ESZTERGOM IX. évfolyam 1904
1904-12-11 / 50. szám
igo4- december 11. ESZTERGOM 5 berek, hanem magának a pokolnak is minden hatalma ellenében. Végül nem hagyhatom megemlítés nélkül, hogy az ünnepség rendezői és vezetői Bárdos Rémig dr. és Vidóczy Asztrik tanárok voltak, a kik, mint a fényes eredményből látható, tisztségüknek a legnagyobb buzgósággal és szeretettel feleltek meg. Üdv ! a viszontlátásig Kap. A vizivárosi érseki nőnevelő intézet f. hó 14-én este 6 órakor tartja örömünnepélyét, melyre a meghívót ma küldik szét. * Sok helyen rendeztek még ünnepélyt az Immaculata jubileumára. Igy Léván a kath. kör f. hó 8-án; az ottani irgalmas nővérek intézetének növendékei pedig f. hó 3-án. A wieni Pazmaneum magyar egyházirodalmi iskolája ma délután tart dús műsorral ünnepélyt. Modorban az Orsolyák zárdájában az ünnep napján a kis leányok Rostynak egy gyönyörű melodrámáját adták elő nagy közönság előtt. Nagy- Ölveden Sziklay Vilmos főtanitó rendezett igen szép ünnepélyt, melyen az iskolás fiúk énekeltek és szavaltak, majd Koperniczky Ferenc esperes mondott beszédet. — Szép ünnep folyt le Nyitra-Per eszlényben is. Roszival Mihály ottani plébános buzgólkodása folytán az Immaculata jubileuma emlékéül ugyanis egy művészi kivitelű lourdesi szűz Mária-szobor lett á templomban felállítva, melyet e hó 8-án áldott meg laoszival István dr. pápai praelátus, esztergomi kanonok. Válasz „Egy párhuzam és még valami" cikkre. E becses lapok mult heti számában megjelent cikk azzal vádolja a párkánykerületi tanitóságot, hogy f. évi november 10-én Párkányban tartott gyűlésük alkalmával egyik határozathozataluk által, mint azt ugyancsak e becses lapok november 13-iki számában megjelent tudósitásból cikkiró kiolvasta, a törvénytelenség terére léptek. Nem polemizálok szivesen senkivel, de egyletünk reputációja érdekében kell, hogy megadjam a kivánt felvilágosítást és választ. Cikkiró jól gyanította, mert csak föltételesen vette, hogy egyesületünket blamáló tudósítás nem lehet a jegyzőkönyv hiteles másolata, amint hogy nem is az. Az általa olvasott gyűlési beszámolót nem az erre illetékes testületi jegyző küldte meg az Esztergomnak, sajnos, a Népnevelőnek is. S ez csak azért történhetett meg, mert csekélységem, mint az egylet jegyzője, a referáda megírásán kivül még más, sokkal fontosabb és sürgősebb ügy elvégzésével voltam megbízva. Nem áll az, hogy akkor, midőn az indítványok sorában fizetésünk rendezése s különösen a kántortanítók nyugdijsérelmeinek mikénti orvoslása ügyében tárgyaltunk, gyűlésünk oly értelmű határozatot hozott volna, »hogy kerületünk képviselőjét felkérjük azon ígéret mellett, hogy annak idején szavazatunkkal és befolyásunkkal támogatni fogjuk.« Valamint az sem áll, hogy ily értelmű eljárásra a társegyesületek figyelmét felhivni szándékoltunk volna. Utóbbiról cikkiró, ha figyelmes lapolvasó, bármely újságból meggyőződhetett volna * annak idején. Hanem igaz az, hogy a vita hevében valaki tett ily értelmű inditványt, ami azonban teljesen figyelmen kivül hagyatott, s elfogadtatott azon nézet, hogy a múlthoz képest a képviselők egyszerűen, a társegyesületek pedig felhívás útján kéressenek meg ügyünk támogatására. Ebben sem mi, s hisszük mások sem találnak törvényellenes eljárást. Az illetéktelen tudósitás felett azonnali megbotránkozásomról tanúságot tehet e becses lapok Szerkesztője is, kihez megkésve érkezett referádámat kisérő soraimban megirtam, hogy a közölt tudósitás egy-két pontjától eltekintve a gyűlés lefolyásával nem egyező. De tekintettel arra, hogy hiteles tudósitásomat más tiz lap közölte, szükségtelennek tartottam e helyütt annak pontrólpontra való megcáfolását. Korrigáltam azonban e b. lapok nov. 20-iki számában a közleménynek éppen azon passzusát, mely félremagyarázásra adott okot. Ennyit a mi állítólagos törvénytelen eljárásunkról. * * * Sokkal sértőbb cikkírónak azon eljárása, hogy saját egyesületük zászlaját más társegyesület tekintélyének romjain akarja dicsővé tenni. Párhuzamot von a komáromi és a párkányi kerület tanitó-egyesülete között. »Mig t. i. a komáromi kerület tanitó-egyesülete mintegy a földiekről megfeledkezve teljesen nemes hivatásuknak ihlete által igy lelkesülnek és cselekesznek (??) az egyházért és népért, addig egy másik kerületnek tanítósága tisztán az anyagi ügyekről tárgyalt — nem egészen katholikus tanítókhoz illő módon.* Már bocsánatot kérek, de szerintünk első az élet, aztán következik az iskola és minden. Aki nem ezt vallja, egy kicsit nem őszinte! Aki jóllakott, nem veszi észre, hogy más éhes. Lásson hát: Husz év előtt 600 korona volt nyugdíjigényem, s most az 1893. évi fizetésrendezés óta 450 mondd négyszázötven korona! Két korpótlékkal együtt 650 korona. Mi ez, ha nem szolgai elbánás?! Igy vagyunk sokan, csak a komáromkerületiek nem ?! Mi több, még meg is leckéztet bennünket cikkiró az illedelemből! Köszönjük. De engedje meg, hogy mi katholikus tanitók is csak ott zörgessünk, ahol remélhetőleg megnyittatik. Avagy nem az egyházi hatóságok tudomásával történik a kath. tanitók államsegélyezése ? ! Mondja meg tehát cikkiró úr, hol zörgessünk ? ! Talán földhöztapadt népünknél?! Különben is mi köze ennek az illemhez és viszont ? ! De cikkiró egyébként is meggyanúsította egyesületünket, t. i. hogy tisztán anyagi ügyekről tárgyaltunk. Hát ily gyanúsítás ellen nem is védekezünk. Aki olvasta az általam beküldött hivatalos referádát, az tudja, hogy ismét egy kicsit nem mondott igazat. Egyesületünk érdemeiről itt kellene megemlékeznem, de illedelemből nem tesszük. * * * A »parhuzamot« azonban egy kicsit megfordítjuk. Mig nálunk az egyházi elnök megnyitó beszédén kivül csaknem minden szellemi közreműködés tanítótól jön, addig a komarom-kerületi tanitók gyűlésén, mint azt e b. lapok mult számában olvashattuk, a szellemi közreműködés főrésze — s ez teljesen dicséretet érdemel — a ft. papság kezéből jő. Mi itt fejet hajtunk az ottani ft. papság közreműködő lelkes tagjai előtt. De hogyan hajtsuk meg fejünket a komáromi ker. tanítósága előtt csak azért, mert bennünket leszólt?! A két gútai tanitót szivesen megdicsérjük munkásságukért. De hát mit tett a többi ? »Dörögték az éljent!« Tanitótársak! egy kicsit jobban szeressük egymást. Hasznát vesszük. Stampay János, a párkányi tanitói egylet jegyzője. HIREK. Krónika. A vakitó villany delejes hatása, Kedvet és eszméket hozott a világra. Alig múlik el hét, hogy egy-egy uj eszme Valamelyik főbe mostan ne teremne. Fölkerülnek ujra villamvasut, aszfalt, Babiloni tervek borítják az asztalt. Jó vízvezeték kell, földalatt kanális, Népkonyha, ingyen-tej — benne még kanál is. Minden utca-sarkon erről brekkekéznek Hevükben van dolga lábnak és a kéznek. Mind egy Solon, Cézár s erősgeti váltig: Ez hasznos 1 s a város javára ez válik! Agyunk bográcsában furiss eszméket sütnek, — Csak aztán legyen, ki megeszi a sültet. Ezek után bátran elvárhatjuk már most: Parissá teremtik ezt a koldus várost. . . . Hej, de mig itt hévvel kaparják a falat: A jó Dorog már a tettek terén halad; S ami még itt terv csak s szájhősbeli monda —: Az meg is csinálta, amihelyt kimondta. Szó ide, szó oda: de tetterős Dorog S nagy ami a svábok kobakjában forog. Ha egész nap túr-fúr s a bányában kotor: Este Pestre viszi a most készült motor; S hogy másnap a munka menjen annál jobban: Még azon nap este visszahozza onnan Az a kis gőzsikló, mely a Vértest járja . . . — Ennek az életnek ugyan hol van párja? Már az első utat csupán próbaképen Meg is tették többen ezen a kis gépen. Igaz, hogy a sinről, — hogy fel ne dönthessék Bátor verebeket előbb elkergették, Csak mikor már látták, hogy nem lesz baj semmi, Akkor mertek bátran a síneken menni. Mondják a tanúk, kik látták bizonyosan, Hogy ez a kis sikló azért ment oly gyorsan, Mert egy szúnyog-vezér elszánt seregével Üldözőbe vette, minden erejével S mikor utóiérték, mind megsemmisültek, — Nem azért talán, hogy rászálltak s megsültek, Hanem mikor már mind fogták a küllőket: Ez a tüzes sárkány letrüsszögte őket. Igy hát most már bármint történjék a dolog, Nincsen akadály, hogy ne fejlődjön Dorog, Nemsokára lesz ott palota is számos S egyszer csak halljuk, hogy Dorog világváros. Regös. Fischer-Colbrie Ágoston dr. kassai segédpüspök. Majláth Gusztáv gróf erdélyi segédpüspökké történt kinevezése óta nem érzett az ország katholikus közvéleménye oly őszinte lelkes örömet, milyent Fischer-Colbrie Ágoston közeli kinevezésének hire kelt országszerte. Mindenki egy második Majláthot lát az uj segédpüspökben, ki szintén cum jure successionis lesz a 83 éves Bubics Zsigmond kassai püspök mellé rendelve. Az esztergomi egyházmegye büszke lehet, valamint az esztergomi főkáptalan, mert mind a két apostolt ő adta a magyar egyháznak. Boldog kassai egyházmegye, melyre ily jeles főpásztor 1 vár. Megmondotta X. Pius pápa a legutóbbi allokuciójában, hogy egyik legfőbb gondja lesz — a mennyire csak tőle függ — az egyházmegyéknek jó püspököket adni, mert a püspök személyétől függ a hitélet és fegyelem virágzása vagy pusztulása. Tudomány, feddhetlen élet, puritán elvek és megalkuvást nem ismerő bátorság kevés püspökjelöltben tűnnek ki annyira, mint Fischer-Colbrie Ágostban. Azért a szabadkőműves lapok, mig másoknak érdemeket előlegeznek, nem egyszer iparkodtak befeketíteni a jeles egyházi férfiú nevét, hogy a kormány előtt lehetetlenné tegyék, de hála Istennek, mégis győzött az igazság. Fischer-Colbrie Ágoston dr. jelenleg 42 éves. Esztergom közönsége élénken emlékszik még 1889 —1890-ből Simor primás gyermekded arcú, de tudós tekintetű udvari papjára. 1892-ben Rudolf trónörökös leányának, a most Windischgrätz hercegnél férjnél levő Erzsébet főhercegnőnek nevelője, s Augustineumi tanulmányfelügyelő lett. Hozza Isten minél előbb végleges kinevezését kassai segédpüspökké, de öröklési joggal! * Kegyes adomány. A népkonyha javára Schlick István prelátus-kanonok 20 koronát adományozott. * Halálozások. Veszély Xav. Ferenc pozsonyi kanonok folyó hó 4-én életének 72-ik, áldozárságának 47. évében, — Dedinszky János gyémántmisés áldozár, alsóbágyoni plébános életének 87-ik évében — és Schmidt József nyug. főgimnáziumi vallástanár november hó 25-én életének 78-ik, áldozárságának 55-ik évében az Urban elhunytak. FERENCZ JÓZSEF KESERÜVIZ • •nimui/Jnii7JHJnanii»JnniMirrt AZ EGYEDÜL ELISMERT KELLEMES IZU TERMÉSZETES HASHAJTÓSZER.