ESZTERGOM IX. évfolyam 1904

1904-12-18 / 51. szám

Ez a logikája az eseményeknek. A jelen­legi fejlemények csak őszinte nyilvánulásai az eddig uralkodott rendszernek. A liberalizmus mindig és mindenütt csak az anyagi érdekek alapján állott, tisztán anyagelvü volt. De nem látta még elérkezettnek az időt, hogy magát kendözés nélkül mutassa be. Most azonban már érettnek tartja az országot arra, hogy kimondottan anyagi rendszerrel kormányozzon. Bármily súlyos és lealázó lesz ez a rendszer, még sem szabadulnak a polgárok tőle mindaddig, mig az erkölcsi erőt meg nem szerzik, mely egyedül képes szabaddá tenni az embert. Szövetkezeti kurzus Esztergomban. Az »Esztergom vidék'" Gazdasági Egyesület«, mely évekig alig hallatott magáról, az ujabb idő­ben újjászervezett tisztikarával mozgalmas szere­pet játszik, s nagy fontosságát belátva, a tevé­kenység mezejére lépett. Az egyesület új elnöke Horváth Béla Esztergom vármegye főispánja, támogatva az egyesület tisztikarától, ujabban céljául tűzte ki, hogy a megyében a kisbirtokos-osztály emelése érdekében gazdaköröket szervez. Aki ismeri a szervezkedésben, a szövetkezésben rejlő erőt és ennek nemzetgazdasági szerepét, az méltányolni is a derék egyesület ezen eszméjét. Az E. G. E. ezen mozgalmának első jelen­ségeként bontakozott ki azon nagyszabású szö­vetkezeti kurzus, melyet dec. 15-én rendezett és tartott meg az agilis eszméket felölelő egyesület. A. szövetkezeti élet leglelkesebb vezéreit és sze­repvivőit hivta meg az egyesület ezen kurzusra, kik buzdító beszédekkel gyújtották meg a kö­zönség szivében az ügyszeretetet s ezzel nyitott utat csináltak, talajt munkáltak meg a megkez­dett akciónak. Mozgalmas képe volt Esztergomnak csü­törtökön és lehet mondani ünnepe is, mert dia­dalt jelentett: a korszerű és nemzeti érdeket szol­gáló nagy eszméknek bevonulását az esztergomi és vidéki társadalom lelkébe. A minden tekintetben jól sikerült* napról a következőket Írhatjuk : birtokosai, a kik közül azonban sok kénytelen durva ruhában járni, kérges tenyerével megfogni a kapa nyelét s az eke szarvát; a vagyonosabbak írással, vadászassál töltik idejüket; mig a főneme­sek a fővárosban tündökölnek, addig a jobbágyaik szerény javadalomért, a mely századok óta se nem kisebbedett, se nem nagyobbodott, otthon a földjeiket müvelik, a nyájaikat nevelik s őrzik és ezért nem kapnak mást, mint gabonát és bort. — Nem lehetne eltörülni ezen jobbágyi rendszert ? — Ez életbe vágó dolog. Egyedül a neme­seknek van megengedve, hogy ingatlanokat bír­janak, Magyarország gazdasági fejlődése ezen rendszabályok eltörlésétől függ; ha ez valóra vál, nem is képzeli, mily gazdagokká leszünk. Föld­jeinknek egy negyedrésze, ha ezt vagy eladnók, vagy bérbeadnók a jobbágyainknak, többet jöve­delmezne, mint jelenleg az egész; a szegényekre oly hatással lenne a fölszabadulás és az a meg­nyugtató gondolat, hogy az adósság kifizetése után a saját birtokukká lesz az a talaj, a melyet eddig verejtékükkel öntöztek. Az e célból szer­kesztett törvénynek minden országgyűlés alkal­mával több és több a pártolója és könnyen előre­látható, hogy néhány ülés után meglesz a több­ség. Senki sem tudná megmondani, hogy ezáltal a gazdasági virágzás mily fokra emelkedik ; a ter­mények megtízszereződnek a földön, a melyen szabad és munkáskezek dolgoznak; gyarapodni fognak azen jómódú családok számai, a melyek Európa minden más részén azon középosztályt képe­zik, a melyben az állam főereje áll; s ha igaz azon gazdaság-politikai alapelv, a mely szerint ahol az élet eszközei gyarapodnak, ott a népesség A kurzus előtt. A kurzusra érkező nagyszámú vidékiek már 9 órakor gyülekeztek a helybeli kath. főgimnázium dísztermében, melyet a kurzus színhelyéül a gaz­dasági egyesület elnökének kérelmére szives kész­séggel engedett át Hollóst Ruppert, a bencés rendház főnöke és a gimnázium igazgatója. A vidékről legnagyobb számban a gazdálkodók, pa­pok, tanitók és jegyzők jöttek be, de igen sokat láttunk ott olyanokat is, kik a földmivesosztály kisebb birtokosaiból kerültek ki. Esztergom város intelligens közönsége nagy csoportokban jött a terembe, sőt a hölgyvilágból is eljöttek, hogy tanúi legyenek a nagy eszme fejtegetésének. Az érseki szeminárium theologus növendékei, az érseki tanítóképzőintézet ifjúsága Guzsvenitz Vilmos igaz­gató vezetése alatt, a városi tantestület tagjai, a lelkészkedő papság, a kereskedő-, iparos- és föld­mivesosztály, mind képviselve volt. A vármegye tisztikara Andrássy János kir. tanácsos, alispán vezetésével, a főgimnáziumi tanári kar, élén Hollóst Rupert igazgatóval, a városi tanács tagjai, az ügyvédi és orvosi kar, a hercegprimási, a főkáp­talani és a megyebeli nagyobb uradalmak gazda­sági tisztikarának számos tagja gyülekezett ott és várta a kurzus megnyitását. Esztergom vármegye tisztikarából a már emiitett kir. tanácsos, alispánon kivül B. Szabó Mihály főjegyző, Hamar Árpád árvaszéki elnök, Thuránszky Lajos tb. főjegyző, Kollár Péter árva­széki ülnök, dr. Perényi Kálmán közp. főbiró, Pongrácz Kázmér muzslai főbiró, Palkovics László közp. szolgabíró, br. Jeszenák István főispáni tit­kár, Major Ödön árvaszéki ülnök jelent meg. A sűrűn elhelyezett széksorok egészen megteltek közönséggel, kik között a hogy láttuk, ott voltak: Usztanek Antal primási uradalmi felügyelő, Zlat­nyánszky Ernő esperes-plébános, Kobek Kornél földbirtokos, Fehér Gyula dr. belvárosi plébános, Magurányi József káptalani ügyész,, Reusz Jó­zsef, a takarékpénetár igazgatója, Vancsó Gyula primási intéző, Geiger Ferenc káptalani tiszt­tartó, Hoffmann Ferenc városi tanácsos, Foltin János plébános, Vaszary Mihály, a hercegprimási uradalmi bányák felügyelője, Vaszary Gyula intéző, Vaszary Antal főerdőmester, Cstipics Emil eszter­gomi gör. kel. és Hollóssy Károly pilismaróthi ev. ref. lelkészek, Zlatnyánszky János muzslai esperes-plébános, Náthera Pál káptalani erdő­mester, Cselka János káptalani intéző és még nagyon sokan a megyei, tanügyi, egyházi és társadalmi közéleti szereplők közül, kik a soka­ságban elvegyültek. Pontban fél 10 órakor jelent, meg Horváth Béla főispán az emelvényen álló asztal előtt s körülötte foglaltak helyet Prohászka Ottokár dr., Bernáth István, a Magyar Gazdaszövetség igaz­gatója, Aíeskó Pál, ugyanazon szövetkezet titkára, dr. Horváth János ügyvéd, az Orsz. Közp. Hitel­szövetkezet főnöke, Újhelyi Imre, a magyaróvári is növekszik: Magyarország rövid idő alatt el­népesedik, dacára az idegen népek versenyének, akik szerencsésebb éghajlat alatt, termékeny tala­jon laknak, a kiknek földrajzi helyzetük a leg­kedvezőbb az európai kereskedésre nézve . . . . E szavakra egészen meglepődtem; a gróf azonban folytatá : — Talán úgy tetszik Önnek, hogy túlzás az, a mit mondtam ? Gondolja meg csak, hogy Magyarország e continens szivét képezi, hogy délről határos a török birodalommal, a melynek közeli feloszlása minket szép reménnyel kecseg­tet, hogy az északi és nyugati határunkon fekvő Lengyelország a mi testvérünk és barátunk, hogy a Duna keresztül foly rajta (?) s nagyon alkalmas a kelettel való kereskedelmi közlekedésre ; tegye hozzá, hogy a mind ez ideig rettegett, tisztelt, harcias s a saját szabadságára féltékeny nép megkétszereződik; tegye hozzá, hogy a föld ter­ményei megtízszereződnek, az ipari termékek pe­dig megszázszorozódnak: mondja csak az én nem­zetem micsoda dicső sorsot vivhat ki magának ? Az ágyúlövés, a mellyel a «Pannonia» Komá­rom várát üdvözölte, figyelmeztetett minket, hogy az utunk háromnegyedrészét megtettük. Már sötétedni kezdett, midőn a Margit (az eredetiben isola del Palatino t. i. M. sz. a nádor tulajdona volt) sziget mellett elhajóztunk. Ekkor szemünkbe tűntek Budának a domb oldalán fehérlő házai, a vele szemben fekvő Pest hosszú palotasorával. Már leszállt az éj, mire kikötöttünk. gazdasági akadémia tanára, Szilassy Zoltán, az Országos Magyar Gazdasági Egyesület titkára, Büttner Róbert, Vimmer Kálmán és Szabó Géza, az Esztergom-vidéki Gazdasági Egyesület két alelnöke és titkára és dr. Vargha Dezső kőhid­gyarmati plébános. Az előadások. A közönség elhelyezkedése után Horváth Béla elnök állott fel, hogy megnyitóját elmondja. Első sorban is üdvözli az egybegyűlt nagy közön­séget, majd kitér arra, hogy az E. G. E. mozgalmat indított a szövetkezési eszme diadalra vitele érdekében s örömmel látja, hogy ezen törek­vése a közönség, a társadalom minden réteg'ében rokonszenvre talált. A nagy eszme régi kipróbált harcosai,, szakavatott képviselői és vezérférfiai jelentek meg •— úgymond — körünkben, hogy lelkesítsenek és buzdítsanak a megkezdett mun­kában. A mai nagy gazdasági válság, az ország kisbirtokos gazdaközönségének szomorú helyzete, komoly tettekre szólitja a nemzeti szellemtől át­hatott embereket. A folyton növekedő kivándor­lás és. más ily természetű, a nemzetgazdaságra nagy csapásként nehezedő szomorú jelenség tette indokolttá ezen mozgalmat. Most tehát — úgy­mond — mikor az ország nagyközönsége és a vár­megyék, a kormány támogatásával is sorba tömö­rülnek, hogy megmentsék azt az osztályt, mely­ben a nemzet életereje összpontosul, az esztergomi közönség sem maradhat hátul e téren, közös erő­vel, közös egyetértéssel mentsük meg tehát azt, ami megmenthető. Még egyszer lelke mélyéből üdvözli a közönséget és kéri dr. Prohászka Otto­kár egyetemi tanárf, hogy méltassa a szövetkezés eszméjének társadalmi jelentőségét. Prohászka dr. három negyedórán át fejtegette a szövetkezés eszméjének fontosságát s tüzes, gyújtó beszéde alatt a közönség nagy figyelem­mel leste szavait. Szózata a gazdasági egyesület törekvésének idealizálása volt s a hallgatóság lel­két magával ragadva élénk helyeslésre talált. Dr. Prohászka beszédét, amennyire azt jegyez«ni és figyelemmel kisérni lehetett, a következőkben közöljük : A világ vágya úgymond, a teltebb, gazdagabb kultura; azt szolgálja a gazdasági élet, mint alapja, mint gyökere a nemzetek életének. Kulturális élet és gazdasági munka együtt jár. — De magát ezt a gazdasági életet s a termelést s a társadalmi szervezkedést nagy gondolatok irányítják, melyek szerint módosul, alakul termelés, munka, társa­dalmi szervezet, — melyek bele vannak szőve a társadalmi életbe s melyek uralma jellemzi a kort, s a maga képére és hasonlatosságára teremti a világot. E nagy szellemi irányok váltakozva érvé­nyesülnek s két szóval jellemezhetők : individualiz­mus és szocializmns. Az én s a társadalom ; az elszigetelt energia s a szövetkezés ereje. Két hiva­tott uralkodó hatalom ; egy sem korlátlan ; kezük­ben az emberi társadalom haladásának sorsa s áldásuk attól függ, hogy fölismerjük-e időszerűsé­güket s fölhasználjuk-e erőforrásukat. Ez idő szerint a. társadalmi irányzat lép föl hóditólag, legrikitóbban mint szociáldemokrácia, mint radikális munka- s termelés-társitás, —• föllép azután mint mérsékeltebb revizionista társadalom­alakítás ; végre mint tartózkodó, okos, alkalmaz­kodó szociális reformmozgalom, mely nem csinál nagy programmokat, nem rúgja szét a világ olda­lait ; de belátja, hogy a mult intézményei korhad­nak, hogy a viszonyokhoz alkalmazkodva a szö­vetkezés erejét és hatalmát kell a társadalomba bele vinnünk. Ime a szövetkezeti eszme harcvonala: a balszárnyon a szociáldemokrácia a maga utópiái­val, a jobbszárnyon a mérsékeltebb, de azért teóriákkal még bőségesen megáldott társadalmi programmok, a középen a szövetkezeti eszmének reform-hivei. Ezzel szemben állnak a konzervatí­vok, kik a múlthoz ragaszkodnak, — balszárnyon a vad anarkisták Krapotkin zászlaja alatt; a jobb­szárnyon a liberalizmus, mely az egyént rögzíti s a szabadság fantomjától van megbabonázva. Méltán mondhatom, az egész világ e két táborba sorakozik, valamint hogy tagadhatatlan, hogy ami ez idő szerint húz és vonz, ami az embert villanyozza, új reménnyel, szebb jövővel kecsegteti, ami az erőket ébreszti s a társadalmi alakulást előmozdítja, az mind a szövetkezeti eszme behatása alatt áll. A világ telítve van ez eszme fényivei, melegével, energiájával; fájdal­maitól ez eszme nyomaiban remél szabadulást; lelkesülését ez a szeretet lángjaival gyújtja; remé­nyét ez eszme tavaszodásába állítja ! S honnan ez óriási gravitáció s ki jelölte ki a hadak ez útját?

Next

/
Oldalképek
Tartalom