ESZTERGOM VIII. évfolyam 1903

1903-09-27 / 39. szám

elkorcsosodás, hogy senki ne legyen már a nép barátja, nem a pap, nem a tanitó, nem az intelligens osztály valamely, hacsak fehér holló-számba vehető tagja is; hanem hogy mindezek nem értenek t abból, ami a népet nyomja, semmit, s ha értenek is, akkor kész­akarva butaságba s tévelybe babonázzák bele a védtelen népet? Nem ; nem; a természetes ösztön is kiérzi, hogy ez képtelenség, s hogy nem más, mint párt-hazugság! Pátens a sze­retetre nincs. Azt a szociáldemokrácia sem osztogathatja! Akinek tehát van szive s érzé­ke a nép iránt, az nem fog meghőkölni, hanem érvényesiti jogait, a jogot, hogy újdon­sült nép-diktátorok előtt is megjelenjék s magát bemutassa, hogy itt vagyok én is s megmondom én is, hogy más oldalról is fujhat a szél. Az isteneket ledöntitek s bál­ványokat emeltek helyükre, söt önmagatok ültök oda; engedjétek meg, hogy levegyem rólatok a fátyolt s a régi urak helyett bemu­tassalak uj urak gyanánt, akikre a nép bizo­nyára azt mondja majd: az úrból volt elég, nem keresünk uj urakat, hanem tisztességes megélhetést. A nép barátainak ilyetén eljárása s állásfoglalása, de amely ne legyen maradi és konzervatív, hanem az észszerű társadalmi fejlődésnek megfelelő, nagyot lendíthetne a magyar közéleten s a szociáldemokráciának képtelen garázdálkodásait sarokba szorítaná. — Katholikus egyetem Gyulafehérvárt cim alatt adja az erdélyi Közművelődés a követ­kező közérdekű hirt: »A mióta Pázmán Péter egyetemének dekatholizálása teljesen nyilvánva­lóvá lett: azóta a magyar katholicizmusnak forró óhajtása, hogy egy új katholikus egyetem léte­süljön. Azonban a jelenlegi keresztényellenes mos­toha viszonyok s jórészt az anyagiak szűkös volta ezt az ideális óhajtást a jövő zenéjévé tették. És ime most egyszerre tova-szerte lebben az örven­detes hir: lesz kath. egyetem, még pedig bérces szűkebb hazánk egykori fejedelmi városában Gyu­lafehérvárt. Az egyetemet a róm. kath. status léte­siti a boldogult emlékű Fogarasy Mihály erdélyi püspöknek e célra letett alapjából, mely immáron a két millió koronát meghaladta. Az egyetem létesítésének meghányására kiküldött bizottság ugyanis f. hó 14-én tartott ülésén Kolozsvárt ki­mondotta, hogy a meglevő alapból s a még e célra máshonnan felajánlott alapok támogatásá­val legkésőbb három év eltelte után, legalább egyelőre, a theologiai fakultást beállítja. Ezután rövid időközökben a bölcsészeti és jogi fakultást is hozzácsatolja. A nagyszerű terv valósítására -- Akkor a szives vendéglátás cimén itt fogom őket örökre, s ha ők távol vannak, köny­nyebb a dolgom odalent. — És ha megszöknek ? — veté ellen a ra­vasz asszony. — Megszöknek T Az Olimpusról megszökni!. — ugyan menj anyám, csak nem hiszed, hogy az istenek országát, a bőségben és csodákban uszó Olimpust a földiek itt hagynák, ha marasztalják őket. •— Megszöknek, ha nem viteted őket ismét a földre. — De hogyan szöknek meg, hisz az utat sem tudják. — Mindegy, leugrálnak, mert úgyis azt hiszik, hogy álmodják az egészet, hogy tulajdonképen a föl­dön vannak és sodronybetétes ágyban feküsznek. Amor belátta, hogy Venusnak igaza van, de mégis elhatározta, hogy amennyire lehet tar­tóztatja vendégeit, és meggyőzi őket. Ha ezek mellette lesznek, könnyebben boldogulhat a földön. Számba vehető ellenségei közül akkor csak a Pénz marad lent. Igaz ugyan, hogy ez a leg­nagyobb, de . . . — Az az átkozott pénz! — Az az! Hogy merülne ördögi mivoltában a Styx mélységes fenekére. Ez utóbbi kijelentést Apolló tette, s ez körül­belül volt olyan értékű az Olimpuson, mintha a földön jóakarattal is, csak a pokol fenekére kíván­ják az embert. — De még az is menjen utána, a ki felta­lálta — mondta Ámor bosszúsan. — Pszt! — intette Ámort Vénus, — a pénz két bizottság is alakult. Az egyik a gyűjtő bizott­ság, melynek feladata, hogy a püspökségek, káp­talanok, tanitószerzetek esetleges e célra fordít­ható alapjait megnyerje s a gazdagabb kath. fér­fiak közt mecénásokat szerezzen. E bizottság tag­jai : Kornis Viktor gr. a status alelnöke, Biró Béla kolozsvári apát-plébános és Ugrón Gábor. A másik, a szervező bizottság, melynek első feladata a talajt úgy előkészíteni, hogy a theol. fakultás már három év múlva felállítható legyen. E bizott­ság tagjai: Jósika Sámuel br. a státus világi el­nöke, Fábián Sándor nagyprépost, Ujfalusi (Tódor) József apátkanonok, Farkas József dr., Samosi János dr. egyetemi tanárok és Pál István az igazgatótanács előadója. Ha ez az egyetem léte­sül, fényes tanúbizonysága lesz a katholikus szer­vezkedés életrevalóságának. Egy létesülő kath. egyetem pedig minden időkre biztosítja az erős kath. intelligenciát, amely hivatva lesz hazánk és egyházunk virágzását a legnagyobb mértékben előmozditani. Ugy legyen.« Hol az igazság? (*%) Eme lap » Hirek« rovatában »Közigaz­gatási ülés* cim alatt hirt adtunk Seyler Emil tiszti főorvos jelentéséről is, mely azt mondja, hogy a tiszti főorvos a vármegyei egészségügyi viszonyokat kielégítőnek találta, csak éppen Esz­tergom városában nincs minden a rendjén. Nem ellenőrizhetjük a vidéki jelentéseket, melyek alapján a tiszti főorvos ehhez a követ­keztetéshez eljutott, de annyit kötelességszerűen ki kell jelenteni, hogy a vett értesülés sok eset­ben bürokratikus, hogy innen-onnan simítva érkez­hetik a központba. Vagy ne rekrimináljunk, hanem mondjuk ki, hogy itt-ott a vett jelentés fölött átsurrannak néha az emberek, mert a jelentésekből s azok összegezéséből az alanyi fölfogásokat teljesen ki­küszöbölni* majdnem képtelenség. Emberek szerkesztik a jelentéseket; embe­rek összegezik azt s igy a következtetés igen sok esetben nem felel meg teljesen a valóságnak. Nem okozunk mi ezért senkit, mert mig emberek lakják a földet, félreértések és tévedé­sek mindig lesznek. Ily tévedésnek tartjuk mi azt, hogy a vármegyei egészségügyi viszonyok a vidéken kielégítők, s hogy csak Esztergomban nincs minden a rendjén. Az egészségügyi viszonyokat igen közelről érintik a mészárszékek, honnét a nép az első rangú táplálékát szerzi be. Ha a mészárszékek berendezését és tisztántartását szabályozó törvé­nyes intézkedések betartását a központból kellő erélylyel ellen nem őrzik; ha megtörténhetik, ércből lesz, az érc a hegyek méhében rejlik, a hegyeket és a földet pedig szeretett rokonunk és kollegánk, Vulkanus nyitotta meg az emberiség előtt. O hasította ketté a hegyek kő-szivét és mu­tatta meg kincseit az embereknek. O szegény arról nem tehet, hogy abból aztán a kapzsiság bál­ványt kovácsolt, mely előtt hajlong ma az egész világ. — Csak az olimpusiak nem, — tette hozzá Ámor, és magukra hagyta Apollót és Venust. A társalgóban ezalatt egész kedélyessé vált a társaság. Psyche asszony a regényírót egy sa­rokba invitálta, hol érdekes vitát folytatott vele, úgy, hogy a köréjük sereglett múzsák és a három grácia valóságos szellemi csatának mondták, mely az igazságért volt megviva szófegyverekkel. Psyche, ki a nagy tudású, sokat tapasztalt és sokat látott iró észrevételeivel szemben a szerelem igazságait és alaptanait még sem tudta oly közvetlen meg­védeni, mint férje Ámor, majd majd vereséget szenvedett. Az Elet ridegen elzárkózott minden ideális felfogástól és a szerelmet legteljesebb reális értékére szállította le, úgy, hogy Psyche a lélek minden erejével és a múzsák segítségével sem volt képes őt meggyőzni arról, hogy férjének ural­mát az emberiség minden szive dobbanásával el­ismeri. Mig az Élet és Psyche vitatkoztak, a Sors mulatságosabb módon fogta fel. az olimpusi zsúrt. Mikor ugyanis Fortuna asszony a terembe lépett, rögtön ráismert, s eléje lépve, egy kényelmes zsöllyéhez vezette. A szerencsét osztó úrnő mind­két szeme fehér battiszkendővel volt bekötve oly­hogy a mészáros éjnek idején, minden elfogad­ható alapos ok nélkül az istállóban vághat akkor, mikor a községben elég tisztességes vágóhíd van ; ha a mészáros üzlethelyisége inkább piszkos le­bujhoz, mint mészárszékhez hasonló ; ha a vissza­élések ellen történt feljelentéseket késedelmesen intézik el vagy hozzá még olykor-olykor agyon is hallgatják: akkor a vidék közegészségügyi vi­szonyairól elismerőleg nyilatkozni. nem lehet. Pedig úgy van. Ismerünk egy községet, még pedig nem is messze esik a központtól, melyben egyik mészá­ros önkényét, mely a szabálytalan vágás körül nap-nap után észlelhető, lefokozni senki sem me­részkedik, ki szombaton éjjel a ronda istállóban vág és a húst vasárnap kiméri. Tudomásunk van róla, hogy ezen ügyben a feljelentés az illetékes helyre megérkezett, de a megtorló intézkedésekről még semmit sem hal­lottunk. Lehet, hogy késik csupán, de elmaradni nem fog, de mi azt szeretnők, ha a központ erélye abban állana, hogy az ilyen üzletembertől a hús kimérhetésének engedélye vonatnék meg, mert egyszerű bírságolással nincs segítve a bajon. A megbírságolt leszúrja a reárótt büntetést, s a fogyasztó közönség újra csak az istállóban vágott húst eheti a vármegyei vidéki közegész­ségi viszonyok kielégítő voltának nagyobb di­csőségére. Ismerünk községet, melyben egyik mészá­rosnak olyan ronda és szűk üzlethelyisége van, hogy ott még a kívánt tisztaságot ellenőrizni sem lehet s ez igy megy a vidéken. Ismerünk községet, hol az egyik mészáros­nak a fiók-üzlet engedélyezésének jogcíme alatt meg van engedve az is, hogy vasár- és ünnep­napon az udvarban a trágyadomb közelségében szabadon sátor alatt méri az istállóban levágott, egyébként a kimérésre jogosított húst. Ezen községben vásárjog nincsen, s mégis meg van engedve, vagy el van tűrve, hogy az utca pora által behintett, a trágyadomb által szagtalanított, a »Dongö« légy által is termé­kenyíthető élelmiszer elárúsitassék. Ezekre is vesse ki a tiszti főorvos úr be­cses figyelmét, akkor tapasztalni fogja, hogy a közegészségügyi viszonyok körül nemcsak Esz­tergomban, hanem a vidéken sincsen minden rendén. Akkor tapasztalni fogja, hogy a vármegye egyik községében olyan helyiségben is tartják a húst, mely fáskamrának van felhasználva, s mely egyébként liszt-hombár. annyira, hogy csak örökké mosolygó ajkai lát­szottak arcából. A Sors melléje ült. — Ugyan miért van eltakarva az arca, hisz ha jól tudom, ez nem álarcos bál? Tudja barátom, mig fiatalabb voltam, mindkét szememmel jól láttam, de két-három század előtt egyik szemem gyöngült s igy bizony megesett, hogy elnéztem embereimet s érdemet­lennek is jutott a bőség szarujából. Erre termé­szetesen sok szemrehányás ért, mitől a jobbik szemem előtt átláthatlan árnyak emelkedtek, s akkor aztán a gyöngébb, de mégis valamit látni en­gedő szememmel, mint mondják, még több baklövést követtem el, hát beköttettem arcomat s most már vakon osztom kegyeimet. Igy soha sem tudom, kitől fordultam el s kire mosolygok. Az igazság­talanság vádja nem érhet. Az intrikus előtt a jól kig'ondolt mese érde­kessé tette a hamis Fortuna asszonyt. Mert bár a Sors megsejtette, hogy ebből egy szó sem igaz, próbára akarta tenni. Elővett zsebéből egy csomag magyar játékkártyát. — Mutatok Önnek asszonyom egy eredeti, uj magyar játékot. Igen ? — Na jó, mi legyen az ? — A Vipp. — Vipp, vipp . . . ezt még igazán nem hal­lottam. — Magyarul: polnise bank. — Ja igen, hallottam róla, ez épen nekünk való játék. Kezdhetjük ! Az intrikus felhörpintett egy jó adagot az

Next

/
Oldalképek
Tartalom