ESZTERGOM IX. évfolyam 1904

1904-10-02 / 40. szám

* Kegyes alapítvány. Pór Antal eszter­gomi prelátus-kanonok 30,000 koronát tett le a főkáptalannál, mint első részletét azon összegnek, meltyel Esztergomban egy fiu-árvaházat akar ala­pítani. A főkáptalan örömmel vállalta el az ösz­szeg kezelését. * Halálozás. Skoda János főszékesegyházi karkáplánt rövid pár hónapon belül két szomorú eset érte. Nemrég ugyanis édes atyja költözött el az élők sorából, most ismét a távíró lesújtó hirrel lepte meg: szeretett öccse haldoklását hozta neki hírül. A-mint értesülünk, már csak hült tete­mét találta odahaza. + Himen. Hübschl Kálmán, néh. Hübschl Alajos telekkönyvvezető fia, ki most a földmive­lési minisztériumban működik mint építészmér­nök, eljegyezte Váczy Anikót, Váczy Ambrus és neje Rapcsák Mária leányát. A vőlegény Eszter­gom szülöttje, mig a menyasszonyt előkelő rokoni kötelékek fűzik Esztergomhoz. * A róm. kath. tanitók orsz. segélyalap­jának középponti bizottsága mult hónapban tar­totta XX. közgyűlését, melynek jegyzőkönyve e napokban hagyta el a sajtót. A tanítóinkat oly mélyen érdeklő közgyűlés lefolyásáról és hatá­rozatairól jövő vasárnap fogunk beszámolni. * Főegyházmegyei hirek. Brestyenszky János Budapest-szt.-István-kórházi helyi káplán folyó évi szeptember hó 25-én életének 55-ik évében, áldozárságának 30. esztendejében az Ur­ban elhunyt. Helyébe Gramantik Ágoston volt székesfővárosi hitoktató neveveztetett ki. * Eljegyzés. Szentandrási Szcvald Oszkár, Tolna vármegye aljegyzője eljegyezte Selcz Juliskát, dr. Selcz József szekszárdi kir. törvényszéki elnök és neje Hntta Szeréna leányát. A Selcz családot rokoni és baráti kötelék fűzi Esztergomhoz. * Halálozás. Mezey Dénes, nyugalmazott főpénztárnoka az esztergomi főkáptalannak, 48-as honvédhadnagy és az aranyérdemkereszt tulaj­donosa, szeptember 26-án 76 éves korában meg­halt Budapesten. —• A boldogult érdemekben gazdag férfiú Esztergomban lakott családjával s itt a társadalom egyik kimagaslóbb oszlopát ké­pezte. Nyugalomba vonultával lakását a fővárosba tette s oda költözött családjával. Az esztergomi főkáptalan, mely 50 éven át egyik legbuzgóbb gazdasági tisztjét látta benne, most koszorút küldött sírjára. Hasonlóképen koszorút küldött a főkáptalani gazdasági tisztikar is, mely utóbbi küldöttség által képviseltette magát a temetésen. A munkásságban és lelkiismeretességben kiváló férfiú elhunytáról a család a következő értesítést adta ki: »Alulírottak, mint családtagok és roko­nok fájdalomtól lesújtva tudatjuk, hogy a felejt­hetlen férj, az áldott jó apa, nagyapa és szeretett unokatestvér mezeházi és tvarosnyai Mezey Dénes 48-as honvédhadnagy, nyugalmazott uradalmi fő­pénztárnok, a koronás arany érdemkereszt tulaj­donosa, folyó hó 26-án reggel '8 órakor életének 7 4-ik, boldog h gának 40-ik évében, a hal­doklók szentségének ájtatos felvétele után elhunyt. Drága halottunk hült tetemét e hó 28-án délelőtt 11 órakor fogjuk a krisztina-köruti 117. számú gyászházból a »farkasreti« temetőben örök nyu­galomra helyeztetni; lelki üdvösségeért pedig az engesztelő szent mise áldozat 30-án délelőtt 10 órakor fog a krisztinavárosi plébánia templom­ban a Mindenhatónak bemutattatni. » . . . legyen meg a Te akaratod .-...« Mezey Arthur, Mezey Dezső, dr. Mezey László, Mezey Gizella, férj dr. Rédly Sándorné, Mezey Juszta, férj. Rédly Gyu­láné, Mezey Bertalan, Mezey Ilona, Mezey Mar­git gyermekei. Özv. Mezey Dénesné, szül. Buda Irma neje. Fritz Margit férj. Mezey Rezsőné, Kormaim Paula férj. Mezey Bertalanné menyei. Rédly Sándor dr., Rédly Gyula vejei. Mezey Ferenc unokatestvér és gyermekei: Mezey Lajos, Mezey Etelka, férj. Berzeviczy Józsefné, Rédly Zoltán, Sándor, Dénes, Irma, Gyula, Palika, Ka­tinka, Mezey Irmi, Dénes, Mezey Bandika, Irénke, Jucika unokái. * A József-műegyetem művásárlása Esz­tergomban. A budapesti magyar királyi József­műegyetem négy eredeti aquarell-képet vásárolt a helybeli »Szent István Tusculanum« cimű ré­giségkereskedésben és műintézetben. Ugyanitt készíttette el a műegyetem a fővárosi levéltár nevezetesebb régiségeinek másolatát is, minek sikeres és hiteles elkészítéséért kitüntető sorokat is intézett a műkereskedőhöz. Krónika. Beteg Pegazusom szédelegve ballag, Néha nagyot dobbant, — reng belé a parlag! A göröngyös úton meg is botlik néha . . . Gyi-te! gyi-te! Pegazusom! ne légy olyan léha. Csörtető robajjal száguldj tova vélem, Árkon, bokron, tüskén, sima bársony réten . . ! Hiszen jó dolgod van, nem szőrit a kengyel . . . Friss abrakkal várakozik a kesztölci Engel. Kinek nevét a hír szárnyaira vette — S csupán pincéje az, mi híressé tette. Annyi hordó bornak keresztatyja máris, Ha leírnám, kiszáradna bármely kalamáris. Nem magasztalom őt, nem dicsérem; bátor Megérdemli ilyen kitűnő »borator«, Ki annyi balsiker között meg nem rendül . . . S hogy megcsípték, nemsokára »Csillag* lesz a »Stern«-bül.,. * Hogy jól menjenek el az őszi estelek, Mulattatásunkra színészek jöttének. . . . Fürdő vendéglőben felhangzik az ének . . . Színészek vannak ott, mulató színészek! Végre itt láthatjuk vándor Tháliánkat, Kit a sors emerre vagy amarra rángat . . . Mert hát bizony nálunk még úgy áll a dolog, Hogy per pedes járnak a hű apostolok. Azaz, hogy már mégse . . . nem úgy van mint régen! Fordult már azóta kicsi a keréken . . . Akár hová mennek, akármelyik tájra. Minden egyes város a siker Mekkája, Ma e művészetnek kevés pártolója: Baka, inas, rikkancs, zsidó szolgálója. Kik — csak hogy az időt hiába ne lopják: Izmos markaikat véresre tapsolják. Nagy irigylői ők a vidám életnek, Hol jarnbusban sírnak, jambusban nevetnek. De csitt . . ! jól van ez igy . . I Bárki ember fia Élvezze ezt végig: éljen a Thália! _. ~'fit • ,'*•'; A szél letört minden virágot, Szétszórt minden zöld levelet A kis madár is délre szállt már, Mert nem talált itt nyughelyet . . . A felhő foszlányokban jár-kél . . . Mi poros úton megyünk tova . . . S kisérget minket jó barátként A villamlámpák sodronya . . . Igaz, hogy a lámpák vakok még, — De majd kigyúlnak nem soká . . . Mikor majd nyájasan kérdik ; Hová ilyen későn . . ? hová . . ? Reg-ös * Kivilágítják a „sötét" kaput. Nagyban készülnek a villamos világításhoz szükséges dol­gok elkészítésével, a sodronytartó oszlopokon ott díszelegnek már az izzólámpák számára készült födök is. Nemsokára egész fényárban fog úszni városunk. A »sötet« kapu is kivetkőzik végre valahára eddigi szomorú s búskomor jellegéből, eltűnik eddigi pislogó mécseshez hasonló lám­pácskája, hogy helyt adjon a »sokkal elegánsabb és finomabb villamoskörtéknek«. Bár a kövezete is arányban állana jövendőbeli kivilágításával. Az a kérdés azonban: milyen nevet adjunk ezentúl a volt »sötet« kapunknak, mert most már csak nem fog illeni rá a »sötet« jelző ? ! * Uj pénzintézet. Az »Esztergomi Önse­gélyző Hitelegylet mint szövetkezet« tegnap, októ­ber i-én nyilt meg, mint azt hirdetési rovatunkban is olvashatják az érdeklődők. Az uj pénzintézet hivatalos helyisége a takarékpénztár Lőrincutcai bérpalotájában van. Helybeli kereskedőink hihe­tetlen gyorsan váltották valóra eszméjüket s a nagy érdeklődés, mely az uj pénzintézet elé néz, érthető aggodalmakat kelt a helyi és vidéki ki­sebb pénzintézetek vezetői között. Az eszme, mint láttuk, életképes volt, most már csak a pénzin­tézet létkérdése van hátra. Az alapítók mindent elkövetnek, hogy a szövetkezeti alapon létesített takarék minél szélesebb körben érvényesüljön. * Házfelavatás és zászlószentelés. A Lévai katholikus kör 1904. évi október hó 9-én zászló­szenteléssel egybekapcsolt házfelavatási ünnepélyt rendez. Az ünnepélyek sorrendje : Október 8-án: Déli fél 12 órakor dr. Kohl Medárd püspök fogadtatása a pályaudvaron a polgármester által. Este 8 órakor Ő méltósága tiszteletére fáklyás­menet, melynél az üdvözlő beszédet dr. Kmosko Béla mondja. Október g-én : Reggel 9 órakor a koszorús leányok fogadják a zászlóanyát, garam­veszelei Kazy Jánosné Ö méltóságát, mely után Kohl Medárd püspök a plebánia-temblomban megáldja a zászlót, beszédet és szentmisét mond. Délelőtt 11 órakor a kör helyiségeinek megál­dása, utána díszközgyűlés: 1. Elnöki megnyitó. Mondja Báthy László, a Kör elnöke. 2: Üdvözlő beszéd. Mondja Levatich Gusztáv. 3. A kör elnöke olajfestésű arcképének leleplezése. Beszél dr. Novotny Imre. Délben 1 órakor társasebéd az Oroszlán-szálloda nagytermében. Egy teríték ára, italok nélkül, 3 korona. Este fél 7 órakor hangverseny a városház dísztermében: 1. Erdőn. Négyszólamú vegyeskarban énekli a műkedvelők vegyeskara. 2. Felolvasás. Olvassa Dombay Nár­cisz Béla. 3. Az ezüst-fátyol legendája. Irta Váradí Antal, zenéjét Révfl. Szavalja Tomaschek Lenke k. a., zongorán kiséri Pogány Nelli k. a., harmo­niumon Tokody István. 4. Sopran-solo. Énekli Holló Amália k. a., zongorán kiséri Duschek Ernő. 5. Hegedű-solo. Játsza Némethy Ferenc. 6. Káruc-dalok. Négyszólamú vegyeskarban énekli a műkedvelők vegyeskara. Hangverseny után tánc­mulatság az Oroszlán-szálloda termeiben. Jegyek ára a hangverseny és táncmulatság'ra személyen­kint 2 korona, családonkint 4 korona. * A szeplőtelen fogantatás jubileuma Er­délyben. Majláth gr. erdélyi püspök az »Imma­culata« 50 éves jubileumának megünneplésére október második vasárnapjától december hó 8-ig terjedő időszakot tűzte ki, mint erről legújabban kelt körlevele értesít. A székhelyen, Gyulafehér­váron december 8-át megelőző három napon lesz szentbeszéddel összekötött ünnepélyes triduum. * Köszönet. A szempei kath. ifjúsági egye­sület ez úton is hálás köszönetét fejezi ki az esz­tergomi növ. papság theologusainak, hogy könyv­tárát számos könyvvel volt kegyes gyarapítani. Klauz János, az egyesület igazgatója. * Színészet. Fehér Károly színigazgató csü­törtök este kezdte meg* előadásainak sorozatát a »Fürdo« szálloda nagytermében. Az első estén a »Drótostót^ cimű operettet adták, s bemutat­kozott itt Fehérnek egész társulata. Az előadás, mely telve van apró mulatságos és érdeklődést keltő jelenetekkel, igen jól sikerült, a szép zenét is eléggé érvényesítették az énekesek a bravúrosan zongorázó és Esztergomban már előnyösen ismert karmester vezetésével. A társulat tagjai sorában sokan vannak, kik az esztergomi közönség előtt már játszottak, s ilyen maga Fehér is, kit rutinos színésznek tanultunk ismerni. A bemutatkozó, mint mondtuk, jól sikerült s bár a közönség nem, nagy számban jelent meg, azt hisszük a következő előadásokon nagyobb bevétel mellett és igy jobb kedvvel is fognak játszani Thália vándorpapjai. Pénteken a »Szobaleanyt« adták, szombaton pedig az »Aranyvirágot.« Mindkét előadást válogatott és »ritka« közönség nézte végig. A törekvő tár­sulat több pártolást érdemelne. * Elévült ápolási dijak. A helybeli köz­kórház gondnoka, Mattyasóvszky Gyula e héten lemondott állásáról s az esetleges hiányok fede­zésére 3300 koronát tett le. A lemondás előzmé­nye az volt, hogy a kórházvizsgáló bizottság megállapította, hogy a gyógykövetelések behaj­tása körül némi mulasztás látszik. A kórház né­mely ilyen követelése már el is évült, jóllehet a kötelezettek meg fogják még fizetni tartozásu­kat. A. város kórházi bizottsága a lemondást el­fogadta, azonban kijelentette, hogy Mattyasovszky­nak anyagi felelőssége mindaddig fennáll, mig a behajtás alatt levő gyógydijak behajtva nincse­nek. Az esetet a fővárosi lapok nyomán a vá­rosban is tévesen tárgyalták. A bpesti újságok a rejtelmes fogalmazásu tudósítás révén úgy tün­tették fel a dolgot, mintha a gondnokot hűtün pénzkezelésen érték volna. Ezzel szemben fel­világosításként irjuk meg, hogy a gyógydijak mindenkor a városi pénztárba fizettetnek be s a gondnok pénztárt nem kezelt. A dühöngő jó­akaratszülte ilyen híreknek nem kell felülni. * Szabadság. Burány Ferenc városi tanító­nak az iskolaszék két heti szabadságot adott, mely idő alatt az a gazdasági tanfolyamot fogja hallgatni. * Alapítvány. A szomolányi egyházkerület f. évi szept. 19-én tartott őszi gyűlésén Skrivanek Móric ker. esperes lelkes felszólítására a kerület lelkészkedő papsága 50 korona lefizetésével a »Regnum Marianum« alapitó tagjai közé- lépett. Vívat sequens!

Next

/
Oldalképek
Tartalom