ESZTERGOM IX. évfolyam 1904
1904-10-02 / 40. szám
egyidejűleg" fog megtartatni az Országos Mária Kongresszus is, a Szeplőtelen Fogantatás (Immaculata) dogmakihirdetésének ötvenedik évfordulója alkalmából. Magyarország Katholikusai! Több mint kilencszáz éven keresztül a Boldogságos Szűz, Magyarország patron áj a védte, oltalmazta országunkat, magyar nemzetünket, anynyi vész és oly sok viszály között. Több mint kilencszáz éven keresztül a mi őseink hűséges tisztelői voltak mindenha a Magyarok Nagyaszszonyának, akinek tiszteletét, mint legszentebb örökséget, hagyták utódaikra. Jöjjünk össze tehát e magasztos évfordulón mindnyájan, papok és világiak, szegények és gazdagok egyaránt, megujitani hűségünket a mi Patronánk Jránt, megerősödni az O tiszteletében. Kérni az O hatalmas közbenjárását királyunkért, magyar hazánkért, édes mindnyájunkért. Az Ötödik Országos Katholikus Nagygyűlés október 20—23. napjain fog megtartatni, főmagasságú Vaszary Kolos bibornok, hercegprímás fővédnöksége s a nagyméltóságú Püspöki-kar védnöksége mellett Budapesten, az ország fő- és székvárosában. A nagygyűlésnek tagja lehet minden Katholikus férfi és nő, ki ezen szándékát a Nagygyűlést előkészítő bizottság irodájában (IV. ker. Molnár-utca 19., Kath. Egyesületek Orsz. Szövetsége) bejelenti s tagsági dij tejében 5 koronát fizet. Szegényeknek a tagsági dij 1 korona. A részletes programmot idejekorán fogjuk megküldeni a jelentkezőknek. A jelentkezéseket, hogy mindennel idejekorán készek legyünk, kérjük október hó 5-éig beküldeni. Budapest, 1904. szeptember 15. A Magyarországi Katholikus Egyesületek Országos Szövetsége nevében : Boromtsza Tibor, Báró Gerliczy Ferenc, Zichy Jújs grój Kánter Károly, apát lovag Mattyasóvszky Lajos, Gyürky Ödön Dr. Zlinszky János tltkáralelnökök. Az „Uj Lap" elleni kifogások. Naponkint egyre jobban veti szemünkre az »Uj Lap« elleni kifogásait az olvasóközönség, üresnek állítja tartalmát, álmosnak szerkesztését stb. . . . bár legtöbb tekintetben nincs igaza. Először is a mi azt illeti, hogy a lap üres, kérdezzük a m. t. olvasóközönséget, mit tekint ő tartalmasnak ? Talán a másik két filléres zsidólapnak hosszú lére eresztett, semmit mondó frázisait ? Nem tudnak egyebet e lapok, mint pellengére állítani egyeseket, sőt egész családokat. Az emberek magánélete után kutatva oly pletykákat tálalnak a világ elé, melynél különbekkel piaci hősnők sem traktálhatnák egymást. Hazugságokat és költött dolgokat közölnek, hogy másnap dementálhassák; kétértelműséggel, szemérmetlenségükkel megrontják a fiatalságot. S mit szóljunk izgatásaikról, hajmeresztő, ocsmány regényeikről, melyek a szegény népet fillérei jutalmául csak elégedetlenné teszik ? Valóban ideje volna már, hogy a törvényhozás kiterjessze figyelmét mindezekre a dolgokra s kegyetlen paragrafusokkal sújtsa azokat a zsurnalisztákat, a kik revolverrel dolgoznak, s a kik előtt semmi sem szent. Az »Uj Lap« tehát semmikép sem mondható üresnek. Rövid, talpra esett hirei, tudósításai, cikkei mindig keresztény szellemben iratnak ; ami nem oda való, azt nem is hajhássza, mert sokkal ideálisabb, sokkal nemesebb cél lebeg szemei előtt, semhogy ilyenekre vetemednék. A hirek, tudósítások és vezércikkek rövid voltát nem szabad a szerkesztés gyarlóságának betudni, sőt ellenkezőleg, az a híres tudósító, az az ügyes szerkesztő, aki röviden, de velősen tudja lapjában olvasóközönségével a nap eseményeit közölni, aki rövid hasábban is sokat tud mondani. Már pedig e téren az »Uj Lap« ellen kifogás nem emelhető; megvan benne mindaz, ami egy keresztény lapba való — s ezzel megmondtunk mindent. Csak az panaszkodhatik ellene, aki felületesen olvassa és következőleg nem hat a dolog mélyére. Félre tehát minden kifogással! Szívleljük meg a mult számunkban első helyen mondottakat, lelkesüljünk egyetlen keresztény két filléres lapunkért, terjesszük mindenütt, ahol csak lehet, írjunk bele minél többen, még pedig lehetőleg olyan dolgokat, a melyek iránt a nép, a társadalom érdeklődik. Világosítsuk fel a népet, a társadalmat az erkölcsrontó, szennyes tartalmú 2 filléres újságok tartalma felől, mutassuk ki neki — ha van még egy csepp keresztény érzése és nem adja oda lelkét a kegyetlen kufároknak —• azt az óriási lelki és testi kárt, mely az ilyen lapok olvasásából reá háramlik. Mondjuk meg neki, hogyha szabad szellemben, vagy jobban mondva vallástalan szellemben irt lapokat olvas, azokra fizet elő, akkor ne csodálkozzék, ha a politikában és közéletben, tanszékeken és gazdasági téren mindenütt romlás és züllés észlelhető. A szegény nép, a lejtő szélén álló társadalom lassan-lassan be fogja látni a kath. sajtónak, s főleg ennek az olcsó kétfilléres »Uj Lap«-nak a szükségességét. Igaz, hogy eleinte nehezen megy a dolog, de nem kell tőle megijedni, nem szabad elcsüggedni. Elég baj az, hogy a katholikus világ vezetője, a papság nagy része még mindig nem törődik a kath. társadalmi mozgalmakkal, s kath. tanítóink tiz, tizenöt ezerre menő táborából aránylag igen kevesen lelkes munkásai ez ügynek, a többiek mamelukoskodnak, nem mernek síkra szállni az egyetlen keresztény lap érdekében. Fontos az ügy, ne késsünk, lássunk hozzá minél előbb. Ő Szentsége, a nagy emlékű XIII. Leó pápa, valamint utódja, a mi fenkölt lelkű, szentséges Atyánk X. Pius, az »ignis ardens«, aki mindent akar megujitani Krisztusban, buzdítanak: mentsétek meg a kath. sajtót, és átváltozik a föld szine! Föl tehát! E nagy célt el kell érnünk, és el is érjük, ha tettel, áldozattal és bátor küzdelemmel állunk ki a síkra. Egyedüli jelszavunk legyen: félre az erkölcsrontó szemétlapokkal ! Éljen és virágozzék fel a kath. sajtó! Mig élünk, tollal és pénzzel szolgáljuk és pártoljuk azt! Magyar nép! Oolvasd az »Uj Lap«-ot addig, mig nem késő, mig nem ütött végképen a szomorú óra! P. K. Véres búcsúk. Eddig borzalommal gondoltunk a betyár világ rémes eseményeire, melyek az erdők rejtett vadonában, vagy a puszták lakatlan téréin történtek. És e mellett figyelemre sem méltatjuk azokat a megdöbbentő véres drámákat, melyek napjainkban a túltengő fajtalan élet következményekép nem a rejtett vadonban, hanem az emberek százai előtt mindsűrűbben lejátszódnak. Nemrég olvastunk e lapban a nagyölvedi búcsú alkalmával történt emberölésről. Még jóformán el sem hantolták a fékevesztett emberi indulat áldozatát, máris a bélai búcsún lejátszódott öldöklés hire döbbenti meg a jobb érzésű embereket. Rozsdás bicskák járják át a levegőt és az emberi testet, melyek nyomában borzalmas vértócsák támadnak. Ezek a szomorú jelek még a laikus szemlélőben is azt a gondolatot támasztják, hogy hiába, »az embert nevelni kell.« A törvény szigora, a büntetés súlya mind kicsiny dolog ahoz, hogy a terjedő bajt meg tudnák vele akadályozni. Végre is ha gondolkodunk, belátjuk, hogy az a neveletlen, fékevesztett ember nem annyira maga oka romlottságának, mint inkább a nevelés hiánya, a rosz benyomású körülmények ; azért a mai humánus korszakban nem lehet a büntetések középkori nemeit használni, hogy igy a baj tovaterjedésének elejét álljuk. Mit tesznek tehát e bajjal szemben a hatóságak ? Miként az Istentől elrugaszkodott lélek végső vonaglásában megjuhászodva tér vissza Alkotójához, és mikor nagynak vélt önerejében csalatkozott, a megvetettnél keres védelmet, igy tesznek most a hatóságok is, mikor látják, hogy a törvény ereje megtörik a szív romlottságán : a végső szükségben a kevésre becsült s azért kellő anyagi támogatás hiányában sínylődő iskola nevelésétől várják a helyzet javulását. Ugyanis Berzeviczy Albert miniszter rendeletet bocsájtott ki, hogy a tanitók minden községben olvasóköröket, szövetkezeteket és ifjúsági egyesületeket állítsanak fel és azt vezessék. Neveljék és oktassák az ifjakat és öregeket egyaránt, hogy igy az a sok öldöklés és erkölcsi züllés megszűnjék stb. A miniszter jól számit. Ezt már hamarabb meg kellett volna tenni. De amily jól számit, ép oly könnyen csalatkozhatik is, ha elzárkózik ama föltételek elől, melyek teljesülve fokozni fogják a tanítóság lelkesedését a rég óhajtott eszme iránt. Előbb ugyanis biztosítsa a miniszter a tanitók tisztes megélhetését, mert azt hiszem, hogy ezen emberfölötti nehéz munkáért megérdemli a tanitó, hogy a megélhetés nehéz gondjai alól fölmentsék. Ha a miniszter ezt nem teszi, akkor terve csak terv marad és nem lesz meg az óhajtott és kívánatos eredmény, mert terve, sajnos, a nehéz megélhetési viszonyok miatt a közöny kemény szikláján hajótörést fog szenvedni. Lett József, tanitó. HIREK. A szivárvány. Oh ragyogj fel, szép szivárvány! Hét színedben tündökölj. Bűvös képed sziveinkben Üdv reményét költi föl. Vége lesz a borulatnak. Vészes felhők felszakadnak. Nap, hold szendén felragyog, Csillognak a csillagok. Szent szövetség, örök béke Szivárványa, Mária. A világnak négyezerig Kellett reá várnia. Vége lett a borulatnak, Sötét felhők felszakadtak, Feltűnt a szép szivárvány, Szűz Fiának a karján. Ragyog most is Isten előtt,' Irgalmának emléke. Világrontó haragjának Kibékülés a vége. Rátekint a szivárványra, A könyörgő Szűz Anyára, S kész Nála a bocsánat, Jutalmul — Máriának. Irgalommal kecsegtető Szép szivárvány, Szűz Anyám ! Oh ne tűnj le, ragyogj főkép Eletünknek alkonyán. Elsötétül e bús élet, Vége sok hiú reménynek: Üdv-reményünk, el ne hagyj ! Szép szivárványunk maradj ! * A király nevenapja. A helybeli főszékesegyházban folyó hó 4-én reggel 9 órakor ' Ő Felsége a király legmagasabb nevenapja alkalmából hálaadó istentisztelet fog tartatni, amelyre a helybeli hatóságok és tanintézetek meghivattak. * Személyi hir. Dr. Csernoch János prelátuskanonok s országgy. képv. f. hó 28-án pár napi tartózkodásra kerületébe utazott, hogy beszámolót tartson eddigi parlamenti működéséről és politikai szerepléséről. * Jótékony adomány. Az esztergomi főkáptalan a budapesti keresztény munkásegylet segélyezésére 100 koronát adományozott. 1 S/ro/i/tcj vÄÄ^Ä^ 1 ; tüdőbetegségeknél, légzőszervek hurutos bajainál, HE idült bronchitis, szamárhurut ÍS" lábbadozóknál influenza után — ajánltatik. —. = Emeli az étvágyat és a testsúlyt, eltávolítja a köhögést és a köpetet és megszünteti az éjjeli izzadást. — Kellemes szaga és jó ize miatt a gyermekek is szeretik. — A gyógyszertárakban üvegenkint 4 koronáért kapható. — Figyeljünk, hogy minden üveg alanti céggel legyen ellátva: F. HOFFMANN-La ROCHE & Co. vegyészeti gyár BASEL (Svájc).
