ESZTERGOM VIII. évfolyam 1903

1903-09-27 / 39. szám

VIII. évfolyam. Esztergom, 1903. szeptember 27. 39. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 10 kor., fél évre 5 kor. Egyes szám ára 16 fillér. Biztató tünet. Esztergom, szeptember 26. (Dr. P.) A posta egyre hozza hozzánk a különféle oldalról érkező fölszólitásokat és tetszésnyilvánításokat, söt kerületi határozatokat az iránt, hogy mily okos dolgot müveitek Esztergom-Bajnán a »feketék«

; mikor a »vöröseket közé álltak s beszéltek. Ugy is történt, bogy ott azután ez az eredmény, mint valami éltető szellő járta be a vidékeket s fölvillanyozta s érdeklődésbe vonta a kedélyeket, s el is határozták sokan, hogy ezentúl ök is igy tesznek. Ez éledés és buzdulás láttára mindenekelőtt is bámulatba esünk. Megbámuljuk s megcsodáljuk ugyanis azt a régi, kitapasztalt igazságot, hogy mily közel fekszik az, ami jó és helyes s hogy mily könnyen találjuk el azt, amit tenni kell, ha lelkesen s igazán akarunk. Ó, hogy a szélvész vinné el azt a gondolatsivár, lelketlen örökségét a magyar közéletnek, melynek a sopánkodás a fülbemászó nótája s mely mellett »sirva vigad a magyar!« Valóban mintha egy babonázó determinizmus ülne nyakunkon, mely beköti szemeinket, mely bánatossá teszi hangulatunkat, de tettekre s kiindulásra nem késztet soha. De ugyanakkor az éledés s buzdulás biztató is. Mert világos lesz előttünk, hogy nem szabad félnünk, hanem rá kell lépnünk a szabad eszmecserék s a népszerű gondolatjárásnak küzdő porondjára s ott kell elvernünk a port igazán azokon, kik port hintenek az emberek szemeibe. Appelálni a régi formákra, — ráállni s ott vesztegelni a szerAZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. Alig jő meg . . . Sokszor láttam temetését Hulló lombnak, sápadt falevélnek, De még ilyen szomorúan Nem hangzott a búcsúztató ének; Még ennyire sohsem fájt. ha Köd borult az őszi tájra. Benne van a kikeletben A természet kora hervadása, Rügyfakasztó tavaszon már Ráborul az elmúlásnak árnya . . . Alig jő meg, már is itthagy: Aranysugár, virágillat . . . Amióta szemfödőként Köd borult az elhagyatott tájra, Álomszövő szivemnek is Szertefoszlott csilló aranyszála . . . S bűbájodat fogyni látom Rügyfakasztó tavaszálom . . . Sziriusz. Laptulajdonos és kiadó: Dr. PROHÁSZKA OTTOKÁR. zett jogok sziklatömbjein, mikor az ár e sziklákat már nem csapdossa, de szét is hordja — öntudatosan hirdetni a szószékről az evangéliumot, mindez mindenesetre szép s elengedhetetlen dolog, de le is kell szállnunk azzal az evangeliummal a tévelyek forrongásába, — ki is kell lépnünk a megrögzött jogformák falai mögül az erjedő emberiségnek mostani nézetei közé, mert e nézetek szerint akarja a régit megdönteni s az ujat fölépíteni; e nézetek döntenek tehát régi s építenek uj világot; s ha akarunk részt kérni az újból, mint ahogy busás részt kaptunk s élveztünk a régiből: hie Rhodus, hic salta, magyarul : itt a Kata, tessék, tánctól aligha vonakodik. Az eszmék- s népszerű törekvéseknek tere ezek után a vándorapostolok porondja, — a gyújtó gondolatok széke bizonyára a gyalog-járó-próféták (igaz, hogy a szocialista próféták 15—20 forint napidíjjal »gyalogolnak«) szószéke, — a hang pedig, melyet az emberek megértenek, a nép közvetlenül átérzett bajainak, vágyainak s reményeinek visszhangja. Aki ma ugy akar beszélni, hogy figyeljenek rá s ne bóbiskáljanak s riegértsék és gondolkozzanak, az lépjen erre a térre, erre a szószékre s üsse meg ezt a hangot. Ce ton fait la musique, ebből a hangból lesz nóta. Mert végre is a népszerű szocializmus ereje az a néhány temperamentumos szónok, kik a nép szájaizét kiérzik s azért beszélnek ugy, ahogy kell: oly sóváran, mint ahogy a nép szomjaz, oly tüzesen, mint ahogy az lázad s oly igazán, mint ahogy az szenved és nyög; ugy, hogy e beszédekben nem kell Amor isten baklövése. — Képletes mese nagykorú gyermekeknek. — (Folytatás.) Kocintott az egész társaság s az iró szólt: — Éljen a szép háziasszony! Az intrikus mértéktelenül hörpintette fenékig a serleget, és épen nem tüntetett iró barátja indítványa mellett, mert köztudomás szerint nem barátj álmodozó lelkeknek. Különben is látszott a két vendégen, hogy csupán azért fedezik egymást érveikkel, mert földiek, máskülönben egész elütő természetük van. A Sors például kapzsi tekintettel jártatta körül szemeit, az italt mohón élvezte, a szendvicseket pedig egymásután gyömöszölte magába. Kedélye változó volt, hol mogorva, hol mosolygós, mig az Elet egészen ellenkezőleg: komoly és méltóságteljes. Az ital élvezetében tartózkodó, az ételben nem falánk. Egyformán élénk, de komoly volt a társalgásban, s ha a Sors helyben hagyta nézetét, kissé vidámabb volt hangja, ha pedig valami hirtelen elővett, vagy inkább hajánál előrántott érveléssel elvágta beszéde fonalát, nyugodtan tűrte. Mig tehát a r

Sors magaviselete határozatlanságot árult el, az Életé higgadtságot és komolyságot, sőt lehet mondani egyhangúságot, melyet ha a Sors apró csipkedéseivel néha nem törne meg, talán unalmasnak is tarthatnánk. Ilyenek ők különben a földön is. Ellentétek, de egymás nélkül nem lehetnek meg. Ámor a vitából látta, hogy a két földi venSzerkesztó'ség és kiadóhivatal: Papnövelde, hová az előfizetések, kéziratok és hirdetések küldendők. Hirdetési árak: Egy hároinhasábos petitsor ára 1(> fillér Többszöri közlésnél árkedvezmény. bizonyítás, minek'? mikor ott éreznek, látnak és markolnak. Igen, de vannak ez iránynak gyöngéi s ezeket szem előtt kell tartanunk. E demagógok zsarnokok, akik hízelegnek, hízelegnek képtelenül s öntudattal a nép szenvedélyeinek. Hízelegnek lefelé, amint mások fölfelé, de mindnyájan a hatalomért, a kegyért hízelegnek s nem azért, mert becsületesen szeretnek. Belemarkolnak a népnek lelkébe, de nem hogy sebeit gyógyítsák, hanem, hogy elkeserítsék s lehetetlen agyrémekkel telítsék. Akarjuk a jobbat, de ne a lehetetlen legjobbat, mert hiszen a legjobb állapot, az az ezer-egy-éj-mese merő lehetetlenség. Ettől a legjobbtól vakul el a nép s elfelejti biztosítani magának az erejében fekvő közvetlen jót. Kenyér helyett dudaszót adnak neki, dudaszót a megálmodott

; de beláthatlan időkig lehetetlen boldogságról. Agyrémekkel félrevezetik a népet, mert hisz ép a néplélek van a legnagyobb tévelveknek alávetve s mikor szabadságot hirdetnek, akkor még a szólásszabadságot is szeretnék elnyomni, mihelyt ez a szabadság ellenük fordul. Hát nem ugy néznek ki ezek, mint akik uralomra, zsarnok-uralomra, mint akik trónra, csakhogy párttrónra vágyódnak? A népszabadság bizonyára nem nyer e modern trónkövetelökkel; a királyi trónt nem lesz kedve becserélni sehonnai firmáknak párt-trónusával. Azután tisztességes dolog az, kisajátítani a jóindulatot egy párt, egy törekvés számára s eltagadni azt minden más embertől ? A szocializmus ugy tesz, mintha csak neki volna szive a nép iránt! Hihető-e az az érzelmi dég ha együtt van, egymást védi meg az ő állításai ellenében, tehát azon volt, hogy szét válassza őket. Ha külön lesznek, egyikkel" Psyche, másikkal ő elbánik. Célja volt e két földi tényezővel földi hatalmát elismertetni. — Megmutatom, hogy úr vagyok a földön, Elismertetem velük, hogy-a földön mindenható csak a szerelem lehet. Az egész emberiség a sjwf vek rabja «lesz, az én birodalmam lesz ismét a

1 sziveknek világa. Hogy szándékát palástolja a gondolatolvasó Sors előtt, a nagy teremből beküldte a gráciákat és a múzsákat, majd az egyik sarokban az unalomtól szunyókáló Fortuna istenasszonyt ébreszté fel és a társalgó ajtajához vezette, maga pedig bement Vénushoz, ki előtt Apolló dúdolgatott egy olimpusi himnuszt, melyben a Bob és a rózsabimbó dallamából is volt valami, de a szövegéből semmi. — Anyám, — monda Ámor — úr leszek a földön. Visszaszerzem az olimpusi istenek dicsőségét : a szerelem lesz az úr a földön. Venus kedvetlenül fordította el arcát s kezével nyugalomra intette fiát. — Hagyd el, nekünk, olimpusiaknak lefújtak már a földön. Nincs ott mit keresnünk. Kikoptunk onnan. Az ellenségeid meghiúsítanák minden szép törekvésedet. — A Sors és az Elet kezeim közt vannak ebben a pillanatban. Leitatjuk mindkettőt s ilyen állapotban elismertetem velük magamat. — És ha ez nem sikerül ?