ESZTERGOM VIII. évfolyam 1903

1903-09-20 / 38. szám

VIII. évfolyam. Esztergom,|1903. szeptember 20. 38. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 10 kor., fél évre 5 kor. Egyes szám ára 16 fillér. Iparosainknak! Esztergom, szeptember 19. Megörültünk Láng miniszter uj vasárnapi munkaszünet-rendeletének. Volt okunk? Dehogy. Kenyeret vártunk, de csak olyan füstös lángost kaptunk. Csak olyan foltozása-toldozása a magyar ipar régi rongyos sátorponyvájának, azért csupa lyuk, repedés, kivétel és kibúvó. Egy csomó, kivételekkel töltött miniszteri rendeletet visszavon ez az uj rendelet, de maga is csak olyan, mint az elöbbeniek. Hiába, nem akarnak ezek vasárnapi munkaszünetet, még kevésbé vasárnap-megszentelést. Az uj rendelet 26-féle munkát egész vasárnapra azért engedélyez, mert »az üzem félbeszakítása lehetetlen« ; 17-félét, mert »a fogyasztó közönség igényei a folytonos üzembentartást megkövetelik«; 8-félét, mert »a közérdek kivanja«. Déli 12 óráig 9-féle van megengedve; délelőtti 10 óráig 4-féte. Az önálló iparosok pedig egész vasárnap dolgozhatnak maguk. Már most, kérem, csak azt szeretném tudni, miféle világ az az Angolország? Nem olyan emberek és iparosok vannak ott, mint minálunk? Más ott a munka és az ipar? Több napból áll ott a hét és hosszabb a nap? Mert ott teljes vasárnapi munkaszünet van. Olyan szigorú ott a vasárnap-megszentelés törvénye, akárcsak a Sinai hegynek szent félelemmel teljes szombattörvényét iktatták volna az állami törvénykönyvbe. Az ember szinte nem tudja elképzelni, hogy Angolországban vasárnap csukva minden bolt, vendéglő, színház, sőt még a posta és vasút AZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. Mikor megérkeztél . . . Vártam a jöttödre, hisz oly rég láttalak, Oly rég voltál távol... Akkor búcsúzott az ébredő természet A zord tél havától Mikor mi elváltunk... A virág, a levél Lehullott azóta, Őszre vált az idő s a kis madár ajkán Elnémult a nóta. Megdobbant a szivem, mikor meghallottam, Hogy visszajösz újra. Épp akkor készültek a búcsúzó fecskék Hosszú nehéz útra. Arra kértem őket, ha vándorlás közben Találkoznak véled, Mondják meg, mennyire epedek utánnad. Hogyan várlak téged. Elindulásuktól számláltam a percet, Egyiket a másra; Lassúnak tünt fel a madár repülése, Szellő suhanása. Érkezésed várva, hosszú volt az ősznek Rövidülő napja, Epekedő szivem teutánnad égő Vágynak volt a rabja. Laptulajdonos és kiadó: Dr. PROHÁSZKA OTTOKÁR. sem közlekedik. Hogy van az, hát az angol ipar nem ismer olyan munkát, melyet »lehetetlen megszakítani« ? Az angol fogyasztó közönség nem követel folytonos üzemben-tartást? A közérdek ott nem olyan, mint minálunk? Hogy van az mégis, hogy az angol ipar első a világon? Tehát az emberhez méltó munkaszünet nem akadálya az iparnak. Miért kell épen minálunk az ipart az ember egészségének és az Isten tiszteletének kontójára űzni? Segített valamit az új rendelet? Ha az ember első tekintetre végignéz az új rendelet kivételeinek sorain, örömmel mondja magában, no tehát most ezentúl nem fogjuk hallani, hogy ez meg ez a cipész, szabó, asztalos, nyomda stb. vasárnap is 10—12 óráig dolgoztat, hisz a cipész, szabó, asztalos, nyomda stb. nem kapott pardont a minisztertől, nincs a kivételek kegyes soraiban, tehát nem szabad dolgoznia, az állam is tiltja, nemcsak az Isten! Hiú gondolat; dehogy-dehogy, marad minden a réginél. Az új rendeletnek legföljebb a pék- és borbélyinasok örülhetnek, előbb zárnak. Ezentúl is csak ép úgy fogjuk hallani, hogy itt Esztergomban ez meg ez a suszter, szabó, asztalos stb. dolgozik és dolgoztat, mert hisz ott a miniszteri rendelet végén, a IV. p. alatt külön, hogy az 1891. törvény szerint: »ipari munkát végezhetnek vasárnapon önálló iparosok, kik maguk és pedig segédeik és tanoncaik igénybevétele nélkül lakásukon dolgoznak. « A miniszter külön föleleveníti ezt az istenellenes engedélyt, csakhogy el ne felejtsék az iparosok. Itt az a mellékkapu, melyen minden önálló iparos keresztül bujhatik segédeivel és tanoncaival, mint eddig. Ezenkívül S terveztem magamban, hogyan üdvözöllek, Mit mondok majd néked, Mámoros szivemnek szerelmes szavával Hogy köszöntlek téged ? S mikor megérkeztél, mit mondani vágytam, Mindent elfeledtem. Csak kezedet fogtam, csak szemedbe néztem Némán, önfeledten ... S. R. Ámor isten baklövése. — Képletes mese nagykorú gyermekeknek — (Folytatás.) A nagy társaság már élénken mulatozott a tündérkastélyban, midőn a két földi tényező, az Elet és Sors megérkeztek az Olimpus kapujához, melyet a kétképű Janus őrzött. Mindkettejük arcán a megilletődés nyomait lehetett észrevenni, mikor a tüzes villámokkal összekapcsolt és felhőkből épitett nagy boltíves kapu küszöbét átlépték. Az Elet, a nagy regényíró, a realizmus nagy mestere mosolygást erőltetett arcára; a Sors pedig, a nagy intrikus, kajánul tekintett körül ama világ határkövénél, melyben az ő intézkedése semmi foganattal nem bírhat. Beljebb kerültek a kapun, hol már várta őket az olimpusi diszfogat. A gyönyörű négyes láttára a földiek elcsodálkoztak. Az iró fantáziája Szerkesztőség és kiadóhivatal: Papnövelde, hová az előfizetések, kéziratok és hirdetések küldendők. Hirdetési árak: Egy háromhasábos petitsor ára 16 fillér. * Többszöri közlésnél árkedvezmény. a »ki vételek c< közt is van elég rés, ilyen pld. a rendelet II. A) f) pontja : a kisiparosnál a sürgősen rendelt javítási munkák déli 12 óráig engedélyeztetnek. Tehát ez az uj rendelet sem akar tulajdonképen munkaszünetet. Nem is lesz, mint eddig sem volt, és a vasárnapi munka ezentúl is fog tovább zakatolni mindnyájunk botrányára, mint eddig ; az ipari alkalmazottak pedig nyöghetnek tovább, mert úgy akarja a gazda. Hogy menynyire nem akar ez a rendelet a szegény ember munkaszünetéröl gondoskodni, kilátszik a VII. pontból, mely igy szól: Azon iparnemeknél, melyeknél a munka vasárnapon is végezhető lesz, köteles az illető iparüzö az ezen munkánál alkalmazott munkások olyatén fölváltásáról gondoskodni, hogy a munkások legalább minden hóban egy teljes vagy minden két hétben egy fél vasárnapon munkaszünetet élvezzenek. Nem kegyetlenség ez? Ha már a törvény nem gondoskodik rólunk, legalább a tisztességes közérzésnek kellene utat-módot keresnie. A kereskedők, úgy tudjuk, ellenőrzik egymást

; és azért zárnak olyan pontosan, és a megengedett 10 órán túl félnek valamit eladni. Miért ner í ellenőrzik egymást az iparosok is, ha már nem a kereszténység, tisztesség, emberség szempontjából, hát legalább a konkurrencia szempontjából? Az ipari alkalmazottaknak pedig össze kellene állaniok és közakarattal elhatározniok pld. itt Esztergomban, hogy többé nem engedik magukat vasárnap kizsaroltatni gazdáik által. A jelszó az legyen: többé vasárnap nem dolgozunk, ha nem is azért, mert keresztények, de legalább azért, mert emberek vagyunk! ilyet a földön álmodni sem mert, a Sors pedig hirtelen vágyat kapott az ily en fogatra : haj! milyen fogadásokat nyerne ezzel a lóversenyeken ! A kocsi kerekein elhelyezett drágakövek mesésen ragyogtak, aranyozása csillogott s a lovak ... a nap négy szárnyas lova. A bakon maga Phoebus ült s látszott megfeszült izmairól, hogy alig képes a sárkányokat türtőztetni. A négy paripa nyugtalankodott, de különösen az első pár, mert a gazda, ki szívességből volt viendő a két vendéget az Olimpusra : bemutatni akarta hajtási ügyességét, s igy Pyroist, a tüzesset, és Phlegont a lángolót első párnak, mig az elsőnek szoktatott éber Eoust és sugárzó Aethont hátra fogta. A két földi vendég nem sokáig beszélhetett igy Janussal, — ki pedig, lévén neki két arca, mindegyikükkel egyszerre, de külön beszélt, — hanem felszálltak a kocsira, melyet Phoebus megindított. A négy sárkány szárnyas lábakkal, tűzesőt fújó orral hasította a levegőt, a kocsi pedig nesztelenül és gondolat sebességgel gördült a szivárványúton. Phoebus minden figyelmét a lovakra fordította s igy a két vendég ráért egymással beszélni. A Sors odaillesztette bozontos, rőtt szakállal körülvett ajkát az iró füléhez s úgy súgta a kérdést: — Mit gondolsz : igaz mindez ? Az Elet vállat vont. — "Én ilyeneket álmodni szoktam csak. Lehet, hogy most is álmodunk, de mig' az álom tart, hinni kell, mert akkor lepottyanunk a rideg