ESZTERGOM VIII. évfolyam 1903

1903-04-26 / 17. szám

bevinni az emberiségbe a katholikus gondolkozást és érzést, hogy azok az emberiség külső életében is megtestesüljenek Fs ez az intézmény a katholikus egyház. Dr. Fehér Gyula. — Fehérváry azt üzente ... A régi Kossuth-nóta, mely egy üzenetről és egy elfogyott regimentről szól, átformálódott már nagyon sokszor, de olyan mulatságos színezetet és formát nem öltött még soha, mint most, mikor Fehérváry üzengeti a vármegyékbe. Elfogyott a regimentje, azaz hogy nem is fogyott el, de ő egyre üzenget, miszerint ekkorról akkorra halasztja a sorozást. (Gotterhalte ezen jó szokását!) A kalendáriumban már nem is lészen dátum, melyre ki ne tűzte volna a verbungot, s melyre még ki nem tűzné, mert hát a katonai javaslat szekere úgy elrekedt az obstrukcióban és a tiltakozó gyűlésekben meg a küldöttségekben, hogy a legismertebb és legismeretlenebb igavonók sem tudják kirántani onnan. A dorogi kerületbe is eljutott már ezen átalakított Kossuth-nóta, de biz itten nem olyan lelkesedéssel dúdolják, mint azt a formáját, melyet a választások alatt Szacelláry költetett magáról s mely oly szépen mondta: Derék honfi Szacelláry, Helyt is tud ő bárhol állni. A közjóért lángol, hevül, El is küldjük őt követül: ^,ljen a magyar. Megválasztotta Szacelláryt a dorogi kerület, mert hát, mint egy másik nótában énekelte, mely megint a kerek zsemlyéről szóló dal kaptafájára ütődött: Tiszta a mi elvünk, Nem is kell minekünk Se néppárt, se szélbal, Szivünk másért él hal: Éljen Szacelláry. A dorogi kerület ugyancsak megmutatta, hogy az ő elve a tiszta. T. i. a tiszta bor, melyet Szacelláry Öntött a pohárba, melyért a dorogi kerület szive él-hal, s melytől, például Nánán még az iskolás gyerekek is holt részegek voltak. És lám, most milyen háládatlan ez a kerület! Nép

7 gyűlést hiv össze a katonai javaslatok ellen, mikor olyan jól tudja, hogy Szacelláry az ő nevükben helyt tud állani, és ha a javaslatok sorsa is csak rajta állna, már régen törvény volna. Ma, vasárnap Párkányban nagy nap van, meghívott Kossuthpárti képviselők tartanak beszédeket a csalatkozott választóknak arról, hogy mit tenne csakugyan Szacelláry, ha igaz volna az a nóta, mely akkor mondta: »józan, okos elme, gyémántos a lelke, meg is van szeretve.« De hiszen még rászolgálhat erre a nótára, ha látva ezen bizalmatlansági nyilatkozattal egyenértékű gyűlést: lemond a képviselőségről, mely kétségtelen, drága »passzio« és Az öreg Szombat még egyszer megnézte azt a szép, letört bimbót, melynél szebb nem nyilt még a Balaton partján, aztán kesergő szívvel átköti a koporsót a könnyeitől nedves kötéllel. A habok csendesen ringtak. Az öreg Szombat letérdelt, hogy elmondja leánya holtteste fölött a halotti imát. Nem könyvből tanulta: azt mondta csak, ami a szivébe volt írva. De azt úgy átérezte, hogy özönnel hullott a könnye. A somogyi partok felől megdördült az ég. A csillagok lassan-lassan eltűntek. Vihar közeledett. , Az öreg nem vette észre. Atöleke a koporsót s szép csendesen lebocsátotta a viz fenekére. Esténkint majd a csillagok fénye is ott ragyog körüle, átölelve, körülhintve tündöklő, csillogó fénynyel. »Pihenj csendesen!« rebegte szivettépő fájdalommal. Könnye összeolvadt a habokkal, melyek egyre fenyegetőbben tolultak egymásra. »Elhervadt a rét legszebb lilioma. Hát én mikor megyek el utána ?« Merően nézett le a viz alá. Előbb még látszott a koporsó, most már egészen elfödték a haragos hullámok. Az öreg Szombat egészen a viz fölé hajolt, hogy megláthassa. Ebben a pillanatban egy irtózatos hullám féloldalt vetette a sajkát. Az öreg Szombat megrendült s alábukott a habokba. A Balatonból fájón, elhalóan hangzott föl a vizszinére: »Uram, könyörülj szegény lelkemen!« Aztán összecsaptak a habok, az ég irtózatosat rendült, vakitó villám kanyargott alá a Balatonba s nemsokára teljes erővel dühöngött a vihar a haragos magyar tengeren. még egy Szacelláry zsebet is megingat, már úgy a választásokkor. A dorogi magyaroknak most de jó volna egy Perczel vagy egy Szem ere, a kiket oly szépen megbuktatott a Szacelláry kortes borízű hangja: Nem kell néppárt, szélbal, szivünk másért él-hal, tiszta (bor) a mi elvünk! És most csak arra vagyunk kíváncsiak, hogy mit szól Szacelláry a vasárnapi népgyűléshez, meg hogy_ milyen nótát csinál a dorogi kerület a Kossuthnótára ? „Hitfelekezeti iskoláink csődje." — Miniszteri döntvények s ezek fölött való vita a közigazgatási bizottságban. — Lapunk mult számában röviden jeleztük már, hogy vármegyénk közigazgatási bizottságának minapi ülésén élénk s beható eszmecsere fejlődött ki dr. Csernoch János és dr. Fehér Gyula bizottsági tagok s Vargyas Endre kir. tanfelügyelő között a hitfelekezeti népiskolák s a polgári községek jogügyi viszonyai fölött. A felszólalásokra ezúttal a bajnai r. kath. iskolaügy rendezésének kérdése szolgáltatott alkalmat. A kir. tanfelügyelő jelentése szerint az ügy genezise a következő: Bajnán még 1874-ben néhai Simor János hercegprímás, mint a község egykori plébánosa, volt hívei számára egy diszes, három tantermü emeletes iskolát építtetett s azt a jelzett évben személyesen szentelte fel. Azóta a tankötelesek száma annyira felszaporodott, hogy még három uj tanítói állás szervezése s még három uj tanterem felállítása vált szükségessé. A három uj tanítói állást, a kir. tanfelügyelő sürgetésére, még 1899. évben szervezték is. Az uj állások javadalmazásához a község egyenkint évi 100—100, összesen 300 koronát szavazott meg, az állam'pedig egyenkint 700—700, összesen 2100 korona évi államsegélyt nyújt, tanítói fizetések kiegészítése címén. A három uj tantermet pedig, ugyancsak a polgári község, egyelőre bérházakban helyezte el, később pedig a bérházakban való elhelyezés helyett — féliskoláztatást szerveztek. Ez az állapot, az oktatásügy hátránya szempontjából, tűrhetetlen levén, a polgári község elhatározta, hogy az általa eddig is fenntartott r. kath. iskolaépületet, ugyancsak a hitfelekezet tulajdonát képező telken, három uj tanterem hozzáépítésével megfelelően kibővíti. Érre nézve tervet s költségvetést is készíttetett s jóváhagyás végett beterjesztette a közigazgatási bizottsághoz. A bizottság azonban nem hagyta jóvá a község tervezetét. A község pedig a közigazgatási bizottság határozata ellen élt fölebbezéssel a közoktatásügyi miniszterhez, ahonnan az ügy véleményes jelentéstétel végett a kir. tanfelügyelőhöz került, kinek felvilágosító jelentése alapján 1903. évi február hó 28-án 9067. sz. alatt a következő elvi döntések mellett érkezett vissza az ügy: 1. A hitfelekezet tulajdonát képező telken, annak felhasználásával, — a polgári község részéről történő építkezés lehetősége egyenesen ki van zárva. 2. A polgári községek a felekezeti iskola fejlesztését még abban az esetben sem eszközölhetik, ha netalán a létező felekezeti iskolának a polgári község volna a fentartója. 3. Amennyiben az iskolafejlesztés felekezeti jelleg mellett szándékoltatik, az csak a hitfelekezet által eszközölhető. Ha pedig az uj iskola a polgári község kötelezettségének érvényre emelésével létesül, az csupán községi jellegű lehet. 4. Az azon egy valláshoz tartozó községekben azonban — mint Bajnán is — pedagógiai és adminisztratív szempontból célszerűbb, ha az iskolafejlesztés a már létezővel azonos jelleg mellett történik. Ezeknek az alapelveknek nyomán felhívta a miniszter a közigazgatási hatóságot, hogy az egyházmegyei főhatóság útján kérjen be nyilatkozatot a hitfelekezet részéről az iránt, vájjon a tankötelesek nagy számánál fogva szükséges iskola létesítését, az ottani r. kath. hitközség, tisztán felekezeti, vagyis az 1868. évi XXXVIII. t.-c. 11. §-a alapján akarja-e és tudja-e eszközölni ? Egyszersmind megjegyzi a miniszter, hogy amennyiben a hitközség a jelzett törvényadta jogával élni nem tudna, vagy nem akarna, — a létező felekezeti iskolába be nem iskolázható tankötelesek beiskolázásáról való gondoskodás, a polgári község kötelezettségének érvényre emelésével, községi iskola létesítése utján fog biztosíttatni. Mielőtt az imént részletezett miniszteri leirat alapján a bizottság, a kir. tanfelügyelő javaslatával kapcsolatosan, határozott volna, felszólalt dr. Csernoch János bizottsági tag. Ami illeti, úgymond, a miniszteri rendeletben foglalt azon elvi kijelentést, hogy a polgári községek a felekezeti iskolák fejlesztését még abban az esetben sem eszközölhetik, ha a netalán létező felekezeti iskolának a polgári község volna a fentartója, mindenekelőtt az iránt intéz kérdést a kir. tanfelügyelőhöz, vájjon erre nézve van-e ily értelmű közigazgatási bírósági döntvény ? Mert ő azt hiszi, hogy ez az álláspont csupán az illető miniszteri ügyosztály vezetőjének az álláspontja. Hiszen a népoktatási törvény 25. §-ának második bekezdése világosan kimondja, hogy azon már fenálló hitfelekezeti iskolákra nézve, melyek eddigelé a község vagyonából és jövedelmeiből tartattak fenn, szabadságában áll az illető községnek az eddigi gyakorlatot továbbra is fentartani. Ha tehát valamely polgári község az általa eddigelé a község vagyonából s jövedelmeiből fentartott iskolát továbbra is fentartani s a törvény követelményeinek megfelelően egy-két tanteremmel szaporítani, illetőleg fejleszteni óhajtja, nem látja be, hogy a község ebben a szabadságában törvényszerüleg korlátozható volna. Mert hiszen itt nem különálló uj iskoláról, hanem a meglevőnek a törvény kívánalmai szerint leendő átalakításáról van szó, a hitfelekezeti jelleg érintetlen hagyása mellett. O mindenesetre ebben az ügyben a kultusztárca költségvetése alkalmával fel fog szólalni a képviselőházban, mert a törvény ilyetén magyarázata a hitfelekezeti iskolák fejlődését teljesen megbénítja. A bizottság tagjai mély figyelemmel hallgatták a szakszerű fejtegetést. Utána Vargyas Endre kir. tanfelügyelő adta meg, mint tanügyi előadó, a felvilágosító választ. Mindenekelőtt örömét fejezte ki, hogy a bizottság ezen illustris tagja, aki nemcsak ezen bizottságnak, hanem az ország képviselőházának is egyik mély elméjű s általánosan tisztelt tagja, ily élénk s beható érdeklődéssel viseltetik a népoktatás kérdései iránt. Ami a felszólaló bizottsági tag urnák azt a kérdését illeti, vájjon arra nézve, hogy a polgári községek a felekezeti iskolák fejlesztését még abban az esetben sem eszközölhetik, ha netalán a létező felekezeti iskolának a polgári község volna a fentartója, — létezik-e közigazgatási bírósági döntvény, válaszolja, hogy nincs. De szerinte a közigazgatási bíróság ilynemű döntvényt nem is hozhat, annál az egyszerű oknál fogva, mert a népiskolák fejlesztésének jogügyi kérdései nem is tartoznak a közigazgatási bíróság hatáskörébe. A m. kir. közigazgatási bíróságról szóló 1896. évi XXVI. t.-c. 48. §-a szerint ugyanis a közigazgatási bíróság a népoktatási törvény 25. §-ának alapján csupán a községi segélynek a különböző hitfelekezeti iskolák között való megosztása, s a népoktatási törvény 25. §-ának alapján; a különböző hitfelekezeteknek a községi segélyben való részeltetése ügyében képez felebbviteli fórumot. A községek s a hitfelekezetek között fenforgó iskolaügyi kérdésekben a végleges döntés csakis a vallás- és közoktatásügyi miniszter jogkörébe tartozik. Azt azonban, úgymond, hogy a miniszter helyesen magyarázza-e a törvényt, annak legfőbb birája kétségkívül az a testület, amely az illető törvényt hozta, vagyis az országgyűlés. Azért jogosan cselekszik a felszólaló bizottsági tag ur, ha ezt a kérdést felveti a képviselőházban, a hol bizonyára a minisztertől önmagától is meg fogja hallani, hogy ez az álláspont nem csupán az illető miniszteri ügyosztály vezetőjének álláspontja, hanem igenis önmagáé a miniszteré is. Még pedig a törvény világos szavainak helyes értelmezése szerint. A népoktatási törvény 25. §-ának második bekezdése ugyanis csupán csak azokról a hitfelekezeti iskolákról szól, amelyek a törvény életbelépése alkalmából már fennállottak s »eddigele« a polgári község vagyonából és jövedelmeiből tartattak fenn. Ámde a törvény idézett 25. §-ának első pontja meg szintén világosan kimondja, hogy általában nem tekintetnek »ezentul« felekezeti iskoláknak azok a tanintézetek, melyek községi vagyonból és jövedelmekből tartatnak fenn. Ha tehát valamely hitfelekezeti iskolát a népoktatási törvény 1868-ban mint olyant talált életben, melyet eddigelé a polgári község tartott fenn, ezt az iskolát, mint hitfelekezeti iskolát a polgári község továbbra is fenntarthatja s habár ennek az iskolának a polgári község is a további fenntartója, az illető iskola hitfelekezeti jellegűnek tekinthető s tekintendő.