ESZTERGOM IX. évfolyam 1904

1904-01-17 / 3. szám

tekerőzik a kis-Ipoly s Esztergommal átellenben ide siet a Dunába ugrani a Garam; meg is teszi. A folyókra különben nem lehet panaszunk, hiszen a folyók a kultúra töltetesének széles országútjai, a forgalom csatornái s a gazdagság közlekedési csövei; de a hidakra annál nagyobb a panaszunk, s ezekre sem az áthidalás áldása, hanem kizárólag a vámolás okvetlenkedése miatt. Esztergom körül sok a viz

; sok a hid és sok a vám, s az a sok vám fa csupa sorompó, mely a közlekedést akadályozza; a gyalogos szegény embert még csak valahogy átereszti, de a kocsit és szekeret, mely hozna is, vinne is, megállitja. Igy történik, hogy a párkányi vidék nem jön át a hidon, hanem megáll Párkányban s ott vesz, amire szüksége van; a szép vashidat pedig s magát Esztergomot messziről megbámulja. Ki is venné rosz néven egy ipolyvölgyi embernek, hogy nem jön be Esztergomba, hanem megáll Párkányban, aki ha épenSzobról jön, fizet még Helembánál is révpénzt, de mindenesetre fizet Kövesdnél hidvámot, hogy még a Duna-hidján is fizessen, s a másik hidfönél megint kövezetvámot fizessen s igy csak az Esztergomba való bevergödése 72 fillérbe kerüljön s ugyanannyit azután visszafelé is költsön? Hiszen egy korona 20—40 fillérért ö Párkányban egy kis vásárt csinál. íme a sok vám valóságos kolonca az esztergomi iparnak és kereskedelemnek; nagyot lendítene rajta, aki ezt a koloncot nyakáról lekötné, s tengődő kereskedelmünket a vámok révén reáháruló veszteségtől megóvná. Legalább szombat-napon föl kellene függeszteni a vámot; hadd jöjjön, aki akar; hisz az mind hoz s Esztergom annyira rászorul a legcsekélyebb »hozományra a is. Ha küzködö iparunkon és kereskedelmünkön nagyszabású intézményekkel nem is segíthetünk, de vegyük fontolóra legalább ezeket az apróknak látszó s mégis nagy kihatású rendszabályokat. S ugyan van-e valami, ami oly közel fekszik mint ez a rendelkezés, melyet itt csak mint gondolatot vetünk föl, de melyet az érdekeltek nyomós inditványnyá s idővel jogérvényes rendszabálylyá emelhetnek?! A vizböl elég van, a hidakból sem kérünk többet, de a vámból okvetlenül kevesebbet bírunk csak el. Kőrösynek a széplaki apáti birtokot igérte. ha hitét elhagyja. Mire a kanonok igy felelt a küldöncnek : — Jelentsd Rákóczy ő nagyságának, hogy a széplaki birtokot nem foglalhatta el jogosan, az nem az övé, hanem az esztergomi főkáptalané; azzal tehát nem rendelkezhetik, azt másnak nem adományozhatja jogosan ; kímélje meg őt ajánlatával, ő ezt a leghatározottabban egyszer s mindenkorra visszautasítja; saját szt. hitéhez pedig, melyet egyedül igaznak és üdvözítőnek ismer, oly tántorithatlanul ragaszkodik, hogy bármikor kész életét is feláldozni érte. Erre szeptember 7-én megjelentek Rákóczy küldöttjei azzal az utasítással, hogy kifoszszák és halál fenyegetése mellett hithagyásra kényszerítsék bátor hitvallóinkat. Pongrácz ama kérdésére hogy miért kellene nekik halállal bünhödniök, a poroszlók nyíltan megmondták: — Mivel pápisták vagytok! Rákóczy most már kinoztatásukat rendelte el, ami a legkegyetlenebb módon meg is történt. Pongrácz atyát egy súlyos buzogány nyal ugy verték mellbe, hogy rögtön összeesett és holtra vált. Mikor magához tért, kezdődött még csak az igazi kinzás. Feje köré szijat fontik és azzal annyira összeszorították fejét, hogy halántékai repedeztek és szemei helyükből kiszorultak. Majd megcsonkították, kezein a szoba gerendájára felFőispánunk a hitvallásos iskolák érdekében. in. Főispánunk kiemeli rendeletében a politikai és financiális szempontokat. »A jelenlegi kormánynak nem célja az iskolák felekezetei jellegét bolygatni sem pénzügyi, sem politikai szempontból. « A jelenlegi kormánynak helyzete csakugyan oly gyenge, hogy általános államositásról álmodni sem mer. Ámde a politikai helyzet változó. Ha erősebben állana Tisza, lehet, hogy nem mondott volna a hitvallásos iskolákra nézve oly kecsegtető programmbeszédet. Erre most több szót nem pazarolunk. Csak figyelmeztetjük a közönséget azon országos ámításra és szemfényvesztésre, melyet az államosítás fanatikus muzulmánjai gyakorolnak a pénz-kérdésnél. Azzal ámitják ugyanis a népet, hogy az állami iskola nem kerül pénzükbe, az állam ingyen állit nekik iskolákat. Nem egy község ment igy már lépre, megszavazta az állami iskolát, s midőn már visszavonhatlan volt a határozat, akkor jött az engedély, hogy az uj iskola felépítésére a község terhére felvehetnek 10—20 ezer forintos kölcsönt ! Akkor persze már hiába vakarták fejüket. Az államnak most tényleg nincs pénze iskolák építésére; rendesen a község nyakába varrja a költségeket. De ha nem is a község terhére történik az építkezés, tényleg mégis mindig a község pénzéből épül. Az állam sohasem ad ingyen iskolát vagy tanítót. Hisz nem veheti a levegőből, vagy évi deficitjéből a pénzt, hanem a mi adónkból. Mily. csekély része az egy község adójának, melyet az állam az iskola teljes fentartására fordítana, ha mindent ő fizetne. Nincs joga ezt az adózó polgárságnak megkövetelni, s amellett az iskola hitvallásos jellegéhez való jogát is megtartani ? ! 1872-ben a francia államnak csak 68 millió frankba került évenkint a közoktatásügy. Néhány évvel utóbb egy, pár száz állami iskola felállítása miatt az iskolák költsége már évi 186 millióra rúgott. S most, hogy a katholikus iskolákat, melyek semmibe sem kerültek, mind eltörülték, egy milliárdnyi, vagyis ezer milliónyi kölcsön felvétele vált szükségessé, dacára annak, hogy a kath. iskolák vagyonát elkobozták. Talán a holdból veszik majd e rengeteg összeget ? Csakis az adózó polgárok filléreiből. Valóságos liberális humbug kell ahhoz, hogy valaki azt állítsa, miszerint az állami iskolák a nép kisebb megterhelésével járnak, mint a kötötték s oldalait égő fáklyákkal ugy perzselték, hogy a test bőre felpattant. Azután Kőrösyre került a sor és Grodeczkyra, akik a szomszéd szobában imába merülve készültek a mártírhalálra. Kőrösyt a poroszlók ádáz szitkok közt lefejezték. Grodeczkyn pedig megmegismételték, amit Pongrácz atyán elkövettek, ki végre a sok kardcsapás következtében kilehelte hős ^lelkét. Tetemét Kőrösyével együtt a ház levezető csatornájába dobták. Pongrácz atya még mindég élt, mire újból megkínozták s ugy azután őt is társaihoz levetették, ahol még vagy 20 óráig élt. A rémtett híre hamar elterjedt és általános megbotránykozást keltett. A város jobblelkü uri asszonyai kieszközölték a tanácsnál, hogy a vértanuk tetemei tisztességes helyen eltakarittattak. Forgách Zsigmond nádor neje végre egy keringőért megszerezte Bethlen Gábortól a drága tetemeket s éjnek idején — Bethlen kikötése szerint — hatlovas díszkocsin 1620-ban először sebesi birtokára hozatta, innét pedig hertneki birtokának templomába vitette. 1635-ben a nádorné ónkoporsóba záratta a vértanuk csontjait és Nagyszombatba szállíttatta, ahol most is nagy tisztelettel őriztetnek az Orsolyaszüzek földszinti oratóriumában. * kath. iskolák. Az államnak szó nélkül meg kellene adni minden község évi adójából azon összeget, mely valamely község iskoláinak fentartásához szükséges, anélkül, hogy az iskolák tulajdonjogát elrabolná. De még addig is, mig az amerikai jog-érzék nálunk meghonosodik, legtöbb esetben ép oly áron, sőt olcsón építhetnek hitközségeink maguknak hitvallásos iskolákat, különben se pénz, se posztó. Állami és közigazgatási közegek a szegény de hitükhöz ragaszkodó községekben az »ingyen iskola« ámításán kivül még azt szokták utolsó tromf gyanánt kijátszani, hogy az állami iskolákban nem fogják bontani a feszületet, az imádsiigot, a vallást, más vallású tanítót sohasem fognak a nyakukra küldeni. De az ép oly ámítás és hitegetés, mint az előbbi. Épen most fordult szerkesztőségünkhöz tanácsért egy torontálmegyei község plébánosa. Néhány hónap előtt államosították ott a kath. iskolát. Iskolaszéki elnök egy huszárkáplárból lett ispán lett, alelnök a falusi jegyző. E kiváló közoktatásügyi kapacitások mindjárt azzal kezdték nevelői működésüket, hogy a feszületet az iskolatermekből eltávolították, a »dicsértessék «-et s az imát az iskolában eltiltották, s pert indítottak a hitközség ellen a volt katholikus iskola vagyonának elkobzása érdekében. Ilyenkor azután késő a bánat. Az állam az első tanítónál tekintetbe fogja venni a község vallását, de később ha zsidót vagy szocialistát is küld a nyakukra, bele kell nyugodni; a község rendelkezését az iskola felett egyszer s mindenkorra elvesztette. Csak efemer politikus, álhazafi az, ki a hitvallásos iskolák pusztulását óhajtja, azon dolgozik. A magyar kormány és a magyar törvényhozás elvben a hitvallásos iskolák mellett van, s azért az általános államosítás veszélye nincs küszöbön. Leszámítva a szabadkőműves képviselőket egyesek tisztán a nemzeti szempontból hangoztatják az államosítást. De ahol tiszta magyar az iskola és a hitközség hajlandónak mutatkozik iskolájának a törvény által követelt fejlesztésére, valóságos társadalomfelforgató törekvés, törvényekbe ütköző tény ily iskola elrablása. Azért főispánunk méltó felháborodással rója meg az ilyen törekvést, és fegyelmivel fenyegeti az olyan tisztviselőt, a ki ily hazaáruló törekvéseket nyilvánít. De bár a kormány és a törvényhozás nem tör az általános államositásra, egyes állami és közigazgatási közegek, az államosítás vakbuzgó muzulmánjaiként valóságos guerilla-harcot folytatnak egyes iskolák elközösitéseért. Ezen sporaIsten nem hagyta jutalom nélkül hőslelkü vértanúit. Számtalan csodával tüntette ki őket, melyeknek hire sok tisztelőt szerzett relikviáiknak. Pázmány Péter, majd ismét Lippay érsekek ezeket a csodákat megvizsgáltatták és a tanúvallomásokat is jegyzőkönyvbe foglaltatták. Már Pázmány terjesztette fel az ügyet VIII. Orbán pápához, kérve őt, hogy a vértanuk tiszteletét megengedje. Ugyanezt tette Lippay érsek, de eredménytelenül. Két század múlva a nagy emlékű Scitovszky újból szorgalmazta vértanúink boldoggá avatását s a Congregatio le is tárgyalta akkor az ügyet ugy, hogy csak a pápa végszava volt szükséges Ezt kérelmezte a milleniumi ünnepek alkalmávafőpásztorunk, Vaszary Kolos bibornok. S örömünkre szolgálhat, hogy X. Pius pápa ilynemű első ténykedése éppen drága hazánknak van hivatva uj pártfogókat, hatalmas segítőket adni. Adja Isten, hogy a b. vértanuk példája és könyörgése rettenthetetlen hitvallókat neveljen szorongatott egyházunknak és oly igazi hazafiakat a hazának, mint volt Kőrösy Márk, aki még kinoztatása közepette is, midőn a poroszlók őt felszóliták. hogy tartson a »magyar hitüekkel,« azaz a kálvinistákkal, kath. hitvallása mellett: el vagyok teljesen határozva minden kinnak és a halálnak is kész elfogadására a szent hitért! — az igazi hazafiságnak is hiardeté evangéliumát mondván : Azokkal tartok, kik a hazának igazi javát keresik! Dr Tardos.