ESZTERGOM VIII. évfolyam 1903

1903-06-28 / 26. szám

VIII. évfolyam. Esztergom, 1903. június 28. 26. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 10 kor., fél évre 5 kor. Egyes szám ára 16 fillér. Esztergom programmja. Esztergom, június 27. Altalános érdeklődés között ült egybe pár hét előtt Esztergom városának leghivatottabbjaiból az a gyűlés, mely feladatául tűzte ki Esztergom gazdasági életének fejlesztését. A munka, a melybe belefogott, s a cél, melyet kitűzött, minden esetre a legnagyobb tiszteletre méltó. Mert bizonyára elismerés illeti meg azokat, akik a jövő érdekében ki akarják emelni e várost szomorú gazdasági viszonyaiból és ha többet nem is, legalább egy kis anyagi jólétet akarnak a mostani szegénység nyomában teremteni. A gyűlés összessége iránti legnagyobb tisztelet is, úgy vélem azonban, nem fogja lehetetlenné tenni, hogy tevékenységének egy némely pontját nem kritika, de csupán megismerés céljából kutatás alá vegyük. Tervbe vétetett 8 oszt. reáliskola létesitése, törvényszéknek és gyermekmenhelynek a kormánytól való megszerzése, a boradó leszállitása, az ipar fejlesztése stb. Ha a programmnak ezen jelentős részét figyelemre méltatjuk, önkénytelenül felébred bennünk a gondolat, hogy igy előhaladásunknak egyik legfőbb eszköze a kérés, egy magasabb hatalomnak, nevezetesen a kormány támogatásának megnevezése és nem a saját erőnkre és munkánkra való támaszkodás. Mert ha lesz főreáliskola, törvényszék és gyermekmenhely, úgy ez csak azt jelenti, hogy ennek következtében más városoknak ugyanezen intézményei nem lesznek meg, mert ezt a kormány nekünk adja, vagy ha épen ezért más város megrövidülni nem fog, azért mi mindent nem saját magunknak, hanem a kormány segitésének köszönhetünk. Az előhaladásnak ez az eszköze minden AZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. Egy menyasszonynak. Erősebb volt a fejkötő varázsa, Mint a dalé, mit lelkem szőtt, fonott: A mátkagyűrű fénye, csillogása, Feledtető a régi dalnokot. De nincs a történetnek vége még, — Botor hisz ilyen együgyű mesét! — Ki megtanult repülni ég felé, A földi rög annak nagyon setét. Daloknak szárnyán vittelek magammal. Hová csak üdvözültek jutnak el. S te ajkamon merengtél áhítattal, Lesvén, ha új dal rímverése kel. És szállt tovább és szólt a bűvös ének, Egész világot foglaltam belé . . . Beillett voln' akkor tündérmesének, S szived most mind egyszerre fölíelé? Oh, bár vakon csodákba hinni tudnék! De félek, tűnő álom az egész, Mit csak szerelmes ifjú vére festett, S nagyon közel hozzá az ébredés. Ah . . . visszacsendül még a régi álom Szélhordta felpanaszló rím hegyén, Eszedbe jut dalokba szőtt világom, De könnyedet már nem látom meg én. Laptulajdonos és kiadó: Dr. PROHÁSZKA OTTOKÁR. esetre kívánatos, de egyedüli nem lehet, mert hiszen lényegében nem gazdasági szerzésen, de ajándékozáson alapul. Továbbá ez az előhaladás nem is fejlődő képes, mert ezen intézményeket 5 va

gy IO év múlva megkétszerezni nem lehet. Azonfelül egészséges viszonyok között ezen intézmények a gazdasági fejlődést nem megelőzni, de követni szokták. A természetes rendet felforgatni s minden terv nélkül dolgozni igen hibás dolog, melyben amúgy is számos állami intézményünk leledzik. Fontosabb a programm másik két pontja: az ipar fejlesztése s a boradó leszállitása, más szóval a szőlőművelés előmozditása. Igen különös, hogy a tisztelt gyűlés a boradó leszállításán kivül többet nem szentelt a mezőgazdaságnak. Az iparnak fejlesztéséről gondoskodni óhajt, de a mezőgazdaságot úgyszólván csak megérinti. A természet adományai szerint miként minden egyén, úgy minden vidék és ország bizonyos foglalkozási ágak űzésére van hivatva. Ha minden erejét azon a téren értékesiti, úgy előhaladása az anyagiak terén biztosítva lehet, mig ellenkező esetben nem. S amint elitéljük mindazokat, a kik egyeseket oly pályára akarnak kényszeríteni, melyre hajlamuk és képességük egyáltalában nincs, épen úgy nem tarthatjuk helyesnek, ha egy vidék természeti erőit, munkáját és tőkéit oly téren nem értékesiti, melyre hivatott. — Ha az ipar fejlődésének meg vannak szükséges előfeltételei, úgy legyen az a vidék iparos, de ha az előnyökkel a földművelés terén rendelkezik, ne akarjon az iparos lenni. Ez, úgy hiszem, teljes mértékben áll Esztergom városra és vidékére. Mindazon iparágak terén, a melylyel bennünket a külföld lát el, versenyre kelni nem lehet, mert nekünk nincsenek Egy uj világban uj tündér tanítgat Repülni majd gyors szellemszárnyakon, Hová te engemet ^övetni nem bírsz, Mert ám a földi ^vágy nehéz nagyon. De majd a férfi, kit ma tán szeretsz még, Ha uj gyönyörre többé nem hevít, Kivágysz a földnek léha gőzköréből, S csupán a dal lesz, még mi lelkesít. Akkor füledbe cseng a régi nóta, Mely szertetépett álmot rejteget, S te sírva álmodod meg folytatását, De nem sző hozzá senki rímeket. Egy uj világban uj tündér tanítgat Repülni majd gyors szellemszárnyakon, S talán — ha szépen megkérem nevedben — Egy dallal búdat még megszánhatom. E. A. Kisvárosi képek. Gyöngyike lakodalma. Soha egyetlen ivadékom sem volt korcsmáros, annál kevésbbé pedig anabaptista. Egyébként a kettő egyre megy. A különbség csak az, hogy az egyik bort, a másik meg embert keresztel. Közös vonás, mindkettő újra keresztel. Mindamellett a nemes elődök iránt tanúsított nagyfokú bizalmatlanság bélyege egészíti ki jellemüket. A kinek ködös szellemi látókörét ekkora bevezetés hajnalsugára sem derítette volna még Szerkesztőség és kiadóhivatal: Papnövelde, hová az előfizetések, kéziratok és hirdetések küldendők. Hirdetési árak: Egy háromhasábos petitsor ára 16 fillér. Többszöri közlésnél árkedvezmény. meg azon előnyeink, a melyek megvannak versenytársainknak. Azonkívül hiányzik az igaz fejlődéshez szükséges nagyobb kultúra is, végül pedig a főváros közelsége miatt minden nagyobb ipari vállalat inkább ahhoz húzódik, mert ott a fogyasztók nagy száma, a munkaerőkben való nagyobb választék, a közlekedésnek könnyűsége, a kereskedelmi élettel és pénzpiaccal a tőzsdén való egybefüggés számos előnyöket biztosítanak. Különösen az utóbbi ok az, mely Esztergomnak nagyobb iparú várossá való alakulását lehetetlenné teszi, — egy-két iparágat kivéve — melyre való minden törekvés meddő. Meddő már csak azért is, mert a termelés más terén e vidék számosabb előnyökkel rendelkezik. — S ez a földművelés. Ez tette gazdaggá valamikor Esztergomot s ettől várhat csak eredményt a jövőben is. Ennek támogatásával lehet e várost igazán fejleszteni, s minden e téren kifejtett munka meghozza gyümölcseit. Ugy vélem, e körül kellene összpontosulni a tisztelt gyűlés egész munkájának s az, ami tervbe vétetett, a boradó leszállitása, csak * részletkérdés s nem más. Elvégre arra az adóra az államnak szüksége van, s ha azt leszállítja, kell hogy máskép vegye meg rajtunk. Az igazsá gosság elve ezt úgy kívánja. Nem az adót kell leszállítani, de a termelőképességet fokozni, s e téren a legfőbb a szőllőművelés föllenditése s a belterjes művelés meghonosítása, a mi pedig a hitel szervezésére s a mezőgazdasági ismeretek terjesztésére vezetendő vissza. A mezőgazdasági hitel szervezése nem könynyű dolog. Itt az évi termés értékének folytonos ingadozásával, a paraszt tudatlanságával és kötelességtudás hiányával kell megküzdeni. Mig a földművelés nem lesz belterjessé, nem válik némiföl, annak megsúgom, hogy én is az anabaptismus méltatlan papja vagyok. xLletrajziróm a következőket mondaná el: »Eleinte Tabánban született, később pedig a katonai pályára készült. E pálya iránt érzett hajlandóságát legfényesebben bizonyítja az, hogy valahányszor az élelmezési raktárból feléjük mentek a hadfiak, egy-két prófuntot mindig lelopott a kocsiról. Atyja azonban e nemes hajlamot drákói szigorral igyekezett benne elfojtani. Majd mint tárcaíró kereste kenyerét, de azt sehol nem találván, visszarepült a szülői házhoz, hol egy atyjával folytatott beszéd után anabaptistává lett.« A beszéd á következő: (Itt már az életrajzíró helyett ismét nekem jutott a szó.) Amint a Spilhacsek kertészszel való találkozás után, kitől egy forint ára muskátlit vettem, beléptem az apai hajlékba, édes apám úgy szappanos kézzel (éppen mosakodott) nekem jött és átölelt. »Hat te haza jöttél?« »Haza« — felelém s egy törülköző után nyúltam. »Tudod-e, hogy Rózának holnap lesz a lakodalma ?« »Tudom; de mondja, édes apám, hogy került föl ez a mi családfánkra unokanővérnek ?« »Bimbó te, — szólt kicsinyléssel — úgy látszik, hiába jártál ki annyi iskolát. Hát majd megmagyarázom. Ismered-e a tölgyfát ?«