ESZTERGOM IX. évfolyam 1904

1904-08-20 / 34. szám

a keresztény igazságok, a keresztény szeretet s boldogság erejének, milyen tisztánlátásával a keresztény világfelfogásnak, a keresztény életbölcseletnek mehettek a küzdelembe: a Krisztus sugaraival minden szivet fölkeresni, melengetni, lángralobbantani. S mégis győztek! Barbár népeket s művelt pogányokat hódítottak meg Krisztusnak. A sötét tudatlanságba és gonosz tudásba egyaránt az igaz világosságot, a meleg világosságot árasztották özönével, győzedelmesen. Krisztus erejének győzelmével. Csodás idők, csodás jelenségek voltak: reális idők, reális jelenségek. Mikénthogy a keresztény szellemmel telitett élet, keresztény elvek uralkodása a praxisban : realizmus. Krisztus teremtette meg a valódi életet, az ő követése, az ő szelleme: reális emberi élet. Ez az élet legyen az ideál, ezt az ideált kell realizmusba leszűrni. Ezt cselekedték az apostolok, a szentek. Erre csak valóban színtiszta, krisztusi alázattal s szeretettel áthatott lélek képes. Ezt kell cselekednie minden papnak. Reális élet alatt én igaz, valódi emberéletet értek, valódit, nem elferditettet. Milyen a valódi emberélet ? Ugy-e a puszta ész is diktálja, hogy valami harmónia, valami kibékítő vezérgondolat, valami céltudatosság jellemezze a valódi emberéletet? Lehet-e elképzelni egyáltalán életet valamely tápláló, fentartó, magas gondolat nélkül ? A valódi élet, a reális élet tehát csak olyan világfelfogáson, olyan életbölcseleten, olyan elveken alakulhat ki, melyek e harmóniát, e szellemi táplálékot, ez éltető öntudatot tartalmazzák. Ez pedig a Krisztus életbölcselete, a Krisztus szelleme, a Krisztus vallása. Krisztus alakította ki önmagában a legvalódibb, a legreálisabb emberéletet. Reálizmus csak az ő nyomán fejlődhetik, reális idők tehát csak azok, melyek az ő szellemében születnek. A krisztusi hősiesség, a krisztusi boldogság, a krisztusi édes öntudata az élet végtelen szépségének, kincsének, gyönyörének; a krisztusi erények melegsége, üdvözitő ereje, a krisztusi szelid türelem, béke, alázatosság, a krisztusi lelkes munkásság : ezek a valódi élet forrásai, enélkül nem lehet reális élet, enélkül sülyedés van, az emberélet eltorzulása, meghasonlása van, pesszimizmus, sötétség van, gyűlölet,

t önzés van, bűn, mocsár, halál, elkárhozás van. Es ez van a jelen korszakban, és ezt mondják elbizakodottan reálizmusnak. A mocsár nekik reálizmus. Nagy az eltorzulás a valódi emberélettől. Ez alól kevesen tudnak kibontakozni, ez érezteti mindenütt hatását, ez kiterjed, átragad társadalmakra, generációkra, ebből származik a sok előítélet, a sok betegség a társadalmakban. Ebben van a felderítése ama laza, hideg kontaktusnak, mely a falu viszonyát lelkészével gyakran jellemzi, mely lehetetlenné tesz pozitív munkát, melynek nyomában tespedés áll be. mely a gyűlölködés sötét felhőivel vonja be a falu lelki életének láthatárát, mely a krisztusi tüzet elhamvasztja, a krisztusi áramlatokat, sugarakat ellankasztja a szivekben és mely a falu anyagi s erkölcsi virágzásának is útját állja. Fájó szivvel láttam az ellenmondást, mely gyakran megnyilvánul a pap s a falu viszonyában. A szószéken keresztény testvérekhez, a világban pedig mindenhez, csak nem testvérhez beszél a pap. Hirdeti a keresztény elveket, de nincs a vérében, a praxisában. A tekintély megkovácsolása: ez az ő fő törekvése. A mindenekfölötti tekintély, melyre manapság mindent építeni akarnak, mely a realizmusnak legnagyobb megrontója, mely a legkiáltóbb visszásságok, igazságtalanságok, bűnök, szerencsétlenségek szülő anyja, sok falusi papnak is betegsége. Sok ember nem veszi észre, hogy mikor tekintélyét erőlteti, ép tekintélyét játsza el, mert félelémből meghunyászkodnak talán az emberek jelenlétében, de szivök mélyén semmire, vagy nem sokra becsülik. Külső tekintély pedig mit ér? Tekintélyt nem lehet összekovácsolni, azt ép azáltal éri el az ember, ha nem épit rajta, ha soha azon nem nyargal, ha soha e viszketeg nem bántja. Krisztusi alázat, szerénység, szeretet hathatósabb eszközök minden külső erőszaknál. Krisztusi szeretet, szerénység, alázat legyen a falusi pap fegyvere is, akkor belső tekintélye lesz minden szívben, akkor győzelemre fogja vinni nagy tanítómestere szellemét, hitét, parancsolatjait, akkor csodás kontaktus fog fejlődni közte s nyája közt, akkor e kontaktus révén megindul a termelés gazdag folyamata minden irányban, akkor érvényesülhet a papi hivatás, a falusi pap feladata a maga teljességében, a maga zavartalanságában, a maga erejében, a maga csodás hatásában. A magyar nép föllendülésének, a keresztény öntudat emelkedésének szellemi tényezője e reális kontaktuson alapszik és ugyancsak ebből fakad az anyagi jólét hatalmas tényezője is. Ennek a megalkotása is a paptól függ. A szorosan vett lelkészi feladatból kijegecedik annak szüksége, hogy a pap érdeklődjék, befolyást gyakoroljon a nép anyagi helyzetére is. Ha a munka az erények közé tartozik, úgy a lelkésznek kötelessége erre híveit nemcsak buzdítani, hanem magasabb intelligenciája, látóköre, tudása révén a munkaügyet az egyes munkaágak szerint fel is karolni. Itt lép elő a falu papja, lelkipásztori lelkiismerete sugalmára, a nyájőrző aggodalmával és szeretetével mint szociálpolitikus, mint közgazdász. Igy látjuk a papnak hivatását falun kidomborodni : a szorosan vett lelkészi, a pedagógiai és a szociális feladatban. A mi városban megoszlik, falun egy kézben kell lennie, erős, jóságos kézben. E hármas megnyilvánulás a pap hivatásának tökéletes betöltése falun; ezek akármelyikének elhanyagolása se nem méltó egy emberhez, kiről leginkább feltételezhető, hogy Krisztus tüze lobog lelkében, szelleme sugározza át értelmét, serkenti akaraterejét, sem pedig a lelkipásztorra bizott nyáj lelki üdvét és anyagi helyzetét előmozdítani nem fogja. Mindent meg kell ragadnia a falusi papnak erős kézzel, nemes ambícióval, amilyen nemes bajai után a mennyei országban örök koronával díszítsen. Kelt Rómában, április VI. kalendárjában, a XIII. indikcióban {azaz 1000. év március 27-én). 77. Szilveszter pápa. A magyar szent korona adományozásáról II. Szilveszter pápa levelén kivül az egykorú történetírás tanúskodik. E kor egyik legkitűnőbb történetírójának, Thlemár merseburgí püspöknek följegyzései is szólnak róla. A koronát II. Szilveszter levelével együtt Asztrik pannonhalmi apát hozta Rómából István királynak s ugyancsak ő volt az, aki Esztergomban, már mint érsek 1000. évi, augusztus 15-én megkoronázta vele István királyt. Asztrik, vagy Anasztáz (eredeti néven Radla) Németországban született, s mint Albert prágai püspök barátja és mestere vele együtt került Magyarországra, ahol 986 körül a pannonhalmi apátság alapját megvetve, annak első apátja lőn. Később, valószínűleg 998-ban István király esztergomi érsekké nevezte ki Asztrikot, s követül a pápához Rómába küldte. Asztrik a koronával visszatérvén Rómából, apostoli munkát végzett a pogány magyarok megtérítése körül. Az idők folyamán Szent István a pápától kapott koronája lényeges változáson ment át. A szakavatott vizsgáló ugyanis első tekintetre észreveheti, hogy a magyar szent korona mai alakjában két különböző részből áll. Mig a korona felsőbb részén a félkörben hajlított pántok régibb és fejletlenebb ötvösművészetre vallanak, addig az alsó, továbbá a felső pántokhoz forrasztott része tökéletes művészetet mutat. A koronának ezt a részét VII. Dukas Mihály bizánci császár ajándékozta I. Gejza magyar királynak lovagias szolgálatai viszonzásául. Hogy a két koronát mikor illesztették együvé, ennek semmi nyoma a krónikások följegyzéseíben. ambíciót csak az Üdvözitő példájából, szeretetéből, megváltásából lehet meríteni. Áldozatos és invencióval teli munkát kell végeznie; hódítania kell és megőriznie, átalakítania és felvirágoztatnia embereket és azok lelki világát; ki kell. építenie saját szivének szeretetében, vigaszának melegében, lelkesedésének feltörő lángjában, erényeinek üde tisztaságában, munkásságának áldásosságában a Jézus Krisztus anyaszentegyházát. Ne maradjon az egy, a szószékről hallott elvont fogalom : váljék valósággá a lelkész odaadó szeretetében, a Jézus Krisztus megváltó munkájának közvetítésében. Amit a hivő a szószékről az anyaszentegyház anyai szeretetéről, édes hűségéről, jóságos vigasztalásáról, segítségéről hall: az testté és vérré váljék a lelkész szivében-életében. Kriegs-Au Emil. — A nemzetközi kongresszusok hónapjában vagyunk. Most tartják a nemzetközi szociáldemokraták is évi kongresszusukat s fognak határozni a vallás, társadalmi rend, állam stb. élete vagy halála felett. A századok fejlődése a keresztény államokban már megszüntette a kasztokat s társadalmi egyenlőtlenséget. A szavazat-jogtól eltekintve, mindenkinek egyforma polgári jogai vannak. Csak egy különbség maradt még fenn, mely minden időben' volt és minden időben lesz : a gazdag és a szegény közti különbség. Ezt állítják oda a szocialisták mint a társadalmi bajok okát. El tehát a tulajdonnal, éljen a vagyonközösség! De még többet és nagyobb hévvel szoktak foglalkozni gyűléseiken a vallással, papsággal, mit Vellmar, telivér szocialista képviselő is felpanaszolt a frankfurti gyűlésen: »ha annyi igyekezetet fordítanának a szocialisták a nép valódi bájának megismerésére, amennyit a vallás gyalázására fordítanak, már rég segítve lett volna a nép baján.« Mint mindenütt, ugy e mozgalomban is az élelmes faj szedi le a tejfölt. Künn Herzfeld-ek és Hirsch-ek, nálunk a Morgenstern-ek és Izrael-ek viselik a 4—6000 koronás párttitkári, pénztárnoki állásokat hordári vagy házalói kvalifikációval. Ezek adják a szociáldemokráciának antikeresztényes filoszemita élét. De már a drezdai gyűlésen és nálunk is kezdenek a józanabb elemek méltatlankodni azon, hogy mikép lehetnek »uj próféták« azok, kik maguk is várják még a Messiást, mikép vihet vezérszerepet az »uj állam« megalkotásában az a faj, mely kétezer év óta nem képes államot alkotni. Az állam és egyház karöltve, játszva elháríthatja a vörös tábor által szervezett világfelfordulást ; saját fegyvereikkel verheti meg őket. Az állam a munkásosztály érdekeinek felkarolásával, üdvös szociális reformokkal, az egyház a keresztény munkásegyletek szervezésével. Németországban alig akad már munkanélküliség idején éhező munkás, aggkorában pedig olyan nyugdijat kap, akár egy tisztviselő. Ami jogos követelése van tehát a munkásoknak, azt a társadalom lassanként teljesiti Herzfeldek és Izraelek nélkül is. Vasárnapi levél. — Egy zsidó apostolról. — Mihályi Imre, miután a bajóthi jegyzőség kezelésére bizott adókat elközigazgatta, s ezen »hasznos« működéseért az alispán hivatalából kifegyelmezte, átvitorlázott az Óperenciáson, hogy a magyarok új hazájában, Amerikában boldogítsa honfitársait. A tekintetes úrról egy darabig nem hallottunk semmit, mígnem egyik jól értesült helyi lap azt nem irta, hogy a nagy népboldogító Filadelfiában roppant nyomorral küzd, s egy magyar cselédleánnyal »targyal«, mert leghőbb vágya vissza jönni az elárvult ó hazába. A jó úr ezen hő kívánságára azt hiszem mindenkiben felsóhajtott a honfibú, a bajóthiak pedig az erdőre mentek és lombos ágakat nyesegettek, hogy a dicső Sirolin A legkiválóbb tanárok és or vosoktól mint hathatós szer tüdőbetegségeknél, légzőszervek hurutos bajainál, SE; idült bronchitis, szamárhurut ÍJESS" lábbadozóknál influenza után nősen ajánltatik. Emeli az étvágyat és a testsúlyt, eltávolítja a köhögést és a köpetet és megszünteti az éjjeli izzadást. — Kellemes szaga és jó ize miatt a gyermekek is szeretik. — A gyógyszertárakban üvegenkint 4 koronáért kapható. — Figyeljünk, hogy minden üveg alanti céggel legyen ellátva : F. HOFFMANN-La ROCHE & Co. vegyészeti gyár BASEL (Svájc).