ESZTERGOM VIII. évfolyam 1903

1903-11-15 / 46. szám

Az obstrukció megmutatta erejét. Ez a kisebbség egyedüli hatalma az erőszakkal összehordott nyers többséggel szemben: agyonbeszélni a káros törvényjavaslatot. Erre a fegyverre szükség lesz még nehezebb időkben! De midőn ez a nemzet nagy anyagi és erkölcsi kárával jár, nem szabad többé vele élni. Ha tehát Tisza indemnity-t akar, meg kell neki adni. Csak akkor volna indokolva a harc folytatása, ha az ószeresek ez egyetlen fegyvert is össze akarnák törni, ki akarnák csavarni az ellenzék kezéből klotürrel, — akkor persze a végletekig. Rákóczi emlékezete. — Az esztergomi kath. legényegylet november 8-iki Rókócziünnepélyén mondotta : Dombay Nárcisz, bencés tanár. — A mult dicső s eseményekben gazdag emlékein az időnek nincs hatalma! Azon népnél, amely »a hűség szép emlékezetével csüng a múlton és jövőt teremt«, teljes kétszáz esztendő sem képes elhomályosítani a hálának és az emlékezetnek ragyogását. E hosszú és változatos idők leforgása után is szokatlan és heves dobogásba hozza minden igaz magyar szivét az a név »kinek emlékére — mint Petőfi mondja — lángolunk és sírva fakadunk«. Mert ime e hosszú idő után is, minden magyar ajak az ő nevét hangoztatja s minden jó magyar sziv az ő drága emlékezetével telik meg. Igen, Rákóczi a mienk, valamennyiünkké, magyaroké, mert a magyar szabadságért, a magyar nemzet önállóságáért küzdött. Az őseinktől tanult szabadságszeretetnek, a hazafiúi önfeláldozásnak, a hazáért mindenkor halni kész magyar vitézségnek megkapó, lelkesítő példái ragyognak fel abban a tusában, amelyet kétszáz évvel ezelőtt II. Rákóczi Ferenc fegyverei vivtak jogainkért, alkotmányunkért és nemzeti létünkért. Teljes kétszáz esztendeje, hogy e nagy szabadsághős kibontotta azt a lobogót, amely alatt isten nevében küzdött a hazáért és szabadságért. Szomorú és válságos helyzetek idézték elő Rákóczi bátor föllépését. A központosító és mindenkivel szembeszálló állameszme, a török hatalom szerencsés leveretése után, I. Lipót királyt is magával ragadta. Német udvari tanácsosoktól körülvéve hazánk újjászervezésén fáradozott és megkezdték együttesen gonosz aknamunkájukat a nemzet önállósága, jogai és szabadsága ellen. Nem volt elég, hogy a pozsonyi országgyűlésen lemondatták a nemzetet szabad királyválasztó jogáról, hanem ehhez járult még az is, hogy az államegység ezen titkos szervezői a nemzetet öszszes alkotmányos jogaitól meg akarták fosztani. Szomorú napok virradtak ekkor hazánk egén ! Magyarországot ezen időtől fogva hóditott tartoRévai-tó], sőt annál inkább lelkesedett érte, ugy hogy egyik barát]'a méltán írhatta Kazinczynak: » Vörösmarty-t Cziukc oktatása tette jottistává, a matrikusok között először Edes Gergelyt ismerte, ez után indult azon a pályán, melyen most sasszárnyakon repül. Czinkének és Édesnek aligha ebből nem áll minden erdemök.« Lássuk már most, hogy a magyar classicus verselők hatása alatt hogyan fejlődött Vörösmarty. költői tehetsége. »Irói kezdetemre nézve — írja önéletrajzában — azt kell megjegyeznem, hogy még kis deák koromban igen megkedveltem a római mértékű versek hangját s a puszta hang után már akkor kezdettem deák verseket irkálni. A negyedik grammatikában rimes kétsoru verseket irtam egy barátom ellen, rhetor koromban pedig minekutána Édes Gergely Keserveit olvasnám, Udvardi nevü barátommal kezdettem római mértékre magyar verseket irni. Nem tudtam még ekkor, hogy egyebek is vannak, egyedül Edes Gergelyt forgattam s igen megörültem, hogy a magyar nyelv oly könnyen perdült római rend szerint. A hatodik iskolában már jobb könyvet olvastam. Baráti Aen

eiset, Ra/nis Eclogáit és Virág Horatiusi leveleit s némely ódáit, a mi kiváltképen megtetszett tisztasága és könnyűsége miatt. Olvastam nagy örömmel Révait is. Ekkor minden gyakorlásom abban állott, hogy magyar elégiákat irtam s némely epigrammákat. Még ez többnyire száraz verselés volt. Későbben ismerkedtem meg Egyed és Tester pap urakkal Bonyhádon. Ezek közölték velem az Erdélyi Muzeumánynak tekintették, mely a fegyver jogán kormányozható. Köz- és magánjog lábbal tiporva. Német zsoldosok tartják megszállva az országot. Carafától Kollonicsig valóságos rémuralom áll fenn. Nap-nap után hajmeresztő kegyetlenségeket követnek el, amelyekkel erkölcsi és anyagi .romlásba s a végkétségbeesésbe akarják taszítani a szerencsétlen nemzetet. Szomorú hangon panaszolja e gyászos állapotokat egy históriás ének: »Keserves sírással sirhatsz magyar nemzet Mert szemed bekötve, idegen nép vezet. Jóakaratodért, lásd, gonosszal fizet, Hogy elpusztíthasson: bizonyára siet.< S e siralmas helyzetében a nemzet önönmagával tehetetlenül tűrte, remegve várta végső pusztulását. Csak egy-egy időnkint kitörő lázadás jelzi a magyarok szivének elkeseredését. Aki még küzdeni tud, az talpra áll és fegyvert ragad, hogy megmutassa, él szivében még a remény és nem vert abban gyökeret a megsemmisítő kétségbeesés. E szomorú és válságos időben, amikor vészes halált jelezve lebeg hazánk felett Damokles kardja, lépett fel II. Rákóczi Ferenc. Mint maga irja: »Az isteni gondviselés elküldött a puszta hazába, hogy fegyverre és szabadságra kiáltó szózat legyek. És meghallá e szózatot az ország minden népe.« Nem a bosszúvágy, nem a korona vagy fejedelemségre törekvő nagyravágyás szóllitották őt elnyomott hazája védelmére, hanem egyedül az a megnyugtató érzés, hogy: »eleget tegyen hazája iránt való kötelességeinek.« Csakis »szabadszag szeretete, a vágy hazáját az idegen járom alól fölmenteni« volt egyedül célja — saját vallomása szerint — minden tetteinek. Ifjú korától kezdve érezte Rákóczi e fontos hivatást. Azonban mig egyrészről nagynevű elődeinek hőstettei dicsőségre hivták, addig másrészről épen az ő véres árnyaik komoly megfontolásra, a legnagyobb óvatosságra intették. Aközben mig ifjú keblében érlelte a jövő terveket, megjelenik lelki szemei előtt nagyatyjának Zrínyi Péternek véres alakja, amint Bécsújhelyen lefejezik sógorával Frangepánnal egyetemben. Látja atyját I. Rákóczi Ferencet az üldöztetések egész sorozatán. Visszaidézi édes anyja Zrínyi Ilona szenvedéseit, hallja a török tenger mellől bús sóhajtásait mostoha atyjáéval Thökölyi Imrével együtt. Megjelenik előtte anyjának testvére Zrínyi Boldizsár is, aki Munkács várának eleste óta a messze idegenben Tyrol egyik nedves és sötét börtönében sínylődik örökös rabságban. S vájjon e gyászos emlékek, egyesülve a hazában féktelenül terjedő zsarnoki önkény és elnyomatás tudásával, ne gyullasztották volna lobogó lánggá honszerelmének tüzét ?! S vájjon maradhatott-e sokáig elrejtve a mélyen érző kebelben az az elhatározás, hogy a haza és a nép sorsán segíteni kell?! Nem, lehetetlen! Vérünkből való vér volt; akarva, nem akarva éreznie kellett a nemzet fájdalmát, meg kellett hallania mot, Kazinczy munkáit és egyebeket. Lassanként érezni kezdettem a költés belső erejét s arra törekedtem munkáimmal. Most készültek némely ódáim s apró színjátékaim, de egy sem elvégezve. I Tester biztatása és Kisfaludy Károly darabjainak előadatása megkedveltették velem a színjátékokat.^ Kisfaludy Károly hazatérése után két esztendőre, 1819-ben aratta első diadalait, midőn a fehérvári szintársaság a pesti színpadon bemutatta a Tatárok Magyarországon c. drámáját. A nagy siker a költőt lázas munkásságra serkentette, aki felbuzdulásában képes volt négy nap alatt megírni Ilka c. drámáját s rövid néhány esztendő múlva uj repertoirral elárasztani a magyar színpadot. Mielőtt Vörösmarty drámai kísérletekkel foglalkozott volna, már több lyrai költeményt irt. Első ifjúkori költeményei jórészt ódák, elégiák és epistolák, alkaeosi és sapphi strophákban. Megpróbálkozik a sonett nehéz formájával is, szóval szándékosan kereste a technika legyőzendő nehézségeit. Első distichonjaiban már több erővel találkozunk, mint első alkaeosi és sapphoi stropháiban. Jambikus dalai még egészen olyanok, amilyeneket nálunk a XIX. század első évtizedeiben a német és nyugateurópai költészet hatása alatt irtak. Érzelmessége sokszor érzelgősség, fájdalma sokszor csak képzelődés, ilyen pl. Az életgyülölő panasza, mely alig egyéb, mint világfájdalmas költemények olvasásából táplálkozó reflexió. Egészen Berzsenyi a felkelő nemességet dicsőítő ódájának visszhangja a fiatal Vörösmarty jogos panaszát. Nagy lelke fölháborodott a németek lelketlen vakmerőségén és szivébe nyilallott a szabadságát sirató nép keserves jajszava ! Buzgón kereste hát az utat és módot a nemzet megsértett jogainak megyédelmezésére és Magyarország fölszabadítására. Ép ez időben tör ki a spanyol örökösödési háború, amelyben hazánk fegyveres erőssége is részt vesz. Ezen alkalmat fölhasználja Rákóczi s elfogadja a XIV. Lajos francia királytól már egy izben fölajánlott segítséget. Terveit azonban elárulják. Megfosztva feleségétől, elszakítva szeretett gyermekeitől, Bécsújhelyen ugyanazon börtönbe zárják, ahonnan nagyatyját Zrínyi Pétert vonszolták egykor a vérpadra. Ugyanez lett volna Rákóczi sorsa is, ha felesége és nénje önfeláldozó fáradozása meg nem nyitják előtte a börtön ajtaját. Megvesztegetik az őrség kapitányát Lehmannt és álruhába öltözve kiszabadul a börtönből és Lengyelországba menekül. Itt találkozik Rákóczi testi-lelki jó barátjával gr. Bercsényi Miklóssal, akivel a megismerkedés első perceitől kezdve mindenben megértették egymást. Őszintén föltárták egymás vágyait, törekvéseit és igy széttörhetetlen kapocs fűzte össze e két rokon lelket egymással. Együtt terveztek, együtt járták meg a dicsőség és szenvedés útját egész a rodostói számkivetésig. A búsongó kuruc nóta is együtt siratta és sóhajtotta vissza őket. Az együttérzésben és az eszmék közösségében ennyire összeforrott két jó barát közös aggodalommal fárad most is az idegen földön a szerencsétlen haza megmentésén. Ide zarándokolnak el a magyar honfiak, hogy Rákóczit a nép nevében a jogos küzdelem, a szabadságharc megindítására bírják. Rákóczi nem bir szive vágyának tovább ellenállani! Amikor megismeri és látja a népmozgalom általánosságát, enged honfitársai felszólításának és egyelőre 10—12 zászlót küld s 1703. máj. 10-ről kelt pátenssel fegyverre szólítja a magyar nemzetet. Az elnyomott és jogaitól megfosztott nép leírhatatlan örömmel fogadja a Rákóczi zászlóival visszaérkező lengyelországi követeket. S bár a kiáltvány egyelőre nyugalomra inti a népet és megtiltja a zászlók kibontását addig, mig biztosítja Rákóczi a francia és lengyel segítséget, mindazonáltal a nép lelkes szabadságvágyának nem tud tovább ellenállani. Kitörő lelkesedés közepette 1703. máj. 22-én a beregszászi vásártéren kibontják a nap sugaraitól gyönyörűen bearanyozott lobogókat, amelyeken Rákóczi és Bercsényi neve mellett lelkesítőn ott ragyogott a sz. jelszó: »Cum Deo pro patria et libertate«, »Istennel a hazáért és a szabadságért«. E magasztos esemény megtörténte után a népvezérek, majd a lelkesült nép százai, ezrei teszik le a hűségesküt Rákóczinak a szabadság édes jelszavával díszített zászlói alatt. Jun. 16-án már 3000 emberrel átkel a vereckei szoroson, hogy bátor és hős fegyvereivel tiltakozzék nemelmélkedése a hajdani nemességről. A tanitó mese divatos műfaja szintén megtalálható első kísérletei közt. Első elbeszélő műve a Hűség diadalma a romanticismus hatását hirdeti. Első drámai szárnypróbálgatásaiban Kisfaludy Károly dicsősége lelkesíti. Első szerelmi költeményei Emmihez majd Idához szelid és szemérmes érzések gyöngéd és tartózkodó viszhangjai. Első hazafias ódájában a Zivatar romboló erejéről elmélkedik, mely »nyugatnak gőgös ormáról« lecsapó villámaival széthasítja a kemény szirtet. A Virág Benedek hazafiúi fájdalmára emlékeztető költemény utolsó soraiban a következő sóhajtásban fejezi ki mély fájdalmát: Ha tán enyészned kéne, dicső hazám. Igy dőlsz-e sirba? Hajh! vagy elnyom Csendes öröm közepett az álom? Az ifjú Vörösmarty tehát vigaszt talált költészetében és erőt nehéz küzdelmei folytatásához. Autobiographiai följegyzései közt találjuk élettörténete folytatásának következő hiteles adatait: »Atyám, Vörösmarty Mihály, mélt. gróf Nádasdynak nyéki jószágában uradalmi tiszt volt tizenöt esztendeig, azután Velencén árendása lett. Csekély tehetsége szerint gondosan nevelt és taníttatott Fehérvárott négy esztendeig, az ötödikben már tanitgatásból éltem s élek meg mostan is (1824.) Öt esztendőt Fehérvárott töltöttem, hatodikban Pestre hozott atyám, hol őt azon esztendőben el is vesztettem. Nevezetes változás az életem folytában, hogy 1818-ban Perczel Sándor ur házához jutottam. Itt három fiait tanítván, végeztem el a philosophiát három esztendő alatt,