ESZTERGOM IX. évfolyam 1904

1904-09-11 / 37. szám

valamely cél elérésében, ugy lehet más forrásból, mint a Krisztus véréből, lelkéből, szelleméből meríteni ? És kérdem, mikor a munkás önérzetének tudatára ébredve, keserűséggel látja elnyomott társadalmi helyzetét, kevésre becsültetését, vájjon tudra-e mással, mint egyéni belső értékének emelésével, Krisztusban való megnemesbülésével a kellő súlyát a társadalomban elösmertetni ? Sőt ez lesz a legkönnyebb módja a tőke hajlitásának is a munkás érdekében, mert a tőke a munkás általános fellépésére szellemi igények tekintetében engedékenyebb lesz, miután a tőkés megbecsülése s evvel méltányossága is a munkások iránt növekedni fog. És végeredményben e folyamat, mely a keresztény-szocializmusban jegecedik ki, a praxisban a társadalom hasznát és nívóját is emeli, miután az egész értéke az egyes értékén épül fel. Kriegs-Au Emil. Vasárnapi levél. — .Segítség, a melyben kevés a köszönet. — Alig tudnám megmondani, hogy hol történt, Rátóton-e vagy Geszten, de úgy esett, hogy az a bizonyos egyszeri ember négy zsák búzát vitt őrölni. A négy zsák buza fel vala vetve a rozoga kocsira s hegyébe ült az ember pipával szájában, irgalmatlanul puhítván a kocsinak elejébe fogott nagyon sovány és erőtelen szamárkát. Mig a lejtőn ment a kocsi, addig az csak előbbre vagy inkább lejebb lökdöste súlyával a szomoruságos párát, de amint a szélmalom dombjához közelebb jövenek : a kocsi, szamár és kocsisa biz ott megrekedtek egy kátyúban. A gazda most jobbik feléről a balsó fogaira kapta a makra szárát, az ostornyelet megfordította és gyorsabb tempóban ütlegelte a csacsit, — de hát hiába: csak nem jutottak előbbre. A csacsika türelmes állat volt, de kijött a sodrából s következetesen kirúgott a hámból is, még pedig olyforma magasan, hogy a pipát is kiverte gazdája fogai közül. A pipa sok darabban repült a magasba, ezernyi fényes csillagot képezve a gazda szeme előtt. No de ez már több volt a soknál és alkalmas arra, hogy az úgynevezett »egyszeri emberc dühbe guruljon és kivegye a szekér egyik lőcsét, mellyel aztán nem a kocsi oldalát, hanem a csacsit támogatta. A szamárka kínjában nagyot rántott a szekéren s aztán egy mélyebb kátyúba zökkentette. A gazda most gondolkozni kezdett és hosszas fejtörés után arra a feltevésre jött, hogy talán nem bírja el a kis csacsi a nagy terhet. Nosza felült hát újból a kocsira és nyakába vett egy zsákot : igy ni, most csak három zsák van a kocsin, mert igaz ugyan, hogy ő is a kocsin van, de az egyik zsákot már ő vette fel. A legnagyobb lőcsölésre sem ment azonban a szamárka. Már épen le akart szállni a jó ember, mikor három atyafi jött oda az ő fajtájából. Meg is szólította őket: — Hova megynek kendtek ? — A malomhol tartanánk, — mond vissza az egyik. — Osztán csak gyalogosan ? — Hát. — No hát ne gyalogoljanak kendtek, hanem üljenek fel ide, oszt segítsenek nekem, legalább kocsin mennek. Az atyafiak összenéztek : — Az ám, no hát üljünk föl. Föl is másztak a kocsira és mindegyik egy zsákot vetve nyakába, ráültek a kocsi oldalára. No most — gondolta a gazda, már egy zsák sincs a kocsin, hát csak bírja a csacsi. De biz az nem bírta. — Miért nem megy a csacsi ? — kérdi a három felült ember. — Miért ? — felel a gazda — mert csökönyös a bestia. Eddig négy zsák volt a kocsin és elhúzta, most négyünk viszi a terűt, még sem megy. És ezzel aztán akkorát vágott a csacsi lapockájára, hogy a lőcs is, meg a lapocka is eltörött. A kis szamár most lefeküdt s ha beszélni tudott volna, nyilván azt mondja vala : hogy most már akkor se menne előre, ha orosz hadvezérnek nevezik ki. Mérgesek lőnek erre mind a négyen az egyszeriek s a zsákokat a kocsira dobálva, kivették a kocsi többi lőcsét és úgy biztatták a csacsit. Az pedig most már még úgy se ment, hanem a pára, az igen : kiment a meglőcsölt bőrből. Mit volt mit tenni az egyszerieknek : vállon vitték a zsákokat. Nem állok jót hogy ez megtörtént, de, mégis csak úgy ment hire ennek is mint a többi ilyen mesének, melyekhez hasonlatot talált már sokat a magyar. És én is találok ehhez vágó történetet, mikor szegény Esztergom tapsol, hogy segítséget kapott Tisza Pistától. Mert hát itt is nagy a teher, nagy a szükség, nagy lesz az inség, tehát a kormány segitségére jön a városnak. A Kis-Duna rendezésére előirányzott 550,000 koronából a jövő esztendőben kiutal 45,000 koronát, de megköveteli, hogy 600.000 koronás csatornázást létesítsen a maga erejéből, mert a szennyvizeknek nem szabad a Kis-Dunába folyníok. Ebből következik természetesen, hogy a 600,000 koronás csatornázásnak legalább is egyidejűleg kell megtörténnie az 550,000 koronás mederszabályozási munkálatokkal. Hm, hm! ilyen segítségnek igazán csak az egyszeri emberek örülhetnek. A mennyivel könnyítene Esztergom Ínséges viszonyain az 550,000 koronás állami közmunka, kétszer annyira megnyomorítja a 600,000 koronás teher. No de csendesen a zúgolódással, mert hát a megyebeli gazdák 100,000 koronás kölcsönt kapnak tenyészállatok beszerzésére. Ez is olyan segítség azonban, miben kevés megköszönni való van, ha megértjük, hogy most senki sem akarja szaporítani a marha állományát, mert se takarmány nincs, se kilátás a jövőre. A gazda túlad az állatján, mert a szegény párának kevesebb az abrakja mint a gazdának a sütni való termése és, — hopp! — itt van Tisza Pista gróf mentő eszméje : tenyészállatokat szereztet be . . . Bizony az ilyen segítségeknek nem igen lehet örülni. A gazdának sütni valót adjon Tisza gróf, ha rendelkezik vele; (?) aztán abrakot az éhen ténfergő állatállománynak, nem pedig több állatot a kevés takarmányhoz : azután pedig ha segíteni akar, hát ne rakjon a városra még több terhet, szóval ne üljön a követeléseivel még a szekérre, vagy ha már felül, hát adjon a kocsi elé még egy igavonót. — Párkány! Párkány! Nem mozdul a Párkány. Nem akar egyesülni s azt mondja, hogy ő nem áll a mi szekerünk rúdja mellé. Ipse. HIREK. Dalok. (Heine után). I. Hol szűnik meg fáradalmam, Hol lesz az a sírhalom? Tölgyek alatt bús vadonban? Pálma alatt nyughatom ? Talán távol idegenben Idegen kéz temet el . . ? Ahol fövényt hány a tenger, Ott lesz az én nyughelyem? . . Mindegy nékem, ottan is csak Az a kék ég lesz fedél; Ott is ragyog rám a csillag Enyhe nyárnak éjeién! II. Száll szelíden érzetem: Ének csendülése. Szállj tavaszdal édesen Szét a messzeségbe. S ahol látsz egy kis lakot Virágok körében, Szívd az édes illatot S mond, hogy áldva légyen I Ford.: Romanek Kálmán. Városi közgyűlés. Esztergom szab. kir. város képviselőtestülete f. hó 7-én közgyűlést tartott a vármegyeház tanácstermében. Az elnöklő polgármester első sorban fájdalmas részvéttel említette fel, hogy a városnak évtizedeken keresztül állandó nagy adófizetője s virilis jogot gyakorló polgárnője: özv. Bischitzky Jánosné elhalálozott, tehát helyébe a legközelebbi póttag hívandó be. Jelentette továbbá, hogy Komárom vármegye és város törvényhatóságai Sárközy Aurél főispán 10 éves szolgálati jubileumának okt. hó 1 i-iki megünneplésére Esztergom várost is meghívták. A meghívás folytán indítványozza, hogy a szomszéd város meghívása köszönettel tudomásul vétessék és Esztergom szab. kir. város közönségének képviseletében a polgármester, főügyész, továbbá Frey Ferenc orszgy. képviselő küldessenek ki. A közgyűlés napirendjének folyamán a belügyminiszternek egy válasza tárgyaltatott. Ugyanis egy concret esetből folyólag kérdést intézett a város tanácsa a miniszterhez, hogy a felsőbb hatóságok által elrendelt fegyelmi ügyekben hozott határozatok ellen van-e a képviselő testületnek fellebbezési joga ? A belügyminiszter azt válaszolta, hogy habár az 1886: XXII. t.-c. a képviselőtestületnek ily esetekben fellebbezési jogot nem biztosit, mégis, arra való tekintettel, hogy a város közönsége a tisztviselők első felettes hatósága és alkalmazója, mint ilyen felebbezési jogosult, mert a saját érdekeit nem egy esetben csakis eképen óvhatja meg s jogainak törvényes védelméhez alkalmat kell nyújtania. A tüzrendészeti szabályrendelet azon részében, mely szerint a fogattal bírók magukat azon kötelezettség alul, hogy a tüzekhez kivonuljanak, készpénzzel évről-évre megválthatják, a képviselőtestület módosította és az idevonatkozó határozatot jóváhagyás végett felterjesztette. A belügyminiszter a szabályrendeletet teljesen uj leírás és a megváltoztatott pont befoglalása végett viszszaadta. A közgyűlés a pótlást elrendelvén, a szabályrendelet most újból fel fog terjesztetni. — A vásárrendészeti szabályrendeletre nézve a kereskedelemügyi miniszter azon észrevételt tette, hogy ha az országos vásárokat idegen iparosok is látogatják, ez szabályrendeletileg kijelentendő. A képviselőtestület felterjesztésben tudatta a miniszterrel, hogy ilyen szabályrendeletet alkotni nem kíván, mert kívánatosnak tartja, hogy az esztergomi országos vásárokat csakis az esztergomi iparosok látogathassák. — Amikor a képviselőtestület elhatározta, hogy a kispiaci sarokbolt szolgalmi jogát Bruckner Albertnek eladja, a szerződés megkötésével a tanácsot bizta meg. A belügyminiszter a szerződést visszaadta s elrendelte, hogy azt a közgyűlés tárgyalja és záradékolja. Ez megtörténvén, a szerződés most újból fel terjesztetik. —• Dr. Haug Lambert halálával végrehajtandó volt a szervezési szabályrendeletnek azon rendelkezése, hogy a 3 orvosi kerületből kettőt kell alakítani. Az idevonatkozó tanácsi jelentést a közgyűlés tudomásul vette s a két uj kerületet ugy alkotta meg, hogy a régi belváros fogja képezni az I. és Szenttamás, Viziváros s Szentgyörgymező a II. kerületet. Az I. kerületet dr. Áldori Mór tanácsorvos, a H-at dr.Berényi Gyula látja el. A város tőkéit a képviselőtestület által megjelelt pénzintézetekben előre megszabott arány szerint kell elhelyezni. A tanács javaslata folytán a közpénzek most óo°/o-ig a takarékban, 30

0

/o-ig az iparbankban és 10%-ig a hitelbankban fognak elhelyeztetni. — A fegyelmi ügyek során bejelentetett, hogy a vármegye alispánja Dóczy Antal városi pénztárnokot a számvevő korából szíirmazó ismeretes gazolin ügyben hivatali hanyagság és rendetlen kezelés miatt fegyelmi uton 200 korona pénzbüntetésre ítélte és 1178 kor. kár és költség megtérítésére kötelezte. Ugyancsak bejelentetett, hogy az alispán Székely Henrik városi állatorvost ragadós állatbetegség eltitkolásának gyanúja miatt állásától felfüggesztette. Mindkét jelentést tudomásul vették. — Ózv. dr. Haugh Lambertné részére a jogügyi bizottság javaslata alapján 500 kor. évi nyugdijat és Margit leányának 18 éves kora betöltéséig nevelési pótlékot állapított meg a képviselőtestület s egyúttal utasította a jogügyi bizottságot, hogy azoknak ma-