ESZTERGOM VIII. évfolyam 1903

1903-03-29 / 13. szám

tői a minden háztartásban szükséges teljes függetlenséget. Kifejezvén egyúttal a bizalmatlanságot a vármegye eddigi pénzkezelő és számvevői tisztviselői, továbbá a vármegye közönségét képviselő törvényhatósági bizottságból kiküldött, ellenőrzést gyakorló tagjai ellen. Tulajdonkép csak köpenyeg-csere volna az egész, mert az állami számvevőség, mint a pénzügyigazgatóság kirendeltsége s annak külön osztálya ezentúl is csak és kizárólag a megyei háztartással foglalkozik, tisztviselői azonban kisebb rangúak, áthelyezhetők és elcserélhetők; a legnagyobb jogsérelem azonban és a szerzett jogok teljes figyelmen kívül hagyása, hogy a nyolc-kilenc év óta tisztességesen hivataloskodó egyént, a vármegyétől átvéve, rendelkezési állapotba helyezik s július elsején, markába nyomva egy évi fizetését, elbocsájthatják, holott, ha a vármegyénél marad, — mihez, mint kinevezett, avagy választott tisztviselőnek, Írnoknak stb. joga lett volna, — továbbra is hivataloskodik — s csak fegyelmi vétség esetén válik kenyérvesztetté. Pedig hány tisztességes családfővel fog ez megtörténni, olyanokkal, kik, ha korosabbá és a pénzkezelési ügyek végzésére kevésbé alkalmasakká válnak, a nemes szívjóságot gyakorló törvényhatósági bizottsági tagok, vagy a fő- és alispán jóságából, más, könnyebb hivatalba áthelyeztetvén, a szerény igényeikkel biztosított boldog megelégedésre számíthattak volna ? Kellett-e a proletarizmust ily módon előmozdítani ? Kellett-e a kenyértelen családok jogos átkát előelőhívni ? Kellett-e szaporítani a koldus botok számát ? És szaporítva van-e a hajléktalanok menhelye ? 2. A vármegyei ügyviteli szabályzat nem egyéb, mint az alispáni, levéltári, járási, köz- és állategészségügyi személyzet irodai munkája külső alakjának megállapítása. Vannak részei, melyek tagadhatlan, hogy üdvösek, de vannak olyan intézkedései ís, melyek elmaradása igen kívánatosnak mutatkozik s nagyon valószínű, hogy a belügyi kormány nem mulasztja el megtenni a szükséges változtatásokat, már csak azért sem, mert az általános közfelháborodás moraja elül fülét be nem dughatja. Üdvös dolog, hogy lehetővé teszi a levelezésnek a különböző trvhatóságok területén lévő s különböző fogú hatóságok közötti közvetlenségét, mi által a sürgős ügyeknek nem kell a közigazgatási hivatalok sorozatán végig le és felfelé visszamenni, hanem directe indíttatik útnak a megkeresés az illetékes elintézési fórumhoz ; üdvös dolog, hogy a sokféle iktatókönyv elmarad s hogy az iratok selejtezése szabályoztatott; — az iratok idejénvaló elintézésének ellenőrzése, a sürgetések megkönyitése felőli intézkedések, a pályázatok kitűzésének kötelező volta, a »vármegyei hivatalos lap« létesítésének volta mind helyén való és egyáltalán helyeselhető a benne foglaltak arra vonatkozó java része, mely a törvényhatóságok irodai ügymára s mondják, hogy azon egy szeg, melyet én Rómában a Jeruzsálemhez címzett főtemplomban láttam, szintén ezeknek egyike. 1336-ban Konstantinápolyban már csak egyet találunk. Madridba is került egy, s a spanyolok meg is becsülték, mert gyémánt burkolattal látták el s igen drága ereklyetartóban őrizték. S épp azért megtörtént, hogy 1857-ben eltűnt gyémántostól, de a tolvaj magát a szeget titokban helyére tette, midőn ki lett hirdetve, hogy a gyémántokat tőle vissza nem követelik. A királyné különben még értékesebb szekrényről gondoskodott, melyben azt ma is találjuk. 1425-ben Vladislausz király Krakónak szerzett egyet, a vaskorona is ettől díszlik. Milano, Bécs és több város dicsekszik, hogy ily szeg birtokában van. Ebből láthatjuk, hogy több helyen csak utánzatok vannak, s hogy ezen utánzatok becsét emeljék, leráspolni szoktak egyes apró részecskéket a valódiakról, s egybe olvasztani az utánzatokkal. Mindez csak azt mutatja, mily rendkívül nagy tiszteletben tartották mindenha a szegeket, melyek az Ur Jézus drága* sz. vérében megfürödtek, melyek megváltásunk szent eszközeivé magasztosultak. A sz. Kereszt. De térjünk most tiszteletünk — de hogy is mondjam — imádó hódolatunk, végtelen szeretetünk, legfőbb reményünk, büszkeségünk, dicsőségünk legmagasztosabb tárgyára, a sz. Keresztre. De ezt már elülről kezdem. Mihelyt az Ur Jézus hivei a megfeszittetés s vele járó rendkívüli természeti tünemények okozta megdöbbenés és merev bámulatukból magukhoz tértek és az Isten irgalmának elragadó csodáit megfontolták, nem hiszem, ha talán fából is lett volna valaki, hogy kezelésének egyöntetűségére vonatkozik ; sajnos azonban és ez a dolgát értő tisztviselő előtt nyomban feltűnik, hogy azokon az ankétokon, melyeken e szabályzatot is, ép úgy, mint a többit, megbeszélték, úgy látszik nem volt képviselve a gyakorlott s képzett tisztviselői kar, a vagy pedig azoknak véleménye nem vétetett figyelembe. Kétségtelen, hogy nem gyakorlati emberek készítették a szabályzatokat, a mi pedig rendkívül hátrányos azokra, kikre vonatkoznak. A mi a leglényegesebb, arról szóll legkevesebbet. Megengedi ugyanis, hogy a falun lakó főszolgabiró 2 órakor ebédelhessen, mert mint e megyében is addig tart már sok helyütt, a felek kimondhatlan hátrányára a hivataloskod ás, de nem nyújt arra módot, hogy a pótadóból tengődő törvényhatóság hivatalai, mindenkor a pótadó terhe alatt nyögő közönség érdekében, a távbeszélőt használva, néhány perc alatt végezzék el azt, mihez most temérdek irás és napok kellenek. Biztosítom a belügyminiszter urat, hogy valamennyi közigazgatási, különösen kültisztviselő előtt minden szabályzatnál többet ért volna, ha a községek össze volnának kötve távbeszélő útján a főszolgabiróval és ez az alispánnal. Van már honunkban nem egy vármegye, mely a távbeszélő hasznával dicsekedhetik, s miért ne tehetnők meg mi is azt, hogy vasutakkal behálózott és postahivatalokkal sűrűen ellátott területünkön beállítanánk és pedig nem sok költséggel a telefont ? Az esztergomi főszolgabiró, köztudomás szerint, a bányatársulatok szívessége révén Dorog, Tokod és Sárisáp községekkel telephonice már most is érintkezhet, s a meglévő távíró oszlopokat csak pótolni kellene, hogy a berendezés teljesen meglegyen. Elmaradnának a sürgetések, megadható volna a kölcsönös felvilágosítás s nem találkoznék egy község sem, mely a költségekhez való hozzájárulást megtagadná ! De miért nem találkozik egy megyebizottsági tag, ki az eszmét felvesse akár a törvényhatósági, akár a közigazgatási bizottsági ülésen ? E cikk irója azt hiszi, hogy az »Esztergom« Januarius 18-ik száma nagyon helyesen nyilatkozott a mozsárdurrogatás megszüntetése kérdésében, de nem érthető, hogy a főszolgabiráknak miért kell szintén mozsarakat elsütni, t. i. sürgetni fehér és vörös papiron, küldöncözni, rendbirságolni, fegyelmi eljárásokat indítani, midőn telephonon elvégezhetnék minden sürgős és fontos ügyeiket csendben és hatásosabban? Üdvösnek találják a munkaidő leszállítását is ; azonban szóljunk a nem üdvös intézkedésekről és rögtönibe jelentsük ki, hogy mit ér a munkaidő kevesbitése, ha nincs munkaerő s a hivatalfőnök, bár nem szívesen, kénytelen, —• jogával élve, meghosszabbítani a hivatalos órákat. Tekintsük a szomszédos vármegyéket és látni fogjuk, hogy ott minden hivatalban és pedig úgy a fogalmazó, mint a kezelési szakban nagyobb a személyzet. Hol az ok, hogy nálunk rajongva ne sietett volna az Isten vérétől pirosló sz. Keresztett csókjaival elárasztani. — Nagyon, nagyon kellett a híveknek a sz. Kereszt mellett tüntetniök, hogy az ádáz ellenségei az Ur Jézusnak olyannyira siettek azt előlök elrejteni, hogy még emlékét is kiirtsák a föld színéről, ha azt tenniök egyáltalában lehetne. Csakhamar tömérdek földet, törmeléket hordattak a Kálváriára, s hogy a híveknek egyszer s mindenkorra elvegyék kedvét a Kálváriától, azon a gyalázat istennőjének, Venusnak templomot emeltek. Jupiter szobrát állították fel, s a szentséges helyet gyalázatos, ocsmány kultusukkal fertőztették meg. De hasztalan törekvésük. Molnár praelátus mondaná, hogy ha az Ur Jézus sírjára egy megkövesült világ nehezedik is, mégis feltámad harmadnapra ; azaz hogy az igazságot a földben elásni nem lehet. — Az első keresztények jól jegyezték meg azért maguknak a helyet, hol a kinzó eszközök el voltak ásva. Azután Jeruzsálemben az első püspöktől, az ifj. Jakab apostoltól kezdve egész N. Konstantin idejéig szakadatlan egymásutánban következtek a püspökök, s ha Titus pusztításai alatt egy rövid időre vissza is vonultak, ismét csak visszatértek székhelyeikre, hogy őrei maradjanak a sz. ereklyéknek. Képzelhető, mily roppant nagy örömmel fogadták a hivek, midőn a keresztények három százados üldözésének megszűntével N. Konstantin parancsát vették Venus templomának s a bálványoknak ledöntésére, a törmelék lehordására és az ásatásokra, hogy a sz. Keresztet megtalálják. Maga a császár édes anyja, a 80 éves sz. Hona jelen volt, midőn a kinzó eszközöket feltalálták. Az azoknál történt csodákat bizonyítják sz. Cirill nincs így ? hol a magyarázata annak, hogy vármegyénk minden ily irányú kérelmét megtagadják ? s megtagadják akkor, midőn egy kifogástalan s practice képzett főispán és alispán, — támogatva mindenkor a törvényhatósági bizottság jóakaratú hozzájárulásával, gyakorta tettek erre nézve előterjesztést! s megadják viszont ott, hol kevésbé mondhatni mintaszerűnek a közigazgatást, mint a mienket, mely a hivatalos órákon túl dolgozva képes csak feladatainak megfelelni ? Az áldott szivű reformerek a hivatalszolgáktól 10 órai munkaidőt követelnek, de ha valaki kíváncsi arra, hogy van-e köztük olyan, a ki naponta csak 10 órát tölt el szolgálatban, kérdezze meg ezt a megyeházi kapustól. HÍREK. Még zúg a szélvész . . . Még zúg a szélvész, a vészes fergeteg. Riasztó szava a vonuló télnek Nem fogja le már reménylő lelkemet: A nap sugári biztatón beszélnek. Meguntam már e tespedő életet. Lelkem az üde természetbe vágyik. Gazdag öledben szivem ott éled meg, Hisz úgy szeretlek rajongva, halálig. Mily nyugtató lesz sötét erdő mélyén A titkos csönd, mi oly beszédes nékem; Ábránd-világom örökké ott élném A vadvirágos erdő rejtekében . . . Rideg emléki a zúzmarás télnek, Vándormadárként szálljatok csak messze. Élénkül már a szine a vidéknek, M"dárseregnek hangzik vidám nesszé. Még zúg a szélvész ... de csendesül árja Vidul a lelkem, múlik méla-búja; Szivünk a tavasz nagy ünnepét várja, Melyen fölzeng a magasztos: alleluja. Karácsonyi Béla. Villamos ügyünk. Esztergom sz. kir. város villamvílágitásának ügye immár oda jutott, hogy . . . bizony megint csak oda, ahol eleintén volt. Szegény Esztergom a mostani kisértetiesen pislogó petróleumlámpák sötétséget boritó fénye mellett várja, várja, hogy hová és meddig húzódik tulajdonképen ez a kérdés. A héten ismét egy ujabb jelenség történt. Ugyanis a »Magyar Schukkert művek« jelentette be, hogy ajánlatot szeretne benyújtani a város világítására. Ez politika, még pedig rossz politika, először mert a város közönségének félrevezetésére indíthat,? másodszor pedig elárulja, hogy a Hazai jeruzsálemi püspök 315., Theodores tyrusi püspök 393., Özséb cesareai püspök és sz. Jeromos egyházatya 351. A kereszttel együtt a földből ásták ki a lándzsát, a szegeket, a feliratot is. N. Konstantin három részre osztotta a keresztet. Az egyiket Jeruzsálemben hagyta, a másik részét Róma, a harmadikát Konstantinápoly kapta. Én a római részét láttam. Ma szemmértékem szerint lehet ez 60—-80 cm. magas, 3—4 cm. széles darab kristály burkolatban. Mind a három részét a keresztnek aprózni szokás, mert a világ minden tájára kérnek belőle ereklyét. IX. Pius pápa a rómainak feldarabolását már a hetvenes években tiltotta meg, mert előbb-utóbb is teljesen elfogyott volna. Az én ereklyém közvetlen e tilalom előtti időből való. Ugy mint a szegeknél, ugy itt is a közönséges faforgácsot ugy iparkodott a buzgóság keresztereklyévé minősíteni, hogy a vizben feláztatott valódi forgács vizében megfürösztik azt, s mint ilyent hozzák forgalomba. Ez is csak a hivek sz. kereszt iránt való roppant tiszteletét bizonyítja. Szemünkre vetik hiszékenységünket, hogy mi minden ereklyét eredeti gyanánt tisztelünk, holott Kálvin szerint egy nagy társzekérre sem férne el azon keresztnek a világon elterjedt töredéke, melyet az Ur Jézus vállain egyedül hordott. Ezen állítását ugyan nehéz volna bebizonyítania, de feltéve, de meg nem engedve, hogy az egyház gondos felügyelete dacára a hivek az ereklyék valódisága dolgában csalódva, hamisítványt tisztelnének, abból még mindig nem következik, hogy a főrészek nem valódiak, s a hamisítvány jóhiszemű tisztelete sem baj. íme jövő nagypénteken a Basilikában püs-