ESZTERGOM IX. évfolyam 1904

1904-08-07 / 32. szám

tönt adtak, és vele a rabélelmezést. Ezt a költséget unta meg Dánia, azért gondolt egyet, hogy a két-három napi rabkosztot felossza tiz-ti zenkét »snitzlire« és egyszerre »talalja fei« az illető deliquensnek, és ő reá bizza aztán, hogy hol »heverje« ki azt; állami »pritsch«-en-e, vagy otthon a divánon ? Hát édes humanizmus prédikátor uraim, ne szörnyűködjetek, ha azt látjátok, hogy Dánia egéről felcsillan ujra a »deres« csillaga és tán Európa belsejébe kezdi irányitani az útját. Ne tegyetek fel fekete szemüveget, hogy ne lássátok; hanem igenis üdvözöljétek őt. Ne féljetek, az a mogyorófa paragrafus hamarább megtanítja azokat, a kiket »illetni« fog, a humanizmusra, mint azok a tengersok jegyzőkönyvek és kihallgatások, a mikre eddig ugyan nem sokat hederítettek azok, a kiknek szóllott. Kinek kell a humanizmusból leckét tartani ? A tisztességes embereknek? nem; hanem azoknak, akik durva, betyáros magukviseletével a tisztességes embereket inzultálják. Dánia a botbüntetést nem a nagy bűnösökre, hanem az aszfaltbetyárokra és falusi duhajok ellen rendelte el. Es itt helyén van a testi fenyíték. Jöjjenek csak ki hozzánk azok a hires humanisták és nézzék, mit kell eltűrni intelligens embereknek a falusi duhajoktól, aztán beszéljenek a humanizmusról, melyet olyan fennen hirdetnek, hogy ma holnap a börtönökben a pokróc takaró helyett selyem paplant kivannak. Hova juttatta az emberiség tisztesebb részét a lumpok, betyárok és duhajok iránt hirdetett humanizmus ? Azt mondják a humanisták: nevelni kell a népet! Szép! Jöjjön az iskolánkba, a templomunkba, nézze a papság és tanítóság szociális működését, és hasonlítsa össze az eredményt, és aztán beszéljen. Ott vannak a kormány atyáskodó és népnevelő törekvéseinek nyomán a népkönyvtárak is. Mi van azokban? No az van ott, amitől jobb nem lesz a nép. A nevelés a bűnt Isten törvénye szándékos áthágásának mondja, — a humanista vallási, lelki szabadságról, felekezetnélküliségről, egyéni szabadságról, sötét középkorról szól, a zsidó szocializmus »üsd az urat« prédikálja, a lapok az iskolásfiút »üsd ^vissza a tanitót«-ra tanítják — ez humanizmus ? És ha ez a fölvilágosodás lángra gyújtja a durvaságot, szabad fékre ereszti a betyárságot, akkor is »humanizmust « fognak prédikálni, ha a dániai biróság kezdésére nálunk is egy »somfabot-fugát« fog elhegedülni egy lábtokon a vármegye vagy bíróság muzsikusa? Megérdemli olyan utcai bűnös, hogy durvasága, betyársága miatt a bíróság öt-hat forumot foglalkoztasson, és végre a falu ^rossza egy-két napra »kialvasra« legyen ítélve ? És ha a tárgyalás közben egy siheder még goromba is a bíróval, ő ezt a humanizmus nevében tegye zsebre ? Nem ! ezen betegségnek legjobb orvossága dr. Dánia receptje! A ki vétett, az szenvedjen ! ne az apa, tán a gyermekek; nem ezek szájától kell elvenni a bírságpénzt, hanem el kell azt számolni a deresen. — Statisztice van bebizonyítva, hogy mióta Anglia is testi fenyítéket használ, az olyan utcai inzultusok, botrányok száma tetemesen apadt. Tessék azt utáncsinálni nálunk és ne adjunk állami ellátást a csirkefogóknak, hanem elégítse ki őket rövid »lejáratú váltóval«, ha a »stompiglin« futása pár napig érezhető és látható lesz is. Tudom vonni fogja ettől magát az ipse inkább, mint a mostani dutyitól. Nem akarom én a pandúr kort felújítani, nem akarom én a »25«-ös fizető rendszert meghonosítani, szóval a régi botozási szisztémát szabadjára ereszteni; de vallom, hogy a törvényeink hiányosak levén, és tul humánusak, a rakoncátlanságot és a betyárságot paragrafusba nem fogták, és erre nincs büntetésünk; és ha valaki az inzultus, vagy sértő és bántalmazó duhajkodás, a felsőbbség iránti durva tiszteletlenség miatt panaszt tesz, azt vagy egy szerény vállvonással • eleresztik, vagy hosszú lére eresztett jegyzőköny vés tárgyalások mártásában eltüntetik a bűnt. Aztán még valami! Ahány szolgabíró, főbíróval beszél az ember, mind a testi büntetésre szavaz, de egynek sincs bátorsága, hogy szembe nézne a bajjal, t. i. a törvények puhaságával provokálna saját szakállára egy »döntvényt« (a deresre) és ha valaki őt »hatalmi visszaéléssel« vádolná, bátran kifejtené a testi büntetés szükségességét — fogadom, hogy el nem ítélnék érette — és aztán »veniat sequens« és igy tovább, míg azt a »nagy tanács« is jóváhagyná. Kérdezzék meg a csendőrséget, hogy mit kell elnyelniük némely falurossza részéről — és neki a keze kötve van, és ha mégis legyint egyet, az egész »csipetke« sajtó húzza a vész(i)harangot ellene, és durvaságról beszéltet, mert hát egy goromba fickót »ötössel« -fizetett ki. Éljen Dánia ! Az igazságügy budgetje apadni fog, ha visszaállítják a testi fenyítéket, és vele a rabkoszton néhány százezer koronát megkímélnek, amennyiben rövid sommás uton elintézik a kisebb ügyeket és ezáltal különösen a mostani ifjúság azon részét, amely a törvény humánus intencióját arra magyarázzák, hogy szabadon lehet gorombáskodni, inzultálni és tiszteletlenkedni. Hiu okoskodás, hogy a testi fenyíték nem felel meg az ember fölényi fogalmának. Hm! hát az akasztófa talán ízléses és finom dolog? és ez még érvényben van. Ehhez képest egy kis »skutika« vagy somfa pálca csak szelídebb, és nem derogál az emberi méltóságnak ; mert a büntetés nem a testet éri, hanem a bűnt sújtja csak. No majd elválik, hogy Dánia igaz uton jár-e ? P. I. Tájékozatlanság. (—a.) Szociális pártot is óhajtanak életbe léptetni a sok mindenféle parlamenti párt mellé. Ez azonban nem a szociáldemokrata volna, hanem épen ennek ellensúlyozása, megakadályozása, főleg a földmívelési téren levő bajok körül. Magyarország majdnem kizárólag földművelő, termelő ország. És ebben a tekintetben igazán szörnyű a nép helyzete. Az 1890. évi népszámlálás szerint 1,600,000 földbirtokos és parasztgazda van; a teljesen vagyontalan szolgák, mezei munkások száma pedig 1,900,000. De az előbbi csoportban levő gazdákat sem lehet jó sorsban levőknek gondolni, mert a statisztikai kimutatások szerint nálunk az ingatlan vagyon már egy milliárddal van megterhelve, mely körülmény évenkint szaporítja a vagyontalanok számát. (1896-ban 15,000 ingatlant árvereztek el.) Százezrével szaporodik tehát folyton a teljesen vagyontalanok száma, kik napszámra szorulnak csak a mezei munkások között. Ennyien nálunk keresetet nem találnak, még ha a gazdasági gépek sem volnának, melyek igen sok emberi erőt fölöslegessé tesznek . . . Ehhez járul az élelmiszerek drágasága, melyet főleg a fogyasztási adók okoznak. Ezeket az adókat leginkább a vagyontalanok erezik. Adózási rendszerünk általános panaszra ad okot. Az ország évi költségvetése ezer millió korona és ennek csak egy ötöde jár az egyenes adóból, a többi mind közvetett adó, mely a megélhetést minden irányban drágítja. A napszámosnak sokba kerül a kenyér, zsír, stb., s azért nagyobb bért követel. A gazdának igy nagy összegbe kerül a munkáltatás, a termelés. A kész termés ismét mindenféle fogyasztási adó alatt áll, úgy, hogy a gazdának tiszta haszna alig van. Ezek a körülmények napról-napra növesztik az elégedetlenséget, mely a legalkalmasabb talaj az izgatásra. A bérharcok mindig sűrűbben jelentkeznek, melyek mély szakítást idéznek elő a munkaadó és munkás között. Mintegy felvont revolverrel állnak szemközt egymással a szívélyes viszony helyett. Ennek az állapotnak a javítására a liberális rendszerben nincs orvosság. Hiszen épen a liberális felfogás zúz szét minden jóindulatot, midőn a létért való küzdelemben határtalan szabadságot hirdet, minden erkölcsi korlátot félrevet és az erősebb jogát helyesli. Ezért a gyöngébbek, kiknek száma túlnyomó nagy, az erősebb tőkével szemben elpusztulnak. A Magyarországban uralkodó liberalizmus teljesen pogány. Tulajdonképeni lényege pedig abban áll, hogy »az államnak ugy kell kormányozni, hogy semmi tekintettel se legyünk valami vallási eszmere«. Az összes jogforrás a parlamenti többség akarata, mely fölött nincs Isten és örök igazság. De mivel az Istenre való tekintet nélkül nincsen jóság és felebaráti szeretet, azért ez a liberalizmus a legridegebb önzéssel dolgozik. Tapasztaltuk valaha, hogy a liberális törvényhozás szeretetet mutatott valaha a szegény nép iránt ? Vasmarokkal, szuronnyal kényszerit a külső rendbe mindenkit, de a lázongás okainak orvoslására nem gondol. Pedig az államot kormányzóknak egyedüli feladata a népek jólétének előmozdítása és hatalmuk arra való, hogy nem csak a külső jogbiztonságot létesítse, de a népesség anyagi és szellemi gyarapodását is előmozdítsa. Példa erre Németország, hol az államkormányzásban keresztény elvek mindig behatóbban érvényesülnek. Ezért ott a felforgató szociáldemokrata párt, dacára óriási számának, folytonosan bukdácsol, mert az elégedetlenség okait a kormány őszinte komolysággal orvosolja. Ebben az áldásos munkában — a vezető á keresztény centrum-párt, mely az államfentartó eszméket hathatósan hirdeti. Nálunk is van ilyen centrum. A néppárt tökéletesen ugyanez, csak a neve más. Épen úgy, mint a nyugat többi más államában a pogány liberalizmussal szemben szervezett pártok mind a centrum mintájára dolgoznak, mert az ellenfél ott is ugyanaz: az istentelen felfogás az államról. Csak a mellékes részletekben van különbség, amint az egyes országok helyi viszonyai azt követelik. Igy állván a dolog, nagy mérvű korlátoltság, vagy makacs rosz akarat kell annak az óhajtozásnak a hangoztatására, hogy alakítsunk keresztény szociális pártot. Hiszen van. A keresztény érzék fogyatékosságára vall ez a gyámoltalan fecsegés. A liberális kormányhatalom és mindazok, a kik ennek kommandója alatt állnak, minden erővel dolgoznak a keresztény néppárt ellen és azt hitelvesztetté tenni igyekszenek. Bennünk azonban legyen az a tiszta tekintet, mely fölülemelkedik az ámitó, hazug frázisokon és lelkiismeretünk szava után induljunk, a megtévesztő tanácsadókra és újságokra pedig ne hallgassunk ! „Kath. itjusági egyesületek szervezése." — Az esztergom-járási r. k. Tanítóegyesület által jutalmazott pályamű. — III. Minthogy az egyesület iránti érdeklődés folytonos ápolása és ébren tartása képezi alapját az egyesületek fönmaradásának és virágzásának, evégből különös gondunk legyen az ifjúság foglalkoztatására és az érdekkeltésre, miután ez egyesületek célja sem lehet más, mint alkalmas és tapintatosan megválasztott munkaprogramm alapján az ifjúságban a kath. összetartozandóság érzetét ápolni és fejleszteni, vagyis más szóval, szórakoztatva nevelni. E keretben elsőrendű feladat: elvonni az ifjúságot a rosszra vezető alkalmaktól, igy különösen a kocsmázástól. E végből a tisztviselők részét képező pap és tanitó felváltva jelenik meg az ifjúság között a kitűzött estéken. Ez kissé terhes feladat ugyan, de a népnevelés magasztos fogalma alá tartozik. Enyhíti e terhet az a körülmény, hogy a földmivelő ifjúság csak néhány hónapra terjedő téli időszakban látogathatja hétköznapokon is a helyiséget, miután kora tavasztól késő őszig a külső Strohn úgymint tüdőbetegségeknél, légzőszervek hurutos bajainál, ' lábbadozóknál influenza után 5> A legkiválóbb tanárok és orvosoktól mint hathatós szer: idült bronchitis, szamárhurut = ajánltatik. —- -= és a testsúlyt, eltávolítja a köhögést és a köpetet és megszünteti az éjjeli miatt a gyermekek is szeretik. — A gyógyszertárakban Emeli az étvágyat izzadást. — Kellemes szaga és jó ize üvegenkint 4 koronáért kapható. — Figyeljünk, hogy minden üveg alanti céggel legyen ellátva : F. HOFFMANN-La ROCHE & Co. vegyészeti gyár BASEL, (Svájc).