ESZTERGOM VIII. évfolyam 1903

1903-04-12 / 15. szám

megjelenteket és buzditotta az ügy felkarolására. Azután Bárdos Rémig dr. főgymn. tanárt jegyzőnek felkérve kimondotta a nagybizottság megalakulását. Nagyválasztmány. Elnökség: Horváth Béla, Vimmer Imre, Francsics Norbert. Tagok: Andrássy János, Áldory Mór dr., Berényi Gyula dr., Berzeviczy József, Bleszl Ferenc, Blumschein Lipót, Bogisich Mihály, Brenner Ferenc, id. Brenner József, Brunner F'erenc, Brutsy Gyula, Brutsy János, Brühl József, Burián János dr, Büttner Róbert, Csajka Ernő dr., Csernoch János dr., Csupics Emil, Csupor István, Dóczy Ferenc, Dudás János, ifj. Eggenhofer József, Eitner Elemér, Etter Ödön, Écsy József, Farkas Tivadar, F'ehér Gyula dr., Feichtinger Sándor dr., Földváry István dr., Frey Ferenc, Gedeon Kálmán dr., Gönczy Béla dr., Grósz Ferenc, Guzsvenitz Vilmos, > Gyarmathy József, Halmay János, id. Fiamar Árpád, Helcz Antal, Hoffmann Ferenc, Hollósi Rupert, Horacsek Gyula dr., Horn Károly dr,, Horváth Ferenc dr., Horváth Mihály, Hulényi Győző dr., Huray Ferenc, Janits Imre, Kaán János, Kartaly István, Keményfi Kálmán, Kerschbaummayer Károly, Kis István, Klinda Károly, Klinda Teofil dr., Kollár Károly, Komlóssy Ferenc dr., Körmendy Mihály, Környei Imre, Laiszky János, Leitgeb János, Lendvay József, Lindtner János, Litsaer Sándor, Magos Sándor, Magurányi József, Magyary László, Marosy József, Maszlaghy Ferenc, Mattyasóvszky Kálmán, Mattyasóvszky Lajos, Meizler János, Mórász József, Nagy- Antal, Nedeczky Miklós, Németh Gábor, Németh József, Némethy Lajos, Niedermann János, Niedermann József, Niedermann Pál, Nozdroviczky Miklós, Obermayer György, Oltósy F'erenc, Osváth Andor, Pach Antal, Palkó vits Jenő dr., Palkovics László, Pályi Sándor, Pelczmann László, Perényi Árpád, Perényi Kálmán dr., Porgesz Béla, Reusz József, Reviczky Gábor, Roszival István dr., Rothnagel Ferenc, Rudolf István, Rudolf Mihály, Schleifer Lajos, Schlick István, Seyler Emil dr., Sternfeld Rezső, Szabó Géza, Szabó Mihály, Számord Ignác, Szenttamási Béla, Szecskay Kornél, Tátus János, Tiefenthal Gyula, Vargyas Endre, Vaszary László, Vándor Ödön dr., Venczell Antal, Walter Gyula dr., Walter Károly, Wanitsek Rezső, Weisz Izsák dr., Wimmer Imre, Zsiga Zsigmond, továbbá a főgymnázium, reáliskola, tanítóképző és elemi iskolák tanitó testülete és a szerkesztőségek. Szervező bizottság. Elnökség: Vimmer Imre, Francsics Norbert, helyettese Hollósi Rupert. Jegyző: Bárdos Rémig dr. Tagok : Aldori Mór dr. Bleszl Ferenc, Brutsy Gyula, Burián János dr., Büttner Róbert, Csernoch János dr., Dóczy Ferenc, F"ehér Gyula dr., Földváry István, Frey Ferenc, Guzsvenitz Vilmos, Gyarmathy József, Helcz Antal, Huray F"erenc, Kollár Károly, között, de nyugtom nincs. Képzelhetetlen gondolatok és tervek rajzanak fél nem egyszer agyamban. Mily jó volna ilyenkor nem élni, nem élni . . . Hányszor sóhajtom el: Temetőbe, sírba vágyom ; sírba vágyom ! . . . ». . . Csak anyám ne állana utamban ! O, | szegény, nem is sejti, mily terhet rakott rám, mikor beöltöztetett. Állapotomat előtte felfödni nem is merem ; hiszen nem is értené ! Nur wer die Sehnsucht kennt, weiss, was ich leide

! Allein und abgetrennt von aller Freude, Es schwindelt mir, es brennt mein Eingeweide, Nur wer die Sehnsucht kennt, weiss, was ich leide !...< Es hosszú időn keresztül ugyanez a hang, ugyanez a panasz. — Ez megalázta, magához téritette az önző anyát. Lám, fia szenvedett, mélyen, keserűen és ezt a szenvedést ő, az anya okozta neki. Tudta ezt a fia is, és mégis mindenkor a leggyengédebb szeretetet és ragaszkodást tanúsította anyjával r szemben. Pedig anyja ütött lelkén sebet! . . . Es ő most nem tud még önmegadó fohászt sem küldeni az Istenhez, mert elvette fiát! Kálmánja békén viselte a terhet, melyet ember rakott reá, bár szenvedett is alatta, és ő Isten rendelésében sem tud megnyugodni! S mikor ebben a tudatban megsiratta önzését, melylyel fiát elkeserítette, egyúttal megbánta és szégyenlette gyengeségét, melyben a Gondviselés irgalmát és jóságát kétségbe vonta. Kálmán írása, a mint megalázta, úgy fel is emelte. A naplóiró kinőtt, kibontakozott a lágy érzelmességből és a férfiú szilárd tekintetével mérlegelte az életet. Levetette a világfájdalmat Mattyasóvszky Lajos, Nagy Antal, Németh József, Niedermann János, Niedermann József, Nozdroviczky Miklós, Obermayer György, Oberth Ágoston, Ösváth A ndor, Panghy Özséb, Pály Sándor, Perényi ^rpád, Perényi Kálmán dr., Prokopp Gyula dr., Rothnagel Ferenc, Schedl Arnulf, Tátus János, Thuránszky Lajos dr., Tiefenthal Gyula, Vargyas Endre, Walter Gyula dr., Walter Károly, Weisz Izsák dr. Ezután a kir. főigazgató indítványa szerint a szállásoló, élelmező stb. albizottságokat állították össze. Itt azonban hangsúlyozva jegyezte meg az elnöklő főispán, hogy az egyes albizottságok kieg'észithetik magukat még belátásuk szerint, valamint a később esetleg felmerülő igényeket tekintetbe vehetik. Ezek a következők : Szállásrendezd bizottság: Elnök : Niedermann József. Tagok: Berényi Gyula dr., Borosay Dávid, Grusz Ede, Guzsvenitz Vilmos, Gyarmathy József, Halmay János, Litsaer Sándor, Nagy Antal, Oberth .Ágoston, Rózsa Vitái, Számord Ignác, Thiefenthal Gyula, Vándor Ödön dr., Wanitsek Rezső, Zsiga Zsigmond. Élelmező bizottság. Elnök: Schedl Arnulf. Tagok: Agatsin Gyula, Horatsek Gyula dr. Kerschbaummayer Károly, Meizler János, Németh Gábor, Nozdroviczky Miklós, Porgesz Béla, Schleiffer Lajos, Szabó Géza, Terlanday Emil. Fogadó és kalauzoló bizottság. Elnökök: Rózsa Vitái, Dombay Nárcisz. Tagok : Az elemi iskolai tanitók, Brenner Antal, Cseicsner Vilmos, Haber János, Jambrik István, Keményfy Kálmán, Osváth Andor, Peltzmann László, Pollák Vilmos, Welle Olivér. Jury. Elnökség: Horváth Béla, Andrássy János, Vimmer Imre, Francsics Norbert. Jegyző: Bárdos Rémig dr. Tagok: Berán Károly, Berzeviczy József, Boronkay Jenő, Brutsy János, Büttner Róbert, Csernoch János dr., ifj. Eggenhoffer József, Etter Ödön, Fehér Gyula dr., Földváry István dr., Frey Ferenc, Gedeon Kálmán dr., Guzsvenitz Vilmos, Haán Rezső, id. Hamar Árpád, Hartmann Gusztáv, Hollósy Rupert, Horn Károly dr., Hulényi Győző dr., Janits Imre, br. Jeszenák István, Kaán János, Kobek Kornél, Komlóssy Ferenc dr., Krausz Izidor, Magos Sándor, Marosy Ferenc, Mattyasóvszky Lajos, Mattyasóvszky Kálmán, Mórász József, Nagy Antal, Nedeczky Miklós, Némethy Lajos, Niedermann Ferenc, Niedermann József, Niedermann Pál, Obermayer György, Perényi Kálmán dr., Prokopp Gyula dr. Reusz József, Reviczky Károly, Rudolf István, Saczelláry György, Seyler Emil dr., B. Szabó Mihály, Vargyas Endre, Vaszary László, Walter Gyula dr. Azonkívül az érkező igazgatók, a helybeli és érkező tornatanárok, a szergyakorlatok befejezése után pedig a helybeli középiskolák, a tanítóképző tanári kara, a hírlapok szerkesztői és kiküldöttei. és komoly gondolatoknak adott helyet. A csendes, tanulásban múló élet, szoros napi rendje, a gyakorlatokban rejlő vigasztaló és egyúttal fékező erő lenyomta benne az ágaskodó embert és a szellemet juttatta uralomra. »Ismét csöndes és nyug"odt körülöttem minden. Nincs nagy vágyam, nincs nagy örömöm, de nincs félelmem sem. Lelkem andalogva ring a szelid hangulatok váltakozó hullámain. A nagy csatározások, a nagy harcok lezajlottak; szivem tönkrevert mezőt mutat, a melyen lelkem az alsó ember vereségének nyomait és saját győzelmének jeleit szemléli. Nyugodtan, Istenbe vetett bizalommal indul neki az életnek és a letaposott mezőn is virágok után néz. Talán akad egykettő . . .« »De félre a virágkereséssel ! Az élet nemcsak érzelem, hanem tett is ; nem csupa sopánkodás, hanem cselekvés ! Mily önző az érzelmeskedés ! Mikor nagyon jól érzem magamat, mikor jól esik a tudat, hogy a jó Isten kezében vagyok, vagy mikor nagy harcok idején beborult előttem az ég és öröm, vigasz sehonnan sem fénylett reám, sokszor ismételtem : »Temetőbe, sírba vágyom . . .« Most nevetek is, boszankodom is ezen az érzelgésen. — Mintha csak én volnék a világ, mintha azzal eleget tettem volna az életben, ha élveztem és elvetendő rongydarabbá változnék minden, ha kis szomorúság ér ! Mennyi a teendő, mily nagy a mező egy öntudatos, férfias munkás számára ! Hány szív eped vigaszért, hány lélek sóhajtozik segitő, enyhítő után ! Mennyi nyomor kiált segélyért! Oh, az élet, az erő nem énmagamért van bennem. Elborzadok, Végül a kir. főigazgató városunk iránti szeretettől áthatott beszédet intézett az értekezlethez, mit Vimmer Imre polgármester köszönt meg, biztosítva a polgárság jóindulatáról és lelkes vendégszeretetéről. — Es igy elhatározott dolog, hogy f. évi május hó 21-én tornaverseny lesz Esztergomban. Az egész mozgalomnál megnyugtatólag hat a szülőkre a helybeli tanári kar az a komoly elhatározása, hogy az ifjak szüntelenül lelkiismeretes felügyelet alatt lesznek, hogy itt ne ismétlődjék az az országos szomorú tapasztalat, mely szerint az ilyen tornaversenyek az ifjúság számára rut és veszedelmes kicsapongásokra szolgálnak alkalmul. A mi népünk. Irta: Gróh József. A nép gazdasági élete az, mely létre hozza az anyagi javakat. Ez lehetővé teszi a szükségletek kielégítését, mely elvégre is bizonyos jólétet és boldogságot is teremthet. És ez a gazdasági élet nálunk oly silány, olyan keveset hozó, pedig vele szemben a szükségletek száma aránylag csekély és mégis kielégithetlen. Hogy mily nagy lehet a mezőgazdaság és állattenyésztés, más szóval a földmivelő nép gazdasági életében a tudatlanság és hátramaradás, azt mélyrehajtóan csak a szakértő férfiak tudnák jellemezni, — mi csak a kirívóságokra utalhatunk. Azok a szerbek, a kik ott tanyáznak Kenyérmezőn a vasúti töltés körül egy-két hold földön csodálatos szép kis gazdaságot tudnak teremteni. Kihasználják a föld minden talpalatnyi helyét, de annak megfelelően gondoskodnak is róla. Gondoskodnak vízről, hogy ki ne száradjon a termény a forró időkben ; csinálnak szép kis barázdákat, hogy az esővíz kárt ne tegyen, de azért egy része megmaradjon öntözésre, s aztán mikor eljön az ideje, a zöldségüket elhozzák hozzánk és mi azt jó pénzen megvásároljuk. És bár sokkal jobban élnek, mint a mi földmiveseink, közvetlen tapasztalásból tudom, hogy állandóan gyarapodnak, s egyik-másik már nagyobb félretett tőkével rendelkezik. Sok pénzt küldenek vissza hazájukba is. Ilyen jelenség a mi földmiveseinknél nem igen van. Félretett pénz, gyarapodás, előrelátás a jövőbe és tőkegyűjtés ő náluk a tökéletlen gazdálkodás miatt nem létezhetik. De nem is csoda. Mindenik úgy műveli a földet, mint az apja, nagyapja, dédapja, pedig azóta a viszonyok igen megváltoztak. Azt hiszem, elérkezett az idő, mikor a földmivelés nemcsak búza, rozs, kukorica meg krumpli termelésből áll, hanem egyébből is. A régi földmivelési ágaknak olyatén való vezetése, hogy a föld ki ne zsákmányoltassék a mikor a sok meg nem művelt földet látom ; de felszökik bennem a kötelesség érzet: »Félre élvezet és önző akarat! Nem érzelemben, tettben áll az élet! A virágzás kora elmúlt. Nem sírok utána. A virágnak le kell hullatnia szirmát, ha gyümölcscsé akar fejlődni!"...« Az anya meghajolt fiának szelleme előtt. Magába fogadta az ébredező lélek buzdításait — és feledte a bánatot. — Nem érzelem az élet, hanem cselekvés . . . nem virág, hanem gyümölcs ... és fia még jóformán még virágjában hullott le . . . De vájjon gyümölcstelenül ? Berkinének eleinte úgy látszott, hogy igen. Kálmán tüzes lelkének gondolatai az áhítatról, az élet valódi felfogásáról az anya gyakori olvasmányaivá lettek, s minthogy a fia szavai voltak, észrevétlenül megfogadta és a saját életébe is átvitte őket. Kálmán virágzott, virágjában hullott le ... de anyján kezdett mutatkozni gyümölcse. Vallása vigasztalta. Nem asszonyias érzelgés, hanem belső szükség ; egy élet átértett szüksége viszi őt ezekre a vallásos tájakra és nyújt örömöket . . . Mindenütt fia szelleme lengi körül; vezeti, utasítja, fölvilágosítja és segíti. Pap látása sem bántja többé. Hiszen az ő fia is pap. Élete áldozat volt édes anyjáért. Pap volt a legnemesebb értelemben : édes anyja szivét-lelkét térítette és nemesítette meg . . . »Fiam virágzott és virágjában mult ki — ismételi sokszor Berkiné, mikor lelke mosolyg s szivében béke honol, — de nem gyümölcstelenül !« F. J.