ESZTERGOM IX. évfolyam 1904
1904-11-27 / 48. szám
IQ04- november 27. ESZTERGOM 3 S kezdett terjedni a tűz. Egyre nagyobb arányokat • öltött a vész. A szomszéd határra is átcsapott és a kedvező szél vitte tovább, mig ellepte az egész nyugatot. Ime! a szocializmus története dióhéjban. A szikra lángba boritotta az egész világot! Nincsen ország a »művelt*: nyugaton, melyben rendszeres szervezettel nem működnék. Hazánkban is bir ily szervezettel. S hogy mily bámulatos tevékenységgel, mily szivós kitartással dolgozik, mutatja clZ cl körülmény, hogy rendőrségünk külön kötetben számol be a szociális mozgalomról hazánkban. A budapesti központ serényen alakítja meg »fiók«-jait a vidéki városokban. Elküldi apostolait mindenüvé, a hol elvtársakat sejt. S ritkán csalódik. A méreg ritkán marad hatástalan. A merész Ígéretek megváltó szózatként hangzanak a nyomor és inség napszámosainak fülében. Semmisem könnyebb, mint elégedetlenséget kelteni az ember szivében, mert hol az az ember, akinek semmi vágya, kívánsága nem volna ? S ime, az újkor prófétái egy földi paradicsomról regélnek, a hol mindent az egyenlőség, testvériség és szabadság éltető napja ragyog be, a honnét száműzve van a nyomor s ahol ismeretlen a köny s ami azt szüli, a fájdalom. Esztergomba is eljöttek hát. Hisz' Budapest nincs messzi tőlünk. A tömeg kifütyülte őket, de egyesek felesküdtek zászlójukra, melyre a világmegújhódás jelszava van lángbetükkel irva. S ez uj hivek sem maradtak veszteg. Egyre toboroznak és jobb ügyhöz méltó buzgósággal fáradoznak a piros zászló érdekében. Táboruk egyre gyarapodik. Hisz Esztergomban sok a proletár, kik gyűlölik a munkát és nem szegyeinek koldulni. Lamentálva kilincselik végig a főkáptalani szegénypénztárt, a sz. Vince-, a szent Erzsébet-egyietet, csapatosan vonulnak fel a főkáptalan heti pénzosztására, hogy a kiesdett pénzen azután jó napot csináljanak maguknak. S amikor az alkohol elkábította őket, poharak csengése közben átkot szórnak jóltevőikre s halált kiáltanak azokra, kik adományaikkal az éhenhalástól mentik meg őket. A piros zászló apostolai el nem mulasztják e pompás alkalmakat. Köztük teremnek ilyenkor és az elfogyasztott spiritusz lángoló tüzével ecsetelik a jövő képét bamba hallgatóik előtt. Mennyi átok, szitok és vak gyűlölet árad szét e pokoli társaságokban ? De nemcsak a lebujokban tanyáznak az elvtársak. Iparosaink, kivált a kőmivesek közt is sok elvbarát akad, kiknek szivében szintén forr a magasabb társadalmi rétegek elleni vak gyűlölet, kik a nehéz munkát azzal »édesítik«, hogy oltárt és trónt felforgató elveket hangoztatnak. Ok is dolgoznak és megragadnak minden lehető eszközt elveik terjesztésére. Ha a gúny és ijesztgetés célt téveszt, a legérzékenyebb oldaláról támadják az elveiket nem osztó munkást: megfosztják a munkától s igy a mindennapi kenyértől. Igy tesznek egy helybeli egylet, »Az esz— a többi meg számba sem jöhet. Igazi világváros különben is az egész történelemben csak kettő van: Róma és New-York; az egyik az ó-világban s az ó-korban, a másik az új-világban s az új-korban. A régi Rómában is összegyűltek | a nemzetek s külön városrészekben laktak a zsidók, a skythák, a szirek, a szarmaták ; igy van New-Yorkban is; itt külön laknak a zsidók, a kínaiak, a négerek, az elit-angolok, külön szedelődzködnek, amennyire a gyárak engedik a németek, magyarok, tótok, franciák, olaszok, lengyelek, csehek, norvégek, szirek s ott azután hitközséget s iskolát alakítanak; mind ott él és senki sem bántja s mindenki kap munkát, ha nincs éppen valami gazdasági krizis s ha érti a dolgát. Sőt New-York előnyben van Róma fölött, mert a Rómába később özönlő népek, a gótok, hunok, vandálok, longobárdok, herulok, mind csak gazdagodni mentek, de rablás által akartak gazdagodni; New-Yorkba is özönlik a világ s gazdagodni akar, de csak munka által. S itt kis politikai kitérést engedek meg magamnak. A magyarok Amerikában, kik az tergomi épi tő-iparosok és iparossegédek szak- és önképző egyleté«~nek tagjaival is. Még alig egy éve, hogy ez a derék egylet megalakult s a pirosnyakkendősök máris a tönk szélére juttatták. Az egylet célja persze nincsen Ínyükre, mely a tagok szellemi és szakbeli kiképzését akarja előmozdítani. Alapszabályaiknak 2. §.7. pontjával különösen nem tudtak megbarátkozni, mely az egylet céljául a következőt is vallja: ^Politikai mozgalmak, szociális Izgatások, tüntetések és lazításokra hajlandó tagok rcndreutasitása, esetleg azokat az egyletből kizárni, szóval a jellem és erkölcs nemesítése. « Megkezdték tehát az aknamunkát és aláásták ez üdvös egyesületet annyira, hogy legközelebb a 17. §-t kell majd foganatosítania, mely »az egylet jeloszlásá«.-ró\ szól. Mi részünkről e szomorú tényen nemcsak sajnálkozunk, hanem méltó felháborodással megütközésünknek is kifejezést adunk a íelett, hogy e nemtelen aknamunkában néhány építőmesterünk is segédkezet nyújtott. Szeretjük hinni, hogy nem készakarva, hanem talán csak mulasztással, de tényleg mégis. Tudomásunk van ugyanis oly építőmesterről, akinek munkavezetője szintén pirosnyakkendős s mint ilyen a jelentkező munkástól mindenekelőtt azt kérdezi, tagja-e a szocialisták országos egyletének ? S ha nem tagja, fel nem fogadja, hacsak rögtön be nem jelenti belépését. Van ismét olyan, aki nembánomságból nem nézi, pirosnyakkendős-e az ő munkása, vagy nem és igy összekényszeriti e két ellentétes világnézetet, hogy a gonosz elhódítsa a jót is. Ime ! a gondatlanságból elszórt szikrák ! Vigyázzanak ! Nagy veszedelem származik belőlük ! Az építőmesterek legyenek résen és ne alkalmazzák legádázabb ellenségeiket munkavezetőknek, de még csak munkásnak se fogadjanak fel olyanokat, akik, mig városokat építenek, az egész társadalmat aláássák, — akik, mig bástyákat emelnek és gátakat, rést ütnek a romboló elem számára és megingatják az egész társadalom alapjait. Még nincs elkésve! A szikrát még el lehet fojtani! Ne tűrjék, hogy őket boykottálják, hanem zárják kf ők a piros zászló hi veit. Ne tartsanak attól, hogy nem kapnak majd munkást, inkább attól féljenek, hogy nem kapnak majd mitnkát azoktól a józan, ker. érzelmű munkaadóktól, kiknek szolgálatában állanak. Az egyház sem fogja őket pártfogolni, ha viszont ők azokat pártolják, kik az oltár ellen törnek. Pedig aránylag legtöbb munkát éppen az egyház ád nekik ! Reméljük, hogy elég volt az intéző köröket erre figyelmeztetni! Dp Talabér. Közjótékony ság. Esztergom város egyik legerősebb és legtevékenyebb jótékonysági egyesülete, a »Szent Erzsébetről nevezett jótékony noegylet« tartotta új-világ fejlődését szemlélik s hazánk maradiságával összehasonlítják, — kik ősi, de ósdi s töpörödött városainkat az amerikai városokkal párhuzamba állítják s azután azt a kérdést vetik föl: miért nincs ez nálunk, ez az élet, ez a gazdasági föllendülés, — egy szivvel-szájjal azt kiáltják: azért nem megyünk semmire, mert nincs önálló vámterületünk; azért bukdácsolunk itt az idegenben, nehogy éhen haljunk a hazában, mert iparunk nem emelkedhetik; szóval az amerikai magyarok, ha nem is függetlenségiek mind, de átlag az önálló vámterület hivei; a gazdasági, az ipari fejlődés, a sok vállalat, a kifogyhatatlan munka imponál nekik s ha nem is haragusznak hazájukra, de megsajnálják maradiságát s szegénységét. Amerika mindez érzelmekkel nem törődik, hanem szivesen fogadja be a tisztességes, munkás népet s juttat neki nemcsak kenyeret, hanem pecsenyét s általuk egész Európának töméntelen dollárt. Hogy meddig veszi szivesen Amerika a bevándorlást, arra azt mondom: meg vagyok győződve, hogy csak addig, mig érdekei kívánják. mult szombaton évi közgyűlését. A közgyűlésen, mint már legutóbbi lapszámunkban is emiitettük, Bogisich Mihály c. püspök elnökölt, mint az egyesület elnöke. Ä püspök a következő nagy hatást keltett beszéddel nyitotta meg a közgyűlést: Tisztelt közgyűlés ! A kereszténységnek világhódító ereje a jó cselekedetekben nyilvánuló felebaráti szeretet ! Azon ker. szeretet, mely önzetlen, mely nem keresi a maga hasznát, mely fáradtságot nem ismer, többet mer mint bir, mely a lehetetlent nem panaszolja! Ezen felebaráti szeretetnek gyakorlására gyűlünk egybe egyletünk égi védnökének, magyarországi szt. Erzsébetnek névünnepén ! Kettős ünnep ez nekünk: mert e napon ker. hódolattal és ájtatos tisztelettel emlékezünk meg pártfogónkról, kiről a régi egyházi ének igy szól: «Orszagunk drága plántája, Őseink édes unokája: Nemzetünknek fényes koronája. Szent hitünknek gyümölcsös szép ága;» és mert szent Erzsébet magasztos erényein felbuzdulva a szenvedő emberek testi és lelki boldogságára a jótékonyság oltárán áldozunk. Örömnapunk egét ma komor felhők borítják. Az Ur keze súlyosan nehezedik ránk ; erőre és kitartásra lesz szükségünk. A szigorú tél váratlanul lepett meg. A szegénység erősen kopogtat az ajtón, százak esdeklő kiáltása hangzik felénk; a szűkölködők serege segélyért és vigasztalásért könyörög : Nem nemes sziv, mely az elhagyott embertársak segélykérésére meg nem mozdul; kiki tehetsége szerint keresse az utat és módot, hogy a fájdalom könyeit letörülje ! Egyesületünk első sorban van hivatva, hogy a szegénység enyhítéséhez járuljon ! Mi tisztelt közgyűlés! a megpróbáltatás e nehéz pillanatában teljes bizalommal fordulunk szt. Erzsébethez, égi védnökünkhöz és kérjük, hogy pártfogoljon, hogy útba igazítson, mert ő az, kihez őseink, a buzgó magyarok igy könyörögtek : «Asszonyoknak vagy te tanítója; Özvegyeknek jó útmutatója ; Leányoknak nagy példaadója; Mint legyenek kincsek tartója.» Ezen ódon régi vers szent Erzsébetet magasztos erényeinek teljes fényében állítja elénk. Asszonyok, özvegyek, leányok tanulják meg szent Erzsébetben a ker. alázatosságot, a hithűséget, a szegényekért áldozatra mindig kész szeretetet. Tisztelt közgyűlés ! A lefolyt évre megelégedéssel tekinthetünk vissza. Összetakarított filléreinket bőven gyümölcsöztettük. Az elhagyott betegeket kórágyukon felkerestük, megvigasztaltuk ; a szegényeket tápláltuk ! Munkásságunkat fényes eredmény koronázta ! A mult év dec. 15-én megMert nem akarja gazdagítani Európát s nem is hálából anyja iránt, az ó-világ iránt, viseli el, hogy millió és milló dollár munkabér guruljon el Olasz-, Magyar-, Német-, Csehországba, s legújabban már a Libanonba, Szíriába; hanem azért tűri ezt a vérveszteséget pénzben, mert eddig rászorult az európai vérre munkaerőben. Már is rebesgetik, hogy az Egyesült-Államok kormánya törvényt hoz, mely szerint szabad a bevándorlás, de csak úgy, ha amerikaivá lesz a bevándorolt s többé nem megy vissza. Még igy sem lehetne a pénzlefolyást megakadályozni. Annyi pedig bizonyos, hogy Amerika rászorul a bevándorlásra s alig fog intézkedést hozni, mely azt megcsappantja. A kinait ugyan kitiltja vagy megszorítja bevándorlását, mert az teljes elszigeteltségben él, nem költ s még tetemét is Kinába küldi, de a többi nemzeteket szivesen látják s nincs ellenszenvük ellenük ; ujabban legfölebb az olasz ellen fordul a közhangulat anarchikus üzelmei miatt. S reméli-e Amerika, hogy fölszivja ezt a sok tengernyi népet s átidomítja egységes nemzetté ? Sok e részben a próféta pro et kontra; Sirolin iimÉS^S^^ tüdőbetegségeknél, légzőszervek hurutos bajainál, jfi; idült bronchitis, szamárhurut é n ™ lábbadozóknál influenza után , ajánltatik. — V) Emeli az étvágyat és a testsúlyt, eltávolítja a köhögést és a köpetet és megszünteti az éjjeli J izzadást. — Kellemes szaga és jó ize miatt a gyermekek is szeretik. — A gyógyszertárakban ^ üvegenkint 4 koronáért kapható. — Figyeljünk, hogy minden üveg alanti céggel legyen ellátva: F. HOFFMANN-La ROCHE & Co. vegyészeti gyár BASEL. (Svájc). 1
