ESZTERGOM IX. évfolyam 1904

1904-12-18 / 51. szám

IX. évfolyam, Esztergom, 1904. december 18. 51. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁKSADALM1 HETILAP. Megjelenik minden vasárnap, Előfizetési árak: Egész évre 10 kor., fél évre 5 kor. Egyes szám, ára 16 fillér. Hol a baj? Esztergom, december 17. (—a.) Éppen tiz éves jubileumát tarthatnék annak, hogy a magyar parlament munkaképtelen. Alig intézett el valami érdemleges törvényjavaslatot; a legfontosabbakról nem is szólva, melyek közt első volna a kiegyezés megujitása. Ha visszatekintünk a legutóbb lefolyt tiz év történetére, azt látjuk, hogy parlamentünk a magán-kérdések és személyes küzdelmek tusájában emésztette fel erejét, de az ország tulajdonképeni jóléte nem volt az egyedüli és íökérdés működésében. Miniszterek jöttek és buktak; és ez a jövés és bukás és áskálódás teljesen elfoglalta az érdeklődést. Nem maradt idő közhasznú tevékenységre. Olyan benyomást tesz ez a parlament, mint egy lelketlen gépezet, mely tör és zúz mindent, ami kerekei közé kerül, de nem késziti el azt a munkát, melyre alkotva van. Ezért folyton erösebben hangzik az óhaj a munkaképesség helyreállítása után. A bajt mindenki beismeri, de az orvoslás módját senki sem találja el. Pedig nagyon természetes volna, hogy az okot vizsgáljuk, miből ered a betegség. Tiz évvel ezelőtt - parlamentünkben a pártok olyan elvi alapokon állottak, melyek őket egymástól élesen elválasztották és a választó polgárok előtt is határozottan megkülönböztették. Akkor még hittek a »függet-AZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. Találkozásom Széchenyi István gróffal. — T. Uandolo egy naplótöredéke. — Olaszból fordította: K. F. 1840. szeptember 1. A pompás «Pannonia» gőzös, kilenc óra tájban elválva a pozsonyi parttól, megkezdé gyorsfutását a Duna mentében. A domb lábainál elterülő város, valamint az ennek lejtőjén szétszórt lakocskák a csúcsán romladozó kastéllyal, a melyen még most is ott feketéllik a tűzvész nyoma, a mellyel az olaszok 1809-ben elpusztították : csakhamar eltűntek szemeink elől. Eleinte erdőséget láttunk a folyó mindkét partján, majd pedig hatalmas, a naptól leperzselt, sárgás, rövid fűvel födött pusztaság tárult fel szemeink előtt. A tágas sátor megvédte a hajó balkányát a nap égető sugarai ellen, a sebesség pedig, amellyel a levegőt hasítottuk, igen kellemes, friss légáramlatot eredményezett. Bizony ez zseniális egy utazási mód: a partok folyton meg-megújuló látványt nyújtanak, a hajó balkányában pedig, mint valami társalgó teremben, összegyülekeznek a különféle nemzetiségű utasok, hogy az elszigeteltség unalmát társalgással enyhítsék. Itt találkoztam Széchenyi István gróffal, akivel még Bécsben megismerkedtem. — Kár — mondám neki a körüllevő pusztaságra mutatva, — hogy ily hatalmas terület a Laptulajdonos és kiadó: Dr. PROHÁSZKA OTTOKÁR, egyetemi tanár. lenség«-ben és a 48-ban. A hitből lelkesedés származott, mely a képviselőt támogatta és erősítette. De az egyházpolitikai törvények megalkotására az összes pártok lerombolták válaszfalaikat és egy nagy szabadelvű párttá alakultak az egyház elleni harcban. Győzni, győztek, de önmaguk is megsemmisültek. A polgárok nem hisznek többé az elvhűségben, a kormánypárt és ellenzék komoly különbségében. Mivel pedig megszűnt az eszmék uralma, az erkölcsi tartalom, azért más összetartó kapocs után kell nézni, mely nem lehet más, mint* az anyagi erő. A liberális rendszernek tulajdonképen eddig is csak ez volt az elve. Anyagi előnyök, egyéni érdek mindenben, a közjó csak riahgoitatott ürügy. Mikor tehát a szabadelvűség teljesen kifejlődött nálunk, ne csodálkozzunk az eredményeken. Az anyagelvü szabadelvűség nem is kormányozhat másként, mint nyers erőszakkal, mert nem ismer el semmiféle erkölcsi tényezőt. Ez előtt tiz évvel még az elméletben is megsemmisített minden magasabb gondolatot és hivatalosan elszakította az országot a. kereszténységtől. .Azt nem vette számításba, hogy ennek milyen következményei lesznek az államra nézve is. — A felekezetnélküli állam nemsokára alkotmánynélküli állam lesz, mert az alkotmányt csakis erkölcsi tényezőkkel lehet fentartani. Az alkotmányban el— Pedig ez a talaj termékeny. . — Miért van tehát elhanyagolva ? — Mert hiányzanak az őt megmunkáló kezek. Magyarországnak husz millió lakosra volna szüksége s nincs több lakosa tiz milliónál. De eljön még az a nap, midőn az ország minden hasznavehető talaja termőfölddé változik: a népesség rohamosan gyarapodik. — Tudom, hogy a magyar polgárosodásnak és jólétnek nincs Önnél buzgóbb, felvilágosodtabb előmozdítója. —• Én csak visszafizetem az adót, a mellyel minden honpolgár tartozik hazájának: sok évig utaztam; hosszabb ideig tartózkodtam Franciaországban és Angliában. Nem áltatom magam a nehézségek fölött, de szilárdul meg vagyok győződve, hogy az út ez egyszer már nyitva áll a reformok tele s az emberek utópiák álmodozása nélkül sietnek tova rajta; kivéve a tudatlanságot s maradiságot, az én nevemben tisztelik mindazt, ami voltaképen bennünk létezik. Tizenöt év óta szentelem időmet, javaimat és igyekezetemet arra, a mire honfitársaimnak szükségük van: hogy az első lökést megadjam. Ez oly általános tiszteletet szerzett nekem, a melyre büszke vagyok s a melyen majdnem csodálkozom. — Az a nép, mely a hála jeleivel adózik az iránt, aki a polgárosodás útjára vezeti: az sok reményre jogosítja fel magát. — A magyarok szellemi készségükre a déli, nyugodt kitartásukra nézve pedig az északi népekhez hasonlók: vágyakozva, türelmetlenül várják, hogy az akadályok megszűnjenek, a melyek eddig az előrehaladásban gátolták. — S eféle akadály .... Szerkesztőség és kiadóhivatal: Papnövelde, hová az előfizetések, kéziratok és hirdetések küldendők. Hirdetési árak: Egy háromhasábos petitsor ára 16 fillér Többszöri közlésnél árkedvezmény. osztott szabadságokkal csak ott nem élnek vissza, hol a kellő önfegyelmezö erő is megvan, mely nem más, mint a vallásosság gyakorlati hatása. Parlamentünk életében beigazolva látjuk, hogy van egy magasabb erkölcsi rend, mely ellen véteni nem lehet súlyos következmények nélkül. Perczel VQU szerzője a kanzell-paragrafusnak, mely hivatva volt .az egyház szólásszabadságát megsemmisíteni. És ime! ugyanez a Perczel hirdeti ki a Dániel-féle törvényt, mely teljesen elsöpri a szólásszabadságot és ezzel az egész alkotmányt az országban' Mit lehet remélni ez után? Állami életünk legfőbb kincse volt az alkotmány, melyet népünk minden érdek fölé emelt és lelkiismeretes hűséggel tartott fenn. Minden hatalmi tényezőnek meg kellett esküdni, hogy ezt az alkotmányt iránytadónak tartja minden cselekedeteiben és hazaárulónak bélyegezték azt, aki az alkotmány ellen vétett. Mindezt pedig azért tehették olyan hathatósan, mert komoly meggyőződések laktak a lelkekben, és az igéret, az eskü szentsége félelmes komolysággal uralkodott fölöttük. Az alkotmányos hűség tulajdonképen az esküben gyökerezett. Megvan-e most ez a szent komolyság'? Már pedig anélkül nem lehet alkotmány. Tisztán anyagi tényezőkhöz kell nyúlni és ezekkel kormányozni: megvásárolt szavazatok és a szuronyok segélyével. — Sok van és különféle természetű. Csak mondjuk azt, hogy Magyarország neve és közös törvénye alatt három nép értendő, a mely esetleges szomszédság, diplomáciai összeköttetések és hadi események behatása alatt egy politikai testté egyesült, de azért megtartotta nemzeti nyelvét és szokásait: igy a szlávok, akik az illyr nyelvet beszélik, a keleti és déli, az erdélyiek (a szászok ?) és az oláhok, kik az északi megyéket (?) lakják, végre az ősi magyar törzs: bizony sok kell ide, hogy a szétválasztott emberek közt a testvériesség és hazafiasság érzése kifejlődjék. De lassan ez is sikerül; e tekintetben segítségünkre vannak a vallás szolgái, az eléggé felvilágosodott papság. A sóvárgott egyesülést siettetjük az által is, hogy a nemzeti nyelvet, a magyart terjesztjük: az iskoláink is megsokasodtak s a jelesebb idegen rnunkákat lefordítjuk, a melyeket azután pedig ingyen szétosztunk, hogy a nép történeti és gazdasági ismereteit kibővitsük. De a magyar paraszt addig nem emelkedhetik az ember magaslatára, a mig fenállnak azon rendszabályok, a melyek őt anélkül, hogy fáradozásának gyümölcsét remélhetné, örök munkára kárhoztatja. Önnek, ki a boldog Itáliában született, fogalma sincs azokról az intézményekről, a melyek nálunk még most is életben vannak s a melyek még a középkorból maradtak ránk ; ha ismerné ezen intézményeket, nem csodálkozna az ország hátramaradásán. Nálunk, kivéve a városokban és nagyobb helységekben, még az a kormányrendszer dívik, a melyet a normannok alapítottak, midőn Angliát meghódították. Ugyanis ismeretes, hogy a foglalók szétosztották maguk közt a földeket s a benszülött lakosokat szolgáikká tették: nálunk szintén a nemesek a föld