ESZTERGOM IX. évfolyam 1904

1904-09-18 / 38. szám

Ez az ünnepély, bár szerény keretek között mozgott, és zajtalanul folyt le, mégis sokkal na­gyobb jelentőségű, mint azt sokan első tekintetre gondolják. Mi, magyarok, az egyházi ünnepélyt hazafias ünnepnek is tartjuk. Hisz keresztény szent hitünket /őseinktől örökségképpen kaptuk, e szent hitben akarunk élni és halni és e szent hitet, mint örökséget, sértetlenül akarjuk hagyni utódainknak, mert erős a meggyőződésünk, hogy csak a kereszt oltalma alatt érheti meg édes hazánk dicsőén és boldogan az uj ezredévet. Hazafiúi kötelességünk tehát ápolni a vallásos­ságot, emelni a hitéletet, terjeszteni a katholikus szellemet, hogy édes hazánk jövője valláserkölcsi alapokon nyugodva, biztosan nézhessen a jövő elébe. Nem azért kellenek nekünk a keresztény iskolák, mintha féltenők a Krisztus egyházát. Amiatt nincs okunk aggódni, Krisztus Urunk örök időkre alkotta meg az egyházat, mint vég­nélküli lény; de a véges emberek alkotásai — ha nem veszik alkotásaiknál az isteni törvényeket zsinórmértékül, — magukon viselik alkotóik múlandóságát. Ez az ok, amiért aggódunk ha­zánk jövőjeért. Ha tehát igazán szeretjük édes hazánkat és igazán szivünkön fekszik annak jövő boldogsága, ne késsünk a haza oltárára hozni azon áldozatokat, melyekkel a keresztény tanítás és nevelést előmozdíthatjuk. Az igazi vallásos ember a legjobb állam­polgár, a haza arra mindig biztosan számithat. És éppen ezért nem kicsinylem a nyitra­bajnai iskolaszentelési ünnepélyt. Mert hisz a ma­gyar keresztény iskolatestvérek a hitélet emelése — és édes hazánk valláserkölcsi alapzati mun­kálatait végzik akkor, midőn magyar keresztény iskolatestvéreket nevelnek, kik hivatva lesznek gyermekeink szivébe a vallásossággal a haza­szeretetet is beoltani és megmutatni, hogy mint kell a római katholikus hitelvek szerint élni. Hogy ez ünnepély oly fényesen sikerült, az dr. Walter praelátus kanonok érdeme, ki­nek e helyen is forró köszönetemet nyilvánítom. Legyen szabad itt még megemlitenem, hogy Nyitra : Bajnán a magyar anyaházban jelenleg 28 magyar fiuujoncunk van és hogy a bennlakó elemi iskolások száma 32. A jelen tudósítás is fényesen igazolja, hogy a magyar keresztény iskolatestvéreket képző és segélyző egyesület tagsági dijai és befolyt ado­mányai, a tagok és adományozók intenciói sze­rint lesznek felhasználva és gyümölcsöztetve. — Vajha ez igazán jó ügy érdekében többet tehetnénk. A magyar keresztény iskolatestvéreket képző és segélyző egyesület folyó év október havában Budapesten, a katholikus nagygyűlések alkalmá­val tartja évi rendes közgyűlését, amelyre az ér­deklődők figyelmét már most van szerencsém felhivni. Ürmény, 1904. szept. 14. Dr. Tóth Károly, urad. orvos. — Az államnak keresztény elvek szerinti berendezése a »felekezetnelküli«, vagyis a gya­korlatban vallástalan felfogással szemben : ez a keresztény politika célja. Ez a két törekvés áll egymással szemben az egész világon úgy a tudományos elméletek­ben, melyek az állam szervezetéről tárgyalnak, mint a parlamenti pártok küzdelmeiben. Hogy nálunk Magyarországon szintén eme kérdés körül forog a politikai élet: ezt csak a vak nem látja. Ennél elenyészik a pártok elvá­lasztó korlátja s a 48-asok »az ördög segítségül hivásával« a 67-esekkel szavaznak. Ennek az egységnek láttára mondta Szilágyi Dezső, hogy »Magyarországon csak két párt van: a szabad­elvű- és a néppárt.« Világos tehát, hogy a keresztény politika sem tekintheti lényeges dolognak a 48 vagy 67, a közös vagy önálló vámterület stb. kérdéseit, mert azok önmagukban a keresztény érzület előtt közönyös kérdések. Lényeges csak az, hogy az állam kormány­zása, a polgárok viszonyainak rendezése ne »sza­badéi vűleg«, vagyis a kötelező örök igazságoktól szabadon ne történjék. Erre a célra közreműködni köteles mindenki, aki hisz az Istenben, a mindenek Urában, a leg­főbb Bíróban. Tehát nem csak a katholikus, de bármely felekezethez tartozó is, ha élő hitéből származó lelkiismeretére hallgat. Téves dolog volna bármily felekezetű pol­gárt kizárni ebből a vallásos elveken nyugvó po­litikából. Európaszerte ezen a felfogáson állnak a keresztény politikai pártok épen úgy, mint a szabadelvű pártok nem tekintik senkiben a »fele­kezetét. « Fődolog náluk a liberális irány egysége. Ha ezekkel szemben sikeresen akarunk küzdeni, akkor nekünk is mindenekfölött ily egy­séges irányra kell törekedni, a mellékkérdések­ben pedig szabadságot adni. Ugy látjuk, hogy a néppárt így gondolkozik és ezért nem nevezi magát »katholikus« pártnak, mely a nem katholikusokat kizárja; ezért enged szabad mozgást tagjainak a vallás ügyét nem érintő f politikai kérdésekben. Értse meg ezt a »Magyar Állam« végre valahára. Bizonyíték gyanánt eléje állítjuk a né­met centrumot, melyet ő emleget és mely telje­sen úgy működik. Ez azon általa óhajtott párt­keret, melybe mindenki beléphet, bármily politikai ízlése van is, csak a »keresztény áttanít legyen az ideálja. A másik dolog, melyre törekszünk, az egy­séges parlamenti párt. Ebben a kérdésben már absolute nincs alku. A politikai érettség ugyanis — bármit mond­janak — elérte már azt a férfikort, mely a gyer­mekes érzelgéseket megveti és józanul gondolko­zik.- Mindenki tudja, hogy most, a parlamentek korában, csak az a politikai nézet bir súllyal, melyet a parlamentben egy párt képvisel. Hír­lapi vélemény, bármily mesterien legyen írva, csak irott malaszt marad, ebéd utáni altató. De csak egy parlamenti pártot szabad alkot­nunk, mert ellenségünk is rögtön egy parlamenti párttá tömörül, mihelyt rólunk van szó. Minden­napi tapasztalat igazolja ezt úgy az országgyűlési tárgyalásoknál, mint a választásoknál. Ha a »Nyitramegyei Szemle« véleménye szerint a »magyar katholikusok politikai egyesü­lésének tárgyi és személyi akadályai vannak«, ebből nem következik az, hogy mesterségesen is segítsük a szétszórást. A gyakorlatban úgy áll a dolog, hogy aki a szavazásnál nem a meglevő keresztény párttal tart, az a szabadéivüséget segiti. Ezek az igazságok indítottak minket a vitatkozásra és örömünkre fog szolgálni, ha nem lesz okunk többé aggodalomra. Esztergom vm. közigazgatása. Esztergom vármegye közigazgatási bizott­sága kedden tartotta meg rendes havi ülését, mely gazdag volt paprikás hangulatban és csak kicsiny hija volt, hogy éles, személyeskedő viták a közügyet le nem szorították törvényes keretéből. Szerencsére erre Horváth Béla főispán mint el­nök vigyázott és jól vigyázott, mert semmi baj: csak a várost szavazták le mindössze. De vegyük sorra a történteket. Az alispáni jelentésből kiemelendő, hogy a közrendészet terén nevezetesebb esemény nem fordult elő. A jelentés további folyamán a községi hivatalok megvizsgálásáról számol be az alispán, melyeknél az egy táthi jegyzőt kivéve, akinek a mulasztások pótlására záros határidőt adott, s el­lene a fegyelmi eljárárást rendelte el, mindenütt haladást tapasztalt. Különösen dicséretre méltó­nak találta Hegedűs Gyula pilismaróthi, Gost I. süttői és Balassa Antal nagysápi jegyzők hivatali működését. A mult hóban a jelentés szerint 54 egyén vándorolt ki a megye területéről s ezek nagy része a szocialistáktól felbujtogatott sztrájkba kény szeritett bányamunkásokból került ki. A zár­gondnokság alatt álló Tokod község ügye a je­lentés szerint legközelebb kedvező fordulatot vesz. A bejelentés szerint az alispán az elmúlt hóna­pokban 8 egyén ellen rendelt el fegyelmi vizs­gálatot s igy most a fegyelmi ügyek száma 31. ürdekes volt, mikor Gogola Rezső csévi jegyző fegyelmi ügyét tárgyalta a bizottság. Gogo­lát feljelentették, miért fegyelmi vizsgálatot kellett ellene elrendelni. A fegyelmi ügy I. fokon t. i. a főszolgabiróságnál úgy dőlt el, hogy Gogolát felmentették a vád s következményei alól, mig a Il-od fokú alispáni határozat bizony bűnösnek mondotta ki. Most történt meg azon nem min­dennapi eset, hogy az alispán maga kérte az ő nevében hozott határozat elejtését és az I-ső tával beragasztva s villamosan kivilágítva; még a konyha is szörny-modern, mert gázzal sütik a lúdpecsenyét. Father Boehm lent lakik, ott van a dolgozó szobája, elegáns asztala, telefo nja, villa­mos lámpája; ágya úgy látszik nincs; hacsak valami nappali ál-diván nem rejti magában. A felső emeleten van a káplán úrnak két csinos szobája; a többi vendégszoba. Az emeletre kes­keny, meredek lépcső vezet, melyen a magyar eklézsiának tekintélyesebb alakú tagjai föl nem jutnának, de még Father Boehm sem, ha fölhagyna ceruza-stilusával. Ezt a házat volt szerencsém nappal is éjjel is, mikor néha zsiványok at néztem az ablakból, minden zegezúgával, tapétáival s azok lakóival szemügyre venni. Zsiványokat nézni rá­értem, amikor nem aludtam s éles füttyeket hal­lottam az utca s a templom felől. Paulovics bará­tunkat két zsivány már úgy is meglátogatta éjjel s végig járatta vele revolveres kísérettel szobáit s nyittatta az asztalfiókokat s a Wertheimot; pedig hát Father Paulovics is a »Grand Street«, a »nagy utea« sarkán lakik. No de mint fél Amerika, úgy ez a »Grand Street« is humbug, voltakép pedig Paflagonia. A Woodland Avenu nem egész Paflagonia, de azért egy zsivány-láto­gatást elvisel. Hát néztem a holdfényben elosonó alakokat, hogy ugyan melyik látogat el hozzánk. Ezt azonban meg nem értem, először azért, mert Father Boehm rosz hírben áll pénz dolgában, s a hir alighanem valóság, mert a Wertheim-szek­rényt én mindig tárva-nyitva láttam, pedig nyolc napig volt szerencsém a felső emeleten zsivá­nyokra virrasztani. Másodszor azért nem részesül­hettem zsivány-vizitben, mert Father Boehm egy­általában nem, vagy csak nagyon ritkán alszik, hanem ehelyett vagy pipál és meditál, vagy jár hivei után. Igy pl. szerencsém volt látni, hogy fél-tizkor este indult jövevény-magyarral ennek helyet keresni s őt egy amerikai doktornak be­ajánlani. Gondolom, hogy reggel felé jött haza. Lehetséges, hogy európai ember lévén még mindig úgy okoskodik, hogy Európában olyankor úgy is nappal van, tehát fölösleges lefeküdnie Amerikában! Hogy mi volt ez a fabódé azelőtt, azt nem tudom, csak annyit kutattam ki, hogy mielőtt plébániává kineveztetett, amerikai közszolgálatban állt; tehát nem Father Boehm építtette. Ugy gondolom, hogy public-school és bakter-ház is volt. Azután vette meg az egyházközség s be­butorozta a szobákat s fölszerelte a konyhát és ebédlőt porcellánnal s pakfonggal s átadta Father Boehmnek ! Father Boehm be is vonult a lakásba, de mivel a ház kitudja miféle Avenu-n állt, ide kel­lett gurítani a templom mellé. Father Boehm tehát és háza idegurittatott, mialatt a konyhájában főztek s az íróasztalán számította össze adósságait ; más baj nem történt, mint hogy a tapéták össze­szakadoztak, amin könnyű volt segíteni. E házban él Father Boehm azóta is, oly egyszerűségben Sirolin tüdőbetegségeknél, légzőszervek hurutos bajainál, idült bronchitis, szamárhurut í ™ lábbadozőknál influenza után A legkiválóbb tanárok és or vosoktól mint hathatós szer úgy­mint nősen ajánltatik. Emeli az étvágyat és a testsúlyt, eltávolítja a köhögést és a köpetet és megszünteti az éjjeli izzadást. — Kellemes szaga és jó ize miatt a gyermekek is szeretik. — A gyógyszertárakban üvegenkint 4 koronáért kapható. — Figyeljünk, hogy minden üveg alanti céggel legyen ellátva : F. HOFFMANN-La ROCHE & Co. vegyészeti gyár BASEL (Svájc).

Next

/
Oldalképek
Tartalom