ESZTERGOM IX. évfolyam 1904

1904-09-11 / 37. szám

A 67-es alap nem komoly akadály annak, ki szívből támogatni akarja a ker. politikát nálunk. Zboray, Kaas stb. az obstrukció alatt túllicitálta a Zoltánokat a nemzetiességben. Az egyházpolitika óta a közjog nem ís igazi tengelye már a magyar parlamentnek. Másrészt 67 vagy 48 oly eléngedhetlen parola a mi viszonyaink közt, mely nélkül nem adnak ülőhelyet a parlamentben. Korán volt »meghátrálásról« beszélni. Nincs azon röstelni való, ha-kath. lap cikkez egy másik ellen. A belső ellenség mindig veszedelmesebb volt a külsőnél! Brúnó. A munkás standardja. Égetően kell foglalkozni ezzel a kérdéssel, mert a munkás életmódjának színvonala talán nem is eléggé méltányolt módon gyakorol a munkabér nagyságára s evvel a munkás anyagi létének biztosítására, sőt javulására befolyást, és természetesen amit nemtelenség volna számításon kivül hagyni, a munkás standardjának különösen új lelki igények alapján való reform ál ódása, feltörekvése a munkás erkölcsi életére és műveltségére is óriás befolyást gyakorol, ami egyenesen nélkülözhetlen tényezője lesz a munkás probléma megoldásának. Ebbe a kérdésbe tehát, miután ez — mint erről meggyőzni akarom olvasóimat — a munkás kérdés egy újabb megvilágítása közgazdasági és szociális szempontból, üdvös lesz elmélyedni. Szövevényes ez a kérdés is, mint minden szociális és gazdasági kérdés; mikor az ember elé akarja venni vizsgálódás céljából, csak úgy tapad hozzá a többi, arra a tapasztalatra ébred az ember, hogy hínárba jutott, ezer szál kapaszkodik bele s mentül jobban tülekedik, annál inkább belebonyolódik. E kérdést mennél alaposabban kutatja az elmélyedő elme, annál kevésbé tud megállapodni a szövevényessége miatt, ezt is, amazt is meg kellene világítani az embernek, hogy kérdésünk kifejtve kerüljön elé, annál inkább belefonódunk a gazdasági kérdések szálaiba, melyek egymásba ölelkeznek és úgy együtt mintegy szőnyeggé szőve alkotnak harmonikus, organikus egészet. És bármely kérdésével foglalkozzunk a gazdasági életnek: nyilvánvaló, szövevényessége dacára az összefüggés és összhang. Nyilvánvaló, hogy a gazdasági élet: szerves élet. A szerves életnek pedig karaktere, hogy fejlődik a maga természetes útján. Igy van a gazdasági életben is. Ez is szerves, fejlődő, alakuló, törvényszerű élet, melyben a szervek, a gazdasági tényezők szinte ösztönszerűen, de összhangzatosän működnek és egymással vérbeli, szövetbeli összefüggésben állnak, az egyik betegsége a másikat is sorvasztja, az egyik feltétele a másiknak ... A munka és a tőke pl. ok és okozat, egymás feltételei. Ebben a szerves világban kiemelkedő fontossága van a munkának. Ez az erőt, a vérbeli — Ez a jeles férfiú, bármily sok érdeme légyen is, már elvette életében a sok jót és azt holta napjáig élvezni fogja. Ez a másik azonban — és az aszkétát rántotta a püspök elé — eddig csak a munkát és nélkülözést ismerte. Nem volna-e tehát okosabb dolog a fokozatos előléptetés helyett őt ültetni a megürült kanonoki stallumba ? ! A kegyelmes úr másnap közölte álmát titkárával s hozzátette: — Biz' annak az Ábrahámnak igaza volt. Legyen tehát az ő akarata szerint! A titkár pedig hirtelen lehajolt és megcsókolta a püspök kezét, és pedig nem ex offo, mint eddig szokta, hanem ex corde, amint az igazságos püspök megérdemlé. Dr. Palánk. áramlatot szolgáltató szerv. Munka nélkül nincs élet, vérvesztés, izomsorvadás van és ezáltal pusztulás. A munka a természet mellett első fontosságú termelési tényező, hiszen munka nélkül tőke se nem keletkezhet, se nem érvényesülhet. A munka közvetítője a munkás, egy-egy izomrost, mely erejét a tőkének bocsíijtja rendelkezésére. Most nem azt akarom vitatni, vájjon igazságos viszonyban állnak-e egymáshoz tőke és munka. Ezt máskor. Most csak azt, vájjon a munkás — a már világszerte elismert nem méltányos, sőt nyomorúságos, kegyetlen helyzetén — az önerejéből, főként standardjának emelésével miként, vájjon mennyiben sikeresen változtathat? A standard: az életmód színvonala. Az életmód : az ember szellemi és testi szükségleteinek száma és foka és ezek kiegészítése szerint emelkedik, vagy sülyed. A standard emelkedésén fordul meg már most a súlyos eredmény: a munkás emelkedése becsülésben és a munkabér emelkedése. A munkás életmódjának szinvonalat tehát emelni kell. Ezt főleg a munkás szellemi szükségleteinek, lelki igényeinek, és ami bizonyára ezt elősegíteni fogja, anyagi szükségleteinek gyarapításával is be fog következni. Súlyt azért kell az anyagi szükségletek emelésére is fektetni, mert a munkabér növekedésére kiváltkép ez lesz hatással, ami egy kis bepillantás után könnyen érthető. Igaz, hogy a munkabér fokának a munkás szükségletei nem egyedül meghatározó tényezője, itt számottevő a munkatermek értéke, a gépek befolyása, mely egyrészt abban nyilvánul, hogy a munkabér magasabban aligha lesz kialkudható, mint amekkora árban a gép dolgozik, másrészt, hogy a gép következtében a felaprózott munkához nők és gyermekek is mint olcsó munkaerők, igen csökkentve a munkabért, beözönlöttek, és tekintettel kell lenni a kereslet és kínálatra is munkaerő dolgában, ha a munkabért különösen mint egy szolgáltatás árát, szóval mint árt veszszük figyelembe éppen az ártörvény alapján. A munkás szükségletei, éppen mivel a munkás emberi mivoltával számolni kell, mivel ez a körülmény fogja az ártörvénytől más elbírálás, sőt eltérések elé hozni a munkabérek alakulását, a legfőbb tényezője a munkabér nagyságának. És vizsgáljuk most -amennyire lehet, mintegy kisajátítva a munkabér tényezői közül ezt a legfontosabbnak felismertet : a munkás standardját. Mondottam, ennek ármeghatározó ereje van : a munka árának, a munkabérnek meghatározására. Rögtön megvilágítja ezt egy-két konkrét eset. Egy vidéki gyárban pl. szemtanuja voltam a következőknek : a munkáslétszám emelése céljából kértek különféle helyről ajánlatot, erre magyar munkások magasabb munkabért követeltek, mint tót munkások. Természetesen utóbbiakat alkalmazták. A magyar munkás fölötte áll a tótnak életmódja, szükségletei szinvonalat tekintve, tehát ezek kielégítéséhez többet kell kérnie a tót munkásnál, ki annyira igénytelen. És van itt még egy következtetés, ha a versenytől eltekintve a tót munkás nem kínálkozik, vagy ha áll a föltétel, hogy a tót munkás standardja egyezik a magyaréval, úgy világos, hogy a magyar munkás követelése szerint alakul a munkabér. Látni ebből is a standard befolyását. Ameddig van igénytelenebb munkás, és tekintettel ezek érvényesülésének természeti s gazdasági korlátaira, úgy a munkabér ezek életszükségletei szerint fog igazodni. Ebből pedig az következik, hogy — különösen ha tömeges a munka kínálata, mint manapság —- a munkások legnagyobb részének kevesebb munkabérrel kell megelégednie, mint amennyit életszükségleteinek és igényeinek kielégithetése alapján ő megállapított minimum gyanánt. Mit kell tehát tennie? Le kell szállítani a standardját, lemondania kell igényekről, mik eddig vagy életszükségletét képezték, vagy csontos szo-. kásává váltak. Ez pedig rázkodások, vagy az ember lelki s testi erejének bénulása, kedélyének tompulása nélkül szinte lehetetlen. Legtöbbször züllését eredményezi ez az illetőknek. Egy esetben volna lehető ennek elkerülése: intenzív vallásosság esetében. Ez igazságokat a jelenkor eseményei, azt hiszem, eléggé megvilágítják. A standard folytonos emelése a természet törvényének megfelelő. Ig'az, hogy itt óvatosnak kell lenni és nem szabad elfelejteni, hogy nem annyira a testi szükségletek, mint inkább a lelki, szellemi szükségletek növelése fog a helyes fejlődéshez vezetni. Az érzéki s élvezeti igények túlhajtása ismét dekadenciához vezet. A fizikai igények gyarapodására nézve körülbelül a számtani, a szellemi igényekre nézve a mértani arányt lehetne mint mértéket felállítani. Ez lesz a természetes fejlődés. Már most mindebből szépen kiviláglik, hogy a társadalomra nézve az ilyen természetes fejlődést követő és ennek folytán harmonikus egyén lesz nagyobb haszonnal olyannál, kinél visszafejlődés, zökkenések bénitólag hatnak a testre és lélekre egyaránt. Egészséges, harmonikus, derült emberek bizonyosan nagy értéket képviselnek munkaerő, munkaambició, munkateljesítés szempontjából is. Ilyen munkásokra kell a tőkének szert tennie, hogy intenzív eredményt érjen el. Igaz, hogy a tőke ridegen okoskodik, a tőke nem mélyed el és nem filozofál, a tőke a gazdaságosság elvéből kiindulva keresi a legolcsóbb munkaerőt. Ezt utóvégre tőle rossz néven nem is lehet venni. A tőke, mint minden gazdasági tényező, szinte öntudatlanul működik közre a nagy gazdasági folyamatban, ő tőle nem lehet tehát filozofálást várni, ő működik a törvényei szerint. A törvénye pedig: a lehető legkisebb áldozattal a legjobb gyümölcsözést elérni. Mikor tehát a munkás problémával állunk szemben és annak előbbrevitelét a megoldás felé keressük: akkor mindenesetre evvel a körülménnyel számolnunk kell, a tőkére nem szabad támaszkodnunk, a tőkétől nem lehet a megoldás kezdeményezését várni. Evvel nem mondtam, hogy a megoldáshoz a tőke hozzáhajlása egyáltalán nem szükséges, csak, hogy minket tőle függővé tenni, mindent tőle kierőszakolni nem lehet. A munkának kell kezdeményezni, a munkásoknak kell szervezkedni. A közvéleményt kell foglalkoztatni a munkás problémával és közvéleményt kell kovácsolni a munkás kérdések dolgában. És most itt vagyok, ahová egy kis elmélyedés után önmagától terelődik a gondolkozás, itt vagyok, hogy ennek a munkás szervezkedésnek praktikus formáját vitassam, azaz vitatni való már az én fejtegetésem után nincs is, mert itt vagyok az eredménynél, mert amiket fölvetettem, abból következik egyedül a keresztény szocializmus alapján való munkásszervezkedésnek helyessége különösen a szociáldemokráciával szemben. A láncszemet is bekapcsolom, mely e következtetést az előbbiekhez fűzi. A munkás kérdés megoldásában, mely a jobb anyagi helyzet, a munka nélkülözhetlenségének és termelő erejének eredményesebb méltánylása, a" munkás társadalmi megbecsülésében domborodik ki, mint bizonyítottam, a munkás standardjának emelése fog mint egyike a leghatályosabb tényezőként szerepelni. És azért hivtam erre különösen fel a figyelmet, mivel a munkásoknak akkor, mikor problémájuk megoldása céljából szervezkednek s ezáltal a kezdeményező lépést megteszik — miután pedig erre az útra, mint szintén kimutattam, a tőke elfajulása s egyúttal hajthatlansága folytán csakugyan nekik kell lépniök — mást forradalom nélkül meg nem valósithatnak, sőt mással, talán a tőke megfenyegetésével, döngetésével célt nem is érnének el, ami természetes is, mert egy csapással, erőszakkal ilyen nagy méretű kérdést megoldani nem lehet, csak kellő természetes folyású megérleltetéssel. A munkás szervezkedésnek tehát két dologra kell főleg kiterjeszkedni: arra, hogy a munkások életmódjának szinvonalat, lelki, szellemi igényeiket emelje és arra, hogy ez a folyamat elárassza az egész munkásyilágot, hogy a szervezkedés általános legyen. És kérdem, vájjon nem egyedül a keresztény szellem forrásából merítve lehet ezt, a józan gondolkodás után egyedül célravezetőnek felösmert folyamatot megindítani. Hiszen mikor arról van szó, hogy az élet szinvonalat emeljük, hogy kiapadhatlan lelki igényeket támasszunk, hogy nemességet, műveltséget, harmóniát teremtsünk, hogy ne gyűlölettel, hanem békés, áldásos, örömteli eszközökkel munkálkodjunk Sirolin 9 '^S^iS^L*^-. tüdőbetegségeknél, légzőszervek hurutos bajainál, 3£ idült bronchitis, szamárhurut taí lábbadozóknál influenza után -3=== j -= ajánltatik. —— - • — ~— Emeli az étvágyat és a testsúlyt, eltávolítja a köhögést és a köpetet és megszünteti az éjjeli izzadást. — Kellemes szaga és jó ize miatt a gyermekek is szeretik. — A gyógyszertárakban üvegenkint 4 koronáért kapható. — Figyeljünk, hogy minden üveg alanti céggel legyen ellátva: F. HOFFMANN-La ROCHE & Co. vegyészeti gyár BASEL (Svájc).