ESZTERGOM IX. évfolyam 1904

1904-01-17 / 3. szám

IX. évfolyam. Esztergom, 1904. január 17. 3. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 10 kor., fél évre 5 kor. Egyes szám ára 16 fillér. Laptulajdonos és kiadó: Dr. PROHÁSZKA OTTOKÁR. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Papnövelde, hová az előfizetések, kéziratok és hirdetések küldendők. Hirdetési árak: Egy háromhasábos petitsor ára 16 fillér. Többszöri közlésnél árkedvezmény. Esztergom egyik érdeke. Esztergom, január 16. Ha csak keseregni akarnék, nem irnék cikket Esztergomról az »Esztergomba«, hanem fölülnék a vár romjára s ott jeremiáskodnám kedvemre; éppenúgy, ha csak sötétséget s reménytelenséget látnék Esztergomnak jövőjében, nem beszélném el szomorú látomásomat; mert minek beszéljen az, aki sötétséget lát s minek a semmiről beszélni V azt a filozófok szokták. De kesergésre s a sötétségbe való meredésre akkor is ráérünk majd, mikor már tenni nem birunk és segíteni elkéstünk; ellenben mig van erőnk és tevékenységi terünk, addig a jeremiási könnyek forrását ki nem fakasztjuk s a reménytelenség homályával nem takarózunk. Esztergom ne énekelje, hogy »jövödben nincs remeny«, hanem tapogassa meg szellemi s gazdasági életének üterét, s szemelje ki orvosságát. Bajain, mint átlag minden bajon, egyszerre segíteni nem lehet, de a beteg szervezetet lassankint éleszteni s a hervadt életerőt apródonként eleveníteni bizonyára lehetséges. Város-e Esztergom, vagy nem ? Különös egy kérdés, s mégis nagyon helyén való. Sok kell egy igazi város fogalmához. A városok élete a felgyülemlett életnek színhelye. Igazi város az, hol az élet pezseg, hol nemcsak dómok és tornyok, hanem ipartelepek és gyári kémények is emelkednek. Hol műhelyei vannak az észnek s a kéznek; erőtelepei az ihletnek s az értelmiségnek; intézményei a vallási, erkölcsi, társadalmi, gazdasági életnek. Itt torlódik föl tehetség és erő, energia és lélek, értelmiség és gazdaság. Innen indulnak ki győzelmi útra vngy pusztító kitörésekre az eszmék; tudás és művészet itt alakítja az élet finomabb formáit; s a politikai s közigazgatási hatalom is a városokban állítja föl székét, hogy e központi szervből erőteljes vérkeringésben árassza szét a vidékre a hatalom áldásait s a szívnek életével elevenítse föl a perifériák haldoklását. A városoknak arculatjuk is van s e fiziognomiáról le lehet olvasni a városok kultur fokát. Esztergom arculatját jellemzi a két hegy, a magyar Sión, a gazdagságnak és SzentTamás, a nyomorúságnak hegye, továbbá a bazilika s a káptalani sorok, a szeminárium s a primacia, a kaszárnyák s néhány középiskolai intézet, azonkívül sok apró ház és töméntelen víz. A magyar Sión primaciástól, káptalanastól nagy gazdasági erőt képvisel, — a kegyes alapítványok milliókat halmoznak föl; rengeteg sok pénz forog itt, de ez az itt a postát, a takarékpénztárt jelenti. A város legnagyobb hasznot a szemináriumból húz. A nagyúri tempó a káptalanban is idejét multa; régi krispinben, egy szál gyertya, egy rövid szivar s egy fél font hús mellett ezreket és százezreket lehet kezelni és tőkésíteni, s mindabból kevés embernek lesz haszna. Mindennek dacára a város mégis örülhet annak a hegynek, mert mi lenne belőle, ha ez sem volna; ha a primacia pl. Budapestre tétetnék át; ha a káptalan szintén odavonulna s a szeminárium theologiája is az egyetemre költözködnék?! De menjünk tovább; a városok ipartelepek is s gazdagságukat a munka biztosítja. Azért gyülemlenek a városokba az ipari termelök, hogy belőlük mint központokból áradjon szét a vidékre az ipari tevékenység s a városokba vonuljon föl a nép a vidék szükségleteinek s igényeinek födözésére. Esztergomnak nincs ipara. Jellemző ipara még mindig a csizmadiaság; ez az a jellemző, magyar, kisvárosi ipar, mely egymaga mered ki a régi múltból, mióta a szűrök s ködmönök tulipános virágzása leáldozott. Van Esztergomban három gyár-kémény, de e három közül kettő téglavetőre veti árnyékát, s e kettő közül is az egyiknek árnyéka szétszedett szárítók szerháira, agyagos hegyoldalakra esik, mert az már régóta nem füstölög. Van Esztergom látképében még néhány kémény, de az a Strázsa-hegynél szomorkodik alighanem azon a szomorú fölfödözésen, hogy a porosz kőszén jobb mint a dorogi, tokodi barnaszén s hogy a strázsán egy i kvarc nem ad oly tiszta üveget, mint a szász. Ezen a tényen — gondolom — a végtelenbe szomorkodhatnak a csinos kémények, ha más dolgot nem adnak nekik. S ugyan mit csinálnak iparosaink, kik a csizmadiaságon túl fejlesztik a magyar ipart s mit kereskedőink, kik a karlsbadi s döblingi cipöraktározásnál hazafiasabb foglalkozást űznek ? Az iparosoknak s kereskedőknek sok vevő, sok nép, város és vidék kell. Hogy fest már most Esztergomnak vidéke? Van Esztergom környékén is elég falu; vannak kis és nagy községek; de Esztergom vidékét nem is ez, hanem más valami jellemzi első sorban, s ez a viz! Viz s megint csak viz! Itt áradoz a Duna s mintha nem volna elég széles az ágya, még külön kanyarít magának egy könyököt, a kis-Dunát. A Dunán, ezen a nagy-Ipolyon kivül, nem messze ide AZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. A három kassai vértanú. Biboros lelkek, saját vérük bíborába öltöztetett lelkek. Pünkösdi lelkek, kikben a krisztusi szeretet tüze erősebben lángolt, mint kínzóiknak fáklyái, melyekkel halálra kínozták a hőslelkü hitvallókat. Csaknem három század mult el azóta s az egyház csak most nyilatkozott életszentségükről, csak most készül égi boldogságukról is tanúságot tenni. Az egyház nem szokott semmit sem elhamarkodni. Vár, mert várhat, hisz' örök. Bár érdekében áll az életszentség kiváló hőseit oltáraira emelni, hogy lássák őket és buzduljanak rajtuk hivei, gyermekei, — mégsem itél elhamarkodva, hanem enged időt a minden józan kételyt kizáró bizonyosság megállapítására. Isten szavát várja, mely világos csodákkal tanúskodik bátor hitvallóinak földi küzdelmeinek feddhetetlenségéről s égi jutalmuk biztonságáról. Nem éri be az emberi kegyelet nyilvánulásaival, isteni bizonyítékok hatása alatt dönt csupán. Mert e bizonyítékok győzik meg egyedül az igazságról, győzik meg arról, hogy az illető hitvallók nemcsak subjective cselekedtek helyesen, hanem hogy az igazság, mely mellett vérükkel tettek bizonyságot, objective is az egyedül helyes, az egyedül üdvözítő. Nincsen ugyanis kizárva, hogy olyanok is üdvözülnek, kik különben hamis tant vallottak. De ezek boldogulásáról Isten sohasem nyilatkozott csodákkal, mert a csoda nem csupán a hitvalló életszentségéről és boldogságáról tanúskodik, hanem megerősíti egyúttal az általa vallott hitnek igazságát is. A három kassai vértanú boldoggáavatása azért érdekel minket közelebbről, mivel egyikük, Kőrösy Márk esztergomi kanonok volt és mint ilyen szenvedte a vértanú halált Kassán. A nagy emlékű Pázmány hivta meg egyházmegyéjébe a nagy tudományú és apostoli buzgóságu papot Horvátországból és kanonokká tette. Mint ilyenre a széplaki apátság gondozását is reábízta. A széplaki apátság birtoka jelenleg" is az esztergomi seminárium legszámottevőbb birtoka. Most Rajner János,, dr. Rajner Lajos praelatus-kanonok testvéröcscse intézője e virágzó birtoknak. Itt tartózkodott Kőrösy lóig. őszén, midőn Rákóczy György Kassa alá ért és meghódolásra szólitá fel a város hős kapitányát és kir. főparancsnokát, Dóczy Andrást. Dóczy, ki buzgó hive volt az egyháznak, hősi halálra szánta el magát és erre buzdította katonáit is, semhogy az ujhitüeknek prédául adja magát s az egész várost. De gyáva árulás kezébe adta a várost Rákóczynak, aki kardcsapás nélkül el is foglalta.*) A kálvinisták ettől vérszemet kaptak. Alvinczy rá akarta venni a nagyrészt ujhitüekből *) L. Hennig A. S. J. A három kassai vértanú. álló városi tanácsot, hogy Rákóczytól az összes katholikusok kiirtását követelje. De ettől az embertelen indítványtól még a kálvinista tanácsosok is megborzadtak és beérték azzal, hogy a kath. papok ki végeztetését kérjék. Jézus társaságának két buzgó tagja működött akkor Kassán szép eredménynyel a reformatio ellen. Pongrácz István az egyik, ősnemes család sarja, aki előbb Homonnán működött a társaság ottani kollégiumában mint tanulmányi felügyelő és hitszónok abban a házban, melyből Andrássy Aladár gróf jelenlegi kastélya épült. A másik Grodeczky Menyhért, lengyel nemesszármazásu ifjú, telve szt. tűzzel és lelkesedéssel, aki házról-házra járt, tanítva, buzdítva a kétkedőket, a habozókat. A szomorú hírre hozzájuk sietett a mi Kőrösynk is, hogy a megpróbáltatás nehéz napjaiban kölcsönösen támogassák egymást. Rákóczy előbb ígéretekkel csábítgatta őket de Pongrácz rögtön kész volt a felelettel. — Rákóczy ő nagysága — monda — ugy látszik a gonosz lélek szerepére vállalkozott, mely az embereket Krisztustól és az üdvözítő hittől el akarja csábítani. Tartsa meg magának az elorzott és tán még egyéb, kezére kerülő igazságtalan birtokokat, de ne bántsa szt. hitünket, ebben nem fog bennünket semmi által sem megtántoritani, ha kinhalált kellene is szenvednünk érte.