ESZTERGOM VIII. évfolyam 1903

1903-11-22 / 47. szám

VIII. évfolyam. Esztergom, 1903. november 22. 47. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 10 kor., fél évre 5 kor. Egyes szám ára 16 fillér. A legnépszerűbb mozgalom. Esztergom, november 21. (Dr- P.) Érdekes jelenség tárul föl szemeink előtt a keresztény, szociális gyűlések népszerűségében. Mindenfelé keresztény-szociális népgyűlést tartanak : Budapestet követte Szombathely, Kecskemét, Pápa, Szent-Endre s az »Uj Lap« már szinte keresztény-szociális lappá fejlett. Mialatt ugyanis képviselőink obstruálnak s az alkotmány védelmében unatkoznak; mialatt a néppárti lapok csak irnak a szervezkedésről, s hirdetik, hogy a várakozó álláspontot már megelégeltük s végrevalahára akcióba is szeretnénk már lépni: addig a ker. szociális népgyűlések tényleg ráléptek a szervezkedés terére s az életrevalóság finom érzékével el is találták a hangot, melyen beszélni kell, s rányitottak arra az érdekre, mely égető, nagy szükséglete a népnek. Ez az érdek a nemzetgazdasági szükség, melynek kerekei közt megtörnek társadalmi osztályok, állami szervezetek, kulturális intézmények, parlamenti pártok, ministeriumok és obstrukciók. Ez a mélységes áram elsöpör mindent; ez a kiáltó érdek letorkol minden más hangot, s teremt haladásnak s fejlődésnek alkalmas alapot. Nem is kell messze mennünk, hogy ez állitásunkat alkalmasan megvilágitsuk. Mert ime az obstrukciónak nagy harcát a katona létszám fölemeléséről való javaslat indította meg, melyet a szabadelvű párt főemberei nagyhatalmi érdekeink hangoztatásával védelmeztek; folytatólag azután a magyar nyelvért mozdult meg az egész ország s mégis mit látunk? azt, hogy ezt az egész harcot föladni AZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. Épen akkor kezdte meg Vörösmarty egyetemi tanulmányait, midőn a súlyos csapás bekövetkezett. Vérző szivvel nézte édes anyja nagy gondját, nehéz vergődését és nyolc testvére biLaptulajdonos és kiadó: Dr. PROHÁSZKA OTTOKÁR. készek maguk a negyvennyolcas matadórok néhány szociális érdekű vivmányért. Azt mondta erre Zboray, hogy szégyen-gyalázat, hogy vannak emberek, kiknek szemei közé szórnak mint paprikát, egy kis szociális programmot s attól ugy megvakulnak, hogy leteszik a fegyvert. Nekünk ez a fegyverletét nem imponál ugyan s a szociális paprika-szórásra sem fektetünk nagy súlyt, de ez a körülmény, hogy a negyvennyolcasok egy kis szociális programmért leszerelnek, fölségesen illusztrálja azt a mi fölfogásunkat, mely szerint a nemzetgazdasági érdekben elsőrendű vezető s intéző hatalmat látunk, mely a fölingerült tömegeket lecsititani s a politikusokat, még ha ideális harcban teszik is le a fegyvert, menteni képes. Legyünk meggyőződve, hogy mi erre a szociális paprikára rászorulunk, hogy politikánkat s intézményeinket is a szociális boldogulásnak s alakulásnak szempontjából kell megítélnünk. Ha e szempontra helyezkedtünk volna mindjárt kezdetben, akkor a katonalétszám s a civillista fölemeléséről szóló törvényjavaslatnak benyújtásakor kellett volna a legelszántabb parlamenti és társadalmi akcióba lépnünk, mert keresztény és nem-keresztény szocialista előtt egyaránt világos volt s világos most is, hogy a militarizmus s a fényűző államháztartás, melyet a nyugati államokat utánozva, nyakunkba vettünk, hóbort és átok és bűn; hóbort a gondolkozó előtt, átok az adózó népen s bűn a nemzeti fejlődés ellen. Ezt a hóbortot semminemű nagyhatalmi érdek nem törvényesiti; e'zt az átkot és bűnt semmiféle hiúság és nagyzás nem menti. Egyetlen egy reflexió az iparilag fejlett zonytalan sorsát. János kénytelen volt egyelőre kulcsárnak szegődni, később azonban a gazdasági pályán tisztes állást vívott ki magának. Ferkó öcscséről azt határozta, hogy csak három elemi osztályt járjon, azután hagyja el a szülei házat. A kisebb gyermekeket maga az özvegy fogta irásra-olvasásra. Mihály csak husz esztendős korában segíthette szegény édesanyját, addig csak szomorúan nézte nehéz sorsukat, de nem panaszkodott. A fiatal költő egyik legszebb jellemvonása volt, hogy fájdalmát mindig magába temette s nem terhelte még legjobb barátait sem panaszával, amint azt Egyedhez irt epistolájában is megvallja : Gyáva panaszt nem fogsz te hallani tőle, Szive sebét önkényt elfödi más szem elől. Vörösmarty édesanyja nemesszivü, jóságos asszony volt, aki jótékonyságában gyakran nem ismert határt s kinek jóindulatával sokan visszaéltek. Férje halála után maga kezdett gazdálkodni, de nem volt szerencséje. Folyton fogyott fogyott a vagyon s növekedett az adósság úgy, hogy öt esztendő múlva alig maradt valamije. Gyermekei elszéledtek, a szegény asszony pedig egymagában maradt Ínségével. Mindene elpusztult, csak imádságos könyve maradt meg. Vörösmarty gyakran meglátogatta elhagyatott édes anyját, de mindannyiszor azt tapasztalta, hogy fogadtatása és ünneplése csak szaporítja a szegény asszony gondjait. íáy Andrásnénak mondta egy izben: »Többször meglátogatnám édes anyámat, de ha hazamegyek, egész Szerkesztőség és kiadóhivatal: Papnövelde, hová az előfizetések, kéziratok és hirdetések küldendők. Hirdetési árak: Egy háromhasábos petitsor ára 16 fillér. Többszöri közlésnél árkedvezmény. nyugatra s a gazdaságilag elmaradt keletre, melyhez Magyarországot, Oroszországot s a Balkánt számjtom, kielégítően tájékoztathat állásfoglalásunk s nézeteink helyes voltáról. Nyugat-Európában a nagyipar ki van fejlesztve s mint hatalmas adózó szolgáltatja az államnak a modern államháztartáshoz s a militarizmushóz megkívántatott költséget; KeletEurópában, már mint nálunk s lej ebb a dunai államokban, ez az erős forrás nem bugyog. De azért a mi államháztartásunk a militarizmus Molochjának, ennek a kulturális szörnynek, épp oly nagy áldozatokat hoz, mint a nagyipari fejlettségű Nyugat. Honnan vegye tehát a költséget? A modern militarizmus előbb került Kelet-Európába, mint a nagyipar; erről nálunk még ma sem beszélhetünk; a költséget tehát itt a földmivelésböl, a parasztságból s a kisszerű kisiparból kellett előteremteni; a számtalan milliókat ott a nagyipar, itt a nyomorúság fizette s fizeti. Ezáltal megy tönkre a nép s ugyancsak ez korlátozza az ipari haladást; azért mondtam e nagyzást átoknak a népre s bűnnek a nemzeti fejlődés ellen. Ausztriában a vallás- és közoktatás ügyi ministerium tárcájának költségvetése 60 millió korona, a földmivelésügyi ministeriumé 42 millió korona, de a hadseregre 300 millió koronát fizetnek; nálunk az arány még rémitöbb ; hogy lehet akkor fejleszteni népet, ipart, hogy lehet megteremteni a magasabb kultúrát, mikor a katona-parádé nyeli el a népek gazdagságát? Az északamerikai Egyesült-Államoknak gyors, gazdasági fejlődését bizonyára annak is kell tulajdonitanunk, hogy sokáig, egész mostanig az állam pénzét nem vesztepazarlóvá teszem, minden csibéjét, tyúkját, lúdját leöli megérkeztem örömére, igy csak szegénykém szegényt, azért ritkábban látogatom.« Remek jellemképet festett Vörösmarty az ő édes anyjáról a »Szegény asszony könyv e«. c. megható genrekölteményében, ahol igy örökíti meg vigasztaló vallásosságát és felebaráti jóságát: Egy szegény nő, Isten látja, Nincs a földön egy barátja, Agg, szegény és gyámolatlan Ül magában csendes lakban. Gyásza nincsen, gyásza rég volt, Még midőn jó férje meghalt, De ruhája mégis gyászol: Szive fél a tarkaságtól. Dolga nincs, hogy

1 volna dolga? Kis ebédhez nem kell szolga. S az ebédnél nincs vendége Csak a mult idők emléke. A ki maga néz a tálba Azt az étel nem táplálja, Több annak a gondolatja, Mint a mennyi jó falatja. Nem úgy volt ám hajdanában, mikor még teli'volt a pince meg a .kamra és sok vendég zsivajától zúgott a teritett asztal. Az idő jár s ő csak meg van, Hol reményben, hol bánatban, Szűken teng kis vagyonából És ha néha sorsa fordul, Gazdálkodni még most sem tud, Emlékszel-e édes? Langyos tavaszestén sétáltunk a kertben, Hallgatagon jártunk-keltünk mind a ketten. Az orgonabokor virággal volt ékes . . . Emlékszel-e édes . . ? Szivem a mámortól ujjongani vágyott . . . — Föléje tűztél egy orgonavirágot, S elcsititád véle, szólni sem volt képes . . , Emlészel-e édes . . .? Nem mondhatta ki, mit megvallani vágyott . . . — Hogyha látsz majd ismét orgonavirágot, Melyről játszi szellő hervadt szirmot tépdes: Emlékezz rám édes . . ! Sziriusz. Vörösmarty papbarátjai. (Irodalomtörténeti emlékezés.) Irta: KÖRÖSI LÁSZLÓ d r. (Folytatás.) II.