ESZTERGOM VIII. évfolyam 1903

1903-08-15 / 33. szám

Kossuth és a függetlenségi párt pedig oly sokszor változtatta csak ebben az egy küzdelemben is elveit, hogy végre önmaga sem tudta, mit akar. A kormánypárt pedig a lanyha magatartásával kétségbe ejtette a minisztert. Szilárdan tehát csak egyedül a néppárt áll, mert igaznak ismert elveihez lelkiismeretesen ragaszkodik. Csakis ilyen párt lehet megbízható és minden rágalom dacára kivívta azt, hogy a higgadt politikusok komoly tényezőnek tekintik az ország kormányzásában. — Szociális előadásokat rendez a kath. egyesületek országos szövetsége most hétfőn, kedden és szerdán Budapesten, a kath. körben, mint azt legutóbbi számunkban ismertettük. A szomszéd nyugati államokban ez már régen szokásos és igen nagy érdeklődést kelt. Ez az oka annak, hogy ott a társadalmi bajok folyton enyhülnek és a törvényhozás is sűrűn foglalkozik az üdvös intézkedések behozatalával. Nálunk ellenben az a szomorú helyzet, hogy a figyelmet csak meddő közjogi háborúra terelik, ebben fecsérlik el az időt, mig az ország népessége szemlátomást sülyed a nyomorba. Rémitően el van hanyagolva a nép. Más országokban most az összes törekvés arra irányul, hogy a terjedő elégedetlenségnek útját állják nemzetgazdasági rendezés és az igazságtalan helyzetek gyógyítása által. A megélhetés nehézségei, a népek megfojtó adósságai, az iparosok helyzete, a földművelő osztály elpusztulása, a középosztály keserű nélkülözései: olyan sebei az országnak, hogy azokon hamarosan segíteni kell. Ezek a szociális előadások erre az ijesztő betegségre adnak gyógyirt és ha komolyan nem fogják azokat méltányolni, akkor az ország a végső nyomorba jut. Ez a terjedő anyagi és szellemi nyomor növeli a szociáldemokrata izgatók erejét, kiknek kortesbeszéde nem áll másból, mint hogy rámutatnak a nép bajaira, melyeken senki sem segit. Szerintük tehát el kell pusztítani azt az államot, mely a nép jólétével nem törődik. A kath. egyesületek országos szövetsége tehát első rangú hazafias működést fejt ki ezeknek az előadásoknak a rendezésével. Ne fordítsa el tehát figyelemünket ettől az Erkölcsileg hogy milyen volt a hajdani »vontató«, arról alig lehet fogalmunk ma. Durva, mint a pokróc, embertelen. Esztergomot szem előtt tartva, tán a jó Isten is most jobb szemmel néz le Sión hegyéről, mióta a lábainál nem hangzik az egetverő borzasztó káromkodás, amiben a hajós oly félelmetesen jeleskedett. Most is látom azokat a bácskai, aldunai, vad, marcona alakokat, akiknek szájukból, akár a vadkanból, csak ugy omlott a káromkodás. Korcsmájuk volt az »Uri-utcában«, az egykori Vágner-korcsma. A Vágner korcsmáros torzom-borz magas alak, neje egykori szépségéről hires Király Julis, ugy járt-kelt, mint egy generális, és rendben tartotta »gárdáját«, értvén ő is pattogósán a >hajós-stilust.« Mint gyermek bevetődtem én is néha az udvarba, ahol legalább 100 lóra való istálló és egy füstös nagy ivószoba volt; ott szólt aztán a dáridó, mely különösen a korai őszi estéken nem ritkán egy kis erőművi produktusokkal, fejlékeléssel és kidobással végződött. Ha a hajók a »rezidencia« alatt kikötöttek, jó időben a parton kipányvázták a lovakat előbb. A négy zablókarót leverték a földbe, arra feltették a zab-lepedőt és abrakoltak. Azalatt a hajósok bementek a húsért és hosszú madzagra felfűzve hozták a porciókra felvagdalt hust és más élelmiszert a vacsora-főzéshez. A hajó legénységnek benn főztek a hajóban levő konyhában ; a »gulyibaban« volt a tűzhely, ahol bort is mért a kormányos vagy másik hajós. Egy-két kisebbnagyobb hordó állt benn, rendesen karlovici vörös borral, utközbeni fogyasztásra szánva. A Vágner korcsmán kivül kedvenc korcsunalmas parlamenti háború, hanem a hasznos dolgok után nézve igyekezzünk minél számosabban megjelenni, vagy pedig a lapokban a szociális előadások közlését gondosan olvasni. Ez nem lesz haszontalan időtöltés, sőt kinyilik majd a szemünk és látni fogjuk igazi helyzetünket, melyről az izgató közjogi kérdések veszedelmesen elterelik figyelmünket! Magyar Védő Egyesület. Mint legutóbbi számunkban is megemlitettük, a fővárosban e cimen József Ágost kir. herceg és Vaszary Kolos hercegprímás védnöksége alatt egy üdvös célú egyesület alakult, melynek célja : a hazai ipari és mezőgazdasági termelés és a hazai munka és kereskedelem védelme és fejlesztése. A magyar birodalom gazdasági és ipari termelésének védelmét és fejlesztését célzó mozgalmaknak és az e célokra törekvő érdekeknek egyöntetű és országos képviselete, úgyszintén e célok érdekében alkotott törvények, rendeletek és hatósági intézkedések gyakorlati végrehajtásánál a hatóságok támogatása és a végrehajtás ellenőrzése. Az alakuló gyűlésen Rákosi Jenő és Császka György kalocsai érsek javaslata folytán egyhangúlag, nagy lelkesegéssel az egyesület fővédőjéül megválasztották : József Ágost kir. herceg ő fenségét, kihez küldöttséget fognak meneszteni, és Vaszary Kolos biboros, hercegprímást, Esztergom érsekét. Jeremiás Arnold előadó felolvasta ezután a hercegprímás levelét, melyben O Eminenciája a fővédőség elfogadásáról értesiti az egyesületet. Lelkes tüntetés közben elhatározta a közgyűlés, hogy táviratilag üdvözli O Eminenciáját. Védnökül megválasztották : Császka György kalocsai érseket, Károlyi Sándor grófot, Chorin Ferencet, Bánfy Dezső bárót, Mailáth Gusztáv püspököt, Dessewffy Aurél grófot, Rákosi Jenőt. Előadó bejelenti, hogy Chorin Ferenc és Rákosi Jenő főrendiházi tagok, már a szervező bizottságot is állandóan támogatták tanácsaikkal. Tiszteletbeli elnökök lettek: Béldi Akos gróf, Márkus József főpolgármester, Mailáth József gróf, Tallián Béla, Seydl Ambrus min. tan., Andrássy Dénes gróf, Pálffy Miklós herceg, Pálffy János gróf, Szapáry Pál gróf. Tiszteletbeli tagokul választattak : özv. Somssich Pálné, özv. báró Lipthay Béláné, gróf Szapáry Pálné, gróf Vay Abrahámné, gróf Andrássy Aladárné, gróf Vigyázó Sárdorné, Inkey Kálmánné, Darányi Ignác, Láng Lajos, Apponyi Albert gróf, Zichy Jenő gróf, özv. Rhédey Lajosné grófnő, gróf Karácsonyi Jenőné, gróf Csáky Albinné, gróf Somssich Tihamérné, báró Dániel Ernőné, gróf Széchényi Aladárné, Gineverné Győry Ilona, Wlassits Gyula, Wickenburg Márk májuk volt a »Szarvas« korcsma. (Ezt a házat később dr. Hoffmann vette meg.) Az utcáról 2—3 lépcső vezetett fel az ivóba. Emlékszem, hogy korcsmárosa egy vén mogorva ember volt, akitől valóban féltünk; még az ajtó előtt megállítunk sem engedte. Ez igazi bűntanya volt; állítólag midőn dr. Hoffmann lebontatta a házat, ott több elltemetett csontvázat is találtak. Mondom, hogy a külseje is visszariasztott ennek a bűnfészeknek. Hanem az igazi hadd-el-hadd reggel volt, a »hidnyitásnál.« Midőn ősszel a gabonaszállítás megindult, néha estig 10—12 hajó is verődött össze a rezidencia alatt. Volt itt lárma és káromkodás, midőn a lovakat rendezték és egymásután indulni kezdtek. Akit a sors akkor akár a túlsó, akár az innenső oldalon a hidhoz hozott és átmenni akart, az néha 2—3 óráig is elvárhatott, mig ismét »becsukták« a hidat. A lovakat átvitték a kis-hidon és ahogy a hid túlsó felén bekapcsolták a kötelet, »ráfogtak.« »Hű, hű«, ostorcsattogás, lárma, káromkodás, a szegény lovak kapaszkodása, — valódi pokoli jelenet volt; a kötél oly erővel csúszott a hid karfáján, hogy az ott állót a Dunába vetni képes volt. (Ha felülről a víz sodrával ereszkedő hajó a nyitáshoz közeledett, akkor a kormányos »Isten velünk« imára kommandirozott és a hajósok keresztet vetve, kalap levéve mentek át a nyitáson.) A vontatással több terminus technikus is kiveszett végleg, vagy kiveszőben lévén, amenynyiben egyik-másikra emlékszem, az utókor számára megörökítem. A hajó-alak a rendes éles éllel végződő gróf, Hegedűs Sándor, Ludwigh Gyula, Kossuth Ferenc. Ügyvivő alelnök lett: Somssich Tihamér gróf. Alelnökök: Halmos János, a ki kijelentette úgy a maga, mint Budapest, székesfőváros közönsége nevében is, hogy az egyesületet legmesszebb menő támogatásban fogják részesíteni, — továbbá Beniczky Lajos alispán, Batthyányi Pál gróf, Hajós József, Hlatky István esztergályos, dr. Gaál Jenő min. tan., Vikár Béla szabómester, Sombory Lajos, Brázay Kálmán, Széchényi Bertalan gróf, kik e tisztséget elfogadták. Ezután az elnöki tanácsba közéletünk számos kitűnőségét választották, majd az igazgatóság, ügyvezető bizottság és választmány megválasztása következett, melyekbe a társadalom minden rétegéből oly férfiakat választottak, akik már eddig is eredményes tevékenységet fejtettek ki hazafias téren. A sajtónak az alapszabályok szerint tervezett messze menő támogatására való tekintettel beválasztottak számos fővárosi előkelő hirlapirót, kik e ^isztséget el is fogadták. Érdekes intézménye ugyanis az egyesületnek az, hogy tagjaitól vásárolt hazai iparcikkek és iparművészeti tárgyakat, továbbá szerszámokat, szakkönyveket és lapokat fog tagjai között kisorsolni, hogy igy az ipar fejlődését a hazai sajtó támogatásával egybekapcsolva szolgálhassák. A közgyűlés után ügyvezető bizottsági ülés volt, melynek tagjai az elnökségen kivül Batthyány Ernő gróf, Bartha Miklós, Darányi Gyula dr., Györgyi Kálmán, Kuszkó István, Sztipán István, Haj nos Sándor, Bernát István dr., Forster Géza, Horváth János dr., Löherer Andor, Tóth Károly, Zseni József, Rózsa Károly stb. Főtitkárnak egyhangúlag Jeremiás Arnoldot választották, titkárnak Zórád Árpádot, jegyzőnek Pálffy Józsefet és fogalmazónak Börötzffy Jenőt nevezték ki. Bővebb felvilágosítást ad az egyesület. Levélcím : Magyar Védő Egyesület Budapesten. Segítsünk magunkon! Száz nyelven százezer újság hagyja el naponkint a nyomdát s micsoda mérget hord ki legtöbbje, szokás szerint a legártatlanabb formában ! Lépten-nyomon hirdeti a vallás, az egyház, a papság. megvetését, a hitközönyt, az érzékiség és — finom vagy durva — erkölcstelenség uralmát! Egy jó lapra 20—30 rossz esik; még a tisztakatholikus Francia- és Spanyolországban is az a pár ezer szabadkőműves (és zsidó) azáltal jut uralomra, hogy 3—4 kath. napilappal szemben kb. 100 katolikus-ellenest ad ki,, melyek egyikének 1 millió előfizetője van. Épp igy van ez Portugalliában s Olaszországban, meg másutt — minálunk is! Aztán csoda-e, ha a tiszta kath. vagy olyan harcsaszáju volt; ez utóbbinak neve »mutra« volt. Kisebb, szinte gömbölitett orrú hajó, »burcella« volt, de ezen jobbadán csak »nótás« bort szállítottak. A személyzet: kormányos, kreutzmeister, (?) vontató gazda, vontatók és a »

reiser gyerek« volt; ez a rendesen jó kondícióban és szebben öltöztetett »vezér lovon« ült és vezetett. (Néha nekünk gyermekeknek is megengedték, hogy a vezér lóra ülhessünk.) »Musar« volt a hajósöprögető. A hajót 25—35 ló húzta; a teljes rakomány a mai mérték szerint 20—30,000 kgr. sőt több is volt. A szerszámok között is sok érdekes név szerepel, és pedig az »anyamacska« (a fő horgony), »kukazo« kisebb horgony, melyet olyan helyen használtak, a hol a hajó partot cserélt és ár ellen kellett a túlpartra menni. Ezt a macskát csolnakba tették, bevitték a Dunába, leeresztették és ha megkapaszkodott, oda vontatták a hajót, ha odaért, kihúzták és tovább mentek vele. A köteleknek is több nevük volt, rendeltetés szerint. »Fejkötél«, amivel a kötél a »tőkéhez« volt kötve. »Allatsag« a vontató kötél, ehhez jött a »nyargalo«, meg a csarnok. »Palonka«, »paranka«, ezzel felvonták és felhúzták az árbocra a vontató kötelet útközben, nehogy kőbe vagy tuskóba akadjon. »Csagatyu« volt a hajó orrán levő csiga, melyben az a kötél járt, mellyel a hajót

w közelebb hozták a parthoz. »Orfa«, »árboc«, »orfatok«, lyuk, melyben az árboc állt, »őrfa-szeg«, mely az árbocot tartotta. A hajó orra, ha sima volt, »orrtőke« volt neki, ha csiga alakú volt »bőgő« vagy »bika« neve volt. Tőle a hajót is »bőgős«-nek »bika