ESZTERGOM IX. évfolyam 1904

1904-12-04 / 49. szám

IX. évfolyam. Esztergom, 1904. december 4. 49. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 10 kor., fél évre 5 kor. Egyes szám ára 16 fillér. Ég lánya, szűz alak, Kit nem ért bün-salak, Emléked ünnepén Dalt rólad zengek én: — Oh Mária! Ha bánat terhe nyom, Hozzád fohászkodom, Ha búm könnyet fakaszt, Nálad lelek vigaszt: — Oh Mária! Az élet tengerén, Benned remélek én: Nem éri azt veszély, Ki benned hisz, remél: — Oh Mária! Megóvtál eddig is, Védj meg továbbra is, Oh égi fényalak! Mig élek, áldalak: — Oh Mária! Kiss Verona. AZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. A pálma. Oh! gyönyörű pálma, Mely napfényt szeret, Feléje bocsátva Ágat, levelet. Te vagy, szeplőtlen szűz Anyánk I Istenért hevül Szived minden érzületje Véghetetlenül. Oh! karcsn, szép pálma, Mely magasra tör. Szemünk néz utána, Néz az égbe föl. Te vagy, szeplőtlen szűz Anyánk! Ég felé vezet Minket, árva vándorlókat Anyai kezed. Ohl királyi pálma, Győzelem jele, Melyet elérni vágy Hősök serege. Te nyerted meg, szeplőtlen Szűzi Hősök hőse Te, Az emberek fő ellenét Sarkad győzte le. Epölyi Ferenc. Laptulajdonos és kiadó: Dr. PROHÁSZKA OTTOKÁR, egyetemi tanár. Az Immaculata hetében. Esztergom, december 3. (—r.) Ha íölmegyek a Dobogóköre vagy a Pilishegy csúcsára és körben nézem az előttem elterülő világot és bámulva élvezek, ilyenkor azt gondolhatnám, látod ez a csodás panoráma nem léteznék számodra, ha nem volna ehhez való két szemed. Képzeld ezt a Dobogókőről, Pilis tetejéről előtted elterülő világot ezerszer-tizezerszer megkicsinyitve és már nem látnók, számunkra már nem léteznék. Pedig vannak ilyen kicsinyített világok, hogy úgy mondjam, és évtizedek előtt még fogalmunk sem volt róluk. Egy-egy vizcsepp, egy" szemernyi bomló szerves anyag, egy súlytalan kis darab göröngyöcske a földről ilyen valódi kis és kicsinyített világok ezernyi és megszámlálhatlan élő lénnyel. Ily vizcseppnyi területeken megszámlálhatlan egy ezredmilliméternyi lényecskék mozognak, élnek, fejlödnek, változnak, szaporodnak, küzködnek. Olyanok mint a pont, majd rövidke fonálalakuak, néha szőrös, bolyhos férgecskéknek látszanak, majd meg nagyobb foltok sötétebb maggal. Színük vörös, sárga, kék, barna, közbe tarkák, többszinüek, mintegy ez apró világok virágai. Ez apró lényeknek is van természetrajzuk, törvényeik, van mi élteti, van mi megöli. Hogy mik? még nem tudják, annyit tudnak hogy élnek valamik az állat- és növényvilág legalsó határán. Oly titkos rejtekvilágban élnek, hogy az okos ember évezredeken keresztül nem tudott róluk

; pedig ugyancsak nagy szerepet játszanak a mi világunkban, hiszen a szerves tesAmerikai szellem. Irta és az esztergomi kath. kör nov. 23-i Katalin-estélyén felolvasta dr. Prohászka Ottokár egyetemi tanár. (Vége.) Az élet Amerikában is kín és verg-ődés,' mert kemény munkával jár s jóllehet sokkal magasabb az élet nivója s a jobb megélhetésnek biztositva van módja, még az amerikai demokrácia is végtelen messze marad el a tűrhető lét ideáljától a nagy tömegre nézve. Amerikában is meg van az örvény a nehéz, proletár-munka s a könynyebb, üzleti s irodai foglalkozás közt. Mit akartok igazi demokráciáról álmodozni, mikor a proletár munkásokra ránehezedik a nehéz, vigasztalan munkának nyűge ? A munka által elgyötört nép nem érzi, hogy a népé a hatalom s az uralom, az csak azt érzi, hogy övé a verejtékezés s a vigasztalan nyögés. Az »improbat labor« alatt az ember szolga marad ; úrrá, hatalmassá nem lehet. S az meglátszik azokon az arcokon ; vigasztalan, reménytelen kényszerhelyzet néz ki szemeikből. A munka nyűg és iszonyú teher a pensilvániai bányákban éppúgy, mint a chikagói olajrafinériákban s a Michigan-tó piszkos partjain. Ettől a munkától szabadul, aki bir; ezt a munkát nem végzi csak az, akinek kell; ez a munka nem nemesit senkit, sőt tűrhetetlen kolonc a munkás nyakán, mely megakadályozza művelődését. Műveltségre ez az agyongyötört ember nem tehet szert. Az amerikai munka pedig elgyötör; a bányák lakóiban, a vasművek és érckohók szurtos rabszolgáiban az érzék a felsőbb műveltség Szerkesztőség és kiadóhivatal:. Papnövelde, hová az előfizetések, kéziratok és hirdetések küldendők. Hirdetési árak: Egy háromhasábos petitsor ára 16 fillér Többszöri közlésnél árkedvezmény. tek bomlása e láthatatlan apró lények munkája, a legtöbb emberi és állati betegségek e láthatatlan titkos világ lényeinek az egészsége és élete. Csak az újkornak volt föntartva ez apró világ titkaiba beletekinthetni. Mi megtaláltuk e rejtett kis világ ablakát, benézünk rajta és bámulunk. A górcső ez az ablakocska. Amit természetes szemünk ereje nem ís sejtett, megtalálta a fegyverzett szem. Ilyen tapasztalat azt mondja nekünk, ne bízzunk túlságosan a mi szemünk, eszünk természetes és veleszületett erejében. Ne mondjuk, mit szemem, eszem be nem lát, nem létezik. Sok ilyen titkos világ létezhetik alattam, fölöttem, körülöttem, de szemünkkel, eszünkkel lehetetlen beletekinteni. Miért ne fegyvereznök szemünket a górcsövön kivül más erőkkel is, hogy többet lássunk. Mi magunk is ilyen rejtélyes, titokteljes világban élünk, a legnagyobb rejtély maga az ember. Nem csodálatos, hogy a mi világosság, fény, szépség és erő csak van a világon, az bele van teremtve egymagába az emberbe? Ö az alkotó természet kitüntetett kegyence, kicsiségében is nagyobb mindennél ami körülötte van, ö a világ kincseinek egyedüli örököse, ö az úr, a világ lábai alatt fekszik. De nézz ennek az úrnak, a világ kitüntetett kegyencének szemébe. Mi szomorú tekintet, mi dúlt kép ! Mily nyomorult, különösen betegségben és halálban! A gondolkodó ember sohasem tudta magának megmagyarázni az ember királyi természete és az ö szánalomraméltó élete közti óriási kontrasztot. Plinius igy ir: Az állatok közül az emiránt kivész. Az elgyötört életnek megfelel a vasárnap, amikor úgynevezett »

salon«-okban, tulajdonkép pedig piszkos korcsmákban iszik és ordit; az ordítás kategóriájából pedig akkor sem emelkedik ki igazán, ha Hegelről disputál; az mindegy, bármiről disputál, az egész folyamat lárma, zsivaj, ordítás, durvaság, tobzódás. Ennek a népszellemnek nem vehetni rosz néven azt sem, ha verekedésben tör ki, amikor is a policeman bunkója kezd működni; de viszont a policemant is verik és késelik s a demokrácia dicsőségére évenként csak New-Yorkban magában 15—20 rendőrt ölnek meg. Hasonló ellentmondás az is, hogy ahol az ember becsülete átlag oly nagy, ott az emberélet értéke úgy látszik igen csekély. Pusztítja az embert gép és vonat s kivált ez utóbbi valóságos embervesztő s pusztító intézménnyé növi ki magát. Az amerikai nemzetközi kereskedelmi szövetség most tett közzé egy statisztikát az EgyesültÁllamok területén előfordult vasúti balesetekről. 1903-ban 9934 ember vesztette életét vasúti szerencsétlenség következtében. Szembeállítva az egy esztendő halálos végű vasúti baleseteinek statisztikáját az egész spanyol-amerikai háború áldozatainak statisztikájával, kitűnik, hogy a vasút egy esztendő alatt több emberéletet követelt áldozatul, mint az egész háború. A szárnyaskerék egy esztendő alatt több halált osztott, mint több száz torpedó-löveg és kartács. A szövetség 1894 óta vezeti a vasúti szerencsétlenségek statisztikáját és ez időtől kezdve 1903 végéig — kilenc esztendő alatt — 78.152 ember halt meg ÉszakAmerikában vasúti baleset következtében. Évről-