ESZTERGOM IX. évfolyam 1904
1904-11-27 / 48. szám
gukra háritani a következményékért«, ez csak nagyképüsködés. Senkinek eszébe nem jutott volna őket felelősségre vonni. Ha nem jöttek volna a katonai javaslatok, melyek ellen obstruálni annyit tesz, mint az udvarnál kegyvesztettnek lenni, Zichy János gróf még most is ott ülne a néppártban. De a tavaszi obstrukció a katonajavaslatok ellen megzavarta excellenciás álmait. Nem az obstrukciótól mint ilyentől fájdult meg a feje. Ez az egész histórfa. A kilépettek tehát a logika előtt, de főkép a keresztény világnézet kritériuma előtt sohasem fogják igazolhatni álláspontjukat. Az előtt úgy állnak, mint közönséges dissidensek. Csak hulljon a férgese, majd teremt az Isten a ker. politikai pártnak Magyarországon is, mint másutt apostolokat, kik egyéni ambíciójukat, személyes sérelmeiket, meg másodrendű kérdésekben épen nem csalhatatlan nézeteiket alá tudják rendelni a föprogrammnak s nem fognak oly nagy károkat okozni a ker. politikai akciónak, mint a kilépett ((magampártiak!* BF . n0 _ Mi lesz? Mi lesz váljon Tisza gróffal? Rögeszméje ime megvalósult. Csak ugy van tanácskozás a parlamentben, ha ő megengedi és csak addig tart, amig ő akarja. Az ellenvélemény tehát intézményileg van eltiporva. Vitának többé helye nincs. A határozatok nem az érvek és ellenérvek összecsapásának kohójában forrnak ki. Tudás, bölcsesség, tapasztalat, hazafiság nem kell már oda. Ezentúl a kormányelnök kigondol mindent, feldolgozik mindent, elhatároz mindent és végrehajt mindent. Annyi feje lesz, mint egy sárkánynak, annyi keze, mint egy majomnak, és annyi lába, mint egy ráknak. Nem szorul senkire. Egyesíti magában a kormányzást, a törvényalkotást, az ellenőrzést. A Ház átalakul cirkusz-manége-zsá. O köztük fog állani négyes ostorral. A jobboldali ajtón szigorú rendben vonulnak be a jól nevelt ökrök, lovak, kutyák, szamarak. Dresszurájuk kitűnő, engedelmességük megható. Majom is van köztük. A baloldali ajtón megláncolt fenevadakat vezetnek be. Párducok, tigrisek, oroszlánok, hiúzok, sasok, keselyük, medvék. Az ostor pattog. Tisza gróf mulat. A ugyanaz a tudomány, technika emelik, melyek Európát. Hiszen Amerika voltaképen Európából él; innen kap vért, tehetséget, tudást, hitet, erkölcsöt, gondolatot, eszményt. Innen kap érzéket és jó izlést; a művészetben éppúgy, mint az étlapot véve. Sőt Európából kapja a non-plus-ultraszakácsnét. Elárulhatom ugyanis, hogy New-Yorkban 4000 magyar szakácsné vitézkedik havi 80— go—100 korona fizetéssel. Fejlődésének energiái, tavaszi vetésének magvai ide, mihozzánk valók, innen szakadtak ki; de Amerika jól forgatott, szűzies talajt nyújt e magvetésnek, elszánt lelkeket, jó körülményeket juttat ez energiáknak; társadalmat, tehát szántóföldet, az európai társadalmi nehézségek göröngyei, rögei nélkül; nemzedékeket, a tradíciók nyűge nélkül, európai erőt, az európai életnek terheltsége nélkül: ez az újvilág ; mert igazi új világ, az érzésnek, a gondolkozásnak s a tevékenységnek új világa. Amerika mint új-világ, nem a hegy-völgy, a prairiek, a Niagara, az édesvizű tengerek, Colorado, Yekostonpark ; mindez geográfia s nagyon is régi világ. Amerika nem a gyárak, az óriási dinamók, a gépszörnyetegek világa ; mindez technika s már okozat, de nem ok. Éppoly kevéssé mondható Amerikának az ir, lengyel, olasz, tót, cseh, kinai, néger, magyar, francia, német nyüzsgő tömege, az Babilon, de nem Amerika. Amerika mint újvilág az amerikai szellem, vagyis az uralkodó nézetek, a fölfogás, az akarat energiája, a tevékenység lendülete, az irányzat érzésben és vágyban, a tendenciák szövedéke, mely leereszkedik a lelkekre, mely acélnál keményebb s pókhálószálnál finomabb erezetébe hálózza bele az egyéniséjó nevelésű párt mosolyog, integet, hajlong és abroncsot ugrik parancsszóra. A durva bestiák zugnak, morognak, csörgetik láncaikat, csattogatják fogaikat és rázzák ketrecük vasát. Álma, rögeszméje, fanatizmusa volt Tisza grófnak, hogy ilyen parlamentje legyen. Nos hát meglett. Álma beteljesült. Rögeszméje megvalósult. Fanatizmusa célt ért. Már most mi lesz ? Ez az ember minden áron fel akart jutni egy olyan hegy csúcsára, a hová magyar államférfi soha sem vágyott és meg sem próbálta felmenni. Ime, feljutott. Tiport, rombolt, zúzott, csakhogy feljuthasson. Félredobott minden akadályt, elgázolt minden ellenállást, a törvényt megszegte, a jogot agyonverte, az igazságot kivégezte. Most a tetőn áll. Mi lesz? Köröskörül mélységek tátonganak lábai alatt. Ha tovább hatol: mélységbe zuhan ; ha visszafordul: mélységbe zuhan. Jobbról, balról, elől, hátul mindenütt szédületes mélység. A bizonytalanságnak, a zűrzavarnak, a vészes bonyodalmaknak mélységei. Kellett ez ? Mi lesz ott a tetőn azzal a szerencsétlen emberrel ? Támad-e új rögeszméje — például, hogy szárnyakat képzel magának ? Nem lehetetlen. A hatalmi tébolynak nincsen határa. Miért ne volna neki szárnya, ha ő úgy akarja ? Hiszen még a verébnek is van; sőt a denevérnek is van. Pedig ezek kicsiny, gyönge, félénk állatok. Hogyan lenne a veréb és a denevér tökéletesebb, mint ő ? Tiszta sor. Merőben tőle függ, hogy neki szárnyai legyenek. Már vannak is. Látjátok: már repül. Ott lebeg a mélység fölött. A szél ingatja. Előbb csak száll, azután esik, végre zuhan. Hová ? A homályba, a sötétségbe, az enyészetbe. Képjátékait befejezte. Volt; nincs. Mi lesz hát? Ugyan, mi lenne, ha valaki szétütné a koponyáját egy bástya falán ? Mi lesz egy sáska-bogárral, ha szembeszáll a robogó vonattal? Pedig mi egy bástyafal és mi egy robogó vonat a magyar alkotmányhoz képest ? Tisza gróf a magyar alkotmánnyal állott szembe. Történhetik-e egyéb, mint hogy szétzúzódik a szegény eszelős ? A magyar alkotmány őserejében kételkedni: szentségtörés. Megtámadni a magyar alkotmányt: bűn. Tisza gróf ezt a szentségtörő bűnt követte el. Hitünk, bizalmunk, reményünk omolna porba, ha nem tudnók, hogy a bűnös meg fog lakolni. Nincs itt se vitának, se kételynek helye. A bűnös vallott. Cinkostársa, Percei, is önbeismerésget s átalakítja amerikaivá. Az amerikai szellem a hideg önzésnek, nem a kegyetlen konkurrenciának szelleme kizárólag; hasonlókép az amerikai szellem nem a kíméletlenségnek s a durvaságnak lelke, — bár ebből az essenciából ott nagyon sok van; hanem az a realisztikus irány, mely első sorban a munkára, az üzletre, a boldogulásra irányul, s nyitva tartja szemét, hogy minden pillanatban erős marokkal ragadja meg a szerencsét. E szerencsének egy fejlődő világnak kombinációi közt s az erős maroknak a vállalatok beláthatlan játékában tág tere nyilik! Millió és millió emberre van még Amerikának szüksége, mig a Chicagótól nyugatra fekvő új-világ csak tűrhetően is benépesedik; városok kellenek neki, nagy, hatalmas, komfortos városok abba a geográfiai űrbe, melyet megvetően csak »West«-nek hinak a müveit » East«-tel szemben ; e föladatok megoldásával pedig óriási munka jár együtt nagy kereslettel s az anyagi boldogulás jó chance-aival. Teremtő lehelet lejt végig Amerikán, e lehelet dagályától feszíti ki s csattogtatja az amerikai cimer sassának szárnyait; az élet lelke árad ki a mérhetetlen rónákra s kulturális munkában önti ki rájuk áldásait; világhóditással állunk ott szemközt, melyet nem karddal, hanem ekevassal, nem buzogánnyal, hanem kalapáccsal eszközölnek s melynek nyomában nem romok ijesztenek, hanem kalász és virág fakad a puszták mérhetetlenségében. E szellem tempója a gyors emelkedés; feszül, fakad itt minden. Sok embernek s mindig többnek, van sok és mindig több s nagyon jól fizetett munkája. A városok oly gyorsan nőnek mint a gombák s oly erőteljesen mint a tölgyek. Megben van. Egyik sem tagadja, hogy megsértették a formát, vagyis a törvényt. Tehát feldúlták a jogrend egyensúlyát. Törvény fölé tették a többséget. Hatalmi tébolyukban még meg sem számították, hogy van-e valóban többségük. De ha lett volna is? Mióta szabad a többségnek eltiporni a törvényt ? Hat zsiványnak, ha fosztogat, nincs több joga, mint az egy áldozatnak. És ha tizenhatan vannak, avagy kétszázan: akkor sincs joguk a fosztogatáshoz. Mire támaszkodik a zsivány? A nyers erőre. Mire támaszkodott Tisza gróf? Szintén a nyers erőre. A november 18-iki bűntény irtózatos perspektívát nyitott. Olyan ürüggyel, aminőt Tisza gróf használt: nincs többé tulajdon, mert azt a hatalom elveheti; nincs sajtószabadság, mert azt a hatalom betilthatja ; nincs Magyarország, mert azt a hatalom bekebelezheti Ausztriába. Azzal az ürüggyel beolvaszthatják a magyar koronát és rendjeleket verhetnek belőle a magyar kabinet tagjai számára. A geszti napszámosok egymás között feloszthatják a Tisza gróf uradalmát, mert többen vannak. A gyármunkások beköltözhetnek az Andrássy-ut palotasorába, mert erősebbek a háztulajdonosnál. Mi lesz hát? Az lesz, hogy a nemzeti közvélemény elsöpri a Tisza-kormányt. Bartha Miklós. A szikra. Jól vigyázzatok reá ! Kipattan és tűzbe 'borit mindent! A történelem tanú reá, mily igénytelen volt minden nagynak kezdete. Ha el nem oltják a szikrát, vészt hoz és pusztulást ezrekre. • Ki beszélt még csak tizJév előtt nálunk véres szocializmusról ? Még csak kevesen olvasták akkor programmját! A nagy sokaság tudomást sem vett az »álmodozók»-ról és azt hitte, műveik hamar lekerülnek majd a könyves polcról és legfeljebb néhány könyvtárban fognak elsárgulni. De nem úgy lett. Marx-éh felváltották nagy bankóikat s néhány oldalas füzetkékkel árasztották el a világot. Vaskos köteteket senki sem ololvas szivesen. De azzal a néhány oldallal bárki megbirkózik. Azután lapokat alapítottak s ezek hasábjaira is hintettek el néhány cseppet abból a társadalmat megrontó méregből, melytől lelkük duzzadtforrott. A szikra el volt vetve és — száraz anyagra talált. Lelkek, melyektől kihalt a hit, szárazak, mint a kazalba hányt szalma. látszik rajtuk a sietség, az egyszerűség, de sehol a szegénység. Amerikában a szegénység is csak import; koldus pedig nincs. Egy- sőt kétmillió lakost számláló város, milyen Chicago, ötven év alatt lett; 60—80.000 lakost számláló városok már szerénységről beszélhetnek. Nemde ez egy rohamos, erőteljes gazdasági fejlődésnek szelleme! Mik vagyunk mi ez amerikanizmussal szemben ? A mi vidéki városaink alig városok; kicsinyek, mert még nem fejlődtek ki, vagy kicsinyek, mert töpörödöttek és visszafejlődnek; inkább a múltnak adatai, mint az erős jelennek tényezői. Amerikában a múltban semmi sincs, csak vágtató indián, mely fejbe kólintja a »sápadt-arcot« ; nincs a múltban más mint Mohikán és bőrharisnya ; de a jelen minden. Nálunk a jelen önmagában még kevés és kicsiny. Amerikában a jelen dolgozik s a mult nem áll útjába; nálunk is a jelen iparkodik, de a mult lépten-nyomon koloncokat vet lábai közé. Amerikában a városok fejlenek; nálunk Budapesttől Újvidékig s föl Pozsonyig alig van emelkedő városunk. Ott milliók kelnek föl és azt mondják: amerikaiak vagyunk; a mi törvényhatósági városaink lakói, ha Budapestet leszámítjuk, 1850-től 1890-ig 500.000-ről csak 800.000-re, a rendezett tanácsuaké pedig 739.000-ről csak 1,108.000-re szaporodtak; ez alatt az egyetlen Chicago nagyobb haladást tett mint Budapest s a törvényhatósági s a rendezett tanácsú városok összevéve. Ez az ifjú óriás 50 év alatt egy szerény telepről 2 millió lakosú várossá izmosodott ! Ilyen fejlődést nem ismer a világtörténelem. Nem lehet hozzá hasonlítani Parist, nem Londont,
