ESZTERGOM VIII. évfolyam 1903

1903-09-27 / 39. szám

bennünket, úgy belső, mint külső ellenségeinkkel szemben. A király vezérünkké lett! A király a józan és higgadt magyar nép ősi erényében bizva, ránk támaszkodik, mert tudja, hogy csak ilyen néppel képes megvédeni ezeréves alkotmányunkat a' poklok felszabadult romboló szellemei, sőt Becsnek rossz tanácsokat adó ármányai ellenében is. Pont. A történelem számára. Bizonyára mindenki óhajtaná világosan érteni, hogy a jelenlegi válságos politikai helyzet tulajdonképen miből keletkezett ? A feleletet erre a kérdésre már régen megadták azok, kik nem elégesznek meg az események felületes szemlélésével, hanem a dolgok mélyére tekintve, az inditó okok után kutatnak. Ebben a kutatásban lépésről lépésre haladva eljutunk az — egyházpolitikáig. Itt kezdődött a parlamenti levegőnek az a romlása, mely végre a mai tűrhetetlen fokig fejlődött. Elfogulatlanul vizsgálva a magyar parlament működését, azt látjuk, hogy az egyházpolitikai törvények meghozatala óta ez olyan érdemleges munkát nem végzett, mely a törvényhozást előbbre vitte volna. Napi kérdéseket intézett el csak, melyek halasztást nem tűrnek, de törvénykönyvünket maradandó alkotással nem gazdagították. Mintha az Isten föntartó áldása nem lenne azóta rajta. Teljesen megzavarodott a pártok helyzete nemcsak egymással szemben, de beléletükben is. Duló viszály és engesztelhetetlen harc teszi lehetetlenné azt ,az egységet, mely nélkül komoly munkát végezni a pártok képtelenek. A »vezér-férfiak« egymásnak ellenségei épen úgy, mint a közkatonák névleges vezéreiknek. Ez a példátlan felfordulás kizárja a reményt arra, hogy ezzel a parlamenttel, a pártoknak jelen alakulásaival békés és üdvös működés álljon elő. Ez azonban a parlamenti pártok dolga. — Mi most annak bizonyítására, hogy a jelenlegi végzetes zavar az egyházpolitikából ered, olyan tanút hozunk fel, ki — az egyház ügyét illetőleg — minden gyanún kivül áll: Bánffy Dezső bárót. Az ő lapja, a »Magyar Közelet«, melyben ő is sűrűn szokott saját neve alatt irni, a f. évi szept. 21-ki számában »Khuen gróf« cim alatt ezt irja: »Ha mi a mostani helyzetnek valódi okát tudni akarjuk, úgy vissza kell mennünk 9 —10 évvel és bátran feltételeznünk, hogy a mostani válság nem egyéb, mint az 1894-iki Wekerle utáni válság következménye, és hogy a további válságokat senki más nem idézte elő, mint gróf Khuen-Héderváry és akkor joggal mondhatjuk a mai válságra: Aki előidézte az okot, az oka a következménynek is. Jól tudták, hogy Khuen gróf az ő, 1894-ben az egyházpolitikai reformokról a felső házban mondott két beszéde után, melyekben a reform ellen beszélt és a hallgatókat maga iránt hangolta, mindazáltal azonban a javaslatokat megszavazta, a koronának kiszemelt bizalmi embere volt e nagy, szinte egyedül álló reformnak megbuktatására. Ennek kivitelére minden lehető és lehetetlen udvaroncot felmarsiroztattak a felső házba, hogy a reformot leszavaztassák. Azon senki^sem fog kételkedni, hogy eféle udvaroncok minő alkalomból és minő biztatás folytán szavaztak a kormányjavaslat ellen. Wekerle demissionált, mert ily körülmények között az előzetes rendezkedés folytán javaslata a felsőházban megbukott. Khuen gróf ekkor kabinetalakitásra hivatott meg. Ezúttal megjegyezzük, amiről hiteles tudomásunk van, hogy Khuen gróf, mint most, ugy akkor is meghivatásáról sem a lemondott miniszterelnököt — Wekerlét, sem a szabadelvű párt kimagasló férfiait nem értesítette és annyira ment, hogy Wekerlének, mikor vele a magyar minisztériumban fogadtatása előtt találkozott, meghivatásáról egy szót sem emiitett, Mindamellett Khuen grófnak 1894-ben tötént júniusi megbízatása hátrafelé sült el, mert az akkori egységes szabadelvűpárt őt nem akceptálta és a párt domináló alakjai hátat fordítottak neki. »Ezt a csorbát ki kell köszörülni«, monda Khuen gróf az ő intimusának, báró Bechtolsheimnek és ez valónak bizonyulni látszott, mert Khuen gróf a másodszor miniszterelnökké kinevezett Wekerle ellen addig áskálódott, mig Wekerle kénytelen volt, — dacára nagy többségének — lemondását a képviselőházban benyújtani, és pedig oly megokolással, hogy a korona részéről hiányzó bizalom miatt az állam ügyeit tovább nem intézheti. Mihelyt Wekerle válsága Khuen gróf aknamunkája folytán 1895. januárjában akuttá vált, ismét láthatóvá lett a láthatáron Khuen gróf. Az akkori »egyseges« liberális-párt azonban hideg maradt, ellenállt Khuen grófnak és ő — belátva, hogy a csorba kiköszörültének ideje még el nem érkezett — egy éretlen fusionális eszméjének a szabadelvű párt részéről történt elvetése után — egyelőre visszavonult a harctérről. Báró Bánffy lett miniszterelnök, kinek kormányzását Khuen gróf csak rövid életűnek remélte. E reményében azonban csalódott, mert Bánffy miniszterelnöksége sokkal tovább tartott, mint azt Khuen gróf kívánta és Bánffy bukásakor nem ok nélkül beszélték sokfelől, hogy ez esetben a Khuen gróf keze — nem kérdezzük, hogy hol — igen erősen játszott közbe. Csak a horvát képviselőknek arra a vonakod asara utalunk, melyet a Tisza-lex aláírásakor Khuen rendeletére tanúsítottak. Közismert dolog, hogy az obstrukció ez év március havában már erősebb mérveket öltött és tudjuk, hogy gróf Khuen március 19-én utazást tett Grácba, hogy ugyanakkor Bécsben egy egész napot töltött Kállaynál és hogy küldetése és Széli bukása már akkor lőn elhatározva. Ami március 19-én Bécsben még csak terv volt, júniusban már valóvá vált: Khuen gróf magyar miniszterelnök lett és az 1894-ben rajta esett csorbát kiköszörülte.« — Mellékes itt az egyes alakok egymás elleni küzdelme. Minket csak az érdekel, és ezt a történelem számára is megörökíteni akarjuk, hogy az országot a legkínosabb válságba sodró jelenlegi bonyodalom oka nem más, mint az egyházpolitika. Ezt nyíltan bizonyítja annak a Bánffy Dezsőnek a lapja, ki beavatott volt akkor az ügyekbe, sőt elsőrangú »tettekkel tenyezo«. HIREK. Kuruc bujdosó dala. Nyugalom az égen. a földön is csend van, Régen nyugszik minden édes, mély álomban, Némán néz le a hold a tenger partjára, A parton kesergő' kurucnak arcára. Locsogva fodrozik a tenger alatta; De a lelke szárnya őt messze ragadta Hej, dehogy érdekli a tengernek habja, Hisz' elvesztett hónát az vissza nem adjál Két ragyogó csillag gyúl ki a nagy égen, Két ragyogó könnycsepp csillan föl szemében; Mint a kínzott rabé, oly halvány az arca, Szivét marcangolja a fájdalom harca! >Hej, Rákóczy apó, édes jó vezérem!* Imigyen jajdul fel fájó keservében; • Hej, Rákóczy apó, édes jó vezérem. Legalább éretted folyna ki a vérem!* Ám itt nyomorultan sorvaszt el a bánat Ó én drága hazám, epedve utánad! Ó bárcsak még egyszer láthatnálak téged, Kebleden hagyna el e nyomorú élet! Néma csend lesz újra, semmi nesz sem hallik. Csak a ringó tenger tovább is morajlik. A kuruc még ott ül, de a lelke távol . . . . , Szépeket álmodik a szegény hazáról. B. Ii Perényi Margitról. Mult számunkban lapzárta miatt nem számolhattunk el azon fényes sikerről, melyet Esztergom város dédelgetett kedvence vivott ki magának ismét a szombat esti Bob herceg előadásán. A közönség ismét zsúfolásig megtöltötte a termet, úgy, hogy mozdulni is alig lehetett a nézőtéren. A művésznőnek úgylátszik ez egyik legjobb szerepe, mert itt a féktelen utca-királyt valóságos Fedákmódon alakította, nagy terjedelmű hangja sokszor az ablakokat is megrezegtette. Úgymint előző estén Lisbettet, akkor Bobot sokszor hivták a lámpák elé, énekszámait pedig nem egyszer ismételni kellett neki. Virágcsokrokat mindkét este kapott Perényi Margit, de Bob herceg estéjén valóságos virágzápor fogadta egyik jelenésében. A művésznőn magán is meglátszott, hogy mennyire meghatja a szép ünneplés. Igen jókedvvel fogadta az ünneplést és egyik-másik énekszámában szinte tombolt örömében. A város szine-java, a szini-est után a »Fürdo« szálló földszinti termeiben gyűlt vacsorára, s a művésznőt ott ünnepelték, ki másnap már elutazott szülővárosából. A művésznő jó és emlékező szivét dicséri azon nemes gondolkozása, hogy a tenger virágot, melyet művészetével nyert szülővárosától, a temetőbe vitte, s ott a porladó poéta Munkácsi Kálmán sírjára tette. A művésznő eme szép figyelme mindenesetre jól esik a poéta lelkének, mert attól kapta a sok virágot, kit annyiszor és oly meleg szivvel énekelt meg életében. A művésznő dicsőségét az egyszerű sirban nyugvó fiatal iró nagyban elősegítette. Valóságos trobadurja volt ő Perényi Margit távolban elért sikereinek, s a debreceni és kolozsvári fényes szini estéket oly közvetlenséggel irta meg az »Esztergom és Vidéke« cimű lapban, melynek felelős szerkesztője volt, hogy az esztergomi közönség szinte maga előtt látta a kis művésznőt, mosolygóan, életüdén, művészetének teljes érvényesülésével. Munkácsi már ott nyugszik a temetőben. Kihullott kezéből a teremtő toll, a művésznő meg tovább megy diadalmi útján, melyről a kezdet töviseit a poéta is tördelte. Az utóbbi ünneplések diadalmi mámorát ő már megénekelte akkor, még midőn a művésznő a szini pályára lépett. Nagy, fényes sikereket jósolt s azok ime megjöttek, bár ő már nem tapsolhatott szive művésznőjének. A boldogok hónába tért poéta helyett mi köszönjük meg a művésznő kegyeletes megemlékezését, mert ebben a művészetet szeretettel istápoló ujságiró megbecsülését is látjuk. Diadalának virágjelvényeit a művésznő nem is tehette volna méltóbb helyre, mint a poéta porló szive fölé. * Érdekes vendég Esztergomban. A mult héten érdekes vendége volt városunknak dr. Agostino Frizzoni. milanói tanár és hires műismerő. Bécsben tett tanulmányai után, dr. Fischel, berlini múzeumi őrnek lelkesitésére, aki néhány hó előtt szintén tüzetesen megszemlélte a hercegprimási múzeumban lévő képtárt, személyesen jött tanulmányozni a képtárban levő azon festményeket, amelyek eredeti hazájukon, Olaszországon kivül, ilyen szép számban és minőségben talán sehol sincsenek képviselve, mint a hercegprimási múzeum képtárában. A kitűnő műismerő, amint egy festményre ránézett, rögtön megmondta a mester nevét, melyet annak idején a hires Owerbeck állapított meg. Ez azon hires Bertinelli-fele gyűjtemény, melyet b. e. Simor János biboros, hercegprímás évekkel ezelőtt Rómában roppant magas áron szerzett meg, s melynek hire külföldön is ismeretes. A kiváló szaktudóst Maszlaghy Ferenc, múzeumi őr vezette körül s azután magyar vendégszeretettel fogadta házánál. A kiváló tudós nem győzte eléggé magasztalni a képtár kincseit, és hisszük, hogy a legjobb emlékezetet vitte "magával. * A zsinati vizsgálatot Esztergomban folyó hó 22-én sikerrel letették: Berényi István, Hegedűs János. Hotár Lajos, Sztopka Modeszt. * A pöstyéni árvízkárosultak nyomorának enyhítésére dr. Fodor Imréné és Machovich Jánosné úrnők vezetése alatt hölgybizottság alakult, amely valóban anyai szeretettel, fáradhatatlan buzgósággal törekedett szerencsétlen pártfogoltjainak szükségletein segíteni. Esd» szavuk a kegyelmes Főpásztorhoz is elhatottak és — mint rendesen — meghallgattatásra találtak. O Eminenciája Vaszary Kolos bibornok, hercegprímás 50 koronával, az esztergomi főkáptalan pedig 200 koronával járult hozzá a nemes cél előmozdításához. A hölgybizottság elnöknői ez úton is hálás köszönetet mondanak a nagylelkű adományokért. * A Rákóczy sirjához való zarándoklat tárgyában a vármegye alispánja a következő felhívást intézte a helyi lapokhoz : Tekintetes Szerkesztő Ur! Folyó évi október hó 9-én, illetőleg 10-én zarándoklat indul II. Rákóczi Ferenc és társai sirjához Konstantinápolyba, Rodostóba és Kis-Ázsiába, mely útnak költségei I. osztályon 375 kor., Il-on 275 koronát tesznek ki. Az utazásra vonatkozó programm az alispáni hivatalban,