ESZTERGOM IX. évfolyam 1904
1904-10-09 / 41. szám
menti férfiú a sem fogja felvetni a néppárt megreformálásának eszméjét. A harmadik hivatlan prókátora »M. Á.« Diadalmaskodva konstatálja október 4-iki számában, hogy »Zichy János gróf nemes intenciója (melyet t. i. emiitett cikkében kifejt) alapjában egyezik a »M. Á.« politikai céljaival.« Ugyan ugy-e? Hát tegyük meg a próbát. Hagyjuk el a 67-et, mely a »M. Á.« szerint a néppárt föhibája, mert nem egyesitheti a különféle közjogi nézetet valló katholikusokat egy pártban, vájjon akkor egy politikán találja magát a »M. Á.« Zichy János gróffal? Hisz a néppárt volt elnöke ép azért köszönt le elnöki tisztéről, mert a néppárt egyes tagjai nem voltak neki eléggé 67-esek ! A »M. Á.« politikai célja mindössze ez: egy-két ember exisztenciáját valahogy biztosítani; és mivel riválisával, az »Alkotmány«nyal egy gyékényen nem árulhat — egyénétlenkedést és konfúziót hozni a keresztény politikai akcióba! E hivatlan prókátoroskodásból legfeljebb csak az a hasznos tanulság, hogy a néppárt ellenségei igazolják leginkább, hogy a néppárt se nem »felekezeti« párt, minőről a »M. Á.« ábrándozik, se nem aulikus, aminőnek a »Vaterland« szeretné látni. A néppárt a keresztény világnézetet képviseli a magyar parlamentben, mely nem felekezet, hanem az igaz vallás hit- és erkölcstana s azonkivül szellemében és elveiben határozott s minden időre érvényes gazdasági, társadalmi s politikai rendszert is képvisel egyúttal; programmjának érvényesülése minden vallású honpolgárnak igazi javára válik. Ismételjük, hogy azon feltevésből indultunk ki, miszerint Zichy János »egyesülésre« való felhivása tisztán a kath. nagygyűlésre vonatkozik. Mert nem tételezzük fel a nemes grófról, ki a néppárt emlőin nevelkedett, hogy a néppárt fején taposva akar a liberális sajtó előtt nagy emberré lenni. Ez ugyan olcsó dicsőség lenne! Azért erkölcsi kötelessége is a százféle kommentárral szemben szavainak hiteles magyarázatot adni. R.eméljük, hogy nem vállalkozik Aesopus hollójának szerepére, hisz már nem egy, hanem egész falka hízelgő róka állja körül. Egyébiránt ideje volna már, hogy az országgyűlési néppárt a seját kebelében sürSzóváltásba elegyedtek. — De kérem, ez nem az enyém, ezt nem viszem el! — Hát itt hagyja! — ordított a zsarnok. Kamilla e sértő szavakra izgatottan szólt az uzsoráshoz: — Piszkosság! gyalázat, adja vissza azt, ami az enyém, ami engem illet. Idegen jószágot el nem viszek. Az uzsorás csak mosolygott. Mit tehetett szegény, bár vele volt az igazság ! Visszavetette a gyürüt s a tárgy-jegyet kérte. Ezt is megtagadta tőle, oly kifogással, hogy eltépte s nem adhatja vissza. Szerencséje volt, hogy tanúi akadtak. Ahogy kilépett, egy öreg asszony és egy monoklis úr követte, kik megszólították. — Kedves kisasszony ! mi láttuk és olvastuk, mikor átnyújtotta. Kamilla megköszönte s az üzletből elsietett haza. Lakásában kis, kerek asztalára könyökölt s hangos zokogásba tört ki. Nagy volt a fájdalma és ijedtsége, legkedvesebb tárgyától akarták megfosztani. Sírt keservesen, ajka görcsösen rángatódzott. Finom, bársonyos kezeit összekulcsolta és sóhajtott: — Édes Istenem! ne hadd elveszni e drága emléket. Atyám, dédatyám viselte, egyikről a másikra szállt át. Hála neked, hogy ez az enyém maradt! Felkelt székéről és a gondolatoktól gyötörve elindult egy ügyvédhez, kit ugy ajánlottak neki, hogy még a koldust is lenyúzza. Ehez ment, de nem találta otthon ; várt a lakása előtt. gösen tisztázná e. kellemetlen ügyet, hogy végre-valahára megszűnjön az örökös misztifikáció és hivatlan prókátorság, mely már eddig is nagyon sokat ártott az országban a párt tekintélyének. Brúnó. A szabadkőművesek szociális programmja. (n.) A szabadkőműves urak kezdték meg a mai társadalom épületeinek a bontogatását, ők hintették el sajtójukkal az egész világon a gyűlöletet a tekintély és a hit ellen, ők szabadítják fel tanaikkal a bírvágy és érzékiség ördögeit az emberekben. A szociáldemokrácia is a szabadkőművesség vakarcsa; a szociáldemokraták nem egyebek szabadkőműves proletároknál. Mégis a tőkepénzes szabadkőművesek attóli félelmükben, hogy a szocialista testvérek házbontáskor velük is kurtán találnának bánni, foglalkozni kezdenek - a szociális kérdésekkel. A budapesti »Könyves Kaiman« páholy külön bizottságot bizott meg annak a kérdésnek a tanulmányozására: miként lehetne a szociális forradalmat megakadályozni, a társadalomban felgyülemlett forrongó anyagokat valamiféle fokonkinti békés evolúció kráterén kivezetni. A bizottság »revizió« alá vette az összes »társadalmi intezmenyeket« és megállapította a szabadkőművesség elveinek megfelelő »szociális munkaprogrammot«. A »Könyves Kaiman« felhatalmazta a bizottságot, hogy e programmot a »profan vilag« számára is közzétegye. Sőt egy szociálpolitikai klub szervezését is tervbe vette, melyben minden létező párt képviseltetné magát. Budapesten székelne a klub, de vidéken is volnának fiókhivatalai, melyek városokban, falvakban vándorgyűlésekkel propagandát csinálnának a szabadkőműves szociális programmnak A programm figyelemreméltó pontjai a következők : Az általános választási jog fokozatos behozatala községenkinti titkos szavazással. Az állandó hadseregek megszüntetése ; a háborús ügyekben nemzetközi bíróság döntsön. Még előbb a katonai szolgálatidő megrövidítése. Korlátlan sajtószabadság. Az egyesületi és gyülekezeti jog kodifikációja. Az összes hitvallásos iskolák megszüntetése, a hitoktatás kitiltása valamemiyi iskolából. Mindenütt Midőn jött, köszöntéssel fogadta Kamillát s bevezette irodájába. Kamilla előadta panaszát s kérte, hogy lenne szives az ügyét elintézni. Ez azonban látva a kétségbeesett nőt, talán félt, hogy nem bírja őt fizetni, I igy szólt: — Jaj kérem, annyi ügyes-bajos dolgom van, hogy ily apró-cseprő dologgal nem igen bajlódhatom. Sajnálom, de tessék másnak adni. Ez sürgős elintézést kivan és én nem érek reá. Elutasította. Kamilla innen is távozott. Élesen metszették szivét az ügyvéd szavai. Fájdalommal telve vánszorgott ismét lakására. Már elveszni látta nemesi kincsét s nem is igen volt kedve az igazságot keresni, bár rendkivül bántotta őt az a cudar eljárás, de a hivatalnok unszolására másik ügyvédhez fordult. Ezt is felszólította, hogy legyen szives a pert elvállalni. Ez el is vállalta, de legkevésbbé sem kecsegtette őt a pör megnyerésével s az ügy odajutott, hol első nap volt Kamilla kezében. Szegény, a költségeket nem bírta, hát inkább keresetét visszavonatta. Hosszú, keserves nótát sirt fölötte. Hogy hány napi fáradozását szentelte fel érte, hogy ereklyéjét visszanyerje, azt csak ő tudja. Elzárta az iratokat oda, hol a gyürüt rejtegette. Gondolta magában — nem igy bántak atyámmal, nagyatyámmal, de érzik, hogy szegény vagyok. Talán az Isten megsegít. Elszakadt reménye végső fonala is, nem remélte már, hogy becses tárgyához jut. De győzött az igazság . . . állami és községi iskolák felállítása. Ingyen oktatás úgy a felső mint az alsó iskolákban. Az egyházak és egyházi társulatoknak magántársulatokká való nyilvánítása. Állami pénz ezen célokra ne legyen fordítható. A kötött birtok megszűnése. Létminimum, s ennek védelme. A teljes nőemancipáció keresztülvitele. Ingyenes jogvédelem, ingyenes egészségügy, ingyen temetés. Progresszív adók, kötelező munkásbiztositás, 8 órai munka, heti 30 óra munkaszünet stb. A magyar törvénykönyv — sajnos — megengedi a szabadkőműves páholyoknak, mint »humanitarius« egyesületeknek létezését. Elég hatalmasak voltak már 67-ben arra, hogy behálózzák az országot. De a törvény mégis kiköti, hogy »vallással és politikával« nem szabad foglalkozniuk. A »Könyves Kaiman« eleborátuma ugyancsak belenyúl a vallás és politika legvitálisabb ügyeibe, ugy, hogy ha félnének a szabadkőművesek az ügyészségtől vagy a rendőrségtől, nem merték volna e jeles programmjukat a »profan vilag« szeme elé vinni. De ugylátszik, megfordítva áll a dolog. A programm egyes pontjait nézve: fele egész tisztességes eszme és praktikus javaslat s mintha nem igen állna messze a keresztény szociális programmtól. Aminthogy tisztességes és praktikusat akár liberálisok, akár szabadkőművesek a keresztény vallás gazdag programmjából szoktak lopkodni. Községenkinti titkos szavazás, a szavazati jog kiterjesztése, a katonai szolgálatidő, létminimum s ennek, adómentessége, ingyenes jogvédelem — mindmegannyi pontjai a néppárt szociális programmjának. Van azután ezzel szemben egy csomó speciális szabadkőműves reformtervezet, melynek egyrészt horderejét a szociális tömegnyomor enyhítésére sehogysem látjuk, ellenben vallasgyülölő célzatuk nyilvánvaló. Hogy a hitoktatás kitiltása, az egyházaknak magántársulatoknak való nyilvánítása (hogy azután a páholyok és a belügyminiszter rendszabályozzák, mint holmi temetkezési egyleteket) miképp mozdíthatja elő a népek jólétét, azt a páholymester úr bizonyára maga se tudná megmondani. Az általános nőemancipáció szerencsétlen eszméje pedig ép úgy, mint a szociáldemokrácia hármas dogmája; a vallás, a tulajdonjog és család megszüntetése — a bajok enyhítése helyett oly nyomort és felfordulást hozna, minőt még nem látott a világ. Ez időben halt meg Kamillának egyik igen gazdag- rokona, kiről nem is tudta, hogy él, ez szép összeget hagyott rája. Ekkor ismerkedett meg Ecsediékkel. Abban az utcában, hol Kamilla volt, lakott Ecsedi Kornél, csakhogy az utca átellenes sarkán. Ennek a leánya, a bájos Elza jegyben járt Lugosi Andor tiszttartóval. Ide járt naponta és szívességből, unalomból segített dolgozni a kelengyén. Ismerték az egész városban, tudták előkelő származását, a pénz ismét majdnem odaemelte, hol elődei voltak. A müveit osztály igaz szeretettel viseltetett iránta. Az alispánéknál annyira megszerették, hogy barátságot kötöttek vele. O is megszokott náluk olyannyira, hogy egészen otthonosan érezte magát. Beavatták lassan családi ügyeikbe is. Elza esküvőjén igen kedélyesen mulatott az ő társalgójával, Kúnhalmi Elemérrel, kit már régebben ismert, hisz sok galibát okozott nekik, a mellett, hogy mulattatta őket. Vonzódással viseltetett Kamilla iránt, kereste társaságát. Kedve telt benne, ha vele kösönködhetett. Kamilla kedves modora egészen magához láncolta Elemért, ki megszerette, vidította, mulattatta, táncoltatta a bálokon és végre elvette. Az első hetekben szép csendes nyári estén Kamilla kerek, kis asztala előtt állt, az ott levő iratokat nézegette, majd felsóhajtott: — Oh, csak ez meglenne! Elemér igen figyelmes volt mindenre, kérdezte : — Mi az édesem?