ESZTERGOM VIII. évfolyam 1903

1903-11-22 / 47. szám

HIREK. Egy névnapra — távolból. Nov. 19-én. Csendes rabként élt szivemben Eddig a vágy Utánna. De mintha ma láncát törné S szabadulni kívánna; Át is töri a sziv falát, Egész lelkem átjárja Átzúgja azt a távollét Fájdalmának nagy árja . . . . . . Csak e napon, névnapodon Követhetném vágyimat — Vágyim szárnyán messze szállnék : Merre szivein visz s mutat! . . . . . . Vágyim szárnyán arra szállnék, Hol virágos lakod van, — Hisz ott éled leány élted E kicsi szent templomban — Ott teremnék . . . s édes hévvel Szoritnám meg kezedet, S kívánnék e napon forró Boldogságot Teneked! . . . Olyan forró boldogságot, Melynél hó'bb csak egy lehet: Szivemben az Érted égő Lánggal égő — szeretet! . . . . . . Majd megvárnám a méla éjt. S meglopnám az álmodat . . . Félálomban . . . ablakodnál Dalt halinál a fa alatt, Édes-busan játszná a hur A kis nótát . . . tudod . . . azt, Mely szivemben itt is . . . messze Vigaszt, édes bút fakaszt . . . Nem üdvdal ez ... de boldogság Annak minden kis szava, E dal mellett koldusének A királyi hozsanna! . . . Búcsúzóul megállnák az Utcán a kis — keresztnél, S elmondanám jó Uramnak, Hogy szivem csak Érted él, Nem bánom én, ha űz a sors Engem egész élten át. Csak védje meg helyettem is A legszebbik csillagát, Mert a lelked olyan tiszta, Mint a csillag az égen: Ragyogó fény — de árnya nincs „A jó Isten segítsen !! ! u —cz. * Nagylelkű adomány. Vaszary Kolos bibor­nok hercegprímás mint az előző években, az idén is kegyes volt az esztergomi kath. legényegye­sület házalapjára 400 koronát, ugyanannak kará­csonyra 100 koronát, a helybeli szent Vince egyletnek pedig, az általa gondozott szegények részére szintén 100 koronát ajándékozni, mely kegyes adományokért ez úton is leghálásabb köszönetét fejezi ki a nevezett egyesületek el­nöksége. * Az esztergomi kath. kör november 24­én, december 1., 8., 15., 22-én estélyeket tart, melyekre t. tagjait s becses családjukat ezúton is meghívja az ; elnökség. Nov. 24-én: tea-estély, esetleg tánc. Ételekről gondoskodik a kör szol­gája. Dec. i-én: 1. Zongoraszám. 2. Szavalás. 3. Kurucnóták. 4. Felolvasás Rákóczy Ferencről: Perényi Kálmán dr. 5. Rákóczy-Induló. Dec. 8­án: 1. Zongoraszám. 2. Ének. 3. Felolvasás. 4. Zongoraszám. Dec. 15-én: 1. Étegedűszám. 2. Szavalás. 3. Felolvasás Deák Ferencről. 4. Zon­goraszám. Dec. 22-én: Karácsonyi misztérium. Bogisich Mihály v. püspök felolvasása énekkar kíséretében. Kezdete mindig pont 6 órakor. * István bácsi sírjánál. A magyar tanügyi világ és még nagyon sok mások szeretett István bácsija, Majer István püspök tiz éve pihen már a földben. Ma, november 21-én van tizedik év­fordulója, hogy a nagy katholikus népiró és tan­férfiú meghalt, s e napon a kath. tanitók országos bizottsága gyászünnepet rendezett a helybeli teme­tőben levő sirja fölött. Az országos bizottság küldöttsége délután 3 órakor jelent meg a sír­emléknél, hol már a városi iskolák növendékei, a tanitóképezdei és a főgimnáziumi ifjúság taná­raik vezetése alatt jelen voltak. Nagy közönség állotta körül a sirt, kik sorában ott láttuk a kath. kör tagjait és városunk sok számottevő alakját, továbbá a helybeli fő és alsó papság, valamint az érseki papnevelőintézet növendékeit is. Meg­hatóan szép volt a galambszivű tanitó-püspök sirja fölött ez a gyászünnepély. A katkolikus paedagógia kegyelete impozáns módon nyilatko­zott meg e nagy alakjának porai felett, kinek éle­tét, ügyszeretetét és szelíd lelkének hatását példa­képül tűzheti mindenki, ha a katholikus tanügy boldogulását szivén hordja. A katholikus tanügyi tanács nevében Ember Károly fővárosi tanitó, paedagogiai iró mondott szép hasonlatokban gaz­dag beszédet, melyben az elhunyt nagy férfiú kiváló nagy érdemeit méltó szavakkal dicsőitette, beszéde végén pedig a sirra tette az ország kath. tanítóinak koszorúját. Mély megilletődéssel hall­gatta mindenki a kegyeletteljes szavakat és sok szem borult könnyekbe, mikor e beszéd alatt feltekintett István bácsinak a siremléken levő relief-képére. A sirra a kath. tanítóságon kivül még számosan tettek koszorút testületek és magánosok is, ugy hogy a jólelkű püspök és nagy paedagó­gus hamvait fedő sirkövet eltakarja a pompás virághalmaz. A gyászünnepély tartamára az esős őszi idő is megemberelte magát, s igy zavartala­nul folyt le az emlékünnepély. * Polgármesterünk esküvője. Vimmer Imre polgármester, miként jeleztük, f. hó 17-én vezette oltárhoz özv. Mátray Ferencné született Pauer Erzsébet úrasszonyt Vácon. Az egyházi áldást Balázs Sándor kanonok adta frigyükre. A nász­nagyok Andrássy János kir. tan. alispán és Vim­mer Béla csemi primáciális urad. felügyelő voltak. A mennyegzőt a menyasszony testvérbátyja Pauer Béla nyug. ezredorvos házánál tartották meg, mely alkalommal az uj házaspár sok üdvözlő táviratot kapott, köztük Esztergom szab. kir. város tisztikaráét is, mely meleg szavakban tolmácsolja a hivatalnokok őszinte s tiszteletteljes ragaszko­dását és jó kivánatait. * Erzsébet napja városunkban. Szeren­csétlen véget ért királynénk névnapját ünnepel­tük csütörtökön. Az iskolák zárva voltak e napon, az ifjúság- szomorú, ezt a névünnepet mindig gyászolva üli meg és volt-e egy igaz magyar, ki e napon fájó emlékektől eltelt szivvel ne em­lékezett volna meg a nagy, a jó, gyöngéd szivü asszonyról, kinek fejére aranykoronát, útjába pedig tövist és rögöt tett a sors. Plallgató ajak­kal, lelkében mély gyásszal imádkozott e napon sok ember a templomokban a jóságos királyné lelkiüdveért. * A süttőiek búcsúja plébánosuktól. A süttői nagy búcsút november 15-én szokták meg­tartani nagy vigaság és öröm között. Ez a szokás az idén sem maradt el, csak egy kicsit olyanféle volt a hangulat, mintha dupla búcsú volna. Az is volt, mert a környék intelligens közönsége nagy csoportba gyűlt a nemrég kanonokká-kinevezett plébános házához, hogy még egy utolsó, kedélyes búcsút töltsenek a plébánián. A reggeli szent­misét, melyen az úri közönség és a falu buzgó lakossága . túlnyomó számban résztvett, Lendvay Hugó győri bencés tanár mondotta. Délben pedig Lováky Antal, az új kanonok nagy ebédet adott, melyen nem egy fájó, s nem egy örömhang röp­pent ki pohárköszöntők alakjában. A legelső fel­köszöntőt maga a házigazda mondotta a herceg­prímásra, utána nyomban Reviczky Károly föld­birtokos, volt országgyűlési képviselő emelkedett szólásra és a házigazda egészségére üritette ki poharát. A búcsúzó társaságot még későn este is együtt tartotta a jó hangulat. * Az esztergomi kath. legényegyesület november hó 22-én délután 4 órakor az egyesü­leti helyiségben 40 éves fennállása és 10 éves újjászervezése ünneplésére díszközgyűlést tart. Tárgysorozat: 1. Elnöki megnyitó. Tartja: Csernoch János dr. egyesületi elnök. 2. Az esztergomi ka­tholikus 'legényegyesület tiz éves története. Felol­vassa Bárdos Gyula, titkár. 3. Az alapszabályok módositaisának szükségességéről és fontosságáról. Előadja: Andor György dr. másodelnök. 4. A módosított alapszabályok előterjesztése és elfoga­dása. 5. Elnöki zárszó. — A díszközgyűlés napján délelőtt 1 ,U 12 órakor a belvárosi plébániatemp­lomban ünnepélyes hálaadó istenitisztelet tartatik, melyre a tagok az egyesület helyiségéből testü­letileg vonulnak ki. — Este 8 órakor pedig az egyesület helyiségében táncmulatság fejezi be az ünnepséget, melyen a belépti-díj személyenkint 60 fillér. Ételről és italról a házfelügyelő gondos­kodik. — Ajánljuk a közönség pártfogásába e valóban szociális feladatokat teljesítő ' egyesületet, melyre különben hazafias működésével is ugyan­csak rá szolgál. * Halálozás. Városunk egy régi ismerőse hunyta örök álomra szemeit f. hó 19-én Buda­pesten, Medvey Lajos ezredesben. A 74 éves ko­rában elhalt jeles katona évtizedekkel előbb, mint a helyőrség "tisztikarának tagja, családjával együtt sokáig volt Esztergom lakója és az itteni társas érintkezés egyik szerepvivője. * Adomány. Dr. Csernoch János p. praelátus, kanonok, országgy. képviselő a szakolcai szent Vince egylet házára 1000 koronát adományozott. * Emléknapok. Az elmúlt hét dátumai három szomorú halálnapot tüntetnek fel. Novem­ber 18-án 1664-ben halt hősi halált Zrinyj Mik­lós, 19-én 1854-ben Vörösmarty Mihály a nem­zet Szózatának nagy költője halt meg, 21-én 1893-ban pedig Majer István püspök szenderült át a túlvilági életre. * Kész a Luczaszék — terve. Evek óta húzódik a szentgyörgymezei iskola ügye. A város csinált egy tervet és a terv a közigazgatási bizott­ságba, onnan a törvényhatóságiba vándorolt. Onnan tovább nem mehetett, hát újból a város­hoz került az ügy s igy megint felfelé vagy vissza. Tartott pedig ez három évig. Csináltak azóta vagy egy tucat költségvetést meg tervet s most három év multán jóvá hagyták a legelsőt. Most végre megkezdhetik a Lucaszék építésének előkészületeit. Boldog Magyarország, ahol a járás­bírósági börtönök egy év alatt épülnek fel, az iskolák meg ilyenformán, mikor? — magunk sem tudjuk. * Kérelem. Alulírott ugy is, mint a város közönsége által föntartott elemi iskolák igazga­tója, úgy is, mint a helybeli jótékony-egylet al­elnöke, mély tisztelettel kérem a helybeli nemes városnak minden jó és áldozni kész közönségét, ajándékozzák oda nekem azon ruhanemüket, me­lyeket a kis gyermekek már nem viselnek, de egyébként még némi javitás után használhatók, hogy azokat a szükséghez képest a jótékony egy­let által kijavíttathassam és a szegény kis iskolás gyermekek között kioszthassam. Mint a szegény elemi iskolások felruházásának megfigyelője és részben foganatosítója tudom, hogy a nemes város közönsége, a Biboros Főpásztor, egyesületek és egyesek évenkint százakat áldoznak ezen nemes célra, de azt is tudom, hogy a szükség még min­dig nagy és azon ily uton is lehetne segíteni. Az e célra szánt ruhanemüket kérem, kegyeskedjenek vagy hozzám a plébániára beküldeni, vagy engem értesíteni, hogy az adományért elküldhessek. Esztergom, 1903. nov. 19-én. Dr. Fehér Gyula, plébános. * A szent Erzsébet jótékony-egylet köz­gyűlése. Folyó hó 19-én szent Erzsébet ünnepén délután 3 órakor tartotta évi közgyűlését a sz. Erzsébetről nevezett jótékony egyesület a vár­megyeház gy üléstermében, melyet Andrássy Já­nos kir. tanácsos alispán volt szives e célra az egyesületnek átengedni. Az egyesületnek kivált­képen nőtagjai élénk érdeklődéssel vettek részt a közgyűlésben, melyet három óra után néhány perccel Bogisich Mihály v. püspök, egyesületi elnök nyitott meg, bevezető beszédében szent Erzsébet mint a keresztény Charitas élő megtes­tesülését állítván az egyesület elé követendő pél­dányul, kinek képe a fokozódó nyomorral és szükséggel szemben fokozottabb tevékenységre serkentse az egyesület minden tagját. Reá muta­tott az elnöki megnyitó annak kívánatos voltára, hogy az egyesület eddigi tevékenységén felül ki­terjesztené jótékony gondoskodását a szegények­nek népkonyha felállításával való istápolására, a ruhátlan kis gyermekek felruházására és a bete­geknek a legszükségesebb orvosszerekkel és táp­lálékkal való ellátására. A felvetett eszmék a legélénkebb viszhangra találtak a közgyűlés min­den tagjánál. Az elnöki megnyitó után dr. Fehér Gyula egyesületi alelnök és az egylet vagyoná­nak kezelésével megbízott helyettes pénztárnok terjesztette be évi jelentését az egylet működé­séről és vagyoni állapotáról. Ezen jelentésből megtudtuk, hogy az egyesület reá bizott felada­taihoz képest felosztotta néhai Niedermann Ká­rolyné született Domoszlay Fanny úrasszony 2000 korona hagyományát 20 szegénysorsu uri szár­mazású nő között; az egyesület az elmúlt év alatt 955 korona rendkívüli segélyben részesült egyes jóltevők részéről, kik között: Vaszary Ko­los bibornok, hercegprímás 400 koronát, néhai Simor János bibornok alapja 200 koronát, Bogi­sich Mihály c. püspök 100 koronát, özvegy Mé­száros Károlyné úrnő 100 koronát, Simor Teréz úrnő 20 koronát, Schmidt Nándor családja 20 koronát, gróf Csáky Károly váci püspök 10 ko-

Next

/
Oldalképek
Tartalom