ESZTERGOM VIII. évfolyam 1903

1903-04-26 / 17. szám

van mit eladni! Hanem azt, hogy segítség, segitség, mi is emberek akarunk lenni! Intelligencia, papság neked szól ez az öntudatra ébredő népek kiáltása! Nálatok vannak az embereket alkotó elvek és eszmék, nálatok van a népet íölsegitö erő és hatalom! Miért hagyjuk szegény véreinket lelketlen népcsalók által elbolondittatni? Ne engedjétek népeitek közé a szocializmus gseftelö handléit! Nagyon rossz jel, mikor az elégedetlen nép azt mondja, hogy neki a papja helyett ezentúl elég a magy. kir. anyakönyvvezető és a községi sirásó. Csak ennyi hasznát érezte az eddigi vezetésnek?! Sokat jelent ez! — A pápa magyarellenes (?) Ezt a furcsa bogarat fogta a Pesti Hirlap keddi esti levelében. Magyarellenes a pápa azért, mert a páduai sz. Antal kápolna felirata németül osztrák-magyar nemzeti kápolna. Tóth Béla világrengető, tudományos kritikája, bölcseségének eszme tölténye explodált ebben. Szerinte XIII. Leo minden tette bizonyítja, hogy a magyar nemzettel nem tud rokonszenvezni. Ezt a nagy felfedezést a zsidó lap Tóth Bélával fujatta világgá, de csak buborék levén, biz az szétpattant, minden nagyobb veszedelem nélkül, legföljebb azon feltevést keltve, hogy e szines buborékban volt Tóth Béla minden, az öt világrészben szedett tudománya. XIII. Leót nem védelmezzük a Pesti Hirlap ellenében, mert minden katholikus ember szivével érzi a pápa szeretetét, mit nincs alkalom, hogy ne mutasson. A magyarokat mindig kitüntető szivességgel fogadja, magához engedi és oly melegen érdeklődik viszonyaink iránt, hogy a magyarok ellenségének tartani bűn. Hogy a páduai magyar kápolnán miért van német felirat, annak bizonynyal más oka van, a mit a Pesti Hirlap még Tóth Béla eszével sem tud kisütni. Az iskola. Az iskola a nevelésre szolgáló közintézmény. Az iskola a természetes nevelőknek — szülőknek — helyettese. Alkotják: a nevelő személy, a helyiség és az eszközök. Az intézmény hordozója, lelke: a nevelő személy. A helyiség és az eszközök csak neki szolgálnak. A tanitó : az az iskola. A törvények az iskolát, mint a nevelésre szolgáló közintézményt jogi személy attributumaiKetten ültek a hátán. Délceg-, büszke alak volt az egyik, arcáról lerítt a vad, lobogó szenvedély. Ölében vergődött a másik, a halál szigetének letörött rózsája, az áldozat. Az öreg Szombatnak a szive verése is elállt egy pillanatra. Tüstént látta, mi történt. A tatár ott volt a szigeten, s mivel nem találta ott az öreg holttestét, tudta, hogy a világ végére is elmegy leánya után. Sátorába akarja most vinni, mert a vadon rengeteg nem elég sűrű az öreg sasszeme előtt. Most már lépésben haladt a paripa. A tatár odaszorította szivére a leánykát, ki hasztalanul vergődött vaskarjai közt. »Mit ellenkezel ? Ugy is az enyém vagy! Eddig kíméltelek, de többé nem ! Enyém vagy! Érted ?« »Soha!« sikoltott Bibor. »Soha!« orditott Szombat s lövésre feszitette íját. Ősz haja rémesen lobogott, amint a szél ideoda tépte-szaggatta. Dsinga rögtön átlátta a veszélyt. Tudta, hogy a nyíl elől nem menekülhet, azért villámgyorsan megfordította paripáját s a remegő leánykát háta mögé ültette. Az öreg Szombat karja dermedten hullott alá. Csak leánya testén keresztül lőheti le a tatárt! Dühében fölordított, mint a sebzett oroszlán. Nem emberi hang volt ez; rémes, a velőkig ható ordítás, melyre még a paripa is remegve állott meg egy pillanatra. »Rantod le lováról a tatárt ?« A leányka megpróbálta. Nem sikerült. val is felruházták. Az iskolának mint jogi személynek ezen személyisége a tulajdonjogban jelentkezik, melynél fogva céljára szolgáló anyagi eszközöket szerezhet s azokkal rendelkezhetik. Bár minden iskolának megadja a törvény a jogi személyiséget, de nem minden iskola személyisége érvényesül a tulajdonjogban; azaz nem minden iskola bir tulajdonnal. Az iskola jogi személyiségéből folyik, hogy az tulajdonát senkinek nem képezheti; önjogu; de mint jogi személy, ügyeinek vezetésére képviselővel bir és vele mint jogi személylyel is rendelkezhetnek azon tényezők, melyeknek joghatósága alá az iskola mint a nevelésre szolgáló közintézmény, természetes és különös célja szerint alá van rendelve. Az iskola különleges természete, vagyis jellege az iskola különös céljától függ. Az iskola célját azon tényező határozza meg mindenkor, amely tényező az iskolát szervezi; az ő akaratától függ ilyképen az is, hogy az iskola céljából és jellegéből kifolyólag melyik nevelésügyi fensőbb tényező joghatósága alá kerüljön. Bár az iskola mint jogi személy, senkinek tulajdonát nem képezi, de az iskola föntartására szolgáló anyagi eszközök képezhetik a tulajdonát akár egyesnek, akár társulatnak, akár egy egész közönségnek; ez esetben ez az egyes társulat vagy közönség az iskola föntartartója. Bár ilyenformán maga az iskola léte is a föntartótól függ, még sem válik az mint intézmény a föntartó tulajdonává. Csak e függő viszony kifejezésére szolgál tehát, midőn azt mondjuk, hogy az iskola azé a magánosé, társulaté vagy közönségé. Sokkal inkább mondhatjuk azonban, hogy az iskola azé, aki az iskolával rendelkezik; bár a rendelkezési jog sem állapit meg tulajdonjogot. Mivel aki az iskolát föntartja, rendszerint rendelkezik is vele, mikor azt mondjuk, hogy az iskola valakié, ezzel csak azt jelezzük, hogy ő tartja fönn az iskolát és az az ő rendelkezése alatt áll. Az iskola jellege az iskola céljától függ. Az iskola vallásos jellege tehát az iskola vallásos céljától. Ennélfogva azon iskola katholikus, melynek célja a katholikus nevelés. Az ember természeténél fogva vallásos és társas lény. A nevelés célja ennélfogva kettős: vallási és társadalmi. Az iskolának is mindaddig, amig a nevelés eszköze marad, egyformán szolgálnia kell a valDe tudta, mit akar atyja. Erejének végső megfeszítésével félrecsúszott a tatár mellől. A nyíl rémesen süvöltött a levegőn. Dsinga megremegett egy percre, aztán kirántotta övéből Levente tőrét s markolatig döfte Bibor szivébe. Aztán ő maga is lerogyott lováról. Egy második nyíl szivén találta. Aztán csend, síri csend lett, csak a megvadult paripa toporzékolt rémesen a két holttest mellett s a halálmadár huhogott félelmesen a lombok között. III. Köröskörül újra lángba borult minden. Égett a szép őserdő, izzó tűzláng hömpölygött végig az egész zalai parton. Még a fíalálszigetén is fölgyúlt a tűzoszlop, mert a zsarátnokot oda is elvitte a szél. Piszkos, füstös lánggal volt tele az egész kis paradicsom. Istenitélet volt ez az idő erre a gyönyörű vidékre. A lobogó lángok vérvörös szinbe borították az egész Balatont, mely haragosan morgott, hullámzott, mintha megundorodott volna már a sok vértől. S az az öreg ember, aki kisérteties nyugalommal hajtja sajkáját, mintha mindezt észre sem venné ! Elfásult már a szive, érzéketlenné tette a tenger szenvedés. Nem néz sehová. Csak a vele szemben levő deszkára tapad tekintete, hol egy ifjú leány ül hideg, érzéketlen arckifejezéssel. A szél meg-megragadja fürtjeit; szemébe, arcába vágja — nem mozdul, hogy megigazítsa. Ruhájának szélét körülnyalják a habok, de nem nyúl alá, hogy fölemelje. EZörös-körül vadul ég lást és társadalmat; ellenkező esetben a nevelés „ melyet nyújt, csonka és az iskola céljának csak részben felel meg. Az egyház rendeltetése az emberiség nevelése. Mivel a nevelés egyik eszköze az iskola : ennélfogva az egyháznak természetadata elidegenithetlen joga van az iskolához. Az egyénnek természetadta joga van a neveltetéshez. Ezt a jogot az egyén számára biztositani az államnak, mint a jog őrének, kötelessége ; ha kell megfelelő iskolákkal is, melyeket vagy másokkal állíttat, kiknek természetadta kötelességük a nevelés, vagy állit maga az állam. Az államot tehát feladatából kifolyólag kétségtelenül megilleti az iskolajog; de ez a jog nem kizárólagos ; ellenkezőleg, csak mint a nevelésre természettől hivatott más tényezők iskolajogának pótlója és kiegészítője jelentkezik. Igy kerülnek egymás mellé a tanszabadság és az állami iskola. Az államot önfentartási jogából kifolyólag azon iskolákkal szemben, melyeket a nevelésre természetüknél fogva hivatott tényezők vagy mások is állítanak, feltétlenül megilleti a felügyeleti jog; azon kötelezettségéből kifolyólag pedig, melylyel az állampolgároknak megfelelő nevelést biztosítani köteles, megilleti a jog, hogy megbírálja: vájjon a mások által állított iskolák megadják-e az állam által a saját szempontjából polgárai részére szükségesnek talált vallási és társadalmi nevelést, és hogy azokat ez alapon saját polgárai nevelésére feljogosított intézményeknek elismerje. Igy találkoznak állam és egyház is a nevelés terén, az iskolában, anélkül, hogy egymás jogait sértenék. Azon iskola katholikus, mélynek célja a katholikus nevelés, amelyben tehát a nevelés arra irányul, hogy az ember a katholikus vallás elveit megismerje, gondolkozását, érzését valamint külső életét ezen elveknek alávesse^A katholikus iskola ezen meghatározásából önként folyik, hogy az mint a katholikits nevelés egyik eszköze természeténél fogva es feltétlenül azon nagy nevelő intézménytől nyeri missióját és annak joghatósága alatt áll, mely kizárólagos letéteményese és közlője a katholikus nevelésnek és amelynek egyképen rendeltetése és joga az egész emberiséget katholikussá nevelni, azaz minden s nem borul atyja keblére, mint a megriadt madárfiókák anyjuk szárnyai alá. A parton rémesen üvöltenek a tatárok s Bibor még sem kérdi az öreg Szombattól: »Atyus, mi lesz velünk, ha észre vesznek ?« A halottak csendes emberek . . . Nagysokára megérkezik végre a sajka a szigligeti révbe. Az öreg kiszállt. Tántorogva megy oda az utolsó tölgyfakoporsóhoz. Fölemeli. De nehéz most! Pedig máskor játszva elbírta . . . Körülnéz. Itt még virul néhány illatos rózsa, itt még zöldéi a pázsit. Ezt a helyet még nem födözte fel a tatár. Kitépi a pázsit javát, a legvirulóbb zöldjét, a legbársonyát s beleteszi a koporsóba. Aztán leszakítja a legszebb rózsabimbót s odatűzi a halott keblére. »Te szebb voltál, mint a rét legszebb virágja!« suttogja csendesen. Aztán belefekteti leányát, családja legutolsó, legszebb virágát a koporsóba, az illatos pázsit fölé s viszi a sajkára, hogy lebocsássa oda a másik négy mellé. Milyen szép bokréta lesz majd belőlük! Fönn az égen tündéri fényben ragyognak a rezgő csillagok. Az öregnek megakad egyen a tekintete: a legszebben, a legragyogóbbon. »Szép, ragyogó a fényed, de az én leányom szeme ragyogóbb volt, mint te!« kesergi könnyezve. Az erdőben megrezdültek a lombok s a habok dallamos ritmussal verődtek a zöldelő pázsitra. Olyan szépen, oly művésziesen zengték a legszebb halotti indulót!