ESZTERGOM VIII. évfolyam 1903
1903-01-11 / 2. szám
a liszt ára egészen más faktorok közbenjöttével alakul meg. És ez a faktor a budapesti nagy gőzmalmok kartellje. A búza árát még mindig a tőzsdén uralkodó fedezet nélküli határidő-üzlet szabja meg, kapcsolatban a gőzmalmok tőzsdei magatartásával; mert a mint a kereslet nagysága következtében a búza ára pár fillérrel felszökik, a gőzmalmok, a legnagyobb vevők, azonnal tartózkodó állást foglalnak és a gabonaárak rögtön leesnek. A termelő helyzete pedig olyan, mint a vizbe esett emberré, a ki néha-néha egy percre felbukkan a vízből, de végre is elmerül. Mert 6—7 forintos búzaárral okszerűen gazdálkodni és még hozzá megélni is, lehetetlenség. Ép igy vannak a fogyasztók is. Ha a búza ára leszáll, a malmok nem szállítják le a liszt árát, mert azt mondják: hja! mi még az előbb magasabb áron összevásárolt búzából őriünk: ellenben ha felszökik, akkor rögtön megfeledkeznek arról, hogy készleteiket még olcsó áron vették össze és rögtön felemelik a liszt árát. Ennek az anarchikus állapotoknak tehát úgy a termelő, mint a fogyasztó issza meg a levét. Az oka ennek a kereskedelemnek és iparnak túlságos módon való centralizálása Budapestre. A nagy tőke igy feltétlen uralomra tesz szert. Közelebb kell hozni a fogyasztót a termelőhöz, elkerülni a sok közvetítést, decentralizálni kell a nagy malomipart. Ezért volna szükséges egy gőzmalom Esztergommegyében is, mely vármegyénk szükségleteit fedezhetné és csere-őrlésre lenne berendezve, még pedig szövetkezeti alapon. Be kellene vonni az összes érdekeltséget: a termelőket, fogyasztókat és köz veti tőket egyaránt, épen ezért a gazdáknak, a vásárló közönségnek, a lisztkereskedőknek és a gabonakereskedőknek is részt kellene venniök az alapításban. Társasélet Esztergomban. — A kath. kör évi közgyűlése. — Az esztergomi társasélet egyik legerősebb tényezője a Katholikus Kör kedden délután tartotta meg XI. évi közgyűlését. A 250 tag közül, sajnos, csak 65-en jelentek meg. Elszomorító jelenség ez, de Esztergomban megszokott, sajnálatosan állandó társadalmi betegség ez a részvétlenség. Az ülés 4 órára volt kitűzve, de Mattyasóvszky Lajos lovag elnök csak V25 órakor nyitotta meg az ülést. Az esztergomi társasélet felvirágoztatásáért minden kitűnő tulajdonságát latba vető elnök megnyitotta az ülést s aztán megható szavakban parentálta el a katholikus közélet elhunyt nagy egy ezresért hozza a pénzét levonásokkal, örömmel egyezett bele. Öröme akkora volt, hogy a bankirodában levő hét alkalmazottnak is egyenkint ötven-ötven forintot ajándékozott. A templom mögött levő négyezer forintos házat megvette hétezer ötszáz forintért készpénzben, s miután csak egy lakás van bent, megbízta az építőmestert, hogy tizennégyezer forinton épitse föl azt. Es Kitscher Adám érezni kezdte jó sorának átkát. Kétannyit, vagy még többet fizetett mindenért, mint eddig. Munkástársait kerülte, a jobbmódúak meg őt kerülték. Igy jutott eszébe, hogy megnősül s visszavonul csöndesen, békességben. Néhány évvel idősebb özvegy asszonyt vett feleségül s az esküvője fényes volt. Reggel meg személyesen ment a nagypiac sarkán levő boltba s nagyhangon szólt a boltoshoz: — Kérek kétszáz darab brittanikát, kétszáz darab szultánt. Majd megrendelt tizenkét kocsit. S mikor délután hosszú menetben a templom elé vonultak, a kíváncsi tömeg ágaskodva nézte a meggazdaharcosát Major Ferenc doktort és orsz. képviselőt. Ezután dr. Bárdos Rémig a kör kiválóan agilis titkára tette meg jelentését a mult évről: »Kevesen vagyunk még szám szerint is. De vajha legalább e kevesek volnának szívvel-lélekkel tagjai a körnek! — Sóhajt fel a titkár. — A rendes tagok száma 201, a vidékieké 49. Ámult évben is 10 apadás volt, most is. A 250 tag között van 1 tiszteleti, 12 örökös, 56 alapító tag; 14 alapító nem tag. Kezdettől fogva 475 tagja volt a körnek. Többször felhangzott már méltán a panasz, hogy a tagok nem tesznek eleget tagsági kötelezettségüknek az anyagi téren ; de csekély eredménynyel. A kör tagja a Pázmány-egyletnek, az iskolatestvéreket képző egyletnek, rendes és pártoló tagja a kath. körök országos szövetségének, melynek alapjára is segélyt adunk: ugy szintén 50 koronával segélyeztük a kiadásában megjelenő Uj Lapot. Jótevőinknek, különösen Fischer-Colbrie praelátusnak, ki 150 mm. kőszenet adott, Kempelen Farkas, ki a nagyértékü király-könyvével, Walter praelátus, ki Eötvös József müveivel s másoknak, a kik egyes könyvekkel gazdagították kb. 1000 válogatott kötetre menő könyvtárunkat, fejezzük ki ezen ünnepélyes alkalommal is hálás köszönetünket. Tartottunk jan. 27-án táncestélyt, febr. 10-én farsangzáró estélyt, a nagyböjt folyamán 4 felolvasást zeneelőadással, köztük szentséges Atyánk, dicsőségesen uralkodó XIII. Leo jubileuma alkalmából diszes ünnepélyt s az adventban 2 felolvasást. Több izben összejöttünk barátságos társasvacsorára. Mindeme összejövetelek kedvességéről és sikeréről szép látogatottságuk tanúskodik. Bizonyára tetszéssel fog találkozni a vezetőség ama terve, hogy e barátságos összejöveteleket szaporítsuk, valamint azon rég óhajtott vágyunk teljesülése is. hogy az idei nagyböjtben egyik kiváló tagtársunk konferencia-beszédet fog tartani. Nagybecsű s buzgó közreműködésükért a közgyűlés hálás elismerésére is méltók felolvasóink : Mattyasóvszky Marianna, dr. Walter Gy., dr. Csernoch J. s Maszlaghy prael., dr. Kereszty V., Brühl J. s dr. Perényi K., kedves énekeseink és előadóink: Hajas O., Kersch E., Pécsner M., Szlávy M. és Táky Gyuláné, lelkes dalárdánk: Bárdos Gy., Borovitska A., Eitler J., Csernák B., Feigler K., Hollósi R., Klinda K., MagurányiJ., Perényi A.. Táky Gy. s különösen a zeneelőadások kiválóan buzgó s művészi lelkű vezetője Kersch F. Kegyelmes fővédőnk s az autonómia bátor bajnokai iránt nem késtünk kifejezni hódoló tiszteletünket. A vasárnapi munkaszünet kiterjesztésének I pártolása végett felkérte a választmány megyebizottsági tagjait. Szórakozó eszközeink, olvasótermünk 25 lapjával, szép kertünk kellemes otthonul iparkodnak tenni egyletünket. godott malommunkást. A templomot felékesítették, kivilágitották; az orgona megszólalt, a pap palástban eskette össze a két öreget (túl az ötvenen, mindketten) s a végén a vőlegény sorra ment mind a tizenkét kocsihoz s egy-egy forintot adott borravalóul a kocsisoknak. Mikor meg visszakerült az első kocsihoz s a templom előtt üldögélő öreg anyóka kinyújtotta meggémberedett ujjait alamizsnáért, két krajcárt dobott az ölébe. Ilyenformán járt a mi Kitscher Ádámunk s most naphosszat egyebet sem hallunk, mint a téglahordozók kiáltozásait, a napszámosok nótázásait, az állványok felállításánál egy egy »hó rukk«-ot, a pallér öblös hangú szidásait, s ez most itt a legnagyobb újság: építenek fönt, a templom mögött . . . S a vénasszonyok, munkások napról-napra ezt tárgyalják a nagypiacon, a sárgára meszelt házikóban, a »kávémérés és kifőzdében « : háziúr lett Kitscher Ádám s ahogy sóhajtás kél a nyomában, a kávés megnyugtatólag törekszik közbeszólni: Hagyjuk őt, mire fölépül a háza, koldulni mehet. Nem lesz egy garasa sem . . . Valnicsek Béla. A vezetőség rajta van, hogy a kívánatos külön társalgó terem megvalósuljon. Az országos kath. nagygyűlésen, melynek egyik alelnöke, a mi buzgó elnökünk volt, tagjaink sorából mintegy 30-an vettek részt.« A titkári jelentésen bizonyos panaszos, de igazságos hang vonult végig. A látogatottság, a kicsinylés, az üres kritizálás fölött mondottak ugyan helyén voltak, s méltán tárta fel a lelkes titkár a pangás szimptomáit. Különösen helyén volt az érdeklődés hiányát hangoztató panasz s ezzel kapcsolatban felvetünk egy eszmét, mely talán éppen az érdeklődést lenne hivatott a kör tagjai között részben emelni. Nem lenne-e prakticus, a kör alapszabályait oly formán megváltoztatni, hogy a választmány negyedrészben minden évben megújulna. A kilépettek azon évben nem választhatók újra, csak esetleg a következőkben. Ezt a választási formát nagyon sok kaszinó gyakorolja s egyrészt uj, friss elemeket vinne be minden évben a kör adminisztrációjába, más részt tért enged több erőnek az érvényesülésben. Perényi Árpád pénztárnok jelentése következett ezután, kinek buzgalmáért a közgyűlés jegyzőkönyvi köszönetet szavazott. A könyvtárnok Klinda Károly jelentéséből kitűnik, hogy a kör könyvtára a mult évben 57 kötettel gazdagodott, melylyel együtt most 991 kötetben 482 művet bir a kör. Á lefolyt évben 168 esetben 527 kötetet olvastak a tagok. A közgyűlés még az 1903. évre szóló költségvetést állapította meg 5250 koronában, miután a tisztikar lemondása következett. A kör elnöki tisztet dr. Feichtinger Sándor, nagy koránál csudálatra méltó élénkséggel foglalta el s mutáti a lelkesedéssel egyhangúlag újra megválasztott elnöknek adta át helyét talpraesett, szép beszéddel mondott le ideiglenes elnökségéről. Á tisztikar a régi maradt, ugy szintén a választmány is, mely utóbbiban csak Büttner Róbert póttag helyett lett Niedermdnn József beválasztva. A tisztikar megválasztása után dr. Csernoch János praelátus-kanonok a közgyűlés hozzájárulásával köszönetet mondott dr. Feichtinger Sándornak, ki öreg kora dacára évről-évre nagyobb buzgalmat fejt ki a körben való szereplésében: A választmány megalakítása után az újságok árverése következett, majd társasvacsora, melyen 50 tag vett részt. Az első felköszöntőt Mattyasóvszky Lajos lovag mondta a tagokra, majd dr. Csernoch János praelátus a tisztikarra. (d) Vasárnapi levél. — Az öngyilkos mesterinasról. — Itt tanulta az asztalosságot Neumayer Károly mester műhelyében. Olvasta, nem olvasta : magába szivta, a »Friss Újságot«, eljárogatott a szt.-tamási lebujokba, csinált egy kis adósságot is, aztán haza ment Nyerges-Újfalura és ott szülei tisztes házánál főbe lőtte magát — a gyerek. íme egy kép az iparos tanoncok életéből, egy shakespeari színdarab, melyben a világot jelentő deszkákon Hamlett helyett egy asztalos inas töpreng: »Lenni vagy nem lenni.« És ha a királyfi az élet helyett a nirvánát választotta, a mai modern kor szerint a tacskó, aki a mult héten oltotta ki életét, az legalább is jóizlésü gyerek lehetett. Az asztalos inas és királyfi között most minden különbözet eloszlik, együtt vannak a nirvana ölén. A királyfit a nagy drámaíró Schakespeare küldte a deszkákról oda, az inas gyereket szintén a deszkák közül Habár ur, a Friss Újság szerkesztője. Igy kerül egymás mellé királyfi és asztalos inas, filozófus és méregkeverő. Az inasgyerek olvassa a friss lapot. Rémesen kiszínezett gyilkosság, óriási szenzációt keltő öngyilkosság, piszkos házasságtörés, bűnesetek részletes törvényszéki tárgyalása, hirdetéseiben kerítő szemérmetlenség végtelen sorozata játszik le lelki szemei előtt. Lelke az amúgy is hiányos nevelés mellett, ekkora szemétdomb láttára eltörpül és a halál, de a gyalázatos halál fogalma mindég közönségesebb lesz előtte. A élet leváltását ép olyan közönséges műveletnek veszi, olyan természetesnek, mint az ingváltást. Már t. i. amenynyire egy inasgyerek ezt természetesnek tartja. Minden ilyen ujság-hir tapadó hatalmával lehúzza