ESZTERGOM VIII. évfolyam 1903

1903-09-20 / 38. szám

zása nem vall igazi liberális zsidóra ?! Azt meri mondani gróf Zichy Nándorra, hogy »hazaáruló«. Hát ez világos jele annak, hogy Lakner fejében sok a viz, de ész annál kevesebb. Mert ő, ki egyik mondatában a hazát leszólja, csalónak ne­vezi, a semmivel egynek állítja, a másik monda­tában azt dobja másnak szemére, hogy hazaáruló ? Hogyan beszélhet az hazaárulásról, ki a hazát üres szónak tartja ? Visszavetjük azt az aljas rá­galmat teljes erőnkkel. Egy zsidógyerek, mint Lakner, ne meré­szeljen gróf'Zichy Nándorról igy nyilatkozni, mert hazaszeretet dolgában egy napon említeni sem lehet a két nevet. Hogy magyarabb nálánál Z. N. gróf, az világos abból is, hogy Lakner annak igaz magyar nevét még kiejteni sem tudja. (Zí­csinek, mondta.) Es kell annál csúnyább hazaáruló, ki egy egész népsokaság előtt, magyar földön azt meri mondani, hogy a haza semmi; ott a hazánk, hol jó dolgunk van; a haza megcsal bennünket, a haza közönséges csaló ?! Ilyen ember meri gróf Zichy Nándort hazaárulónak nevezni ? ! Ha ilyen haza-ellenes és izgató bátran szerepelhet, akkor jó éjt a magyar hazafiságnak ! A szociál-demokraták továbbá lelketlen zse­belek, igazán a nyomor vámszedői. Mondják egész komolyan, hogy Lakner 40 koronát kapott bajnai szerepléseért. Ha újból eljön, adunk neki 80-at, — de nem koronát. ígérte is, hogy eljön. S ilyenkor az a szokás, hogy a második vagy har­madik beszédnél már felírják az »elvtarsakat« és tagsági dijat szednek tőlük. Igen ? Akkor könnyű azután a vezér uraknak a szegény nép keservesen megszerzett filléreiből pezsgőzni, nehéz arany órát, arany láncot vásárolni! Mi, ker. szocialisták, nem úgy dolgozunk! Ingyen, önzetlenül! Es csak mi­dőn már hosszas munkánkkal fel tudunk mutatni eredményt, akkor fogadunk el némi tiszteletdijat, de akkor sem 40 koronás napidijat, hanem felét vagy egyharmadát annak, a mit biztosan érde­melnénk ! De ugy-e erre csak önzetlenség, felál­dozás képes, üzérkedés pedig nem ? ! No és a sztrájkolásra nem azért ösztönzik a szegény munkás népet, hogy őt kiszipolyozzák ? Felbujtatják, felizgatják őket, beírják maguk közé, fizettetik a tagsági dijat és a sok sztrájkolás ered­ménye — semmi, vagy a szegény munkások idő­vesztegetése, károsodása. Hát a hazáról mondott remek szólamok nem a kivándorlások útját egyen­getik? Persze, a kivándorlási ügynökségeknek is kell kereset! Hogy aztán a szegény néppel mi lesz, hogy sokan tönkremennek, szegényen és nyomorban, garas nélkül jönnek vissza, az mellékes ; fő a rebach! Végül a szociál-demokraták gyáva e?nberek. Mikor látják, hogy megcáfolták őket, elkezdik dicsérni ellenfelüket, csakhogy ép bőrrel mene­külhessenek. No, hiszen a gyávaság különben is jellemző vonása az ő fajuknak. Most pedig köszönetet kell mondanunk Lak­ner Lászlónak bajnai szives látogatásáért. Ha mindenütt igy bemutatja a szociáldemokrácia foga­fehérét, ez épen elég lesz arra, hogy a nép meg­utálja és megvesse. De nem is érdemel mást. A vakmerőség, a csalás és népbolonditás, az ostoba­ság és tudatlanság, a rendbontás és izgatás, mások ok nélküli gyalázása, a lelketlen zsebelés, a gyá­vaság : ezek csak megvetést érdemelnek. Bárcsak mindenütt volna egy ily gyűlés, a milyen Bajnán volt, akkor a nép mindenfelé megismerné a maguk valójában e jeles urakat. De mi már nem kérünk belőle. Elég volt a jóból. Más dolgunk is van, mint izetlenségekkel foglalkozni. Csak arra kérjük a jó magyar népet, hogy ily léha, csavargó népnek ne üljön fel. Ab­cugolja meg őket; ha nem használ, dobja ki. Nem érdemelnek mást. A papság legyen résen. Jelen­létével azt mindenesetre eléri a gyűléseken, hogy a jeles »urak« kitöréseiket, gyalázkodásaikat Isten, vallás és haza ellen mérsékelni fogják. Ha pedig még meg is cáfolja valaki őket, teljes kudarccal kell eltávozniuk. A hatóság szintén kisérje élénk figyelemmel áldatlan munkájukat. Ha Mezőteleg­den rendre taníthatta őket a főbiró, miért nem teheti meg másutt? Izgatást, rendbontást, hon­gyalázást Magyarországon fényes nappal néptömeg előtt büntetlenül lehet megcselekedni ?! No ez szép! Gratulálunk! Ragadjuk meg teljes erőnkkel a keresztény­szocializmust ! Ebben van népszeretet, önzetlenség, igazság és erő! Amott csak népbolonditás, önzés, hamisság és gyávaság van ! S azért ha a világi hatalom, papi buzgóság és a nép okossága résen lesz, nem győznek rajtunk, a világért sem ! Mienk lesz a győzelem! Bajnai bányász. HIREK. Fehér őszi rózsa. Virághimes nyárban máskor nyugtot leltem, Most csak teutánnad vágyódott a lelkem, S vártam a jöttödre kora tavasz óta Fehér őszi rózsa, sápadt őszi rózsa. Beszédem van véled, szomorú beszédem : Beteg az én lelkem, a hervadást érzem , S dalra kész ajkamon elcsuklott a nóta; Temetésre jöttél fehér őszi rózsa. Több dalra szivemnek hogy is volna vágya, Mikor harmat helyett dér száll a virágra? Vidám volt a nótám, most pedig szenvedő; A virágnak s nékem készül a szemfedő. Hivtalak, vártalak a búcsúzó szóra. S megérkeztél végre fehér őszi ró?sa, Ne csodálkozz raj la, hogy vágyódtam érted, Hisz lelkemnek hangját egyedül te érted. Kis kertemben mikor megjelenni látlak, Megszállják lelkemet titkon fájó vágyak, S bár mosolyg az ajkam, a lelkem oly beteg ; Könyűm árja hull... hull..., csendesen, permeteg. Szilamór. Fényes színházi esték. A városban működő színtársulat még nem látott olyan diszes közönséget a szinpad előtt, mint pénteken este. A majdnem zsúfolásig meg­telt teremben a város és megye előkelő családjai találkát adtak egymásnak abból az alkalomból, hogy Perényi Margit, a temesvári és budai szín­házak szubrett primadonnája és Esztergom szü­lötte lépett a szűk, kis színpadra. Mikor öröm­mel adunk hirt arról, hogy a színház először megtelt közönséggel, nem mulaszthatjuk el Perényi Margit sikerét is konstatálni. Esztergom város a helyi lapok utján mindig értesülve van szülöttjének szini sikereiről, de szinről-szinre látni csak ritkán nyilik alkalma. Ezt az alkalmat pedig Esztergom városa pénteken este megragadta, s a művésznő meg lehet elégedve szülővárosának közönségével, mely eklatáns módon tüntetett becézve szeretet mű­vésznője mellett. A pénteken szinre került »Rip van Winkle« különben egyik fényes csillaga lett az esztergomi szini életnek. A színészeken meglátszott a jó kedély, s a telt ház előtt egyformán igyekeztek a babérért, a náluk nagyobb hirt élő művész­nővel. Perényi Margitot Lisbett szerepében láttuk és örömmel ismerjük el, hogy a fiatal művésznő játéka és hangja, minél többször látjuk, hova tovább kedvesebb és képzettebb lesz, ugy hogy bátran jósolhatjuk, miszerint a fővárosi nagyobb színházak egyikében fogjuk nemsokára viszont láthatni. Énekszámait a tüntető tapsra többször is megismételte. Méltó partnere volt a művésznőnek Kis Pista Rip szerepében. Megjelenése, hangja és já­téka nyilt szinen is aratott tapsot. Ugy szintén a többi szereplők egész ünnepélyesen helyezked­tek az est művészi keretébe. Ma, szombaton este a művésznő a Bob her­ceg címszerepében lép a lámpák és remélhetőleg az ismét megjelenő diszes közönség elé. Mezei Kálmán színigazgató, mikor Perényi Margit megnyerésével kielégítette az esztergomi közönség igényét, megérdemli, hogy a közönség tovább is pártfogolja társulatát. Izé. * Főegyházmegyei hirek. Krammer Ferenc dr. szentszéki házasságvédőnek neveztetett. — Pathy Gyula ifjabb Garamujfalura, Szuchány József Po­zsony-Sárfőre, Novinszky Gusztáv Esztergom-Baj­nára, Némethy Ernő Buda-Eörsre, Bnssay Tivadar Vadkertre káplánnak küldettek. — Schmidt Gyula ujmisés hitoktató lett Budapesten. — Sztraka József plébánosnak neveztetett ki Bori-ra. — Biró Mór Antal zirci cisztercita r. áldozár a főegyházmegyébe fölvétetett. * Előléptetés és áthelyezés. Herczmánszky Alajos főkáptalani kesztölci erdőgondnokot' főer­dészszé nevezte ki a főkáptalan s ily minőségben Kis-Komáromba helyezte át. * A magyar közjog előadására a papnevelő­ben O Eminentiája kinevezte Csajka Ernő dr. tanárt. * Ifjaink Rákóczy ereklyéi előtt. A hely­beli bencés főgymnázium tanulói közül vagy har­mincan rándultak pénteken Kassára, hogy ott a Rákóczy-muzeumot megtekintsék. Az ifjak Schedl Arnulf és Molnár Ervin tanárok felügyelete alatt utaztak. * A katonaság körébői. Mint legutóbbi lapszámunkban megírtuk, a háromévet kitöltött bakáink körében a visszatartó rendelet miatt nagy elkeseredés van, s ha az még kitörésre nem ju­tott, egyedül a helybeli parancsnokság humánus és tapintatos bánásmódjának tudható be. A tiszti­kar minden tőle telhető módon arra törekszik, hogy ezt a hangulatot ellensúlyozza. A harmad­éves katonáknak, hacsak kérelmezik, két heti szabadságot adnak, s különben is felvilágosítják őket a tovább szolgálás okairól. Nagyban hozzá­járul az elégedetlenség kiegyenlítéséhez az is, hogy mikor egy a legutóbbi napokban tüdővész­ben elpusztult közkatonát temettek el, és sirja fölött a disz-szakasz tüzet adott, a zenekar Kölcsey himnuszára zendített. A polgári közönség kalap­levéve hallgatta végig az országos esemény­számba menő Himnuszt, a bakák között pedig nem egy törülgette könyező szemeit. Ilyen ren­delkezésekért melegen üdvözöljük katonai ható­ságunkat, mert ezek enyhítik a szegény magyar fiúk szomorúságát, de meg a polgárság meleg rokonszenvét is felkeltik. * Helyettesítés. Az esztergomi papnevelőben a folyó tanév első felében a bibliai tudományok előadásával O Eminenciája megbízta dr. Babura Lászlót, hogy helyettesítse dr. ICereszty Viktor tanárt, ki betegsége miatt félévi szabadságot kapott. * Halálozás. Özvegy Győrffy Ivánné szül. Jordáky Róza f. hó 16-án 69 éves korában meg­halt Esztergomban. Az elhunyt sokat szenvedett szive most már eltemetve, a vízivárosi temetőben pihen. Áldott lelkű, jóságos szivű matróna volt, igazi mintaképe a régi magyar háziasszonyoknak. Eredeti székelyes, szives vendégszeretetét szel­lemi életünk nem egy már elhunyt és még élő nagyja élvezte és dicsérte, mert a hires pedagógus Győrffy Iván háza esztergomi gyülhelye volt a Simor primás idejében városunkba járó szellemi nagyságoknak. A szép tulajdonságokkal megáldott magyar asszony jó gazdasszonysága mellett élén­ken tanúskodik, hogy az Esztergomi Gazd. Egye­sület virágzása idején rendezett kenyérsütés és főzésben, mindkét alkalommal az első díjat és ok­levelet kapta. Sokan talán nem, de a jó gazdasz­szonyok tudják, mily nagy dicsőség egy ház asszo­nyára, ha aranyak és oklevelek mellett egy nagy bizottság bizonyítja, hogy a legjobb házikenyér az egész vármegyében melyik asztalon van. Nagynevű férje halála óta szomorú özvegységben szeretett gyermekei gondozásában telt munkál­kodó élete. Csapást csapás után erős lélekkel tűrt, »vérző anyai szivének kinzó fájdalmával, nemes szivének megszakadásáig siratta« nagy­korban eltemetett gyermekeit, szám szerint tizen­négyet. Hosszas betegségében is ápolta életben maradt két fia közül a régebben betegeskedőt, de kidűlt már a nemes lélek a földi szenvedé­sekben. Temetése e hó 18-án volt nagy részvét mellett. Sirja fölött két fia, menye és három uno­kája szomorkodik. * Igazoló választmányi ülés. A megye igazoló választmánya e hó 25-én d. e. 10 órakor ülést tart, az 1904. évi megyebizottsági tagok névjegyzékeinek összeállításához szükséges legtöbb adótfizető tagok névjegyzékének megállapítása céljából. Erre vonatkozólag az igazoló választmáy elnöke az alábbi hirdetményt bocsájtotta ki. »Hir­detmény. M. kir. belügyminiszter urnák folyó évi

Next

/
Oldalképek
Tartalom