ESZTERGOM VIII. évfolyam 1903

1903-11-22 / 47. szám

gették a militarizmusra. Ha most vesztegetni akarják, ám tegyék, van nekik, s vannak gazdag forrásaik, melyekből menthetnek; de honnan meritsünk mi ? a rongyos falakból tán, vagy a strázsahegyi üveghutából s annyi sok más konkurrálni képtelen, vagy csak állami szubvenciókkal tengődni képes iparvállalatokból ? A militarizmus túltengése ellen indított harc lett volna igazán néppárti és keresztény politika; amellett oly akciót lehetett volna indítanunk, mely hatalmasabb s népszerűbb lett volna még a polgári házasságról való javaslatok ellen megindított mozgalmaknál is. Ezt az akciót elmulasztottuk akkor megindítani ; várakoztunk, evickéltünk, álmadoztunk a kormányképesség kéklő távolairól, melyek egyre megrövidültek a mi képzeletünkben, de nem a közönség közvéleményében, s mikor fölébredtünk, azon vettük magunkat észre, hogy egy kis paprikás, szociális programmadalék lett a harcok közvetlen, gyakorlati eredménye. Okuljunk hát legalább most; az alap a harcra még mindig a régi s a gazdasági programm talaján megindulható akció még nem multa idejét s az a körülmény, hogy szociális mozgalmak zászlója alatt indítható meg, még azokat is vonzza és hódítja, kik a néppárt iránt elfogultak. Azért tehát ezt a mozgalmat kell sürgetnünk, s ha képviselőink az obstrukciótól rá nem érnek a népgyűlések vezetésére, örömmel üdvözöljük a ker. szociális mozgalmak vezetőit s a népgyűlések rendezőit. Dolgozzanak bátran s bizalommal, s legyenek meggyőződve, hogy végre is a szociális programm életrevalósága képezi derekát a politikai pártoknak; anélkül az eszmei tartalom elégtelen s a lelkesülés hősöket nevelhet ugyan, de népboldogulást nem teremthet. — Bánffy Dezső legközelebb egy politikai pártot fog alakítani. Bizonyára mindenki érdeklődik e mozg'alom iránt, mert föl kell tételezni, hogy egy Bánffy, aki miniszterelnök volt és jelenleg főudvarmester, alaposan meggondolta föllépésének esélyeit. Föltételezhetjük, hogy nem áll egyedül, hanem van törzskara, mely a haditerveket kidolgozta; és hogy van terepismerete, melyet eddigi szerepléseiben átvizsgált. A politiHa neki van, másnak is jut Jobb időkből rossz szokása Hogy a könnyeket ne lássa Megfelezi kis kamráját S maga gyakran szükséget lát. Még utolsó emlékét, imakönyvét is megfelezi egy szegény asszonynyal s ugy itmidkozik tovább a félkönyvből, de nem fél szivvel. A szegény asszony könyvét a költő jó anyja halála után drága ereklyeként emlékül vitte magával. Tizenhét esztendős korában volt tehát Vörösmartynak legsúlyosabb megpróbáltatása. Ekkor került nevelőnek a Perczel-családhoz, a hol három kisebb fiu tanításával bízták meg. Nyolc esztendeig maradt a család körében. Az első három esztendő alatt, midőn növendékeivel Pesten lakott, elvégezhette az egyetemen a bölcseleti tanfolyamot. Ekkor ismerkedett meg az akkori magyar költészet édes apjával, Virág Benedekkel, aki kegyesen fogadta, tanácscsal és áldással halmozta el; ugyanekkor olvasta először Kisfaludy Károly nagysikerű első drámáit és Berzsenyi remek ódáit. Kisfaludy hatása alatt fogott hozzá Salamon király c. drámájához s Berzsenyi tanulmányozása után az igazi ódai-styl műveléséhez. Akadt akkor egy Szallay Imre tanulótársa, aki valóságos hódolattal ragaszkodott hozzá, s gyönyörűségét lelte benne, ha az ifjú költő kéziratait szépen lemásolhatta. Budáról jött át minden héten Vörösmartyhoz, hogy munkái kai siker mindig kiszámithatlan volt, de különösen a mostani zavaros és teljesen megbizhatlan állapotokban fokozott mérvben a sötétbeugrásnak képzelhető valami uj vállalkozás. Tapasztalt ember azonban, milyen Bánffy, mégis meggondolja a dolgot és elébb hűvös higgadtsággal csinálja meg a számítást; különösen ha olyan merész, Magyarországban eddig hallatlan lépésre vállalkozik, hogy mint () Felsége főudvarmestere ellenzéki pártot alakit O Felsége kormányával szemben. Programmját már összeállította, melynek hivatalos szövege a »Magyar Közélet« szerint ez : ->Szemben Tiszával Bánffy hive az Ausztriától önnálló gazdasági fejlődésnek, az önnálló vámtetületnek; szemben Tiszával az önnáló nemzeti bankot követeli; szemben Tiszával azt vallja, hogy a nemzetnek kívánalmai a katonai téren, a magyar vezényszót is beleértve, jogok, melyek törvényeinkben foglalvák ; szemben Tiszával minden érzelgősség félretételével, az erős kéz hívének vallja magát a nemzetiségi kérdésben; szemben Tiszával hirdeti az iskolák államosításának szükségességét; szemben Tiszával azt vallja, hogy szükséges a választói jognak kiterjesztése minimális vagyoni és értelmiségi cenzus alapján, az emígy is kimaradottak részére választó kúriák alkotásával; szemben Tiszával a választó kerületeknek magyar nemzeti szempontból és a városokra való különös figyelemmel való újbóli beosztását kívánja; szemben Tiszával nem csupán a hadseregben, hanem a diplomáciában is a magyar nyelvnek legszélesebb mederben való érvényesítését követeli; szemben Tiszával azt tartja, hogy az állam a városoknak a reájok áthárított állami funkciók teljesítése ellenében rekompenzációval tartozik; szemben Tiszával azt tartja, hogy az állami tisztviselők javadalmazásáról szólló, már benyújtott törvényjavaslat haladéktalanul törvényerőre emelendő^ szemben Tiszával úgy véli, hogy az állam gazdasági megerősödésének nem szatócsszerü takarékosság feltétele első sorban, hanem az elszegényedett lakosságnak mielőbbi lábrasegitése.« Ezután általános jellemzés gyanánt hangsúlyozza, hogy »mindenben és mindenkor demokratikus alapon, erősen liberális irányban* fog működni. — Lesz tehát egy uj politikai párt, mely minden eddigin tul akar tenni a — liberalismusban és a radikalismusban. Azok a liberálisok, kik eddig nem találtak helyet az ő végletekig menő vágyaiknak, Bánffy táborában föltalálják azt a szereplést, mely késhegyig menő harcot jelent. Ha ez a párt megerősödik, akkor csakhamar szétmállik a mai parlament sok liberális, de tisztázása közben költészetében gyönyörködhessék. Vtrág Benedek hatását jelentik egyik ifjúkori epistolájában a következő sorok: Engem serdülő korban megbájola nyelve Győztes apáinknak s noha lassan, szüntelen érzem A titkos lángot, mely ösztönt nyujta erőmnek Igy haladék akadozva soká. Megláttalak aztán Kis számú jelesink közt téged s a mire eddig Kedvem volt, megerősödvén példáitok által Folyvást és hevesen követéin s mértékbe szoritám Kisded vágyaimat, rendetlen képzetim árját. Most midőn ez már húszon túl második évem Legtöbbször mégis történetünkbe tekintvén Szivemelő tettet jegyzek ki az ősi üdőből. Börzsönyi magányában töltött két esztendeje rendkivül termékenyítő hatással volt gyorsan fejlődő költői szellemére. Maga Berezel Sándor szép magánkönyvtárral rendelkezett; a szomszéd Bonyhádon pedig két kath. pap lakott, Egyed Antal, a plébános és Taster László, a káplán, akik szintén szerették a könyveket sőt irodalmi tanulmányokkal is foglalkoztak. Nem messzire a vidéken tartózkodott egy harmadik literátus plébános, Klivenyi Jakab, akivel az ifjú Vörösmarty szintén barátságot kötött. Ez a három katholikus pap volt Vörösmarty bizalmasa, lelkesítője, tapsolója s mindvégig költészete tiszta és nemes erkölcseinek kútforrása. Hálás kegyelettel tartozik tehát emiéköknek irodalomtörténetünk s ezt annál inkább le kell rónunk ma, a Vörösmarty-kultusz újjászületésekor, midőn kölalattomban dolgozó vagy határozatlan cselekvésű pártja. Beáll a »vagy-vagy« helyzet. Határozott szint kell vallani akkor és a gyökerés, radikális működés szintén gyökeres ellenhatást, reakciót fog kelteni. Bánffy körül csoportosulnának az ismeretes bolyongó szellemek, velük szemben pedig azok, kiket a liberalizmus halálra üldöz. És ekkor külső alakban is megvalósul, amit Szilágyi Dezső már régen kimondott, hogy »a magyar parlamentben tulajdonképen csak két párt van : a liberális és a keresztény párt.« Ki a sekrestyéből! (—r.J Hányszor kérdeztük már csodálkozva : honnét a hírneves, hősi francia katholicizmusnak ez a szomorú sorsa, a melyre most jutott ? Egyik felelet erre Fuzet-nék, a roueni érseknek legújabb levele, mely főképen a papságnak szól. Tartalma röviden ez: »Áldatlan papok, igy kiált föl, kik elfelejtik, hogy semmi más után nem kell törniök, mint Isten és a lelkek után, és ők a pártok küzdelmeiben vesznek részt!« »A papnak helye az oltár-, a szószék-, betegágy- és iskola.« Kerüljön mindent, a mi politikai színezettel bir. Ne vegyen részt a keresztény demokrácia mozgalmaiban. A keresztény szocializmus mozgatói, szerinte, uj »reformátoroké, kik uj tanokat, uj apostolkodást hirdetnek, melyek neki nem tetszenek. Főképen kerüljön a pap minden támadó modort a meglevő viszonyok ellen. A türelem, béke és »jóakaró önmegadas« legyen a jelszó. Igy a hires levél. Ez a Füzet mintha a magyar liberálisoktól tanulta volna bölcseségét és magyar zsidó újságokból az ő szende szellemét. Nem épigy beszélnek minálunk is ? Nincs ennek a tannak minálunk is sok száz kényelmes követője ? Ha ilyen Fuzet-ek vezérlik a francia katholicizmust, akkor ugy-e sokat megértünk siralmas állapotából? Hát épen a politizáló pap volna Franciaországnak ez idöszerint legfőbb baja, és a keresztény szocializmus fáradhatlan apostola a közjó ellensége ? Az ilyen levél, határozottan kimondjuk, nem katholikus, és pedig azért nem, mert a katholicizmus legfőbb tekintélye és tanítója ép az ellenkezőket hirdeti. Nézzük csak X. Pius pápa legelső allokucióját a bibornokokhoz, melyet nov. g-én tartott. A többi között ezeket mondja: az apostoli hivatástészetünk és közéletünk erkölcsei hanyatlásnak indultak. Midőn a család tolnamegyei börzsönyi birtokára ment lakni, Vörösmarty magánúton végezte jogi tanulmányait és félévenkint szorgalmasan vizsgázott. Vörösmarty tanítványai voltak a katonás természetű Berezel Sándor földbirtokos fiai Sándor, Móric és Miklós, akiket a szelid természetű hevelőnek a családi rendelkezés szerint szigorú kordában kellett tartania, mert kezdetben mindannyian csintalanok sőt vásottak voltak. Vörösmarty sokat fáradt, mig a fiukat megszelídítette s kezdetben gyakran érezte hivatása töviseit, de az elvállalt kötelesség mellett becsületesen kitartott s belenyugodott sorsába. Mind a három tanítványa csakhamar megszerette Vörösmartyt, akihez azután életök végéig hálás tisztelettel ragaszkodtak. Hogy milyen erkölcsi elvei voltak Vörösmarty paedagogiájának, azt a következő szép gnómák bizonyítják, melyeket a Perczel-fúkhoz intézett. Ezek az első gnómák, melyek azóta az életbe lépő magyar tanuló-ifjúság kincsei, már az ifjú költő nagy erejét hirdetik. Mintha mindegyik tanítványának külön-külön serkentést szentelt volna, midőn eet a három distichont megírta : 1. Kezdj buzgón s már sokra menél: halad, a ki megindult, Mig porban fetreng a henye, gyáva erő.