasábjain is ismertetve lesz. Adja Isten, hogy e zsenge intézet a hozzá fűzött reményeknek tökéletesen megfeleljen és egyike legyen azoknak, a melyeknek tagjai egyedül és kizárólag Istenért és Isten dicsőségeért működnek édes hazánk boldogságára! Ürmény, 1904. július 5-én. Dr. Tóth Károly, urad. orvos. HIREK. * Személyi hirek. Sujánszky Antal nagyprépost egészségének helyreállítása céljából T.Teplicbe utazott. — Dr. Koszival István és Dr. Horváth Ferenc, prelátus-kanonokok a papnevelde széplakapátii birtokának megtekintése végett odautaztak. — Pór Antal, prelátus-kanonok városunkból Svájcba távozott, hol hosszabb ideig szándékozik tartózkodni. — Venczell Antal prelátus-kanonok Pöstyénbe utazott, melynek gyógyfürdőit használni szándékozik. — Eitner Elemér, Ákos, főszékesegyházi sekrestye-igazgató három heti szabadságra eltávozott. — Kersch Ferenc, főszékesegyházi karnagy július hó 15-én kezdi meg három heti szabadságát. * A mély vizeken. Meghallottuk hívó szavát, mint az anya édes gyermekeit, úgy hívogatott minket és — követtük szavát, közel 60-an, a világ zajából a szeminárium édes magányába. Örömmel üdvözöltük egymást, azokat különösen, kik Erdély bérceiről és Árva kopár földjéről eljöttek hallgatni ezt az oly elragadóan, meggyőzően, felemelően beszélő lelki vezért. Dr. Prohászka Ottokár valóban »mély vizeken« evezett, de ő biztosan vezet és erős kézzel beleevez az isteni malaszt éltető Golfáramába, a kegyelem édesen boldogitó légkörébe, úgy, hogy mindenki azt mondja magában : Jó volt elhagynunk a száraz földet és ide jönni felüdülni, felfrissülni ! Elmélkedéseiben, konferenciáiban is az az aranyszájú, tapasztalt lelki vezér volt, melynek országszerte ismerik. Utánuk aztán elmélkedtünk, — volt anyag, miről. Dr. Prohászka valóságos eszmezáport bocsátott reánk mindannyiszor. S a sziv is kezdett hevülni. Nem csoda ! Ily lángoló lélek nem hagy senkit sem hidegen, át-átcsap és szikrát vet minden hallgatóéba is. — Mit mondjunk még? Áldja meg az Isten mindkét kezével és engedje, hogy még igen sokszor buzdulhassunk fel az ő égberagadó példaadásán! * Ünnepélyes fogadás. Horváth Béla, Esztergom vármegye főispánja hétfőn, f. hó 11-én hozza első izben ifjú nejét Esztergomba, mely alkalomból a vármegye és a város vezetőiből alakult bizottság ünnepi fogadást rendez a főispáni pár tiszteletére. Ezen bizottság az ünnepélyes fogadásra a következő meghívót küldte szét a megyében és városban : Meghívó. Szentgyörgyi Horváth Béla főispán úr O Méltósága a főispánné asszony Ö Méltóságával együtt 1904. évi július hó 1 i-én (hétfőn) délután 3 óra 47 perckor érkezik Esztergom-Kovácspatak állomásra. A főispáni méltóság közjogi súlyát, a mi Főispánunk személye iránt érzett igaz szeretetet és a magunk tisztességét becsüljük meg akkor, a mikor kedves kötelességünknek tartjuk a székhelyére érkező uj házaspár ünnepélyes fogadását. Felkérjük tehát Igen Tisztelt Uraságodat, hogy az alább olvasható sorrendhez alkalmazkodva, a fogadtatásban Családjának Tisztelt Tagjaival együtt résztvenni szíveskedjék. Hazafias üdvözlettel Esztergom, 1904. évi június hó 25-én Andrássy János, s. k. kir. tanácsos, alispán. Sorrendje a Főispán Ur és Felesége Ő Méltóságaik 1904. évi július hó 1 T-iki ünnepélyes fogadtatásának. 1. Julius 11-én délután V2 2 órakor a vegyes rendező-bizottság külön hajóval kiszáll a Kovácspatakra. 2. Ö Méltóságaik 3 óra 47 perckor a Kovácspatakba érkeznek. 3. B. Szabó Klárika k. a. ^Esztergom vármegye hölgyei nevében üdvözli Ö Méltóságaikat s a Méltóságos asszonynak virágcsokrot nyújt át. 4. O Méltóságaik megtekintik a Kovácspatakot. Ozsonna a helybeli cigányzenekar hangversenyével. 5. 6 órakor (külön menet) áthajózás Esztergomba. 6. Az esztergomi csavargőzös állomáson Ö Méltóságaikat a polgármester ur Esztergom sz. kir. város, Vimmer Marianna k. a. pedig az esztergomi hölgyek nevében üdvözli s utóbbi átnyújtja a város bokrétáját. 7. A készen álló fogatokon bevonulás a vármegyeházára, hol az alispán ur Ö Méltóságaikat a vármegye nevében üdvözli. Magánfogatok tulajdonosai, vagy azok, kik bérkocsikon óhajtanak a felvonulásban részt venni, a helyes sorrrend megállapítása érdekében szíveskedjenek Fekete Rezső tb. szolgabíró úrhoz (Esztergom, vármegyeház) fordulni. 8. Átvonulás a primási palotában berendezett szálló-lakosztályba. 9. Este 9 órakor a helybeli katonazenekar szerenádja. Jegyzet. O Méltóságaik úgy óhajtják, hogy a hölgyek és urak utcai toiletteben jelenjenek meg.