ESZTERGOM IX. évfolyam 1904

1904-01-03 / 1. szám

állami és nemzeti érdekek szükséges követelmé­nyeinek tartják. A társadalom létérdekei követelik a hitval­lásos iskolák fenntartását, támogatását. A vallás tekintélyétől és befolyásától felszabadított állami iskola a socializmus és az anarkia melegágya lesz. Beszéljen a statisztika! Minő mérges gyü­mölcsöket terem a tiszta állami iskola, erre ekla­táns példa Franciaország. 1872-ben állították fel ott tömegesen az állami iskolákat, s bár a leg­újabb időkig a katholikus iskolák számra nézve még megmérkőztek az államiakkal, mégis az ifjú­kori gonosztevők száma az állami iskolák beho­zatalával néhány év alatt megháromszorosodott. 14,593 esetről 36,715-re emelkedett. Evenkint 1200 gyermek kerül javítóintézetbe. Ezek közül 89% esik az állami iskolákra. Az ausztráliai állami fogházak felügyelője pedig az általa összeállitott statisztikához többi közt ezen megdöbbentő meg­jegyzést fűzi: »az állami iskolákból, melyekben Krisztus nevét még említeni sem szabad, egy egészen sajátságos gonosztevő-typus kerül ki, mely semmiféle törvényt nem ismer, és semmiféle go­nosztettől vissza nem retten.« Nagy államférfiúi előrelátás tehát a hitvallásos iskolák mellett fog­lalni állást, és pedig valamennyi bevett vallás iskolái mellett. Mert a katholikus vallásnak nem áll érdekében, hogy más vallásbeliek felekezetlen iskolába járjanak. Az egy Istent hivő valláshoz való ragaszkodás minden alakjában százszor jobb a hitetlenségnek Ha még az államosítás államosítás maradna csak és nem érintené a vallást. De a társadalom­felforgató szabadkőművességnek kidolgozott s né­mely országban már befejezésig jutott programm­jában ez csak az első lépés. A második lépés: minden pozitív vallásnak, különösen a keresztény hitnek tervszerű támadása a többi tantárgyakban, a meddig az állam a hittant mint tantárgyat meg­tűri. A harmadik lépés és végcél: a hittan teljes kiküszöbölése, a pap végleges kitiltása az isko­lából. Idáig jutottak a társadalom patkányai már Olasz- és Franciaországban, ezt a célt hangsú­lyozták nálunk is a nagyváradi gyűlésen : az is­kolát az államosítás által teljesen laicizálni kell és hitetlenné tenni. Ez a szabadkőműves Prog­ramm az állami tanitók lapjában is mind nyíltabb kifejezésre jut: »Az iskola legyen teljesen világias és polgárias; a katekizmus nem való oda!« »Vala­mennyi katekizmust, melyből eddig a gyermeke­ket tanulni kényszeritették, halomra kell hordani s elégetni!« (Paedagogium 14. évf. 141. és 296. 1.) Mivel pedig az iskolai tanítás manapság nemcsak kiegészíti a házi nevelést, hanem ennél sokkal maradandóbb befolyást gyakorol az embe­rekre, mi lehet ily államosított, laicizált, hitetlen nevelésnek következménye más, mint a socializ­mus és az anarkia ? ! Maga Bebel állította e kettőt ok-okozati összefüggésbe : »Az iskolák, úgymond, megfosztottak bennünket az örökkévalóság és a mennyországban való hittől, azért követeljük mennyországunkat itt a földön!« Ez pedig a tár­sadalom feldulása s örökös forradalom nélkül nem megy. Ideje, hogy az államférfiak a páholyok és a zsidó újságok terrorizmusa alól függetlenítsék magukat és a társadalom érdekeit tekintsék az iskolakérdés megoldásánál. így tett ujabban Tisza István miniszterelnök a főrendiházban mondott programmbeszédében, igy tett Horváth Béla fő­ispán szóban forgó rendeletével. A társadalom érdekei pedig sürgősen kívánják, hogy a sok tudnivaló mellett, melylyel az iskola tele tömi a gyermekek fejét, segítse az iskola a fejlődő gyer­meket erkölcsi fejlettségre és energiára. Maga Pestalozzi, a szabadkőműves paedagogus beval­lotta, hogy »Europa boldogsága nem a folyton növekvő tananyagtól várható, melyet az iskolában a gyermekkel közölnek, s melyek a szegény né­pet mégis oly ritkán segítik joghoz és kenyérhez!« A vallás-erkölcsös nevelést pedig csak a hitval­lásos iskolában látjuk biztosítva. Tehát ezen szá­zados, kipróbált intézményt kell fejleszteni, nem pedig egy modern intézményt behozni, melynek kudarcát tapasztalják már nagy kárukra a nyu­gat népei. Tehát a keresztény, vagy ha ez nem tetszik, a polgári társadalom nevében követeljük a hit­vallásos iskolák fentartását, fejlesztését az állam és annak közegei részéről is. Követeljük, hogy a hitvallásos iskola napszámosait ép oly előnyökben részesítse, mint dédelgetett állami tanítóit, mert ezek ép oly jól szolgálják, ha nem jobban, a tár­sadalom érdekeit, mint azok, s mert utóvégre is a mi pénzünkön megy minden. Egyébiránt Tisza István ezt nagy bámulatunkra, kilátásba helyezte. Legközelebb kimutatjuk a hit vallásos isko­láknak fontosságát állami és nemzeti szempontból is, valamint rátérünk a politikai és financiális szempontokra is, melyeket főispánunk rendelete érintett. HÍREK. Vallomás. Te vagy a legszebb lány itt a mi falunkban, De, bogy elbizd magad tán, nem azért mondom; Szépségedről nekem szó hiába árad, Láttam én már sokkal szebbet is tenálad, Gyönyörű galambom. Szavad csengésével elhóditanád a Csillagos mennyország legragyogóbb napját. De ez se köt ugy le, hogy tán szeretnélek; Hidegen hagyott már bűbájosabb ének, Mint a te szép nótád. Hanem tudja Isten, — valami ragyogó, Túlvilági fényben fürdött meg a lelked, S a mikor én abba mélyen belenézek, Mintha az enyémmel volna csak egy lélek . , . Ládd ezért szeretlek. Estéli András. A bányaveszedelmek megyénkben. A magyarországi bányamunkások kará­csonykor kongresszust tartottak Budapesten, me­lyen 75000 magyar bányász közül 22000 volt képviselve. Minden nagyobb bányatelep munká­sai menesztettek egy-két küldöttet, kik aztán előadták a sérelmeket és azok orvoslására módot kerestek. A salgótarjáni bányamunkások a nyo­morúságos keresetek miatt kivándorlásra készül­nek, a legtöbb telepen pedig az embertelen bánás­mód felől szólt a panasz. A megyénkbeli bányatelepek munkásai is nagy számmal vonultak fel a tanácskozásra s általános érdeklődéssel hallgatták a szónokokat, köztük Kollár Mihály annavölgyi bányászt, ki fáj­dalmasan panaszolta fel, hogy az egész országban egy év alatt nem történik annyi szerencsétlenség, mint az esztergomi bányákban egy hónap alatt. A bányamunkást uton-utfélen várja a halál. A telepeken sokszor a legelemibb óvintézkedések hiányoznak, a nagyobbak annál inkább s igy a bányamunkások teljesen leszámolhatnak életükkel, ha az annavölgyi bányatelepre kerülnek. Elszomorító hanyagságot leplezett le az egyszerű munkás, kemény szavakkal, erélyesen követelve, hogy az épen akkor tartott kongresz­szuson határozatakép kimondandó pontozatok közé vétessék fel az is, hogy a szerencsétlenség ese­tén a felelős közegek, akiknek bűne vagy hanyag­sága idézte elő a szerencsétlenséget, börtön bün­tetéssel sujtandók. A kongresszus a bányatörvé­nyek revizióját tárgyalva, ezt határozati javaslatkép ki is mondotta. A bányatörvények módosítását célzó javaslatok között van még a 8 órai mun­kaidő, teljes vasárnapi munkaszünet és a társlá­dáknak az egész országban való egyesítése. A munkások méltányos kívánságuk érde­kében nagyobb mozgalmat fognak kifejteni s ezen mozgalmukat, mi, igazságos részeiben tőlünk telhetőleg támogatni szeretnők, midőn az illeté­kes körök figyelmét felhívjuk a munkásgyülésen elmondott panaszokra. Tény az, hogy az ország bármely nagyobb bányatelepén nem történik oly nagy mértékben, oly gyakran szerencsétlenség, mint épen az anna­völgyi bányákban. Emlékezhetnek még rá olva­sóink, hogy rSfcides rovatot tartottunk róluk és a »csille« cím egyetlen hírrovatból sem hiányzott. A rendes heti csille-szerencsétlenségek még most is megtörténnek, csak nem szolgáltatják ki hírü­ket, levén mi újságíró népség olyan, ki dobra üt mindent. Hogy most e témát újból elővesszük, a köz­vetlenül szerzett értesülések és tapasztalatok nyo­mán megírjuk, hogy a gyakori baleseteknek maguk a bányatársulatok az okozói, mert takaré­kossága ott, hol az óvórendszabályok létesítéséről vagy alkalmazásáról van szó, a fösvénységbe megy át. A nemrég lezajlott bányászsztrájk is indokolttá teszi ezen állításunkat és azon véle­ményt, hogy ezen a bajon segíteni kell, mert ne akkor indítsunk a kivándorlás vagy pusztulás ellen mozgalmakat, mikor azok már bekövetkez­tek, hanem, mikor annak okozó bajai feltűnnek. A hatóság az ilyen szerencsétlenségek vagy munkás panaszok alkalmával mindég úgy ítélke­zik, hogy a bányatársulat marad fehérben, s több­nyire az sül ki a vizsgalatokból, hogy a munkás saját vigyázatlanságának áldozata s a dúsgazdag részvénytársaság vagyonának gyarapítása közben meghalt ember családját egy pár forinttal teszik ki a kétségbeejtő nyomorúságba. Világért sem célzatos, sőt annál kevésbé a hatóságok tekinté­lyét csorbító azon szerény meggyőződésünk, hogy a bányaveszedelmeknél rendesen azon pa­ragrafus alkalmaztatik, amely a szerencsétlenség­ben holttá vált munkást sújtaná büntetéssel, ha még lehetne ; azt pedig, -hogy a munkások pana­szai minden egyes esetben nélkülözzék az alapot, sem mi, sem az értelmes közönség, de talán maga a bányatársulat sem hajlandó elhinni. Megengedjük, a bányatörvények nem elé­gítik ki sokak igényét, de ezt legelső sorban a hatóságoknak kell észrevenni, mert hisz a parag­rafus csak meghozatala után lép a gyakorlati életbe, tehát a fogyatékosság* pótlása is megalko­tóit terheli. A bányaveszedelmeknél a legritkább esetben tapasztaltuk a paragrafusok szigorú alkal­mazását. Ennek oka ugy hisszük, korántsem a ható­ságok elnézése, hanem azok a bizonyos enyhítő kö­rülmények, melyeket a magyar bíráknak vagy nyo­mozó hatóságoknak okvetlen figyelembe kell venni, ha azt nem akarják, hogy felebbezések folytáni itéletenyhités, intézkedésüket illuzoriussá' tegye. Ilyen esetekben pedig a büntetések szigorú alkalmazása a legindokoltabb, mert nemcsak a mulasztó bányatársulat, vagy annak közege bűn­hődik, de a munkások életét és testi épségét védik, ezzel együtt pedig korlátozzák azon bajo­kat, melyek máskép, ha a bánya-rész vény társu­latok kényük-kedvükre takarékoskodnak, kiván­dorlásra vagy más ily nemzetgazdasági szem­pontból vett csapásra szolgáltatnak okot. Nemcsak a humanitás, de a megyebeli bányászat jövője is megköveteli, hogy a hatóságok a legkíméletle­nebb paragrafusok alkalmazásával védjék meg a nehéz, ölő munkában sinylő emberek jogait, testi épségét és életét. (d) * Szerkesztő-változás. Az új-év alkal­mából az »Esztergom« szerkesztőségében is változás történt. Lapunknak több éven át volt buzgó s körültekintő főszerkesztője, dr. Csajka Sirolin A legkiválóbb tanárok és or­vosoktól mint hathatós szer : úgy­mint tüdőbetegségeknél, légzőszervek hurutos bajainál, idült bronchitis, szamárhurut 2£T lábbadozóknál influenza után 9 és külö­nösen ajánltatik. EmeH az étvágyat és a testsúlyt, eltávolítja a köhögést és a köpetet és megszünteti az éjjeli izzadást. — Kellemes szaga és jó ize miatt a gyermekek is szeretik. — A gyógyszertárakban üvegenkint 4 koronáért kapható. — Figyeljünk, hogy minden üveg alanti céggel legyen ellátva: F. HOFFMANN-La ROCHE & Co. vegyészeti gyár BASEL, (Svájc). 1 I

Next

/
Oldalképek
Tartalom