ESZTERGOM IX. évfolyam 1904
1904-10-09 / 41. szám
IX. évfolyam. Esztergom, 1904. október 9. 41. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 10 kor., fél évre 5 kor. Egyes szám ára 16 fillér. Hívatlan prókátorok. Esztergom, október 8. Zichy János gróf mult vasárnap »Egyesüles« címmel cikket irt a »Magyar Államának. A nemes gróf, ki jelenleg a küszöbön álló kath. nagygyűlés összeállításán fáradozik, e gyűlés minél impozánsabb sikere érdekében, tehát éppen nem politikai célzattal hangoztatja az egyesülést, a katholikusok sorakozását a vallás zászlaja alá. Mintegy a sorok közt kimondja, hogy a katholikus nagygyűlések nem politikai összejövetelek, jelesen nem néppárti jellegűek, hanem tisztán vallási és katholikus társadalmi kongreszszusok és invitálja e gyűlésre azon katholikus államférfiakat, nagyurakat, intelligenciát is, kik a néppárttól távoltartották eddig magukat. Szóval cikkének tartalma most a katholikus nagygyűlés alkalmával: félre a politikai nézeteltérésekkel, egyesüljön a legjobb a jobbal, a jobb a jóval! De fogta magát a hazai zsidóliberális sajtó, mely egy év óta a fiatal gróf minden nyilatkozatát valóságos orákulumkép kapja fel, a saját' telekitéri gondolatait s érzelmeit magyarázva bele: most is hívatlan prókátornak lépett fel Zichy János és a néppárt között. A P. N. egy uj katholikus párt manifesztumát látja az igénytelen cikkben s a következő módon jubilál: »Katholikus párt. Ilyet akar alakítani ifj. gróf Zichy János s már bontogatta is hozzá a zászlót a »M. Á.« hasábjain. E lépés elsősorban a néppártot érdekli, melyet Zichy _AZ_ JS ZTÉRGÖ FTÁ RCÁJA. Meghalt a papunk. (Udvard, okt. 4) Zokog a szív, hull a könnyek árja, Elborult az ég falunk fölött, Hű pásztorát a nép nem találja, Jó Urához visszaköltözött. Síró szemmel feléd nézünk, Isten, Bocsáss meg, ha könnybe fúl szavunk, Árva lett. a nyáj, pásztora nincsen, Ma reggelre meghalt a papunk. Szomorúan konduló harangnak Gyászos szava vitte szét a hírt, Fájt a szíve ifjúnak és aggnak, Még az apró csecsemő' is sírt. Pártfogója volt az elhagyottnak, Az árva benne jó atyát talált; Most azok is megtörten zokognak ... Mért küldted még érte a halált ? Hagytad volna, Uram, őt közöttünk, Áldásod volt rajtunk, a mig élt. Mert ha a bűn göröngyén elestünk, Haragodban mindig megbékélt. De most nincs, ki bűnök ellen óvna, Fájó szívvel ő is elhagyott, — Leszállott a hideg koporsóba, Árvák lettünk, a papunk halott. Mig köztünk élt, tiszta volt a lelke, Mint az égből hulló hópehely; Megnyugvását csak Tebenned lelte, A mennyország vágya vitte el. Laptulajdonos és kiadó: Dr. PROHÁSZKA OTTOKÁR. János gróf előbb elhagyott (?), aztán dezavuált (?) s végül most szétrobbantására tesz kísérletet (??). Mi birta a nemes grófot rá, hogy tulajdon művét igy halálra ítélje, — nem tudhatjuk. Valószínűleg abba a helyzetbe jutott vele, amibe más művészeket is odakényszerit nem sikerült müvük, hogy azt megsemmisítsék. R_östellik létezését. Nagyon is érthető, hogy Zichy János gróf ennek a furcsa hadnak élén nem maradhat s ha ily helyzetben nem akar a politikától visszavonulni, alig tehet egyebet, mint uj pártalakulási kísérletet tenni szolid elvi, szigorúan hazafias alapon. Az ö nagyszabású egyénisége a néppárt kicsinyes keretei közé nem fért . . . stb. stb.c( Igy önti a sasorrú kávéházi politikus a már előre elgondolható következtetéseit és foghagymaszagu dicsériádáját tovább. Nos, nyugodtak lehetnek a »Naplók« maguknak! Zichy János gróf a néppártot sem meg nem alapította, sem azt szét nem robbanlja. Uj pártalaki tás egyáltalán esze ágában sincs. Jól tudja ö, hogy pártot nem lehet alakítani, hacsak tartós közszükséglet nem hívja azt életre, mint a néppártot, melyet a rég életszükségletet képező keresztény politika teremtett, vagy pedig egyes kiválóbb férfiaknak egy-két évtizedekig tartó személyes prestige-e, minők a múlófélben levő Apponyivagy Ugron-párt. Ez utóbbit meg a »Naplok« összes bókjai dacára sem igényli magának a fiatal gróf, ki békésen gazdálkodik otthon, s eddigelé nem igen kért részt a parlament részletes vitáiból, melyekről egy aktív politikára készülő s kivált egy pártalakitó nem Adj, Uram, hát neki nyugodalmat. Bocsásd meg, ha vétett ellened, Nyissa meg számára nagy irgalmad Örök üdvöt osztó szent eged. Estéli András. Nemesi gyürü. Mindennek vége a mulandóság, minden oda tér, hová a rózsa és dicsőség. Eltűnt Sárai Oláh Jánossal nemesi családja, férfiága kihalt, női ága pedig belevegyült más nemesi népbe. Az óriási vagyon, az ősi kúriák mind uj gazdát cseréltek. Leszedték a nemesi címereket, le a történelmi festményeket, melyek az ő elődeik dicsőségét örökítették meg. Ujat, másikat verteka kapuk fölé. Az öreg Sárai nem vitt magával innen semmit, csak régi szokását, — együnk, igyunk ! mondását. Még a vagyona roncsait is úgy mulatta el barátaival. Szerencséje volt, hogy nem élt tovább, mint a pénze tartott. Alig mult el félszázad, ami nem nagy idő egy család történetében, már csak hire járt a nagyszerű pompának, a család utolsó ivadéka is elpusztult és kihalt a jó nép. Belőle csak egy nő maradt meg küzdeni a sors csapásaival. A városokra menő birtokból Kamillának már nem jutott egyéb, csak egy-két ezüst tányér és serleg, meg egy aranygyűrű, a család nemesi gyűrűje. Ez maradt fön emlékeztetni őt a régi boldogságra s apái egykori vagyonára. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Papnövelde, hová az előfizetések, kéziratok és hirdetések küldendők. Hirdetési árak: Egy háromhasábos petitsor ára 16 fillér. Többszöri közlésnél árkedvezmény. hiányozhatik. Ha elvégre az országgyűlési néppárt valamely tagja a párt elveivel nem tud harmonizálni, — legfeljebb félreáll, mint Eszterházy Móric vagy Asbóth és megvan. De egy ember kilépése a pártot nem fogja rombadönteni. Egy oly tartalmas programm, minő a néppárté, maga beszél ékesszólóan, nem szorul egyesek rangjára vagy tehetségére. Isten a kövekből is tud teremteni apostolokat. Mi legalább ugy fogjuk fel a néppárti képviselő állását, hogy az egyén érezheti magát megtisztelve azáltal, hogy a keresztény ügy szolgálatában állhat a parlamentben, nem pet'ig megfordítva. A másik hívatlan prókátor a bécsi » Vaterlands. Ez is a lap élén közli Zichy János gróf cikkecskéjét szószerinti fordításban és módnélkül nagy jelentőséget tulajdonit neki. Szerinte »a pártjával nem egészen egyetértésben levő -parlamenti férfiú szólalt meg és intelmei a leglelkiismeretesebb megszivlelést követelik nemcsak Magyarországon, hanem másutt is. A cikkíró szándékának mindenütt teljes sikert kell kívánni, hogy a küszöbön álló katholikus nagygyűlés komoly kezdete legyen a magyar katholikusok uj egyesülésének!« Itt ugyanazon tendenciózus összetévesztését látjuk a keresztény társadalmi mozgalmaknak, melyek szintere a kath. nagygyűlés — a keresztény politikai akcióval, melynek egyedüli képviselője a néppárt. Nyugodtan aludhat a »Vaterland« is tovább: a közeledő katholikus nagygyűlés érinteni sem fogja valami uj »katholikus koalíció« kérdését, valamint a »pártjával nem egészen egyetértésben levő parlaTávoli rokonai segítették, kik messze távol laktak ; ezek oszlatták el néha sötét gondolatait. Kamilla egy kis földszintes házban lakott, itt is csak szobát birt valami hivatalnoknál. De lakása megmutatta egykori származását a nemesi címer, szülei arcképe, antik ágya, mely a XVII. században készült, mind becses és szép volt. E kis szobában lelte örömét. Mása úgysem volt, kivéve ellenségeit, kik úgy szaporodtak, mind nyári, meleg eső után a gomba. Mert szép volt, körülrajongták az ifjak, s mert becsületes, támadták ellenségei. Kézimunkával kereste kenyerét. Díszmunkákat készített kivirradt reggeltől homályos estig. Néha az is megtörtént, hogy nem kapott munkát; ily alkalommal kénytelen volt a zálogházhoz fordulni. S mit tett be, adott az uzsorás kezei közé! ? Nemesi gyűrűjét, családi kincsét. Mást nem tehetett, rászorult a pénzre. Az árvát az ág is húzza! Sok öltést tett, talán többet, mint csillag az égen, hosszú idő telt el, mire azt a gyűrűt magához váltani megkísérelte. Nehéz könyüket sajtolt ki e tárgy nélkülözése szemeiből. Mikor pedig elment a kedves tárgyért, hogy elvigye, dúsan megfizettették érte és mégsem a valódihoz jutott. Megcsalták. Kamilla kétségbeesve szólt a zálogosnak: — E gyürü nem az enyém, nem ezt hoztam zálogba ! Az uzsorás mérgesen, durván felelt vissza, bár jól tudta, hogy csal. — Nem ezt, hát mit? Csak nem lopok el egy rongyot.
