ESZTERGOM IX. évfolyam 1904
1904-11-20 / 47. szám
IX. évfolyam. Esztergom, 1904. november 20. 47. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 10 kor., fél évre 5 kor. Egyes szám, ára 16 fillér. Majláth püspök a hírlapokról. Esztergom, november 19. Hetedik éve áll Majláth Gusztáv gróf az erdélyi egyházmegye élén. Bár minden esztendő tavaszán szorgosan látogatja a községeket, azokat is, hova vasút és kocsi el sem juthatnak, csak most, a hetedik esztendőben juthatott végére terjedelmes egyházmegyéjének, mely a magyar szent korona országainak hatodrészét képezi. Akik azelőtt ismerték a nemzetiségek és felekezetek által amúgy is rongyokra tépett erdélyi kereszténység állapotait, s összehasonlítják azt a mostani állapotokkal — Majláth püspök egy apostoli vizitációja után, rá sem ismernek többé a régi züllött, hitében, erkölcseiben és egyházi fegyelmében megrongált egyházmegyére. Számos új iskola épült a rövid idő alatt Erdélyben a nagy szellemű egyházfejedelem bőkezűségéből, ki összes jövedelmét vallási és kulturális célokra költi; a hitélet új virágzásnak indult, a meglazult egyházi fegyelem megszilárdult. Nem hiába mondotta Ugrón Gábor egyik autonómiai gyűlésen: »Nekünk apostolunk van!« Legújabb körlevelében Erdély püspöke összegezi a 7 évig tartó apostoli útban szerzett tapasztalatait. Számos, a papságnak szóló figyelmeztetést ad a hit tanítására, az Tsten házának rendbentartására, a szentségek kiszolgáltatására vonatkozólag. A végén pedig nagyon figyelemreméltó szavakat mond a hírlapokra vonatkozólag, melyeket minden lelkiismeretes katholikus megszívlelhet, mint egy igazi föpásztortól jövő szózatot! kl „ESZTE RGOMMÁR CÁJA. Ha egy szavad sincs már számomra... (Richard Geneé után.) Ha egy szavad sincs már számomra, Miért jövel hát közelém? Sokkal fájóbb búm így viselnem, Mikor mösolygni látlak én. Megremegtet egy kézszoritásod, Bár nincs ajkadnak nyájas szava. Gondolatid hol járnak éppen? Melyik boldog álmod szállt tova? Oh minek vonzasz közeledbe, Ha száműzesz jég-hidegen? Gyötrelmimet te meg nem érted, A kínt. mely édes énnekem. Kiss Verona. Egyet-mást a megfejthetetlen problémáról. Irta: Hesperus. L'amor jche muove il sole e l'altre stelle, Dante. Bűvös rejtély, mit halandó elme soha sem old meg . . . Nagy álmok, indulatok, vágyak végtelenje . . . Csoda-sphynx, folyton szembe a viharral ... A világ lelke . . . Tündérkert létünk puszta sivatagán . . . Végzetes Ítélet: élet, vagy halál . . . Láng, mely hevit, forraszt — pusztít, Laptulajdonos és kiadó: Dr. PROHÁSZKA OTTOKÁR, egyetemi tanár. »Nem hagyhatom szó nélkül a hírlapok ügyét, melyeket papjaim asztalán találtam! Kell-e bizonyítanom nektek, hogy az Egyház iránt ellenséges vagy az iránt közömbös újságok fentartásához nem szabad hozzájárulnotok ?! Mily nagy győzelme az az egyház ellenségeinek s mily botrányára szolgál a híveknek, ha a szigorú tilalmak dacára mégis keresztényellenes újságokat talál a lelkipásztor asztalán?! 1897. évi körlevelemben közzétettem XIII. Leó pápa szigorú tilalmát a tiltott könyvek olvasására vonatkozólag. Már pedig a tiltott könyvekkel egy sorba helyezi a pápa a katholikusellenes hírlapokat is, melyek hitünk igazságai és a tiszta erkölcsök ellen áskálódnak. Tiltva van ezek olvasása a közönséges hívőknek, mennyivel inkább az egyház szolgáinak! Mindenképen tarthatatlanok a mentségek, melyeket a hiba szépítésére fel szoktak hozni. Már csak azért sem szabadna az egyház szolgájának saját pénzén megvásárolnia a rosszat, mert az egyház az egész földkerekségén fáradozik a keresztény sajtó felvirágoztatására! Nem árulásszámba megy-e tehát ily körülmények közt támogatni istentelen könyveket, továbbá a hazugságnak, a rágalmazásnak és a hitetlenségnek hírlapjait?! A papnak kölelessége Krisztus országát terjeszteni s a gonosz szellem országát mindenütt lerontani. Tehát kötelessége nemcsak föntartani a katholikus napisajtót, hanem előmozdítani azt, hogy ez napról-napra jobban viruljon és* magasabb nívóra emelkedjék. A kinek tehetséget adott az Isten, azt eléget . . . Isteni szikra, mely az égből küldetett . . . Legtisztább szenvedély, mely kiemeli az embert a sárból. . . Örökös, íolyton megújuló talány..: te édes, átkos, kinos szerelem ! ki fejti meg mély titkodat ?! . . . Sem a költői lant üstökösökkel szárnyaló hangja; sem a mikroszkópnak zenit és nadir titkait vizsgáló szeme; sem a modern gondolkozás illetékes iránytűje: az exakt tudomány; sem a sablonok által vezetett parasztész; sem a mult, sem a jövő . . . A hány sziv, az annyiféleképen hódol meg e törvénynek, mind rabja lesz e bűvös indulatnak ; zsarnoka ez a királyoknak úgy, mint a koldusnak. Hadd mondjam el hát, hogy én mit tartok szerelemnek. Nem azt, amit a kor gyermeke : oly viszonyt, melynek föltétlenül szerelem a vége, melynél főkérdések, hogy a lánynak mennyi a hozománya ? a vőlegény nem részeges, kicsapongó, kártyás, lump-e ? Nem azt, hol a rajongó ifjú mindig kérdez s a lányka mindig hallgat, mert ő nem rajong; de bezzeg érez helyette apja, anyja, tante-ja, s ha ezek mondják: menj ehhez! — ahhoz megy a lány. Oh, ez nem szerelem! — Nem azt, amit Darwin: a fajok eredetét, az ember származását, a létért való küzdelmet. Ez a meghatározás mindenre vonatkozhatik, csak a szerelemre nem. Darwin megállapít mindent (bár nem helyesen), de a szerelem kérdésénél egyszerre megáll. De azt sem tartom ám szerelemnek, ahogyan Schoppenhauer határozza meg, mit magyarul igy szoktak lefordítani : »Küzdelem, amelyben az utódok elődeiket megválogatják.« Ez csak egy semmitmondó általánosság, mely egy kaptafán készült Darwinéval. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Papnövelde, * hová az előfizetések, kéziratok és hirdetések küldendők. Hirdetési árak: Egy háromhasábos petitsor ára 16 fillér. Többszöri közlésnél árkedvezmény. jobbra nem használhatja, mint irásra; a kinek pedig erre tehetsége, nincs, az legalább anyagilag támogassa a ker. sajtót, s ne növelje az ellenségnek hatalmát! A jó pásztor tisztje, nyáját a veszedelmes legelőtől visszatartani; már pedig nincs veszedelmesebbszellemitáplálék a rossz újságoknál. Vezessétek nyájatokat egészséges legelőre, juttassátok jó szellemi táplálékhoz, mit csakis jó könyvekben és jó hírlapokban találhattok. A szavaknál sokkal hathatósabb a jó példa, kell hogy magatok jó példával járjatok elő. Vigyázzatok tehát, hogy ez újságok választásában, melyekből szellemi tápláléktokat merítitek, ne pártoljatok el Istentől, az élő vizek forrásától és az ö Egyházától, mely az igazság oszlopa és erőssége, hogy ciszternákat ássatok magatoknak, mely ciszternák egészséges vizet nem tartalmazhatnak. v< Apostoli nyíltsággal és bátorsággal mondott szavak ezek. Akár csak Ketteler püspököt hallanók beszélni. Megérdemelnék, hogy aranyba véssék különösen a püspök e mondását : „ A kinek tehetséget adott az Isten, az jobbra nem használhatja, mint irásra, a kinek pedig erre tehetsége nincs, az legalább anyagilag támogassa a keresztény sajtót!" Ily erélyes püspöki szózatok képesek volnának a magyar keresztény sajtót is fellendíteni legalább aránylag oly virágzásra, mint a milyennek örvend a francia vagy német katholikus napisajtó. Bár levonnák azok, a kiknek szól, a tanulságot ez apostoli szózatból és már lelkiismeretbevágó ügynek tekintenék a keresztény sajtó támogatását. Tehát a realizmusban való nyegle bugyborékolással szemben, meg kell nyugodni; abban, hogy a szerelem oly nagy emberi érzés,: melyet boncasztalra kiteríteni nem lehet. Metafizikai elemeihez ugy az értelem, mint a mikroszkóp hozzáférni képtelen. Azonban mint érzést mindenki ismeri, csakhogy különféleképen. Lássuk tehát, hogy a szerelem érzései közül milyennek képzelem én a legtökéletesebbet, legfönségesebbet és leghatalmasabbat. Egy hatalmas, óriás indulatnak délszaki fénye ; lobogó tűz nap; akiket lángra gyújt csodás heve, talán .elvesznek, de még akkor is, még veszve is boldogok ! Együtt! Egymásért! . . . Semmi több ! Ha ilyen érzés dobogtatja a szivet, akkor a lány nem kérdi: honnan jöttél ? ki vagy ? hanem a szemből olvassa ki az egész bensőt és magától szeret, ahogyan egy forrás magától fakad és amit érez, ahhoz hű is: szeret mélyen, tisztán, végtelen, büszkén, merészen, föltétlenül és határtalanul! Az ily érzéssel egymáséi ők egészen, akarattal, állandóan és hűn ; mosolyognak minden vészen s felednek mindent. Az ily érzéssel a férfi a nőnek világa, erénye, legtisztább gondolatja, legédesb álma; bizik, nem fél semmitől ; amit a férfi akar, ő is azt akarja; követi mindenhova; és viszonzásul nem követel mást, mint viszont szerelmet. Az ily érzéssel a szivek ugy ragyognak szüntelen, mint az ég azúrján a testvér-csillagok ; a nő hittel ragaszkodik a férfihez — s a férfi meghal érte, ha azt kívánja. Én ilyennek képzelem a boldog szerelmet. Pedig, hajh, e korszak rideg lelke, a tudományosság álarca a szerelemnek letörölte fönséges színezetű hímporát és lerángatta, vagy legalább
