ESZTERGOM IX. évfolyam 1904
1904-10-23 / 43. szám
IX. évfolyam. Esztergom, 1904. október 23. 43. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 10 kor., fél évre 5 kor. Egyes szám ára 16 fillér. Három kultúra. Esztergom, október 22. (TI.) A katholikus nagygyűlés szellemi koncertjének utolsó akkordjai hangzanak el ma a Vigadó nagytermében. A résztvevők harcra lelkesítve szélednek el az ország minden részébe: a keresztény kultúráért való harcra elszántan! De nemcsak a résztvevők, hanem az otthonmaradottak is, mert a kath. nagygyűlésen elhangzott igék nem csak hallva, hanem olvasva is megtermik százszoros gyümölcsüket, az egész keresztény tábort felvillanyozzák egy esztendőre. Gyűléseznek a materialista testi kultúra muzulmánjai, gyűléseznek a romlott emberi ész bukott szellemei, miért ne gyűléseznének a keresztény kultúra fáklyavivöi is ?! Erősen dolgoznak a nemzetközi szociáldemokrata, anarkista, szabadgondolkodó és szabadkőműves kongresszusok. Vállvetett erővel kell fáradoznia a katholikus kongresszusoknak is, hogy a mohamedán és japán kultúra terjedésének gátat vessen s a keresztény kultúra jölényét s uralmát országainkban biztosítsa. A legújabb korig maga az állam volt a keresztény kultúra hordozója, védője és terjesztője. Napjainkban azonban az állam elvált Istentől rendelt örökszép hitvestársától és modern napi szépségekkel kacérkodik, söt a kereszténység üldözőjévé, elnyomójává lett némely helyen. A kereszténység tehát kénytelen a társadalommal szövetkezni, társadalmi szervezkedés, egyesületek által szellemi gócpontokat, propagandát és védvárakat teremteni mindenütt a keresztény kultnrának. Kétezer év óta, mióta a kereszténység AZ „ESZTERG OM" TÁ R CÁJA. Köd. Tegnap még nap sütött, Ma már mindent beföd A gomolygó, sűrű SÖtétló'n szürke köd Erdó're, mezőre, A lombra, a fára. Ráborul a lomha Ezüstszinű pára. Hangot és meleget, Sugarat, fényt leköt A csendesen hulló Borongó őszi köd. Hangtalanná válik A lomha szürkület, A vidék nyomasztó Némaságba sülyed. Kiejtett röpke szó Kisértően csendül; Az egész táj fölött Néma, tompa csend ül. Elmosódik lassan A magányos távol, S hull a messze tájra Titokzatos fátyol. Laptulajdonos és kiadó: Dr. PROHÁSZKA OTTOKÁR. fennáll, három kultúra szerepel a történelem színpadán, s küzd az elsőségért. Az egyik az érzéki örömök élvezetébe, a teljes állati életbe helyezi az emberiség élete célját* Nem is érdemli meg a »kultura« nevet, mert a népeket müvelés helyett gyászos pusztulásra viszi. Legjobban kifejezésre jut a mohamedán népeknél. De sajnos, számos hive van e mohamedán kultúrának, mely csak .fegyverrel vagy nyilt feslettséggel, ösbuclavárral tud hódítani —• a keresztény népek között is! A mohamedán életnél valamivel magasabb fokon áll a romlott s Istentől elfordult emberi észnek kultúrája, a szabadkőművesek ideálja. Polgári szabadság, egyenlőség, a modern élet összes konfortja, kereszténység nélkül, különösen a szigorú keresztény erkölcsi törvények nyűge nélkül! Sikerült a most oly népszerű japán fajnak e tiszta észmüveltséget megvalósítani a három utolsó évtized alatt. Felvette a felkelő nap országa a kereszténység által nagyra nevelt európai műveltség zománcát tartalom nélkül. Van állandó hadserege, vannak ágyúi, vasútai, egyeteme, színháza stb., de vallás dolgában a japán se nem pogány, se nem keresztény, hanem atheista. Ily kultúrát akarnak a szabadkőművesek meghonosítani Európa országaiban a kereszténység kiküszöbölésével. »Az egyházat nem különválasztani kell csupán az államtól, — ily határozatokat hozott a szabadgondolkozók legutóbbi kongresszusa — hanem beszüntetni. A hitoktatást ki kell tiltani az iskolából, a templomokat bezáratni!« E tiszta pogány kultura a mérget finomabb alakban adja be, mint a mohamedáTitokzatos fátyol Hull a messze tájra, Mint az elmúlásnak, Feledésnek árnya . . . Szállj ezüstös fátyol, Hullj csak őszi pára : Néma borongásod Úgy hasonlit árva Szivem fájdalmára . . ! Szilaméx Legyünk udvariasak! Egy régi császárnak ez volt a szavajárása : — A barátságos szó és udvarias köszöntés nem kerül semmibe és mégis jó vért szül. Mért legyen tehát goromba az ember, mikor ugyanazzal az erővel udvarias is lehet. Igen, udvarias. De nem olyan ám, mint Pamuk Gábor volt a feleségéhez, az ő drága oldalbordájához. Képzeljék csak, bármit kérdezett tőle a szegény asszony, Pamuk Gábor mindenre csak igy válaszolt : — Hogy aki erre, amarra . . . S mikor Gábor már erőnek erejével távozni akart e siralom völgyéből, s drága hitvestársa meg akarta tudni, hogy eszméletnél van-e még Szerkesztőség és kiadóhivatal: Papnövelde, hová az előfizetések, kéziratok és hirdetések küldendők. Hirdetési árak: Egy háromhasábos petitsor ára 16 fillér. Többszöri közlésnél árkedvezmény. nizmus: újságok, színdarabok, regények, kongresszusok alakjában. Az igazi szabadság és humanizmus magaslatára e pogány észkultura sem emeli a népeket. Mert a mint az ókori rómaiak és görögök műveltsége, úgy a japánoké is csak festett koporsó, mely gyógyithatlan társadalmi bajokat: a kasztrendszerből, a nő és a gyermekek alacsony helyzetéből folyó undokságokat rejti magában. S ha az európai népek alsóbb rétegei nem volnának áthatva a kereszténységtől, a szabadkőműves urak sem élveznék oly zavartalanul szabadságuk és vagyonuk édes gyümölcseit. A »tiszta észcc kultúrája is különben csak külső máz, mely a legnagyobb romlottságot szokta takarni. Az ilyen »intelligens « ember, ha sok újságot is olvas, abban mindig a pikáns és vallásellenes dolgok érdeklik legjobban. Színházakba jár a »szellemi müvelödes« címén, de oda is tulajdonképen a mai naturalisztikus művészet pongyola leplébe burkolt állatiasság vonzzák. Maguk az észkultura filozófusai »kulturbestianak«, azaz müveit állatnak tekintik az embert csupán, vagy legfeljebb centaurusnak, mely csak derékig ember. Egyedül a keresztény kultúra áll az emberi méltóságnak alapján, egyedül ez tekinti az embert embernek, vagyis testböllélekböl álló lénynek, ki szellemével messze felül emelkedik az állatok íölé, s örök életre van hivatva. A keresztény kultura is megadja a testnek, a mire igazán szüksége van; nem hanyagolja el az ész müvelését sem, söt egyedül képes teljes világosságot hozni a tudományokba. De mig a liberális kultura a népek vallási és erkölcsi javaival nem törődik, azokat sárba tiporja, s és udvariasan tudakolta — hát Gábris, itt akarsz hagyni ? — Pamuk Gábor ekkor is a régi gorombasággal válaszolt: — Hogy aki erre, amarra . . . Mi ne legyünk ilyen gorombák. Se olyanok, mint az a mindenes, kit uraság'a sertés vásárlással bizott meg. — János, ezek a disznók nagyon könnyűk. — Csak nem lehetnek oly nehezek, mint a nagyságos úr! — volt a szerény felelet. S a jó nagyságos ur erre az udvarias válaszra szeretett volna Sámson lenni, s egy szamár állkapcsát hamarosan kézre keríteni . . . A rendes állapot az, hogy az alantosabb foglalkozást űző emberek gorombák, a nagyurak pedig nyájasak és udvariasak. Könnyű nekik! Mert a rossz nyelvek azt állítják, hogy a nagyobb urak az alacsonyabbakkal — például mesteremberekkel — szemben azért leereszkedők és udvariasak, mert vagy már tartoznak nekik, vagy még ezután akarnak náluk adósságot csinálni. Innen datálódik a parolázás, becses egészségük után való tudakolódás, a mosoly, a vállveregetés, s pláne ha még a kis gyermekek hogyléte iránt is megejtődik egy-két kérdés, a hüledező mesterember bátran mormoghatja fogai ösvényén belül:
