ESZTERGOM VIII. évfolyam 1903

1903-12-06 / 49. szám

nak nem adatik meg a mód az éjjeli csendháborítók ellen jogorvoslattal élni. Mikor pedig az ilyen duhajkodás a szolgabiróság elé kerül, akkor ott a panaszkodó elégtételt nem kaphat, mert nincs a vármegyének szabályrendelete, melyei ezen visszaélések megtorolhatok volnának. Innét van aztán az, hogy szabad a vásár minden irányban. Hallottunk olyan hangokat is felfakadni, hogy a szertelen korcsmai mulatságok megrendszabályozására a vmegyei szabályrendelet sem lesz elegendő, mert ezen szabályrendelet értelmében megtagadott kérelmek érdekében a belügyi kormányhoz fognak a korcsmárosok fellebbezni. Ez pedig a felebbezésnek helyet fog adni. Ezt nem hihetjük, hogy a belügyi kormány a vmegyék népmentő munkáját az esetlegesen érvényben levő országos törvények rideg alkalmazásával megakasszák, nem hisszük, mert látjuk, hogy a szomszédos Hont vármegyében a Majthényi-féle üdvös reformtörekvés még ma is termi édes gyümölcseit. Mi bizunk egyelőre a vmegyei tisztikar jóindulatában s a vmegyei törvényhatóság bölcseségében, hogy csak kevés jóakarattal is meg lógja találni a módot ezen nemzetsorvasztó visszaélések meggátlásához. — Van még egy oldala a fontos kérdésnek, de erről más alkalommal. Minő csodás fordulatok! Nézzük csak, mi is történt Tisza föllépése óta? Az obstrukciónak leghősiesebb bajnokai megváltoztak. A dörgő Polónyi juhászodni kezdett s paktálni annyira, hogy összekülönbözött tüzes bajtársaival. Kossuth Ferenc, ki KJnien-Hédcrvdrynak véglegesen hadat üzent, az »Egyetértésiben cikkezett a királyi akarat respektálása érdekében. Öccse, Tivadar nem röstelt Olaszországból hazajönni, hogy csitítsa a tüzes fiatalokat. Sándor Pál, ki Széli alatt ezer koronákat adott Kossuth-ünnepélyre s kinek Pap Zoltán »azon a szent helyen* köszönte meg a segítséget, ki kormánypárti létére öt ezer koronákkal gyámolított függetlenségi lapokat s csak Szélinek adott becsületszava után nem folytatta tovább ezen leghathatósabb ellenzékieskedést: Tisza alatt legtüzesebb híve lesz a kormánypártnak. Veszi, ki Khuent csak gyalázni tudta, széles mellkasát védő sáncul állítja Tisza elé. Szeged városa, mely Rinaldó ugy állt a starthoz, mint egy engedelmes gyermek. Egyik-másik ló kissé ficánkol, makrancoskodik, de vég're is rendbe jőnek. Indulás ! A versenytéren uralgó moraj elcsendesedik, az izgatottság pedig kiüli az arcokra. Harry belevágja sarkantyúját Rinaldó vékonyába s ez akkorát ugrik, hogy társait már az indulásnál egy félhosszal elhagyja. Ez előnyét Harry növelni iparkodik. Rinaldó rohan, mint a szélvész. Társait már jóval maga mögött hagyta. Harry rendkivül örül s a győzelmet biztosra veszi. — Eh! már sokszor levertek, — gondolja magában, — most az egyszer nem engedek. Egy pár ezer bükk üti a markomat. Ne hagyd magad Goldberry Harry ! Szorítsd ! — Alice ! Istenem, hogy fog örülni Alice! Oh ha itt volna ... — Szorítsd! Gyü, gyü Rinaldó ! Harry a fordulóhoz ér. — Goldbery ! Goldbery! — ordit fel a tömeg, mikor az előre törő lovast megpillantja. Még csak néhány másodperc . . . Dickson elégedetten, pödörgetné a bajuszát, ha le nem Khuen alatt egyhangúlag megtagadja az adószedést, sőt annak elfogadását is, most, bár a helyzet nem változott s az ex-lex megvan, óriási szótöbbséggel bizalmat szavaz Tiszának. Apponyi, ki vezérszerepet visz Széli és Khuen alatt a kormánypártban, Tisza fölléptekor elhagyottan áll e pártban s szégyenletes módon kapitulálni, majd letűnni kénytelen. Ö, ki két miniszterelnököt megbuktatott, most bukott politikus és csak néhány megmaradt hívének rokonszenvéből él. És az a párt, mely saját vezérét megbuktatta, mikor az csak Széli és Khuen volt, Tiszának egészen azonos nyilatkozatát tüntető tapsviharral jutalmazta. Honnét e fordulatok, honnét e lelkesülés? Alig csalódunk, ha három okban keressük a y>közhangulatnak< ily páratlanul álló, szinte hihetetlennek látszó megbillenését. Az első mindenesetre az uj kormánynak merkantilis, mancheszteres irányzata. A Tiszák a régi rendszernek, az ős-liberális gazdálkodásnak hivei. Ezt a zavartalan konkurrencia jellemzi. Nem akar semmi gátat sem elismerni, "amely szerzési hadjáratában föltartóztathatná. Föltétlenül követeli, hogy .minden vagyon és gazdagság megmozdítható legyen, semmiféle gazdasági sáncművet nem akar megtűrni. Ez tiltakozik agrárius irányzat és a földmivelésnek juttatott prémiumok ellen. Úgyis nagyon kötött neki a föld s azért jobban alá akarná ásni, nem pedig megszilárdítani a nemzeti, független elemeknek, a konzervatív gondolatoknak ezen legbiztosabb alapját. Hadd forogjon minden s menjen kézről-kézre! Nem szabad a gyengébbet erősíteni, mert ezt jogtalanságnak tekintheti a hatalmas. Ez irányzatért főleg a kereskedő- és bankvilág lelkesedhetik. Ezt a kasztot pedig nálunk a zsidók képviselik s innét magyarázható azoknak feltűnő lelkesedése a jelen kormányért, Hieronymiért. Tisza nem tehet erről: régi barátai ezen szellemben nőttek föl s tán ő is ezt tartja helyesebb gazdasági rendszernek. A konzervativ-agrárius irány tehát letünőben van s föllép a rohanó, zakatoló, aknázó és türelmetlen, pénzsóvár manchesterizmus. A másik okot elárulja a »Magyar Szó!« Valóságos kiáltványokat intéz a protestánsokhoz s főleg a protestáns papokhoz. Meghamisitja az egész fölfogást, midőn a jelen küzdelmet lényegében véve vallási küzdelemnek minősiti, erőpróbának a protestáns és katholikus párt között. Ez a zsidóságnak régi fogása. A keresztényeket egymásra zúdítani, a felekezeti ellentéteket kiélesiteni, mindenütt felekezeti érdeket keresni : ezt a manővert rendszeresen űzi a zsidó borotváltatta volna. Igy csak mosolyog. S Alice ? Egész kipirultán, a lovasra tapadt szemekkel kiabálja : Goldberry ! Harry ! E pillanatban Alice elsápad, atyja ijedten tekint a versenytérre. Az iszonyat ordítása zúg azon. Valami baj történt. Rinaldó lovasa lepottyant. Ugy terült el a földön, mint a béka. Pár pillanatig mozdulatlanul feküdt. Egy hajszálon mult, hogy a vágtató telivérek el nem gázolták. Ezt az életmentő hajszálat eltette emlékbe. Talán még ma is meg van neki. Rinaldó pedig, mikor megérezte a súlyengedményt, melyet lovasa levetésével kapott, mint a forgószél, rohant vissza azon az uton, amelyen jött. Talán a gazdáját akarta megkeresni ? Szegény Harry alig birt feltápászkodni. Nagyobb baja nem esett ugyan, de azért az arcán, kezén horzsolást, a jobb lábán pedig zuzódást szenvedett. Sántikálva, ló nélkül kellett a hátra levő utat megtenni: azt az utat, amelyen jövő hírnevét s boldogságát vélte megalapíthatni. A nézőközönség midőn látta, hogy a leve.tett lovas a maga lábain cammog s még csak egy kis nyaktörést sem szenvedett, kegyetlen »abcugolás«-ba tört ki. sajtó. A protestáns bizalmatlanság s uralom-vágy pedig hajlik az ilyen lázító szavakra. Az ő vallási érdekeik meglepő közelségben, sőt teljes összeforradásban vannak földies, anyagi érdekeikkel. A vallási jelszó inkább földies tervek szolgálatában áll s midőn e két érdek egybeömlik, az erőlködésnek oly árama zúdul a politikai harctérre, amely a gyengébbeket okvetlenül elsöpri s a sokaságot is megfélemlíti. Az okos és mérsékelt Tisza alig örül a vallási jelszó ily túlságos hangoztatásának, mert ártalmas és provokáló hangokat födöz föl benne, de rövidlátó hitsorsosai a »protestáns fellángolás«-ban keresik az üdvösséget s a Tisza-kormány támaszát. A harmadik ok a mai kormánynak radikális vonása. Mindig radikális pártok szokták elragadni a népek s vezetőik bizalmát s vele a politikai bizalmat. Az ijedező, téveteg, habozó és remegő pártok és férfiak nem alkalmasak a nagy politikai coup-okra, kényes helyzetek tisztázására. A skrupulozitást a népek nem becsülik, még ha szent és alkotmányos is, mert kiérzik belőle a gyengeséget. Az erős szavak és nyomós tettek emberei mindig nagyobb tábort biztosítanak maguknak, mint az alkudozók. A kérlelhetlen harc és küzdelmi kedv rokonszenvet kelt a titkos hívekben s bátrakká teszi azokat, mig aggodalommal tölti el az eddigi ellenfélt, mert fél a jövőtől s nem akarja magát a végsőig kompromittálni. Fél, hogy a győzőnek vaskeze ráüt nyakszirtjére. — Ezen általános, lélektani ok mellett pedig ott vannak még a titkos radikálisok, kik jó számban vannak az országban s a kormánypártban. Fejők Bánffy! Nagy rövidlátás volna azt hinni, hogy Bánffy uj pártot akarna csinálni s Tisza ellen hadakozni! Dehogy akar ! Ily nagy hálátlanságra nem képes ! Bánffy zászlóbontása csak arra való, hogy Tiszát figyelmeztesse, hogy radikális eljárást kivannak tőle. Nem akarják megengedni Bánffy s vele hivei, hogy az utóbbi évek mérsékelt irányzata állandósittassék. Tiszának már most eszébe hozzák, hogy radikalizmust kivannak tőle. Tiszát ez kellemetlenül érinti. Bécsben bizonyos konzervatív gondolatokat pengettek előtte, mérsékelt irányzatot követeltek tőle, ő maga is ily irányban szeretne haladni, de im, föllépnek a régi matadorok, annyi győzelmes csatának bajnokai és követelik a régi szellemet! Tisza maga is paktált e szellemekkel egykoron s most kénytelen bevallani a bűvészinassal : Die Geister, die ich rief, werd' ich nicht mehr los. Ez a radikalizmus pedig mindig előránt valamit, mindig szorítja a kormányt. Most külön vámterületet s nemzeti államot hangoztat, hanem — Abcug Goldberry! Abcug! — zúgott az előbb még diadaltól mámoros kórus. Harry ezalatt sápadtan, véresen, sárosan ballag az istállók felé. Egyetlen résztvevő nem akadt; siralmas utja volt ez, —- hogy az immár nem szokatlan hasonlattal éljünk, — »a reményeinek hetedik egéből lepottyant« kis ángliusnak. Az istállók felől egy hordár jött vele szemközt és egy levelet nyújtott át neki. — Eh ! hát még ez is ? — riadt fel Harry sötéten. Felbontván a levélboritékot, egy arany karikagyűrű hullott belőle a földre. Iszonyú sejtelemtől megkapatva olvassa a levelet: »Tisztelt mr. Goldberg ! Leányommal együtt jelen voltunk a versenyen. Legnagyobb sajnálatomra arról kellett meggyőződnöm, hogy ön a mesterségét nem érti s igy az ön oldala mellett leányom kétes jövőnek nézne elébe. Tanácsolom, hogy képezze magát és addig ne nősüljön, mig meg nem tanult lovagolni. Jó napot! Tom Dickson.«