ESZTERGOM IX. évfolyam 1904

1904-07-17 / 29. szám

város küldöttsége és Totovics Kálmán a szent Sír-rend lovagja is, ez utóbbi méltó feltűnést keltve festőies pazar egyenruhájával. A vármegye után az ősi város jött, hogy üdvözölje a gyémántmisés áldozárt a nagy ünnep alkalmából. Ez a küldöttség volt a papságén kivül legnépesebb, mert Vimmer Imre polgármester vezetése alatt a városbeli összes testületek, egyletek, ügyvédek, orvosok és magánosok megjelentek a püspök előtt. Az egyesületek sorában ott láttuk a kath. kör tagjait lovag Mattyasóvszky Lajos elnökkel, a kath. legényegyletet, a szentgyörgymezői olvasókört, és még többet. Ott voltak a pénzintézetek tisztviselői, városi tanári kar. Az ipartestület is ezzel a csoporttal jött be. A polgármester és a tanács díszmagyarban jelent meg s mikor a deputáció félkörben felállott, előlépett Vinnner Imre polgármester s elmondotta a város közönségének szivéből fakadó üdvözlő beszédét, mely remeke költői szárnyalású s eddig mindig tapasztalt szónoki erejének. Hiven kifejezte a polgármester azt a nagy hódolatot, mellyel e nemes város közönsége viseltetik az egyház és közügyek nagy munkásaival szemben. De nem csak a város tanácsa, és képviselete nevében beszélt, hanem mindazok óhaját tolmácsolta, kik ezen küldöttséghez csatlakoztak. A jubiláns meghatva a ragaszkodás és elismerés őszinte szívből jött szép kifejezéseitől, szívélyes szavakkal köszönte meg a jóindulatot és arról biztosította a közönséget, hogy ezen alkalommal a város iránt érzett szeretete még jobban megerősödik, mert látja most, úgymond, hogy mily impozáns módon kell ezt a ma megnyilvánult szeretetet viszonozni. Esztergom város küldöttsége után Nagyszombat város róm. kath. hitközsége lépett elé és üdvözlő iratot nyújtott át az ünnepeltnek mint a nagyszombati róm. kath. hitközség megalakitójának és egykori legelső elnökének. A régi kedves emlékek ismét szivére tolultak az ősz főpapnak s könnyezve mondott köszönetet a szép megemlékezésért, mely, úgymond, jól esik az ő szivének. A deputáció minden tagjával kezet fogott s alig engedte el őket, máris szülőföldjének Morva-Szent-Jánosnak küldöttsége állott eléje és Dobsa Mihály esperes-plébános a város nevében szép és szívhez szólló beszéddel üdvözölte Boltizár Józsefet, ki meghatva ölelte keblére a deputációban szintén résztvett testvéröcscsét. Következett most a hölgyek nagy küldöttsége. A szent Erzsébet jótékony nőegylet, az Oltáregyesület hölgytagjai és a helyben működő és irgalmas hivatást betöltő nőiszerzetek tagjai jöttek be Bogisich Mihály v. püspök vezetése alatt. Nagy küldöttség volt ez és szines. Mosolygós szemek örömkönnyeken át nézték a nagy ünneplőt, ki szeretettel csüng minden nemes törekvésen, s mindenben példányképe volt a küldöttségben megjelentek irgalmas erényeinek. Bogisich püspök előre kijelentette, hogy csak röviden fog beszélni s nem óhajtja kifárasztani az ősz püspököt. Szavát be is váltotta, de ezen rövid beszédével is nagyon sokat mondott, mert a nővilág szívedobogását, szeretetét, tiszteletét, őszinte ragaszkodását tolmácsolta. Az ősz püspök, kit csodálatosan nem fárasztott ki a küldöttségek hosszan tartó fogadása, nagyon szívélyesen, mondhatni gavalléros előzékenységgel üdvözölte viszont a küldöttséget és a hölgyek előtt nyiltan meg is köszönte Bogisich püspöknek, hogy gyémántmiséje napján nagyobb örömöt nem is szerezhetett neki, mint hogy ime az esztergomi gyémántokat is bemutatta neki, mert —• úgymond — az irgalmasság és jótékonyság az erények gyémántja. Buzdította a hölgyeket szép és emberszeretettől áthatott nemes törekvéseikben, aztán mindenkivel kezet szorítva pár szót váltott, majd oda fordult a küldöttséggel szintén a teremben levő Hamar Árpád megyei árvaszéki elnökhöz s kezet szorítván vele, tréfásan jegyezte meg: — No lám, a hölgyek közé került. Hamar erre megjegyezte: — Igen, méltóságos uram, zászlótartója vagyok a szent Erzsébet egyesületnek. — Igen, igen — mondotta Boltizár püspök most már komolyan — a zászlót erős karoknak kell tartani. A hölgyek küldöttsége után Janits Imre kir. közjegyző tisztelgett hivatalának vezetőjével a jubiláns előtt, majd a budapesti szent Alajos egyesület hattagú fiú küldöttsége jött a püspök elé s egy bronz szent Alajos szobrocskát nyújtottak át, mint az ő nagy szeretetüknek csekélyke zálogát. Nagy örömmel fogadta a püspök a fiúcskák ezen szép figyelmét s megáldotta őket s külön beszélgetett velük. A küldöttségek sorozata most ki volt merítve, s miután rokonai is eléje járultak, a teljes órát tartott fárasztó fogadások után a nagy nap nagy ünnepeltje a szemináriumból haza hajtatott. A tisztelgések egész ideje alatt a fogadó díszteremben jelenvolt hírlapírókat az ősz püspök többször nagyon szívélyesen és barátságosan szólította meg s igen nagy figyelemben részesítette távoztával is. Az egész nagy ünnepség rendezésének kiváló finoman kidolgozott apró részletei tették lehetővé azt, hogy ezen nap minden tekintetben fényesen sikerült. A rendező bizottság, élén dr. Walter Gyula praelatus-kanonokkal tehát nagy és dicséretes munkát végzett, de munkája legszebb jutalmát nyerte a szép sikerben. A küldöttségek fog-adásánál sokat fáradozott rendezők érdemeit sem hagyhatjuk igazolatlanul, tehát mint olyanokat, kiknek nagy részük volt, hogy az ünnepély kiváló rendben történjék, s oly példás sikert hozzon, eláruljuk, hogy úgy a főszékesegyházban mint a tisztelgéseknél dr. Csárszky István, érseki titkár; Berger Márk, p. káplán, ceremoniárius; dr. Csajka Ernő, theol. tanár; dr. Ztibriczky Aladár, theol. tanár; Kern ényfy Dániel, tanár; Siposs Felix, tanitóképzőintézeti tanár és Haliezky Z. Béla, esztergomvizivárosi s.-lelkész fogadták és kalauzolták a küldöttségeket. (D. G.J Díszebéd. A déli harangszó után megélénkült a Fürdővendéglő környéke. A bibornok-hercegprimás vendégei hosszú sorban vonultak fel a «Fürdo» nagytermébe, a hol három hosszú asztal várta az érkezőket. Félkettőre járt már az idő, midőn mindnyájan elhelyezkedtek. A rendezőségnek itt is akadt dolga, amennyiben meg nem hívottak is foglaltak helyet, nem gondolva meg, hogy igy kiszorítják a meghívottakat az őket jogosan megillető helyből. De azért azok is jutottak ebéólhez, mert nagylelkű háziúrnál hivatlankodtak. Mikor a jubiláns püspök megjelent, lelkes éljenzésben tört ki a 200-nyi vendégsereg és a karzaton megszólalt a zenekar, fokozva a hangulatot a Rákóczy-induló tüzes hangjaival. A menu a következőket tartalmazta : Szárnyas aprólék. Tok és viza tartárral. Vesepecsenye ä la Cardinális. Almás szeletke. Stíriai jércze, kacsa, saláta. Fagylalt. Gyümölcs. Mocca. Kőbányai polg. főzde söre. 1884-es Neszmélyi. 1876-os Hegyaljai. Villányi vörös. Pezsgő. A negyedik fogásnál elhallgatott a zenekar és a jubiláns hangja csendült végig a termen. Amint szokta, lelkesen és tüzesen beszélt arról a benső, szoros kapocsról, mely az egyház fejét édes hazánk királyával mindenkor összefűzte. Szépen fejtette ki a katholikus vallásnak és az igaz hazafiságnak összhangját és lelkesen emelte poharát e két erény, az egyház és haza szeretetének legfőbb képviselőire, a pápára és apostoli királyra. Zúgó éljenzés hangzott fel a szép pohárköszöntő után, hangosan tanúskodván arról, hogy a jelenvoltak szivében élénk visszhangra találtak a jubiláns aranyszavai, mert magasan lobog bennük az egyház és haza szeretetének tüze. Nyomban rá Horváth Béla főispán állt fel szólásra. A betegsége miatt távollevő, de a távolból is Övéiről atyai szeretettel gondoskodó bibornok-hercegprimásról emlékezett meg meleg szavakkal a főispán. Szavait, miként a jubilánséit is, állva hallgatta a diszes vendégkoszorá és lelkesen megéljenezte. A lelkes hangulat s a túlhangos jókedv ismét hallgatásra vált, midőn Skarda József, sasvári prépost-plébános emelkedett fel helyéről, hogy szívből fakadt s szívhez szóló lelkes szavaival felköszöntse a jubiláns főpapot: Ünnepel, örvend ma magyar Sionunk. Bíboros kegyelmes főpásztorunk, a méltóságos főkáptalan, a főmegyei papság és hivei együttesen borulnak le a mai napon a jóságos Isten előtt, hálát adva Gondviselésének, hogy a főegyházmegye általános helynökét,, főtisztelendő Boltizár József fölszentelt püspök Úr O Méltóságát azon ritka kegyelemben részesité, miszerint a legfelségesebb mennyei Úrnak gyémánt szent miséjét ifjú erőben bemutathatta. Nem az ékesszólás magasan szárnyaló szavaival, hanem jubiláns főpapunknak szeretettől lángoló, atyai nagy szive által bátorítva akarom a fiúi tisztelet és hálás szeretet egyszerű nyelvével az egész egyházmegye érzelmeit tolmácsolni; mert: nagy az ő Krisztusi szelleme, nagy az ő apostoli szive. Erre biztosan következtethetünk,ha szemléljük ama r kegyelmek bőségét, mellyel O Méltóságát az Ég elárasztotta; ha csodáljuk kitűnő erényeit, melyeket hősiesen és állandóan gyakorol; ha tekintjük magas hivatását, melyet oly példásan és áldásosán betölt; ha látjuk a rajongó szeretet nagyságát, mellyel Öt minden szív környezi. Az ő nyájas főpásztori szava és fényes példája magával ragadja ellenállhatlanul az öszszes papságot, hogy példáján buzdulva szolgáljon az Úr Istennek, mert ez a legigazságosabb, legbecsületesebb, legédesebb, leghasznosabb, sőt legfőbb feladata a papi életnek. Az eucharisztikus Jézust élő hittel, imádó szeretete, a szeplőtelen Szűzanya, melynek jubileumába gyémántos miséje esett, íiiúlag szerető tisztelete; a tévmentes pápához, Krisztus földi helytartójához való engedelmes ragaszkodása, melyek által az igazi, teljes, erős és élő egyesülés az Úr Jézussal létesül, fenmarad és bebizonyul, O Méltóságában világító pharosként tündökölnek és irtainkat a mennyei kikötő felé irányítják. S azért a főmegyei papság nevében üdvözlöm Méltóságodat, mint nekünk az égből küldött rendkivüli csillagot, mely boldogitó fényt áraszt, útjában áldást hint, a lelkekre üdvöt hoz. Ugy-e Oltártest véreim! mindnyájatok szivéből szólok, ha mondom: hogy esdve kérjük a főpapok főpapját, Urunkat, Jézusunkat: nyújtsa ki védő karjait gyémánt misés jubiláló Atyánkra, öntse, árassza reá továbbra is kegyelmeinek teljét, hosszabbítsa áldásthozó életét az emberi kor legszélső határáig, hogy mint jóságos bíboros főpásztorunk helyettese és támasza boldogságban és igazságban még soká vezethesse főmegyénket és hogy lankadást nem ismerő fáradozásainak lássa gyümölcsét, nemes szive szándékainak teljesülését. Éljen gyémántmisés jó Atyánk! A nagyterem is szűknek bizonyult annak a lelkesedésnek befogadására, melyet a neves szónok gyújtó szavaival előidézett. A papságból és világi elemből egyaránt kitört a lelkesedés az agg jubiláns iránt oly elementáris erővel, hogy a zenekar hangjait is túlharsogta. De a feladott fagylalt lehűté ismét kissé a kedélyeket s dr. Földváry István általános figyelem mellett mondhatta el gondolatokban gazdag, költői szárnyalású köszöntőjét ugyancsak a jubiláns püspökre. A nagyszombati küldöttség vezetőjének lelkes felköszöntője után csak még B. Szabó Mihályt, a vármegye főjegyzőjét hallgatta meg a vendégsereg szivesen, ki a hála és elismerés adóját róttade e minden részében fényes ünnep két nagylelkű és erőskezű rendezőjének : dr. Kohl Medárd püspöknek és dr. Walter Gyulának, kik latba vetve minden szeretetüket, mellyel a jubiláns püspök iránt viseltetnek s nem kiméivé semmi fáradságot oda törekedtek, hogy minél impozánsabban nyilatkozzék meg e napon az a szeretet, hála és ragaszkodás, mely az egész egyházmegyét a jubiláns főpaphoz fűzi. A lelkesedés tapssá fokozódott, melyből százszorosan visszhangzott a két ünnepeltnek neve. Még Gond Ignác akart szólni, de mint a zúgó tenger árja hangzott fel minden oldalról a tiltakozás, úgy, hogy kénytelen volt szándékától elállani, mihez nem fűzünk hosszabb kommentárt. A jubiláns megadta a jelt az asztalbo.ntásra. Egy pillanat alatt teljes csend lett a teremben : a vendégsereg elmondta az asztali áldást, amint imával kezdette az ebédet. Azután szétoszlott a szélrózsa minden irányában, egy igazán szép, lélekemelő ünnep kedves emlékét vivén magával csendes otthonába. Egy jelenvolt. — Az esztergommegyei Combes. A jelenlegi francia miniszterelnök theologus volt — Vargyas Endre kir. tanfelügyelő is néhány évig hittudományhallgató volt. Combes miniszterelnök a katholikus iskolák ádáz üldözője Franciaország-