ESZTERGOM VIII. évfolyam 1903

1903-08-09 / 32. szám

nes jogvédelem. Herényi Jenő dr. ügyvéd. 3. Egye­sületek mukásnők és cselédleányok számára. Bundala Mihály, pápai kamarás. 4. Munkások állapota Magyarországon. (Bérviszonyok. Vasár­napi munkaszünet. Sztrájkok.) Notter Antal dr. Délután 3 órakor: Előadások: 1 Munka­nélküliség elleni biztosítás. Frey János dr. 2. Véde­kezés az alkoholizmus ellen. Kirschanek Ödön. 3. A jó sajtó terjesztése. Antiszociálista irodalom. Bonitz Ferencz, lapszerkesztő. Este a keresztény munkások ünnepe. A keresztény szociális kurzus ügyében a jelentke­zések és minden megkeresések a Katholikus Egyesületek Orsz. Szövetségének irodájához kül­dendők. (Budapest, IV., Molnár utca 11.) * Jelentkezési határidő: augusztus 10-ike. A kurzus ideje alatt a kath. tanitók és növendék­papok ingyen lakásban és ellátásban részesülnek. * A magyar királyi államvasutak igazgató­ságától vett értesítés szerint a magy. kir. állam­vasutak, valamint a kassá—oderbergi vasút magy. vonalainak összes állomásairól — az üzemükben álló helyiérdekű vasutak állomásainak és a szom­szédos forgalomnak kizárásával — mind a három kocsiosztályra nézve, úgy a gyors-, mint a sze­mélyvonatokon Budapestre mintegy 30 százalék­kal mérsékelt árú menettérti jegyek adatnak ki. E menettérti jegyek ez év augusztus 16—20. napjain — az utóbbi napon azonban csak a reg­geli órákban — valamennyi személyszállító vonat­hoz (expressvonatok kivételével) fognak kiadatni. A menettérti jegyek öt napig érvényesek oly módon, hogy a kiadás napját első napnak szá­mítva, a visszautazást legkésőbb az ötödik nap éjfél előtt meg kell kezdeni, megjegyezvén azon­ban, hogy a visszautazás legkorábban csak augusz­tus 20-án délután történhetik, korábbi visszauta­zás esetén a jegyek érvénytelenek. Útmegszakí­tásnak sem menet, sem jövetkor nincs helye. Gyermekekre külön engedmény nem engedé­lyeztetik. HIREK. Van pápánk! . . . A földi trónusok legmagasabb polcát Világra sugárzó dicsfény veszi körül; Népek milliói zengenek hozsannát, A keresztény világ a nagy hirnek örül; Örömárban úszik a világ négy tája, Van immár uj pápa ! . . . Péter templomának diszes erkélyéről Száll a hir világgá sebes szellő szárnyán: Meghalt bár a pásztor, s nem tér vissza többé, Elhagyatott nyája még sem marad árván, Mert ime új pásztor őrző karja vár ránk. Van immár új pápánk ! . . . Áll tovább a kőszirt, s fennen ragyog raita Az örök egyháznak dicső, fényes múltja. Péternek hajója a végtelen tengert Megújult erővel ismét tovább futja; S hogy a révbe jusson, hol biztos part várja, Vezérli a pápa. Fényes örömünnep zajától visszhangzik Az örök városnak csendes Vatikánja, Gyászos ború helyett wgadalmi ünnep, Szomorúság helyett öröm szállott rája. — S reménykedő szivünk az Egeket áldja, Hogy van ismét pápa. A. N. A pápa ünneplése. Kedden este fél kilenc órakor kondultak meg a harangok és nyomban terjedt a hir Esz­tergomban is, hogy Sarto József velencei patri­archát választotta meg a konkláve pápának, ki X. Pius néven fog uralkodni. Reggelre a város a pápa színeiben fellobogózva diszlett. * Hercegprímásunk Ö Eminenciája XV. kör­levelében elrendeli, hogy Nagyboldogasszony ün­nepén minden templomban a szentbeszéd Ö Szentségéről, X. Piusról legyen és délután litánia helyett érte a rózsafüzér öt tizedét imádkozzák. Az esztergomi főkáptalan legutóbbi gyűlé­sén X. Piushoz Rómába üdvözlő és hódoló táv­iratot küldött, egyúttal pedig felkérte Boltizár József püspököt és Rajner Lajos dr. praelatus­kanonokot, hogy Ö Eminenciáját Rómából való visszaérkezése alkalmából üdvözöljék. Holnap, vasárnap délelőtt a főszékesegy­házban Te Deum lesz X. Pius trónralépte alkal­mából, melyre Boltizár József püspök, érseki hely­nök a hatóságokat is meghívta. Ugyancsak hol­nap délelőtt lesz az ünnepi mise a belvárosi plébánia templomban is. A bazilikái énekkar programmja ez alkalommal a következő : a) Mit­terer: Missa in honorem B. M. Virg. 5 szól. v. kar. b) Witt: Exaltent earn, 5 szól. vegyes kar. c) Niedhammer : Tu es Petrus. 8 sz. kettős kar. d) Griesbacher: Te Deum. 5 sz. v. kar. Ő Eminenciája holnap a primási palotában fényes ebédet ad, melyre a polgári és katonai hatóságok hivattak meg. Esztergom város képviselő testülete szer­dán ülést tartott, melyen a szabadságon levő polgármester helyett Hoffmann Ferenc tanácsos elnökölt, s miután XIII. Leót a következő be­szédben elparentálta, egyben ünnepelte X. Piust '. Tekintetes Közgyűlés ! Mielőtt a mai rend­kívüli közgyűlés napirendjére tűzött fontos ügy tárgyalására térnénk, engedje meg a tekintetes közgyűlés, hogy a fájdalmas meghatottság és őszinte kegyelet érzelmeinek szenteljünk néhány pillanatot. Legutóbbi együttlétünk óta egy világra szóló jelentőségű esemény, XIII. Leo római pápa Ö Szentsége halála borította mély gyászba a benne látható fejét tisztelő katholikus egyház híveinek száz millióit, és keltett tisztelettől átha­hott részvevő megilletődést az egész művelt világ minden részében. Messze meghaladná sze­rény képességemet, hogy a pápaság közel tizen­kilenc évszázados intézményének legnagyobb alak­jai közt is kimagasló megdicsőült pápa rendkí­vüli egyéniségét méltassam. Itt és e pillanatban a mélyen meghatott kegyeletnek kívánunk csu­pán áldozni, és ezen ősi város, a magyar katho­likus egyház bölcsője és főpapja székvárosa ne­vében annak egész közönségét átható érzelemnek kifejezést adni, midőn a katholikus világgal és az egész művelt emberiséggel közösen érzett benső részvétünket nyilvánítjuk a súlyos vesz­i teség fölött, mely az egyházat az által érte, hogy hódolattal környezett fejének XIII. Leo pápának jóságot és bölcseséget sugárzó szemei örök álomra csukódtak. Meg vagyok győződve, hogy a tekintetes közgyűlés közérzését juttatom kifejezésre abban a kérésben, hogy a gyászun­kat és kegyeletes megemlékezésünket a mai közgyűlés jegyzőkönyvében örökítsük meg. Azonban Tekintetes Közgyűlés, változandó­ság a földi élet törvénye. Borura derű követke­zik, a bánatot és gyászt megvigasztalás és öröm álltak. Volt olyan riporter, ki midőn látta, hogy itt egy órát kell várni, kocsira kapott s a főpós­tára hajtatott. A borgón keresztül lehetetlen volt a néptömegtől gyorsabban hajtatni, tehát apró mellékutcákon jutott el a nagy postára, hol sűrűn kopogtak a hivatalnokok és a felvevő nem győzte a táviratozókat kérlelni, hogy csak rövidek legye­nek. A külföldiek sokan megjárták, mert a talián postatisztek nem tudva elolvasni a kéziratot, fél­retették s csak később betűzték ki. De hogy mégis mily gyorsan terjedt el a hir világszerte, mutatja, hogy délután hat órakor már Magyar­országról kaptam táviratot: »X. Piusról bő táviro­zást és az összes olasz lapokat kérjük.« Visszatérve a Péter-térre, ott épen nyom­tatott cédulákat osztottak ki, melyen felszólították a közönséget, hogy este világítson ki, mit a jobb érzelmű és hithű lakosság meg is tett. Azok, akik a Sixtus-kápolna felé vezető utakon voltak, azt állították, hogy hangos üdvözlő kiáltásokat hallottak a Vatikánból. Valóban, ami­dőn az uj pápát megválasztották, a konkláveban összegyűlt bíborosok őt hangosan éltették. A Péter-téren összegyűlt néptömeg a Péter-temp­lomba áramlott, miközben a város minden részé­ből az emberek tömegesen tódultak a Péter-térre, hogy az uj pápa áldásában részesüljenek, sokan azonban már későn érkeztek meg. Mielőtt a kihirdetés és áldás megtörtént volna, a konkláveban megállapították, hogy a szava­zás rendben folyt le, mire elrendelte a szent kollé­gium dékánja az összes előirt tovább való szer­tartásokat. A három biboros dékán legidősebbje azon kérdést intézte a megválasztotthoz: Acce­pies-ne electionem in summum Pontificem ? (Elfo­gadod-e pápává történt megválasztásodat ?) A pápa azt válaszolta, hogy nem méltó ily magas állásra, de bizik Istenben, aki ő reá fordította a szent kollégium szavazatait. A biboros dékán ezután azt kérdezte: Quo modo vis Vocari ? (Mint kívánod magad neveztetni ?) Az újonnan megvá­lasztott ezt válaszolta: Pius X. Ezen pillanatban az összes cliszülésekről leeresztették a tetőket. Csak a megválasztottnak ülése fölött maradt meg a tető. Az összes jelenlevők letérdepeltek az uj pápa előtt, ki először osztotta pápai áldását. Ezután X. Pius két biboros, a konkláve titkára és konkla­vistáival a Sixtus-kápolna kis sekrestyéjébe vonult, hogy ott felöltse a pápai ruházatot. Visszatérve a kápolnába, az újonnan megválasztott pápa elhe­lyezkedett az oltár előtt álló sédia gestatorián és fogadta a szent kollégium első adoratióját, mint az engedelmesség jelét. Minden biboros külön letérdelt a pápa előtt, megcsókolta lábát és kezét, majd felemelkedett, megcsókolta mindkét felől arcát, mire a pápa az illetőt megölelte és meg­csókolta. Majd a pápa az összes jelenlevő konkla­vistákat a lábcsókolásra bocsátotta és a konklá­veban jelenlevők viharos üdvözlése között vissza­vonult lakosztályába, hogy ott rövid ideig pihenjen. Igy folyt le X. Pius megválasztása s rövid­del utána, terjedt el a hir, hogy a pontifex mily kitüntetéseket és kinevezéseket tett. A most megválasztott pápa 1835. J un- 2 "án született Riesi-ben, nem gazdag családból; fényes eredménynyel járta ki iskoláit, melyek után a trevisoi, majd a páduai szemináriumban végezte papi tanulmányait. Ez utóbbi helyen szentelték fel 1858-ban. Kilenc évi kurátorság után Salza­noban plébános lett, hol szigorú életével és a pastoralisban való buzgóságával magára vonta püspöke figyelmét. A fölkeltett érdeklődésre mindvégig rászolgált, de a tisztségekben is elég gyorsan emelkedett: a kanonoki, a papnevelőben az egyháztörténet tanári, püspöki irodaigazgató, az egyházmegye generális vikáriusi állásokon gyors egymásutánban haladt keresztül. A man­tuai szeminárium rektori méltóságát viselte, mikor Leó pápa e város püspökévé nevezte. Az egy­házmegye papsága értelemben és erkölcsben ala­csony fokon állott. A buzgó püspökre várt a nehéz feladat, hogy az állapotokon javitson. Páratlan bölcsessége, mély jámborsága magában is erősen vonzó példát adott. Tapintatos fellépé­sének igy minden sikerült. Fáradhatatlan buzga­lommal törekedett a keresztény életet uj virág­zásra ápolni; gyűléseken, kongresszusokon mint gondos pásztor szerepelt; ott volt mindenütt, hol katholikus szervezkedésről vagy valami jó ügy­ről beszéltek. A püspöki széken ekként hírneve szépen növekedett. Erdemei 1893-ban megsze­rezték számára a biborosi kalapot és a velencei patriarchátust. Érdekes, hogy 9 évig volt kurátor, 9 évig plébános, 9 évig kanonok, 9 évig püspök, 9 évig velencei patriarcha. E jellemző számot meg kel­lene szorozni a pápai tiara koronája hármas számával. Bárcsak itt sem szűnnék meg a kö­vetkezetesség ! A Szentatya nemrég vesztette el anyját, fi- és nőtestvérei szerény módban élnek. Választása meglehetősen váratlan volt. Az első scrutiniurnok után Gotti, Rampolla, Oreglia, Vanutelli, Svampa hagyta el a Sixtinát aggodal­mas arccal; a francia bíborosok derült kedvvel, a németek kissé borúsan távoztak. A hatodik választás után Sarto ment haloványan a Sixtinába, mig Gotti elégült mosolylyal emelte fejét, a né­met választók vidáman beszéltek, talán a fran­ciáknak nem tetszett az ujabb fordulat. Délután 6 óra körül a bibornokok elhagy­ták a Vatikánt; óriás tömeg állt sorfalat az el­vonulóknak és kalaplevéve üdvözölte őket. Midőn e sorokat befejezem, w a különböző államok nagykövetei vannak fent Ő szentségénél. Riporter.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom