ESZTERGOM VIII. évfolyam 1903

1903-12-06 / 49. szám

VIII. évfolyam. Esztergom, 1903. december 6. 49. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 10 kor., fél évre 5 kor. Egyes szám ára 16 fillér. A népmentés munkája. Esztergom, december 5. (,*,) Lapunk legutóbbi számában hirt adtunk azon üdvös mozgalomról, melylyel az esztergomi egyházkerület papsága az idei őszi gyűlésen a népmentés nagy munkájában az öt méltán megillető részt kivenni szándéko­zik. Hoztuk minden magyarázat és aláirás nélkül azt az átiratot, melyet az egyházkerü­let a fennforgó kérdésben Esztergom vmegye közigazgatási bizottságához intézett. Ma rész­letesebben akarunk a kérdéshez hozzászólni, mert a nép jóléte érdekében kötelességünk szavunkat bátran és szabadon felemelni. Panaszkodik a kerületi papság, hogy a családok és nemzetünk támasza, talpköve, a tiszta erkölcs, veszendőben van, mert a de­rüre-borura engedélyezett korcsmai mulatsá­gok miatt a nemzet jövője a pénzelni vágyó üzletemberek kényekedvének szabadon ki van szolgáltatva ; hogy a vmegyei fiatalság a mu­latozási vágyat valóságos mulatozási dühhé változtatja s ezzel egyenes arányban elveszti a munkakedvet; hogy „csak mulatni, mulatni" jelsző irányitja őket, a munka eközben teherré válik, — panaszkodik, hogy napról-napra ujabb és ujabb bizonyíték igazolja, hogy a fiatalság között a tulajdon szentsége megtö­rött, hogy lopni kezd a fiatalság, mint a szarka, mert a dinom-dánom pénzbe kerül s a munkabérből s a szülői zsebpénzből már nem telik az a kiadás, mivel a sok éjjeli dorbézolás össze van kötve. Panaszkodik a papság, hogy mivel a töld nem a dinom-dánomra, hanem a tisz­tességes munkára van berendezve s mert a tisztes munka végzésére szükséges phyzikai erő a gyakori éjjeli dorbézolásban rémületes AZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. Szülőföldem. A Kis-Alföld szive a hol kitárul, Ott születtem a regényes Dunán túl. Hol a Rába Rábcát veszi karjára — Ott sütött rám a nap első sugara. Ismerős ott berek, liget, mező, rét. Emlékét még az idő sem tépi szét. Most is látom Rába hamvas szalagát, Mely a rónát oly gyöngéden fonja át. Csókolgatja pázsit-partját fák Ölén, Keskeny bűrű vállára dől könnyedén Messze hallszik dalos lányok nótája Felelget egy kis tilinkó reája. Szeretem én ezt a tájat végtelen, Ide vágyom bárhonnan is szüntelen. Lelkem itt jár hogyha munkám véget ér, — Pihenőre a fecske is hazatér. Kiss Verona. Laptulajdonos és kiadó: Dr. PROHÁSZKA OTTOKÁR. módon, széditö gyorsasággal fogyatkozik: az elégedetlenség ijesztő módon terjed, mely elé­gedetlenséget aztán a lelketlen népámitók a jelenleg fennálló társadalmi rend felforgatá­sára használnak ki. Panaszkodik, hogy a női fiatalság, mely­nek lelke fogékonyabb, ezen éjjeli korcsrríá­zásban nemcsak tisztaságát, s ezzel az anya­ságot, hanem mert erkölcsi érzékének nagy kárára, lelki világában épen az alapvető neme­sebb tulajdonokban lesz megtámadva, olyan mértékben sülyed, hogy minden bizonyos­sággal elvesztik a jövendő családanya hiva­tásához feltétlenül szükséges háziasságot. Köztudomású dolog ugyanis, hogy a női fiatalság a korcsmák légkörében a kellő fel­ügyelet hiányában nem az anyaságra képző­dik; ott nem a feleség mintaképei alakul­nak ki; kialakul ott az anyag, melyet a sza­bad szerelem oltárán lelkiismeretfurdalás nélkül áldoz fel az erkölcseiből kivetkezett elégedet­len s csak a durva szenvedélynek hódoló mámoros férfinépség. E panaszhangok mély fájdalomból fakad­tak fel, mert a papság, mint a közerkölcs hivatott őre s mint az egyes községek jól­létének, boldogságának lelkes támogatója, látja az óriási rombolást, mit a község lakos­ságában a gyakori éjjeli korcsmázás végez. Mi lelkünk egész melegével üdvözöljük a népmentés munkájában kifejtett ezen haza­fias mozgalmat, mert látjuk, hogy vannak községek, hol az ezelőtt észlelt jóllét fosz­ladozni kezd; hol a fiatalság elcsenevészese­dik. Látjuk, hogy itt-ott maholnap a község­nem lesz képes a katona-állitásnál a megkí­vánt számok még harmadát sem előállítani, hogy vannak községek, hol munkanapon nem ritkán látni a fiatalságot egymásba ölel­Turf-história. Irta: Bárdos Gyula. A Zsákóczy-istálló tulajdonosa, (s vele még számos sportsmann) meg volt róla győződve, hogy Rinaldójának okvetlen meg kell nyernie az Erzsé­bet királyné dijat. Olyan formában van ez a ló, mint hajdan Kincsem és Tokio. A sport-tudósi­tók egyhangúlag agyonfavorisálták. Es ha a »Biztos Tip« c. versenylap azt irja, hogy Rinaldó ha nem is »szieg«-re, de legalább »platz«-ra bejön, akkor holt bizonyos, hogy első lesz; legalább ekképen gondolkoztak a turflátogatók közül igen számosan. Csak az a kérdés, hogy ki fogja megülni ? Mert a Zsákóczy-istálló zsokéja ép a minap törte össze bordáit. Olyan lovasra volt tehát szükség, akinek ügyessége nem kisebb, testi súlya nem nagyobb, mint a szegény Bürgere. Zsákóczy tekintete Goldberry Harrira, a kis angol zsokéra esett, akit a bőkezű istálló-tulajdonosnak sikerült is ez alkalomra megnyerni. Igaz, hogy Harry sem igen kérette magát. Ismerte Rinaldót, bizott benne, hogy a konyhára hoz egy pár garast. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Papnövelde, hová az előfizetések, kéziratok és hirdetések küldendők. Hirdetési árak: Egy háromhasábos petitsor ára 1G fillér. Többszöri közlésnél árkedvezmény. kezve fényes nappal részegen ődöngni az utcán, hogy itt-ott a női fiatalságnak a tekin­télye a férfi fiatalság előtt teljesen elveszett, mert a korcsmai éjjeli mulatozás alkalmával csak bizalmatlanság kelt lelkében a női eré­nyek tisztasága felöl; mert tény az, hogy a féketvesztett fiatalság duhajkodásában ma már határt nem ismer; csupa hanyakodásból az éjnek bármely részében ötször-hatszor keresz­tül barangolják az utcákat, és éktelen ordi­tozásokkal felzavarják a nyugalomra térteket. Mindez tisztán csak azért, hogy tudja meg a község apraja és nagyja, hogy X vagy Y legénynek ma jókedve van. És ez ellen nincs orvosság, mert az éjjeli ör szólni nem mer; ha mégis megem­bereli magát s csendre inti a duhajkodókat, akkor ö huzza a rövidebbet: kinevetik, fenye­getik s legtöbb esetben tettleg bántalmazzák. — Ha pedig véletlenül a községi biró lép fel erélyesen s a pálcát alkalmazza, mert más argumentum előtt ma már nem hajlik meg a fiatalság, akkor a biró a törvény elé kerül s a hivatalos hatalommal való vissza­élés jogcímén bírságolva lesz, esetleg sza­badságvesztésre ítéltetik. Ezt a fiatalság tudja, mert lelketlen szi­polyai ezt erősen a fejébe rázzák. Előttük aztán nincs törvény, nincs tekintély, nincs tisztesség; náluk a szenvedély, éretlenség s a duhajkodási vágy vezet. Imerünk községet, hol nincs az éjnek olyan szaka, nincs a hétnek olyan napja, melyen és mikor éjjeli orditozások ne resz­kettetnék meg a levegőt. Mikor aztán a község előkelőségei és békésebb polgárai ezen rendellenes dolgok miatt a község házánál orvoslást keresnek, válaszul nyerik, hogy a község elöljáróságá­A próba-galoppban ugy futott, mint egy kétségbeesett osztrák. Minden körülmény arra vallott, hogy Rinaldó verhetetlen. Ilyen kilátások között kezdődött a rendki­vül érdekesnek Ígérkező verseny. Pár nappal ezen verseny előtt, Londonban, — ahol sajnos, már tudjuk, mily végtelen sok utca, sarok és ablak van, — a Salisburg­-street egyik elegáns palotájában az öreg Dickson Tom e szavakkal fordult leányához ; — Alice, pakkolj! Holnap Budapestre indu­lunk, mert szeretném látni, hogy tud-e valamit a te Harryd ? Biztositlak róla, hogy csak ugy valami ügyetlen kocalovásznak oda nem adlak. Alicenak természetesen nem kellett kétszer mondani. Örömmel és két kézzel ragadta meg az alkalmat és a csinos uti bőröndöt, amelybe min­deri szükséges holmit a legtökéletesebb női szak­értelemmel helyezett el. Másnap el is indultak, s ugy-e mi már tud­juk, hogy az öreg kételkedő és leánya épen jókor érkeztek a lóversenytérre ? Alice a kitűnő gukke­ren rögtön felismerte vőlegényét.

Next

/
Oldalképek
Tartalom